Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-09 / 41. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 rosnak, kereskedőnek, munkásnak, amire neki pályáján esetleg szüksége van, aminek hiányát ő érzi. Az ily tanfolyamok egyúttal segítenének végleg megoldani az iparosképzés nagy és nehéz kérdését is. A továbbképzés terén a városok igényei nem egyformák. Itt a helyi viszonyok az irányadók a kívánalmakra nézve. Éppen ezért ezen a téren teljes szabadságot kellene engedni a városok. intézőinek, hogy a továbbképzést a helyi viszonyoknak megfelelően szervezhessék. A városok kívánságai azonban nem merülhetnek ki a népoktatás intenzivebbé tételével és kiterjesztésével. A városi lakosság egy nagy részének szüksége van a középiskolákra. De a város középiskolája már nem is csupán a város lakosait szolgálja, hanem befogadja falai közé a környező vidék mindazon fiait, kiket akár saját ambíciójuk és tehetségük, akár családi helyzetük tudományos pálya felé terel Középiskoláink is úgy vannak beillesztve a közoktatás keretébe, hogy semmi vonatkozásuk sincs se a népiskolával, se másféle iskolával. Sajnos, az élettel is igazán nagyon kevés a vonatkozásuk. Ámbár a középiskola általában konzervatív természetű nemcsak nálunk, hanem az egész világon, mégis mindenütt történt ezen a téren is néhány lépés előre, csak nálunk nem Franciaországban régóta négyféle típus van. Németországban maga a császár oldotta meg az egyenlő jogosítás kérdését. Végre a múlt- évben Ausztria is tett egy lépést előre s négyféle középiskolai típust állított fel — egyenlő jogosítással. Csak nálunk nem történt semmi. Németországban, hol az önkormányzat igen szűk béklyóba van szorítva, egy-egy város egészen eltérő tipusu középiskolát állított fel az állam hozzájárulásával. A magyar városok méltán és jogosan kívánhatnak több tipusu középiskolát — egyenlőre, ha mindjárt kísérletképpen is — és egyenlő jogosítást. Ezenkívül meghallgatást arra nézve, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően hol, milyen tipusu iskolák állíttassanak. Nagyon sok kívánni való volna a szakiskolákra nézve. Itt leghangosabb panasz az, hogy kevés a szakiskola. Több és többféle szakiskolára van szükségük a városoknak. A városok művészi oktatása teljesen szervezetlen. Itt csak a kezdet kezdetén állunk. Egy-egy zeneiskola képviseli vidéki városokban a művészi oktatást. A képzőművészetben kiképzést ma csak a fővárosban találhat az, kinek erre hajlama van. Ha a főiskolákra nem terjeszkedünk részletesen ki, ez nem azt jelenti, mintha nem szorulnának reformra, hanem csak azt, hogy a városok programmjába ez kevésbé illeszthető, amennyiben a főiskolák autonómiával bírnak s a városoknak legfeljebb arra lehet befolyásuk, hol állittassék fel az újabb egyetem. Nemcsak az iskolák teszik egy város művelődési intézményeit. A város kulturális' élete nyilatkozik a sajtóban, színházban, mulatságaiban és élvezeteiben egyaránt. Az iskolai művelő munkát folytatják és kiegészítik: a könyvtárak, a városi múzeumok és az egyesütetek. Ily módon a kulturális követelményeket össze kell kapcsolni a szociális követelményekkel s a közművelődési munka terve szoros vonatkozásban áll a városok szociális programmjával. Szükséges volna, hogy minden város állítson múzeumot, létesítsen könyvtárt s ez az intézmény a városban mindenkinek hozzáférhetővé tétessék és rendelkezésére álljon. így teljesítheti a város kulturális hivatását. Az élet mai harcában többé nem a fegyver dönt, hanem a tudás, a műveltség. Mint ahogy Széchenyi mondja: „A kiművelt emberfő, a nemzet igazi ereje.“ Minél több a kiművelt emberfő, annál gazdagabb, annál hatalmasabb, annál erősebb az ország s ez a gazdagság és erő egyúttal jelenti a függetlenséget, a szabadságot, nemzetünk boldogulását. A városok e kultúrájának fölvirágzása tehát jelenti az egész nemzet emelkedését és haladását. 1 A láposvölgyi vasút Holnap — okt. 10-én — közgyűlése lesz Szatmár vármegyének, amelyen sok száz tárgy között napirendre kerül a vicinális vasutak ügye is. A Nagykároly—fehérgyarmati, a Nagykároly peéri, a Halmibikszádi és a Láposvölgyi vasútra a vármegye már egyszer egyhangúlag megszavazta ez év máj. 9-én a 3% hozzájárulást, de a minisztérium formai szempontokból ezt a határozatot nem hagyta jóvá. Amit együttesen, egyhangúlag megszavaztak, azt most névszerint kell megszavazni és mi azt hisszük, aki á-t mondott, az b-ét is fog mondani, Szatmárvármegye bizottsági tagjai nem fognak névszerint máskép szavazni, mint szavaztak összességükben közfelkiáltással, A vármegye központját erősíteni kell, minden összeköttetés, mely Nagykárolyba vezet, csak előnyös lehet a vármegye szivére s ez ellen csakis az elfogultság szólhat. A Halmi—Bik- szádi vasút az Avas forgalmát rövidebb és tökéletesebb alakban oldja meg, mint a Szatmár—bikszádi s igy ez a vonal is evidens. De hallottunk olyan hangokat, hogy minek építenénk mi más vármegyének vasutat, elég nekünk a magunké s ezt vonatkoztatják a tájékozatlanok a láposvölgyi vasútra. Épp ezért szükségesnek tartjuk, hogy gyűlés előtt ennek a vasút ügyének megvilágítására egyet-mást elmondjunk. Hát igaz, hogy ez az uj vasút legnagyobbrészt Szolnok—Dobokán megy keresztül, de éppen ez az óriási előnye a mi vármegyénkre nézve. A láposvölgyi vasút Szolnok—Doboka forgalmának északi részét egészen a mi vármegyénk felé tereli s a Lápos folyó környékét Nagybányával, Szatmárral, Nagykárollyal, Budapesttel köti össze és nem Kolozsvárral, szóval igy alakul egy Kelet-nyugati hosszú vonal az ország szive felé, mely városunkon megy keresztül, ami a nagy Széchenyinek, Magyar- ország első közlekedési miniszterének is ideálja volt. A tervbe vett és már négy év óta vajúdó vasút, melynek 14 millió korona kötségéhez csupán a vármegye 200 ezer koronája hiányzik még, 79'5 Km. hosszú lesz. Állomásai: Giródtótfalu, Felsőbánya, Lan- falu, Sándorfalu, Bajfalu, Gyertyános, Berence, Szurduk, Kápolnok, K. Monostor, Rózsapataka, Nagyhegy, Gsemefalu, Kohpataka, Istvántelep, Magyarlápos, Alsószöcs, Felsőszics, Tőkés. Elágazás: Domokos, Rogoc, Oláhlápos. A végelsőn kívül a többi állomások Szolnok—Dobokában feküsznek s igy azokat Szatmárvármegyé- hez hódítanánk kereskedelmi forgalom szempontjából. Átszeli a szomszéd vármegye két járását u. m. a Kápolnok monostorit és a Magyarlá- posit. Ez a földterület 248.389 kát. holdat tesz ki, népessége 66437 lélek. A vasút sok munkaerőt hozna a megye alföldi részére, mivel ott mezőgazdaság alig lévén, sok a parlagon heverő munkaerő. A széna préselt állapotban nagy mennyiségben szállítható s igy segít a nálunk sokszor észlelt j takarmányhiányon. Terményei még a föltárandó vidéknek: a gyümölcs, mely most tengelyen alig szállítható, j a matrác tömésre alkalmas fü, fenyőfa nagy mennyiségben különösen Tőkés vidékén, továbbá [ bányatermékek : vasérc Macskamezőn, márvány | Láposon, tűzálló anyag, mész Brábfalva környékén kőszén kutatások vannak folyamatban, ásványvizek stb. A láposi vidék állattenyésztése kiváló figyelmet érdemel. Magyarláposán pl. a 4 országosvásárra felhajtásra kerül 40000 drb. szarvasmarha, 4000 ló, 16000 bárány, 4000 sertés, a hetivásárok forgalma 48000 drb. állat ezenkívül nagy állatforgalom van még Oláhláposon és Kápol- nokmonostoron is. Minden kétséget kizár, hogy a husdrágaság csökkentésére az uj vasút Szatmár vár megy ében nagyban fog hatni. De megváltoztatja a faszüksegleti és faipari viszonyokat is, amennyiben az évi szállítás szakértők számítása szerint, ki fog tenni: Tőkésről 2000 vaggont Oláhláposról 3500 „ Kapnikról 370 „ Sándorfaluról 30 „ Összesen 5800 vaggont Ily nagy mennyiség föltárása lehetetlen, hogy kedvező hatással ne legyen a közre. De nem folytatjuk tovább, azt hisszük, elég ennyi is annak megvilágítására, hogy kevés fontosabb vasút épült ennél nálunk s hogy éppen nem rossz vármegyei politika lesz az, ha Szatmárvármegye Szolnok-Dob okának ezt az értékes részét magához igyekszik hódítani. Nem is késtek ezért áldozatokat hozni, Szatmárvárm. 100 ezer, Nagybánya 200 ezer, Felsőbánya 100 ezer koronát stb. Sőt horren- dum dictu! Maga Szolnok-Doboka megye is 200000 koronát áldozott rá, mert bölcsen belátta, hogy a helyi elfogultságnál többet ér az, ha ezt a vidéket végre vasúttal boldogítja. Hangok emelkedtek ellene Désen, hogy a megyétől két járás örökre elszakad és- Szat- mármegyéhez fog gravitálni, de a többség kijelentette, hogy inkább gravitáljanak nyugat leié, csak ne legyenek ősi elmaradottságban. Holnap 200000 K megszavazásáról lesz szó a megyegyülésen. Ezt tulajdonkép már harmadszor tárgyalja a vármegye. Minden lezajlott esztendőért kár. A vezető körök bizonyosan belátják most is ennek az óriási jelentőségét, de végre a minisztériumtól is elvárnók, hogy ne gördítsen mindig formai akadályt a legjobb dolosnak megvalósítása elé. Vessen egy pillantást Magyarország térképére és megfogja látni, hogy ez a vidék a leg- vasuttalanabb és igy a legelmaradottabb, noha életrevaló, természeti kincsekben gazdag, de a maga zsírjában fül meg, ha a kultúra áldásában őt is nem részesítik. Ezt a dolgot nem akadályozni, de előmozdítani kell, ez valóságos hazafias kötelesség. A vármegyei közgyűlés tárgysorozata. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága október hó 10-én tartja rendes őszi közgyűlését. A tárgysorozat főbb pontja a következő : Madarassy Dezső, Böszörményi Emil, Kende Zsigmond, Falussy Árpád dr. és Jármy Andor közigazgatási bizottsági tagok mandátuma a folyó év végén lejár. Az öt tag választása. Az 'iJEriliNÁJTÁJER PÁL Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utoní Hagy károly, Széchenyi-ll. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
