Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-21 / 34. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE r Hiányokat, mert elérkezett az ideje annak, hogy a közegészségi intézmények megteremtéséről gondoskodjunk annál is inkább, mert hiszen a kormány is többet gondol most e kérdésekkel és a csatornázás költségeihez állami segélylyel is hozzájárul. Elvárjuk polgármesterünktől és a városi tanácstól, hogy e kérdésekkel haladéktalanul foglalkozni fog és a szemét- összetakarittatás ügyében még az őszi rendes közgyűlés alkalmával megteszi előterjesztését, a por csökkentése és lekötése tekintetében pedig oly időben teszi meg előterjesztését és javaslatát, hogy már a jövő tavaszszal meg lehessen kezdeni az idevágó munkálatokat, hogy ezen immár tűrhetetlen állapotokon mielőbb segítve legyen! Szomorú dolgokról beszélő számok. A mai Magyarország képe. Egy telette érdekes, a sok lesújtó adat folytán, valóban szomorúan érdekes munka jelent meg az imént a magyar könyvpiacon. A munka szerzője több szociális munka kiváló Írója, a radikális reformtörekvések egyik lelkes harcosa Jászi Oszkár. Az érdekes és értékes munka, telve van a számok nagy tömegével jó részben az országos statisztikai hivatal összeállítása alapján. Tehát hivatalos s igy megbízható, sok tekintetben biztos adatok. Ezek közül ragadunk ki néhányat — a legérdekesebbeket és legjellemzőbbeket, melyek szomorú dolgokról beszélnek nekünk nem mesét, hanem valóságot, tényeket. A gazdálkodás terén a magyar földbirtokok 0'09 százalékának kezében 31'187o megművelt terület van. Vagyis más szavakkal 1945 nagybirtokos (olyan, aki 575 hektárnál nagyobb földet birj 7.541,640 hektár terület tulajdonosa. Átlag egy személyre 3631.2 hektár jut, mig ezzel szemben 1.356,875 kisbirtokos fejen- kint átlag csupán csak 1.1 hektár területet mondhat saját tulajdonának. Ez a hallatlanul aránytalan birtokmegosztás még annál szembetűnőbb s annál súlyosabb megítélés alá esik, mivel a latifundiumoknak csaknem fele I hitbizomány nevezetesen „holtkézi“ birtok. J Ennek feltüntetésére szolgáljon érdekes adatként az igazságügyminiszterium hivatalos kimu- j tatásából a következő néhány tétel: A hercegi | és grófi \Eszterházy család 516.000, a gróf I Shönborn 241.000, a gróf Pálffy 104.000, a gróf Zichv 66000, a gróf Pallavicini 66000, a herceg Kóburg 60.000, a gróf Barkóczy 52.000, a gróf Almássy 40.000, a gróf Festetich család 36.000 katasztrális hold hitbizományi földbirtokkal bir. A többi „szegény“ grófokat nem is említjük néhány 10.000 holdas hitbizományi birtokaikkal. Eme középkori birtokmegoszlás szomorú eredménye az, hogy körűikéiül 6 mondd hatmillió földmives munkás van thazánkban, akiknek egy talpalatnyi tulajdon földjük nincs. E rengetek tömeg a legszegé- j nyesebb megélhetési viszonyok között él örö- | kös gond és aggodalom közepette a mindennapi kenyérért, Eme szomorú körülménynek oka az is, hogy fejlett iparunk nincs. Mily hátra vagyunk e térén, legjobban igazolja és bizonyítja az a tény, hogy hazánk ezer lakosa közül 684 még mindig főldmiveléssel foglalkozik. Az teszi érthetővé azt is, hogy az aratási időszak fontos napjaiban miért áll az állami földbirtokokon esetleges sztrájk esetére annyi ezer meg ezer éhező tót, ruthén és román munkás rendelkezésre. A feudális birtokmegoszlási viszonyok és a gyáripar hiánya folytán az 1902—1906. év alatt 657.646 ember vándorolt ki az országból. És e nagy szám — dacára az amerikai brutális rendszabányoknak— folyton folyvást emelkedik. Könnyű megállapítani, hogy a mi szerencsétlen hazánkból az 1890-ik év óta legalább is 1.500,000 ember vándorolt ki. A magyar gazdálkodási viszonyok nyomorúságosán beteg állapotát az a szomorú tény is elősegíti, hogy mig az elmúlt XIX-ik század első 3 évtizedében a 463.00Q katasztrális holdnyi hitbizomány 2.400,000 holdra szaporodott s a „holtkézi“ birtok 1.288,000 holdról 2.500,000 holdra emelkedett addig ugyanazon idő alatt 118.000 önálló kisbirtokos ment teljesen tönkre, elvesztvén kicsinyke földbirtokával j önállóságát. Évröl-évre felette mód szaporodik a hivatalnokok száma. 1907-ben 229.000 volt, 7 évvel később e szám már 300.000-re emelkedett. És mig a főbb • állásban levő. hivatalnokok fizetése tűrhető, sőt sok esetben jónak mond- ; ható addig az alacsonyabb osztályban levő hivatalnokok csekély fizetés folytán a legnagyobb mértékben küzdenek a megélhetési viszonyokkal, igen sökan valósággal nyomorognak. Évenként 1.200,000 tanköteles gyermek nem jár iskoláig,. 43 évvel az általános 'iskolakötelezettség kimondása és törvénybeiktatása után hazánk összes — 1900. évi népszámlálás adatai szerint kitüntetett — 16 millió lakosából csak 8.5: millió tudott Írni és olvasni. Az adózási rendszerien a fordított progres- sivitási irányzat dominál s azon a köztudomású hamis számítási módon alapszik, hogy ezen ipar és kereskedelem terén elmaradt szerencsétlen országunkban az Önálló iparos, kereskedő, hivatalnok stb. jövedelme 11.000 millióra van értékelve, mig ezzel szemben a nagybirtokosok évi jövedelme ez agrárországban csupán csak 275 millióra. Az adózási rendszer igazságtalanságát még súlyosbítja az a körülmény, hogy a kisbirtokos aránytalanul nagyobb adóval van megróva, mint a nagybirtokos. Kézzelfoghatölag bizonyítja ezt az a tény, hogy mig az alföldön a kisbirtokos 1—1 hóid földje után 10—30 korona adót fizet, addig a nagybirtokos mágnás ugyanott levő nagybirtoka után hoidankint csupán csak 0.5—1'5 koronát. Az állam kiadásait csak egyhatod részben fedezi a direct adókból, mig az indirekt adózás súlyos terhe a birtoknélküli néposztály vállaira nehezül. Ezzel szemben a nagybirtokos mágnások rengeteg jövedelmeik után alig 6:—10 millió adóval járulnak az állam fenntartásához! íme néhány szerencsétlen országunk szerencsétlen helyzetét s viszonyait feltüntető adat. Mindez hangosan hirdeti, hogy nemzetünknek mennyi egetö sebe van, amely mind orvoslásra, gyógyításra vár! Péternek kezére bízza müvének folytatását, ünnepélyes komolysággal Ígéri meg annak győ- zedetmét; biztosítja híveit, hogy egyházán erőt soha nem vesz: „Nec portae inferi!“ De még ez nem minden. Az uj társadalmat nemcsak állandóvá, hanem általánossá is kell tenni. Ezt a grandiózus eszmét, úgy látszik, kívülről jött behatások siettetik megérlelni. A választott nép szűk körére szabott határok mindjobban tágulnak s a korábbi, elutasítóan hangzó igék (Máté 15 r. 24. 26.) helyett fölhangzik a nagyszerű missió: „Elmenvén, tanítsatok minden népeket.“ Maguk a tanítványok alig bírnak e nagyszerű küldetés horderejónek magaslatára emelkedni. Csak Jézus müvének tulajdonképeni végrehajtója, Szent Pál, fogja fel az óriási eszmét s életét teszi fel rá. Folytonos ellenvetések, a nemzeti féltékenység kicsinyes kitörései gáncsoskodnak a nemzetek apostolának munkájába s nem egyszer fenyeget a veszedelem, hogy Jézus egyháza, egy mindeneket- átfogó, katholikus társadalmi szervezet helyett, egy zsidófelekezetté zsugorodik össze, amilyen volt a hedoni, a szamaritánus s megannyi más. Csakis ilyen katholikus — általános — felfogás szerint való értelmezése tehette e tanítást az emberiség általános vallásává, amint a századok tanuságtétele mutatja is, hogy az abban rejlő alkalmazkodási képesség ügyes felhasználásának segítségével a kereszténység akadály nélkül képes gyökeret verni bármely égtáj és világrész bármely fajú, zinü és nyelvű népeinél. Ahol mégis mutatkozik akadály, ez mindig csak külső, vallásos vagy politikai hatalmak ellenállása, mig a népié : k belső struktúrája mindenütt készséggel hajlik a kérész-! tónység befogadására. Hiába meséli Montesguieu helybenhagyólag J a Montezuma megjegyzései, hogy a spanyolok vallása jó lehet Spanyolországban, a mexikói pedig Mexikóban; szemeinkkel látjuk, hogy a meszticek és kreolok mellett az inkák tiszta- vérü ivadéka is buzgó áhítattal borul térdre az Atahualpa lejtőjén felállított kőkereszt előtt. Ezért mondhatták régen ki az állítást, hogy a kereszténység: az abszolút vallás. A szociológust természetesen a keresztény vallás ez általános jellege érdekli leginkább. Mindenesetre vonzó tanulmány lenne elfogulatlan tárgyilagossággal keresni, milyen befolyással volt és van az emberek vallásos hite és egyházainak szervezeti működése a társadalom életfolyamatára ? A történelmi materializmus bölcseleté mereven elzárkózik az ilyen kérdés elől, intranzigens ridegséggel állítva, hogy kizárólag .érdekek és soha nem eszmék irányítják a társadalom fejlődését. Mindamellett figyelemreméltó tünet, hogy az utolsó évtizedben épen materialista irók — különösen oroszok — részéről lehetett olvasni, hogy Jézus Krisztus tanítása visszavetette a társadalom fejlődése menetét, mert a természetes és egészséges visszahatást, mely az elnyomott osztály részéről már-már az erőszakos kitörés forrpontjáig emelkedett, — alázatos önmegtagadássá változtatta. Ez a vád azonban nem jogosult, mert csak a dolgok felszínén marad s nem hatol a világ képeváltozásának mélységeibe. Hogy a kereszténység milyen hatalmas szocializáló erő, azt bizonyítgatni fölösleges ; s ha ebbeli hatalmát csakugyan úgy birta egykor érvényesíteni, hogy hatása alatt önkénytes vagyonközösséget látunk életbelépni, akkor máris többet tett, mint amire a világ bármely más ideológiája valaha képes volt Hiszen látni fogjuk, hogy utána minden ilyen kísérlet elszigetelt epizód marad csak, melynek tartama sohse lett hosszabb egy emberöltő idejénél. Jézus maga, tanítványainak kis csapatával együtt, kizárólag szellemi munkával foglalkozva, helyesnek találta,' hogy őket, mint a közjó munkásait, a köz tartsa el s ebbeli igényeit nemcsak maga, de tanítványai részére is nyíltan kifejezi. (Máté 10. r. 9—15.) A Mester halála után azonban a tanítványok az ige hirdetésé mellett ipari munkával is foglalkoznak, a szerzett pénzt azonban nem önfentartásukra fordítják, hanem a közös szükségletek fedezésére, miután az első keresztény községek valóságos kommunista szervezetek, mint az az apostolok cselekedeteinek 4. r. 22 és 34—37. verseiben le van irva. E kommunista közösség szigorú lentartásában különösen Péter buzgólkodik s annak megszegőit a legkeményebb büntetéssel sújtani se tartózkodik, mint Anániás és Sáfira történetéből kitűnik. (Ap. csel. 5. r. 1—11.) Az uj hitnek térben és a hívők számában mutatkozó mind nagyobb elterjedése mindjobban lazítja a közösségi szervezetet, melyet sem a nagyvárosokban, sem a katonai fegyelem alatt álló táborban, sem a császári udvar kővár körében, sem a vegyes, sokszor ellenséges indulatu lakosság között fenntartani nem lehet, holott már e helyeken mindenütt vannak keresztények nagy számban. Mikor pedig Nagy Constantin császár a kereszt végleges győzel:: Modern ruhafesté -ÚTI I T "Á IITD D^l : ‘ ^al,éro^ Sőzmosása :' :: bármily divatszin j :: l| I A J L K iML tükörfénynyel, hófehérre. Tlagykároly, Széchenyi-ll 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
