Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-30 / 44. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE terv kidolgozásánál, hogy az iskola növendékei j ne szokjanak el szüleik eredeti foglalkozásától: a gazdálkodástól, hanem mind a hét osztályon keresztül állandóan érintkezésben legyenek azzal ne csak elméletileg, de gyakorlatilag is és a gazdálkodásnál felhasználható ismeretekkel foglalkozzanak. Ezzel szemben a földmivelési minisztérium álláspontja az, hogy csak a négy alsó osztályban kell a növendékeknek a gazdasági ismeretekkel úgy elméletben, mint gyakorlatban foglalkozniok, ami elegendő a szakirányú kiképzésre. Hiszen eddig is voltak középfokú gazdasági iskolák, de azokat be kellett szüntetni, mert olyan selejtes anyagot produkáltak, hogy sem az életben, sem a magasabb gazdálkodásban nem lehetett azokat alkalmazni. Épp az volna az eredmény akkor, ha minden osztályon végig tanítanák a gazdasági szakirányt, mert a végzett növendékek mint eléggé nem képzett gazdatisztek nyernének majd alkalmazást. Ebben a két felfogásban megnyilatkozó különbség bizonyítja, hogy a két minisztérium nem értette meg egymást. A hétosztályu polgári iskolának nem célja gazdatisztek nevelése. Nem is lesz ilyen minősítése a végzett növendékeknek semmi körülmények között és igy nagy tévedés azt hinni, mintha konkurrenciát csinálna ez a felsőbb gazdasági iskoláknak. Egy azonban bizonyos: az innen kikerülő növendékek a felsőbb gazdasági tanintézetnek j sokkal jobb anyagot fognak szolgáltatni, mint | szolgáltattak a volt középfokú gazdasági iskolák, mert a polgári iskolák tananyaga most is olyan, — ami az általános műveltséget illeti — hogy teljesen egyenértékű intelligenciát ad a középiskolákban (gimnázium) elérhe- tövel, sőt a gazdasági szakirányúé annál töb- [ bet ér, amennyiben hét osztályon keresztül | gazdasági ismeretekkel foglalkozik. Ennélfogva : önként érthető, hogy a felsőbb gazdasági tan-} intézetben az oda átlépő növendék jobban meg j is állja a helyet, mint a gimnáziumot végzett. Ami természetes is. Mindezeknél fogva érthetetlen a földmive- I lési kormány közönye, hogy ne mondjuk, ellenszenve a gazdasági ismeretek terjesztése iránt. I És azért egyenesen meg is kell róni, hogy a saját resszortjába tartozó szakirányú oktatás ellen foglal állást. Amidőn egyik országgyűlési képviselő erről az ellentétről értesült, felkereste a közoktatásügyi minisztériumban Balogh Jenő államtitkárt és feltárta előtte azt a képtelen helyzetet, amit a földmivelési minisztérium érthetetlen állásfoglalása teremtett és felvilágosította arról, hogy ebben a fontos kérdésben, az ellentétek eloszlatása végett nem elegendő, ha a két minisztérium illetékes közegei egymással csak írásban érintkeznek, mert egyrészt Írásban a felmerülő vita nem lehet olyan terjedelmes, hogy a meggyőzésre elegendő legyen, másrészt I pedig éppen természeténél fogva rendkívül J hosszadalmas, holott a megnyílt hétosztályu polgári iskoláknak már eddig is mepállapitott tanrendre lett volna szüksége. Éppen azért szerinte a vitás kérdéseknek mielőbbi elsimítása végett a két minisztérium között személyes érintkezésre van szükség. És annak sikeres keresztülvitelére kívánatos volna, ha a minisztérium megbízná egyik, ebben a dologban járatos főtisztviselőjét a közvetlen érintkezéssel. Balogh Jenő államtitkár teljesen magáévá tette a képviselő célravezető álláspontját és ígéretet tett, hogy a lehető legrövidebb idő alatt az ő személyes elnöklete alatt összehívja a két minisztériumnak az ügygyei foglalkozó tisztviselőit és azon az értekezleten fogják az ellentétes nézeteket eloszlatni és az ügy érdekében kívánatos végleges megállapodásokat megvalósítani. De a közoktatási minisztériumban felmerült az az eszme is, hogy ha a földmivelési kormány makacsul ragaszkodna álláspontjához, akkor a közoktatási kormány — a földmivelési minisztérium mellőzésével — az általa kidolgozott tanterv szerint fogja a gazdasági irányú tantárgyakat taníttatni az átszervezett polgári iskolákban. OviimniáU * alma’ körte’ szilva’ uyuuiUlt.oiaf\. cseresznye, meggy, kajszin- és őszibarack, dió ; Disz- és gazdasági fák: tensye‘ juhar, sophora, amerikai dió, gömbpiramis. közönséges akác, eperfa; Díszcserjék, bokrok és fenyők kaphatók a Nagykárolyi Gazdasági Népiskolában. A jószivü emberekhez! Mikor a napfényes erdőkön elhervad a virág és elfakul a gyep, akkor kivirul a halottak csöndes birodalma. November elsején virágok fergetege borul a sirhalmokra és lobogó lángok fénye deríti az őszi borúlátót. Mintha a tavaszi és nyári örömökért mennének vezekelni, oly különös az életnek ez a bevonulása a temetőkertbe. Csakugyan van ok a vezeklésre. Az életvágy, életöröm elfeledteti velünk azt a sok szomorúságot, amely mögöttünk sir. Hány szerencsétlen embertársunk szenved és pusztul el ínség, betegség és más csapások alatt, miközbe mi az illanó perc gyönyöreit éljük. Itt a minden szenvedések pihenő állomásán, amikor a múlandóság érzése dobálja lelkünk könnyű sajkáját, gondoljunk azokra a szerencsétlenekre, akiknek összetört hajója reménytelenül vergődik az élet viharában. Mi okozza a legtöbb szenvedést a mi Ínséggel sújtott szegény hazánkban ? Mitől borús annyi tekintet? Mitől sápad és sorvad el annyi emberarc ? Egy rettenetes betegség dúl soraink között, amit nemzeti betegségnek is lehetne nevezni és ez a tüdővész. Akiket szörnyű hatalmába kerit, azok tehetetlenül vergődnek. Kevesen vagyunk és e kevesek közül félmillió megfertőzött tüdővészes embertársunk jár-kel közöttünk és évről-évre e rengeteg számból 800,000 embert kérlelhetetlenül ragad el a tüdővészes halál. Pedig nagy részüket meg lehetne menteni az életnek. Csak segíteni kell rajtuk, életnyo- moruságukat elviselhetőbbé kell tenni, beteg, lázas testüket puha ágyba kell fektetni, zőrgő, roncsolt tüdejüket .tiszta uj levegővel kell fel- üditeni. Halottak napján a virágos sirhalmok előtt gondoljunk a szerencsétlen élő haldoklókra. Oly könnyű módja van a segítésnek. Mindenki csak egy szál virággal kössön kevesebbet a drága halottaknak szánt koszorúba és ennek a virágszálnak árát hullajtsa az irgalmasság tarsolyába. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület harcot indít a tüdővész rémes pusztítása ellen és népszanatóriumában, tüdőbeteg gondozó intézeteiben sok ezer és ezer ember nyer gyógyítást, segítséget a maga rettentő baja ellen. „Csak egy virágszálat!'' A sírokon a többi virágszál mesélni log a sírba nyugvó halottakházisipka alatt szótlanul pipázva, nem egyszer sunyi hallgatással gondolhatta : — Teremtuccse, az se éppen utolsó dolog: filiszterként végigtengődni az életen . . . Történt egyszer, tiz éves stikkelés és horgolás után, hogy az asszony egy napon megbetegedett és ágynak dőlt. A férj csak annyit látott, hogy tiz éven át hűséges társa mindjobban sápad és elgyöngül, egykori gömbölyüsége mesévé és álommá lesz, s hogy a hálószobában immár hajnalig se alszik ki a sárgafényü petróleumlámpa. És a pamutok, a selymek, a sokszínű cérnák háborit- lanul pihennek a kicsike munkakosárban, ahol máskor fehér kéz babrált közöttük. — Mi lesz mindenből ? — gondolta a csöndes ember és a hátán jéghideg nyilalás futott végig. Egy éjjel furcsa dolog történt: a beteg halkan megszólalt. Ezt mondta: — Tamás, gyere ide az ágyamhoz . . — Nem alszol? kérdezte a férj, és az újságot, mely fölött bóbiskolt, gyorsan letette a kezéből. — Tamás, — susogta az asszony — nebo- londits, tudom, hogy meghalok . . . Lehet, hogy még elélek a jövő vasárnapig, de az is lehet, hogy holnap reggelre már mindörökre néma és süket leszek . . . Nincs sok időm, Tamás, nincs, nincs, — azért kérlek, hogy még legutoljára megtégy nekem valamit . . . A csöndes ember arca görcsösen vonaglott, az asszony pedig halotthalványan folytatta: — Egy kérésem van, nagy kérésem, — olyan, melyért még az emlékemet is megátkozod. De mindegy, akármi vár is rám azután, — a földben sem lennék boldog, ha most őszintén nem beszélnék veled. Tamás, arról van szó, arról van szó .... — Miről? — kérdezte a férj, és a szive oly borzasztóan dobogott, hogy kénytelen volt leülni az ágy szélére. — Arról, — pihegte az asszony, a szemét lehunyva — hogy még halálom élőt elakarok búcsúzni valakitől . . . — Es ki az a valaki ? — mondta a férj, de a hangja oly furcsa és szokatlan volt, hogy még a saját fülének is idegenül csengett. Az asszony végigsimitotta kezével a paplant kialvó szemébe bágyadt mosoly költözött és halkan, mintegy magának, rebegte: — Soókytól . . . — Miért akarsz elbúcsúzni Soókytól? — kérdezte a férj s úgy érezte, mintha egyszerre valami mérhetetlen óceán alá merült volna s a hullámok fenyegetőleg föléje torlódnának. Az asszony felnyitotta a szemét s álmodozva odaforditotta a menyezet felé. — Mert szeretem. Öt szeretem egyedül és a kis leányomat . . . Tamás kísérletet tett, hogy felugorjék, de egy borzasztó erő — úgy érezte — fogva tarja. — Es mióta szereted ? — mondta reszketve. — Mindig, amióta csak ismertem. Már akkor szerettem, amikor te a kezemet megkérted. De apa nem akarta, hogy az övé legyek és ő is rábeszélt, hogy a szüleim akaratának engedelmeskedjem. Éppen tiz éve annak, Tamás, hogy vele egész a sírig eljegyeztem magamat . . . — Es megcsaltál vele ? Az asszony szelíden elmosolyodott. — Megcsaltalak ? Őt csaltam meg te veled, Tamás, mert téged öleltelek, mikor minden ideg- szálam csak ő reá gondolt. De nem panaszkodom, hogy boldogtalan voltam, mert őt csókoltam, amig te a dolgaid után jártál . . . Mindennap boldog voltam egy félóráig, — és most nyugodtan halok meg, mert nem éltem hiába . . . — És . . . a .., gyermek — dadogta a férj. Az asszony elfordította szemét, melle kínosan zihált, majd forró könnyek peregtek végig lázban égő arcán. — Édes kis babám, — susogta — édes kis csöpségem, hát egyedül maradsz . . . A kis leány most is a mesekönyvével játszott, a nagy, havas képekkel, melyeken piros farkasok, nagyszakállu hegyi manók, csillogó homloku tündérkisasszonyok társalogtak egymással. A férj odanézett a lámpa alá és pillantásában undor és gyűlölet szikrázott . . . — Kicsi kis angyalom, ki fog téged szeretni ezután ? — rebegte párnái között a bűnös asszony. De hirtelen elfordította a szemét és forró kezével megragadta a férje kezét. —• Hivassa el Soókyt, ha a jó Istent ismeri .. . Látni akarom, csak egyszer akaram még látni, hogy nyugodtan meghalhassak . . . A csöndes ember ekkor fölkelt az ágy széTOodern tartós -MTV I X 7V I r H DTVI* legszebb ruhatisztitás : plisérozás és guovlérozás I| M J I M J L. I\ iML Vegyileg száraz utón 1 Hagykároly, 5zéchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
