Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-21 / 34. szám
XXIX. évfolyam. 34. szám. Nagykároly, 1912. augusztus 21. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. N a g y károly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8‘— kor. Fél évre..................................4-— „ Negyedévre.........................2-— „ Egye s szám.........................—'20 „ kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Rérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora W fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Por és szemét. Évek óta halljuk a panaszt, hogy városunkban óriási por van, ugyannyira, hogy a nyári hónapokban alig lehet az utcán járni a porfelhőktől. Évek óta halljuk a panaszt, hogy városunkban az utcák piszkosak, telve vannak mindenféle hulladékkal, a bacillus- tenyésztésnek kiválóan alkalmas fészkei vannak nálunk és valóban csoda, hogy a különféle járványos betegségek csak ritkán jelentkeznek és csak enyhe lefolyásnak. Ezeken az állapotokon okvetlenül segíteni kell, bárminő áldozatba is kerüljön ez. Elvégre 16,000 embernek az élete és egészsége megkívánja azt, bogy ebben az irányban valamit tegyünk, hogy ennek a tűrhetetlen állapotnak vége vettessék. Nem tudjuk az utját-mődját, hogyan lehet e bajon segíteni, de azt tudjuk, hogy ezzel tovább várni nem lehet. Itt nem lehet azzal a kifogással elő- állani, hogy nincs pénz, mert a város megélt az ingatlanforgalmi városi pótilleték szedése előtt is, amikor nem volt e címen (lásd a múlt évi zárszámadásokat) ! 21,313 korona 30 fillér tiszta jövedelme. E jövedelemforrás terhére már lehet valamit csinálni, lehet kölcsönt felvenni s ha ez nem elegendő, lehet uj jövedelmi forrásokat nyitni; be lehet hozni az ás- i ványviz, szódaviz és pezsgő után fizetendő pótadót és másnemű pótadót is, ami szintén jövedelmezne néhány ezer koronát, szóval teremteni lehet éa kell uj jövedelmi forrásokat, melyek alapul szolgálhatnak a legszükségesebb közegészségügyi reformok megvalósítására. Meg kell kezdeni egy rendszeres, tervszerű munkát, mert nem íehet eltűrni azt, hogy a nagy pótadó dacára egy fél esztendeig ne lehessen az utcán járni anélkül, hogy az ember egészségi állapota veszélyeztetve ne legyen. Ezer a szerencse, hogy városunkban kedvező fekvése folytán rendszerint ritkán és kisebb mértékben lépnek fel a járványos betegségek, de hogy a lakosság egészségének fentartásához nagyon kevéssel járulunk hozzá: az több, mint bizonyos. Hiszen ha tudunk tisztviselői fizetés, rendőri és szolgaszemélyzet és közigazgatási dologi kiadások címén körülbelül 105,000 koronát évenként elkölteni, tudTÁRCZA. DAL A SZEMEKBŐL. Vannak szemek . . . mélységes, igaz Titkos fájdalomban égő szemek Rejtett mélyükbe hogyha betekintek Nagy megismeréssel köszöntenek. Szent közösségben néma szókat váltunk Es megenyhül bent minden, ami fáj — Vannak szemek, amelyek hallgatagon Többet mondnak, mint egy fecsegő száj. Bornemisza Malvin. XVII. fejezet: (ifj.) A végső nyomorba sülyedt nóptömeg már csak egy isteni szabaditó eljövetelébe veti a megváltás reményét s áhítattal figyeli Mantua dalnokának célzatos igéit. A megváltó el is jön, de a materiális világ helyett a lelki élet terén plántálja fel lobogóját, sokak fájdalmas csalódására kimondva: „Az én országom nem e világból való.“ Nehezen fog a toll, mikor ilyen kényes ponthoz érkezik az iró. Komolyan figyelmeztetek rá minden olvasót (és a tárgyilagos kritikát) hogy ez nem theologiai, hanem szociológiai munka. Hitvallást adni benne nem szándékom, de még kevésbbé bárkinek vallásos érzelmeit sérteni. A szociológia történetében lehetetlen mellőzni annak nevét, kinek élete és tanítása mindennél súlyosabb tényezőként esik a kulturtársadalmak életfolyamatának mérlegébe. Istenségének feszegetése itt kérdésbe se jöhet. Kiki vallásos hite szerint maradhat meggyőződése mellett pro vagy kontra. Egyik álláspont se akadálya annak, hogy mint csak embert és históriai személyt kérpezzük meg társadalmi tanítása felől. Jézus Krisztus az emberi nem egy közös Istentől, mint )tblőbb közös atyától való teremtésének' alapgondolatából kiindulva, — hirdeti az ember abszolút egyenlő testvériségét s annál- fogva abszolút egyenjogúságát. Nyilvános életének kezdetén, úgy látszik, még csák a maga népének állapotával foglalkozik s annak javítását kizárólag vallás-erkölcsi eszközökkel akarja elérni. E célra elégnek gondolja Mózes törvényeinek szigorú keresztülvitelét, aminthogy többször világosan ki is jelenti: „Nem lerontani jöttom a törvényt, hanem megerősíteni.“ I Kikitörő indulattal sújtja a betürágó, álszen- j teskedő farizeusok és szadduceusok osztályá- I 1 nunk lehetne még 1000 koronát esetleg más címeknél való megtakarítással is kiszorítani két utcaseprő fizetésére, kik nem tennének egész nap egyebet, mint összesepernék az utcákon a trágyahulladékokat, a kitűnő bacillustenyésztő rongy- és ruhadarabokat, a döglött állatokat és azokat kiszállítanák a szemétlerakodóhelyekre és dögtérre. És ha ezt nem lehet elérni két emberrel, alkalmazni kell annyi embert, amennyi szükséges. Ha rendet tudunk teremteni e téren, a pótadóemeléstől sem kell félni, mert inkább fog a lakosság Í00 percent pót- adót fizetni, ha egészségére némileg vigyáznak, mint 97 százalékot és ne mehessen ki az ember 6 hónapon át az utcára egészsége veszélyeztetése nélkül. A városi főorvos kötelessége e kérdéssel mielőbb foglalkozni, a tanácsnak kötelessége a szükséges előtanulmányokat megtenni és kész javaslattal a képviselő- testület elé állani. Biztosra vesszük, hogy a képviselőtestület nem fog elzárkózni attól, hogy a szükséges költségeket megszavazza és azok fedezetéről gondoskodjék. Foglalkozni kell a csatornázás kérdésével, meg kell tenni a szükséges előtanulnak képviselőit, akik, mig a törvény betűihez látszólag hiven ragaszkodnak, elferdítik sőt elsikkasztják annak szellemét. Tüntető rokon- szenvvel fordul a lenézett, a megvetett, a bűnös ember felé, saját makulátlan egyéniségének egész tekintélyével kelve védelmükre. Mig a bűnt nemcsak szavaival, de méginkább példaadó erkölcsi tisztaságával a legerősebben elitéli, a bűnös iránt a végletekig könyörületes. Mindenik számára van megbocsátó s mi több, vigasztaló szava, mintegy megértetve, hogy bűnös ember nincsen, csak bűn van, amelyre a helytelen társadalmi berendezés viszi rá, szinte kénvszeritő erővel, az egyént. A római birodalom világhatalmának szférájában élve is, világos tudatában van a katonapolitikai állam mutandó semmiségének az emberi társadalom örökkévaló céljaival szemben. Erre vonatkozó kérdéseket kurtán szokott elintézni: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré,“ vagy máskor ismét: „Nem volna hatalmad, ha onnan felülről nem adatott volna neked.“ A világbirodalom császárai és légiói, tetrarchái és pontitex maximusai nem zavarják a maga művének sikerébe vetett hitét. Nem zavarja még saját, korai kinhalálának biztos előérzete sem. Mikor a legidősebb tanítványnak, a heves, I erősen lobbanékony, de törhetlen energiájú
