Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-28 / 35. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. augusztus 28. 35. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. ...................— ^ . v, '** Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönyniSt Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre.............................8-— kor. Fél évre......................................4-— „ Ne gyedévre.........................2•— „ Egyes s zám.........................—‘20 „ kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Fömunkatárs: Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Bizalom vagy bizalmatlanság a kormánnyal szemben ? Irta: Papp Béla. Ebben a nagyfontosságu politikai kérdésben fog dönteni a szeptember 5-ére összehívott vármegyei törvényhatósági közgyűlés. A kérdés eléggé fontos arra, hogy komolyan gondolkozzanak felette a törvényhatósági bizottság tagjai. Ma pedig — amint tapasztalom — annyira divergálnak a felfogások, hogy e kérdésben a bizottsági tagok s különösen a nagy károlyi bizottsági tagok állásfoglalása teljesen ismeretlen. Régebben — midőn még a politikai életben elfoglalt positióm arra kötelezett, hogy a közügyekkel behatóbban foglalkozzam — arra irányult igyekezetem, hogv a nagy károlyi bizottsági tagokat minden fontosabb esetben — mely a vármegyei önkormányzat körében előfordult — solidáris és egyöntetű eljárásra bírjam. E célból minden vármegyei közgyűlést megelőzőleg értekezletre hivtam össze a vármegyei törvényhatósági bizottságnak Nagykárolyban lakó tagjait. Szükségesnek tartottam ezt azért, mert | abban a hitben voltam és vagyok, hogy Nagykárolynak, mint a vármegye székhelyének, joga van ahhoz, hogy a vármegyei önkormányzatban, ha nem is döntő, de legalább irányitó befolyással bírjon és mert megvoltam arról győződve, hogy az esetben, ha a több mint hatvan szavazattal rendelkező nagykárolyi törvényhatósági bizottsági tagok a vármegyei önkormányzati ügyekben egyöntetüleg és solidarisan járnak el, fellépésük minden egyes önkormányzati kérdésben nemcsak súllyal és jelentőséggel bir, de — amint azt a múltban is egyes esetekben tapasztalhattuk — határozottan döntő lehet. S ha nem sikerült is minden esetben az egyöntetű állásfoglalást biztositanom — mert hiszen a különböző pártpolitikai vagy személyi érdekek, de ■ sokszor a felfogások különbözőségei az egyöntetű megállapodás ügyében akadályként állottak kétségtelenül megvolt az az előnye, hogy a nagykárolyi bizottsági tagok nem pillanatnyi elhatározásból, hanem az értekezleten elhangzott érvek és ellenérvek mérlegelése után adták le a törvényhatósági közgyűlésen {szavazataikat. Ez a régi gyakorlat — amint tudom — azóta, mióta én a közügyek irányításával nem foglalkozom, végleg megszűnt. Pedig — ha valamikor — úgy a jelen esetben feltétlenül szükségesnek látom, hogy a nagykárolyi bizottsági tagok egyöntetűen és solidárisan járjanak el. Politikával — ez idő szerint — nem foglalkozom, s igénytelen soraimnak politikai célzata egyáltalán nincs. De kétségtelen, hogy az a kérdés, mely szeptember 5-én a vármegyei közgyűlésen eldöntésre vár — bár elsősorban és eminenter politikai — mégis olyan mely a legszorosabb összefüggésben van városunk érdekeivel. Mert mindazoknak, kik a kérdésről komolyan gondolkoznak, be kell látniok, hogy városunk hajója Scylla és Charibdis közzé jutott. A politikai érdekek olyan összeütközése előtt áll, mely egyaránt gyakorolhat káros vagy nasznos befolyást városunk jövő sorsára. S maga a kérdés olyan, mely elől kitérni nem lehet, nem állhatunk meg mint Herkules a váló-uton, de meg kell nyilatkoznunk. S ez a megnyilatkozás csak akkor fog súllyal birni, ha komoly, férfias el, határozás s lehetőleg mint egyöntetü- solidáris megállapodás eredménye jelentkezik. Nagykároly város csak akkor fog az ellentétes politikai érdekek harcában mint komoly politikai tényező szerepeim, ha ebben a kényes kérdésben is férfiasán TÁRCZA. SZÓZAT. Testvéreim! romboljuk össze A múlt sötét, nagy házait! A fülledt börtönök lakóit Hadd járja át uj, tiszta hit! Szentté emelt undok kazugság, Holt kéz emelte durva jog, Ha mi büszkén előre rontunk, Tudom, előttünk bukni fog. Tudom, előttünk meg nem állhat A földön semmi hatalom, Szétfoszlanak a síri rémek, Csak küzdjünk bátran, szilajon. A mi utánzóit, léha, bárgyú, Görnyedt, kislelkü és pulya, Mi nem buzog az öserőböl, Azzal nem lépünk alkura. Előre ifjak! dúljuk össze A múltnak minden rejtekét, Kígyóitól az alvilágnak Tisztítsuk meg a földtekét! Bár kívül élet színe fesse, A mi belül rossz, veszni fog; Nem győz, nem győzhet a hazugság, Hiába máglya, orgyilok! Mert milliók lépnek nyomunkba, Az eszme népe szapora, Az igaz Isten népe ellen Nem győzhet Ármány tábora. Föl társaim ! Munkára népek! Es föl ti költők, dalra föl! Szivünkből egymást lelkesítve A szózat mint egy láva tör. Hisz összefogva célt kell érnünk! A jelszavunk: Testvériség! S a tiszta, ős talajba tesszük Az uj világ alapkövét. Mert uj világ: uj hit, uj állam, Uj hon, uj élet kell nekünk, Uj gyönyörök, uj fény, uj eszmék, Mindent újból kell kezdenünk. És föl, az égig fölemeljük Testvériség szent csarnokát; És karba kar és szív a szíven S mindeneket egy ész fog át. És nem zavar meg senki minket, Hiszen velünk az Isten is! Nem imádunk mi irigy Istent, Szivünk dicsőbb eszménybe hisz. Föl társaim! Munkára népek ! Es föl ti köttök, dalra föl, Szivünkből egymást lelkesítve A szózat mint egy láva tör. Komjáthy Jenő. XX. fejezet. (ifj.) Keletre kell menni, hogy megtaláljuk a társadalomtudomány egy oly kimagasló művelőjét, aki bár egyetlen népfaj társadalmosi- tására fordította életét, de ezt oly sikerrel tette, hogy müve túlélni látszik minden, azóta fellépett, társadalmi szervezetet. Mózes társadaiomszervező müvének objektuma egy-nyelvü, tisztavérü, teljesen komogén összeállásu népfaj. A poligámia általános szokás e nép körében, de csak endogám házasságokat kötnek s ennek következtében meglehetősen szervezett családi életet élnek. Azon- j kívül némi homályos indulat, inkább sejtelmes j hajlam, él közöttük saját külön törzsi istensé-
