Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-09 / 41. szám
4 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE állandó választmányba egy tag választása. A törvényhatóság 1913. évi költségelőirányzata. Az 1913—14. évi közúti költségelőirányzata. 1 százalék pótadó megszavazása közművelődési célokra. 1 százalék pótadó megszavazása a tisztviselői nyugdíjalapra. 1 és fél százalék pótadó megszavazása a h. é. vasutak segélyezésére felvett kölcsön törlesztésére. 1 és fél százalék pótadó megszavazása a különféle célokra felvett kölcsön törlesztésére. Az 1912. L1X. t. c. alapján 3 százalék pótadó megszavazása tisztviselői nyugdíjalapra. A számonkérőszék eredményének bejelen- j tése. Vm. alispán előterjesztése a létesítendő h. [ é. vasutak segélyezésére 3 százalék vm. pótadó kivetésének a törvényhozástól engedély kérelmezése iránt. M. kir. kereskedelemügyi minszter leirata a halmi—bikszádi h. é. vasút létesítésére a közúti alap terhére megszavazott 200.000 korona hozzájárulás jóváhagyása tárgyában. Vm. alispán előterjesztése a mátészalkai telefon létesítéséhez a vm. telefonalapból engedélyezett összeg utólagos jóváhagyása iránt. Vm. alispán előterjesztése egy iroda igazgatói állás szervezése és az eddigi iktatói, irattárnoki és kiadói állásoknak irodatiszti állásokká való átszervezése iránt. Kereskedelemügyi miniszter leirata a sza- bolcsvármegyei h. é. vasút r.-t.-nak adott elő-1 munkálati engedély meghosszabbítása tárgyában. Nagykároly rend. tan. városnak a tisztviselők illetményei megállapítása tárgyában hozott határozata. Nagykároly r.-t. városnak hirdetmények közretétele tárgyában alkotott szabályrendelete. Avasujváros község kérelme hetivásárok engedélyezése tárgyában. Nyitray Vilmosnak a szinérváraljai második gyógyszertár engedélyezése iránti kérelme. Stephán László és Kertész Elemér a fehér- gyarmati második gyógyszertár engedélyezése iránti kérelme. A kölesei orvosi kör rendkívüli segélyezése. A szatmármegyei főesperességben foglalt gör. kath. tanítók egyletének kérelme a néptanítók fizetésrendezésének tárgyában hozott határozatuknak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez való felterjesztése iránt. Öt világrész asszonyai. Irta: Szikra (gróf Teleki Sándorné.) Magyaroszágon még soha se volt olyan érdekes és tanulságos kongresszus, mint amilyen 1913. junius havában Budapesten készül. A nők választójogi világszövetségének VII-ik kongresszusa ez. Érdekes, mert öt világrész társadalmának szine-javát gyűjti össze fővárosunkba, és tanulságos, mert egészen uj látókört van hivatva j a magyar társadalom gondolkozásában megnyitni. A magyar ember ugyanis eddig (tisztelet a kivételnek!) a nőt csak úgy: — népdal szempontokból tekintette, értékelte. A szerelmes ifjú muzsikaszó mellett dicsérgette „a barna kis lány csókra termett száját“, s őszintén el- busulta magát, ha alkalma jött felsóhajtani, hogy „szép asszonynak jónak, jó járású lónak, kár megöregedni . . .“ De már a férj, ha i szóval tréfásan is, de akaratban nagyon is komolyan erősítette: „nekem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel,“ stb. stb. Egész mulatságos szemelvényeket lehetne ilyen dalba kikristályosodott világ, — nem! háztájnézetről összeróni. Mind azt bizonyítaná különben, hogy nálunk a nagy átlag felfogásában — a nő csak mint szerelmi objectum, mint házi bútor, mint szükséges rossz, vagy pedig—jobban mondva; tehát — mint családtag bir létjogosultsággal. De zokon veszi tőle, ha el- diferenciázódott egyéni életet mer élni. ügy tartják helyénvalónak, ha megelégszik „önfeláldozó jó anya; önfeláldozó derék feleség; önfeláldozó gyermeke szüleinek, vagy pedig: igénytelen, szorgalmas és háromszor önfeláldozó „szegény rokon“ marad. Csak az Isten-. ért! ne jusson eszébe önállóskodni* ! . . . Akik azonban az 1913-iki kongresszusra jönnek, azok már egytöl-egyig tovább mentek követeléseikben, s azt mondják: a nő, ha körülményei úgy hozzák, ösztönszerüleg lesz ön- ; feláldozó, és: családtag, de kell, hogy egyéb is legyen, még pedig, és mindenekelőtt: teljes értékű eoész ember. Ne csak' kötelességtudó, hanem felelősségérzettel, öntudatosan, célirányosan a közérdeket is átértő, átérző, szolgáló, s igy a tökéletesedés felé törekvő egyén. Hogy ezt mind a választójoggal reméljük megvalósítani? . . . — Hát igen. Mert nem azon múlik, hogy a nőnek nincs választójoga, hanem azon, hogy azt a választójogot megtagadják tőle. Maradiságból ? Csökönyökösségből ? Előité-; létből ? Félelemből ? Indolenciából? Irigység-j bői? Bosszúból? vagy rosszul alkalmazott gyámkodásból teszik-e ? nem kérdem, de tudom, hogy ma már mesterséges és mesterkélt és azért napról-napra kegyetlenebbé válik az, a gát, amit a nők politikai felszabadulása útjába tesznek. Mert mivel lehet felnőtt, iskolát végzett, józan embertől megtagadni azt, hogy hazája törvényeibe — azokba a törvényekbe, melyeket neki is tisztelni kell, melyek adott esetben őt is éppen úgy sújtják (bár soha sem védik úgy mint honfitársait) — ha azokba beleszólást követel? Mivel lehet azt tőle megtagadni ? Azzal, esakis azzal, hogy oda- j utalják, odasorozzák, oda kényszerítik a nőt, a j hülyék, a gonosztevők és a kiskorúak szégyencsoportjához ... És tényleg ez az a gát, amelyet a férfiak valószínűleg hálából mindazért az évszázezredes hűségért, odaadásért, lelkes bátorításért, amelyet asszonytól kaptak, — a nő felfelé törekvő haladásának útjára vetnek. Bizonyságul ime az 1891. évi XXXIII. t.-c. 5-ik szakasza: Az esküdtek jegyzékébe nem vehető fel az, aki nyereségvágyból elkövetett bűncselekményért volt elitélve, aki hivatalvesz- j tésre, vagy politikai jogai gyakorlatának ideig- J lenes felfüggesztésére volt elitélve, —- aki szabadságvesztés végrehajtása alatt áll, aki! ellen bünvizsgálat folyik, vagy vád alá van helyezve ; aki csőd, gyámság, vagy gondnokság alatt van, aki testi vagy szellemi foglalkozás j miatt az esküdt kötelességeit teljesíteni nem | képes, — és a nő, bárha a törvény előirta | minden minősítése meg is van. Ugyanezen az alapön tagadják meg tőle a választói jogot is. Amit e paragrafus mellé mint indokolást felhoznak, — hogy „az asszony elhanyagolná gyermekeit, ha (öt évben egyszer, egy napra!) elmenne szavazni,“ „vágy hogy :“ a választójog végeredményben vallástalanságra tanitaná öt — vagy (ez a legcsodabogarasabb !) hogy: „a választóijog egyenértelmü nála a szabad szerelemmel“ . . . ezeket úgy hiszem egytöl- egyig csak mint curiósumot érdemes meg is említeni. — Tehát, nem e mende-mondák ellen, hanem a fentebb idézett paragrafus ellen kell küzdenünk. Mert nem igaz, hogy a nő — eo ipso, már neménél fogva — olyan veszedelmes, mint a gonosztevő, olyan ostoba, mint a kretin és olyan megbízhatatlan, mint a kiskorú (vagy kiskorusitott). Nem igaz. De, ha igaz, akkor miért szenvedjen el éppen olyan elbírálást, éppen olyan bünhödést, éppen olyan semmibevételt és éppen olyan „kordába tartást“, mint azok? Akik arra a kongresszusra jönnek, egytől-egyig belátták, hogyha ez igy is volt eddig, — nem lehet igy ezután, mert a nő is kinőtt a kiskorúsággal járó kényszerek alól, éppen úgy, mint ahogy annak idején a rabszolga és a jobbágy kinőtt. — Akiket azon a kongresszuson látni fogunk a Zelma Lagerlöfők, az Olive Schreinerek, a Mme Curiek fényes bizonyságai annak, hogy a nő követelheti mindazokat a jogokat, melyek az egész embert megilletik. Ezek között a jogok között első helyen áll, tulajdonképpen a kulcsa valamenyinek : a választói jog. Ezért küzdünk érte; és e küzdelmünk eddigi eredményeiről fog az 1913-iki kongresszus beszámolni. De szóba fognak ott jönni mindama kérdések, melyeknek megvalósítását akkorra reméljük, ha a törvények készítéséhez joga lesz az asszonynak is tanáccsal, munkával, eszmével és eredménnyel hozzászólani. Tehát szóba fog jönni mindaz, ami az asszony és a gyermek sorsát érinti. Anya és gyermekvedelem, az iszákosság elleni küzdelem, a fehér rabszolgaság égető kérdése, a női munkabér szabályozása stb. stb. Ezért nem kétlem, hogy a kongresszus még azokat is érdekelheti, — és kell, hogy érdekelje, — akik a nők választójogát ellenzik, vagy nem foglalkoznak vele. De még más okból is kell, hogy a magyar társadalom a kongresszusért érdeklődjék, az, hogy több ezer idegen jő ez alkalommal hazánkba. Hogy azt megösmerje, hogy azt megszeresse : tőlünk függ! Ha a magyar társadalom mellénk áll és azt mondja: „A magyar vendégszeretet mindnyájunk erénye; aki tisztességes ember hazánk határát átlépni, bármi járatban van is — az mindnyájunk szívesen látott vendége“ akkor a kongresszus olyan fényesen fog sikerülni, amihez hasonlót még soha sem látott a világ. És olyannak is kell annak lenni, hogy mindnyájan büszkék lehessünk magyar mivoltunkra. De hogy ez igy legyen, ahhoz az erkölcsi támogatás mellett anyagi támogatásra is van szükségünk: mert hiszen nyilvánvaló, hogy annyi vendéget tisztességgel ellátni, tenger pénzbe kerül. (Igaz, hogy óriás összeget fog kitenni, — ami költségeink százszorosát is az, amit az a több ezer ember hazánkban elkölt.) Ezért nagyon kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa, hogy bárminemű állásponton legyen is a női választójoggal szemben, — nemzeti renoménk érdekében legyenek segítségünkre! Adjanak. Gyűjtsenek! Filléreket, koronákat! (Adományok gróf Teleki Sándorné Öméltósága Ujtátrafüred, Szikraház címére küldendők.) Ahogy jő. Ahogy lehet. Ahogy bárki is könnyen teheti, adhatja. Csak egy kis jóakarat, csak egy kis megértés, — és máris óriási lépéssel visszük előbbre ügyünket. És ugye meghallgatnak? Adnak? Sikerül a kongresszus? Hogyne sikerülhet, mikor annyi asszony akarja? Amit pedig asszony akar, azt Isten is akarja. HÍREK. Köszönő nyilatkozatok. A múlt hő 29-én városunkban lefolyt népgyülés tudvalevőleg dr. Egry Bélát, mint a párton- kivüli függetlenségi és 48-as országgyűlési képviselők elnökét, valamint Andrássy Gyula grófot is táviratilag üdvözölte. Ezen üdvözlő táviratokra csak a napokban érkeztek meg a válaszok. Dr. Egry Béla levele igy szól: „Mélyen tisztelt Elnök Ur! A nagykárolyi népgyülés szívélyes üdvözletét úgy a magam, mint az általam képviselt pártonkivüli függetlenségi képviselők nevében hálásan köszönöm s biztosíthatom, hogy a kitűzött és meg^ kezdett utón rendületlen kitartással megyünk tovább. Hazafias üdvözlettel dr. Egry Béla, -elnök.“ — Andrássy Gyula gróf távirata pedig igy szól: „Dr. Adler Adolf, Nagykároly. Köszönöm üdvözletét, a jóleső bizalom erősíteni fog a küzdelemben, melyben kitartok mindaddig, mig az alkotmány integritása megvédve nincsen. Andrássy Gyula.“ Október 6-ika városunkban. Istentiszteletek. A róm. kath. templomban október 6-ika emlékére ünnepi gyászistentisztelet tartatott október hó 7-én d. e. 9 órakor. — Az ág. hitv. ev. egyház teremutcai templomában október hó 6-án vasárnap d. e. 10 órakor tartatott a gyászistentisztelet, amelyen Rédei Károly, az egyház lelkésze ünnepi szentbeszédben méltatta a szomorú esemény gyászos emlékét. Ünnepélyek. A „Nagykárolyi Protestáns Társaskör‘ az évforduló napján este 6 órai kezdettel gyászünnepélyt tartott. A nagykárolyi dalegyesület megható éneke után K. Nagy Sándor köri tag szavalta el Kürthy Károly vallástanár, köri elnöknek ez alkalomra irt „Október 6* cimü megható költeményét nagy hatással. Kürthy Károly elnök gondolatokban gazdag, lelkesen előadott emlékbeszédben ál-
