Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-24 / 30. szám
S\ XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. julius 24. 30. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye.--------—na -------Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Főszerkesztő: Egész évre .............................8‘— kor. ®r’ ^■<^er Adolf Fél évre .... 4’__ Felelős szerkesztő: Fömunkatárs: Ne gyedévre.....................* 2-— „ Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Egyes szám.........................—‘20 „ I Laptulajdonos és kiadó: kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Becsület. Talán egyetlen szót sem hallunk a mindennapi életben gyakrabban hangoztatni, mint ezt: becsület. Mindenütt és mindenfelé, egyszerű, illetve a legegyszerűbb s a magas és a legmagasabb állásban levőktől szigorúan megköveteli a világ, hogy becsületesek legyenek. Ez a legeslegelemibb követelmény, amit mindenkitől elvár, megkövetel a világ, — még a mi világunk is. De talán még sem fejeztük ki magunkat jól, helyesen. Nem azt kivánja, nem azt követeli a mai világ a számottevő alakoktól, hogy valóban becsületesek legyenek, hanem : hogy valóban becsületeseknek lássanak. Milyen képtelenség! Bizonyítani, mutatni, fitogtatni azt, ami ha valójában megvan, akkor sem látható, hátha még egyáltalán nincs is meg?! Egy hires iró mondása szerint az a legjobb nő, akiről semmit sem beszél a világ. E szerint az volna az igazán becsületes ember, akinek becsületességéről soha szó nem esik. Mert bizony tagadhatatlan igazság az, hogy a ki nagyon is kénytelen a maga becsületességét hangoztatni s emlegetni, vagy mások által erősit- getni, ott rendszerint nagyon is közel van már — Dánia! Ebből már most joggal lehet azon) következtetést vonni, hogy nagyon természetesen csakis egyféle becsület lehet. Ám ez nagy tévedésnek látszik. Hiszen nem hallunk-e beszélni a mindennapi életben nagyon, de nagyon is sokféle becsületről ?! A köztudat a mi mostani korunkban a különféle hivatáskörben működök osztályaitól — hogy úgy fejezzük ki magunkat — más-más becsületet kivan, vár. Innen van, hogy oly sokféle, becsüs étről beszélnek. Hányszor esik szó a politikai, polgári és katonai, a papi, a kereskedői, az úri és paraszt becsületről, sőt van már betyár becsület is és még ki tudná elsorolni, milyen és hányféle! Egész gyűjteményt lehetne összeállítani a különféle becsületből, a melyek közül azután mindenki v <% í dt> z ihatna magának kedve, tetszése és jóizlése szerint. De ha ilyen sokféle a becsület, el- annyira, hogy mindenki szabadon válogathat abban, honnan van az, hogy mégis oly nagy a nem becsületes emberek száma? Onnan, hogy sokféle becsületről beszélünk s mindegyikről más-más fogalmuk van az embereknek. Mert bizony azok, kiket egyesek gazembereknek gondolnak, a maguk szempontjából, a becsületről alkotott nézetük szerint dehogy is azok, ők csak egyszerűen máskép értelmezik az általok választott becsület fogalmát. Avagy kíséreld csak meg szemökbe mondani róluk alkotott véleményed : — a becsületesség szent névé ben amúgy Isten igazában betörik a fejed! „Ne bántsd a másét!“ Ősi parancs s követelmény Ha hát házibarátod elcsábítja feleséged, nem becsületes ember többé. „Filiszter becsület!“ Se ne hallj, se ne láss. Mert ha kiabálsz, a becsületben megsértett gazember kihív párbajra s golyót röpit érző és vérző szivedbe. Adósságot adósságra halmozhatsz, főként ha úgyis tudod, hogy hitelezőid rajtad meg nem vehetik. Hadd sírjanak pénzed után a szerencsétlen megkárosodottak. Minek adlak hitelbe?! Arra azonban féltékenyen vigyázz, hogy kártyaadósságod 24 óra alatt pontosan megfizesd, mert különben kigolyóznak a kaszinóból. Ez a „kaszinói becsület!“ Jótékonycélu előadásokon tüntetőleg részt végy, jótékonycélu gyüjtőivekre — kivált ha finom női kezek nyújtják feléd — hatalmas betűkkel ird oda neved s az „jószivvel és szives készséggel nyújtott kegyes adományt,“ de azért az éhenhaló „szemtelen“ koldust bátran kidobhatod az utcára, mert az legfeljebb éhen hal, de hallgat. így kivánja ezt a „gavallér — vagy miféle —• becsület.“ Nem az a fő tehát a becsület terén, hogy miként erezel és miként gondolkozói valójában, hanem milyennek látszol. E mellett legyen gondod arra, hogy utón TÁRCZA.-►Sí&tÖreg katonák és regruták. Irta: Szász József. Az állás és a járás : alapja a katonai tudományoknak. A fordulatok és a fegyverfogás : kiegészítő része. A parádé mars pedig a koronája. Ha ezeket nem tudja a katona: semmit sem tud. És nem is lehet belőle soha semmi sem, még egy csillagos frájter se, ha egyébként akkora talentum is lakozik benen, mint a nagy Napóleonban. Ez olyan szent, mint a szentirás. Őrmester ur Sólyom kedvére pedig sohasem tanulják meg se egyiket, se másikat. Hiába huzza ki a regruta karóegyenesre magát, a vén őrmester vércseszeme csak talál valami hibát benne. Ha mást nem, hát azt, hogy a két lábfeje által képzett szög nem éppen kilencven fok, vagy azt, hogy miért olyan | kerek a koponyája. Hiába emeli, nyújtja, csapja j a földre a lábát, hogy szinte recsegnek bele a csontjai, őrmester ur Sólyom azért csak elé' gedetlen. — Jobban, legények! ne kíméljétek azokat a rongyos talpakat. Vágjátok le keményen, hogy megrendüljön fájdalmában a föld. A jó regruták összeszedik minden erejüket ! majd megszakadnak az erőlködésben, ügy vagdossák, csapdossák lábukat a földhöz, mintha nem is az övéké, hanem a legádázabb ellenségé volna. De hiába rugdossák, hiába csapdossák. A föld élettelen, lelketlen test, az meg nem szánja őket: nem fog soha se örömében, se bánatában pengeni. De nem szánja meg őket j őrmester ur Sólyom se. Neki pedig van szive í is, lelke is. Csakhogy ez a szív, ez a lélek j keményebb érzéketlenebb a föld kérgénél is. j És ez a legnagyobb büszkesége a vén őr- '< mesternek. Ezért tartja magát Komorovcsák kapitány | után az ezred legjobb kapitányának. Mert a katonának nem szabad, hogy szive legyen. És ha van, akkor se mutassa, hogy van. Jó szívvel és nyájas beszéddel csak leányokat lehet nevelni, de katonákat nem. Ugyan mi lenne a tekintélyéből, hogyan követnék parancsait vakon a legények, ha egyszer észrevennék, hogy a szive jó, a lelke pedig nemes ? És ugyan mit szólna hozzá Komorovcsák kapitány? De nem sajnálják meg őket az altisztek, az öreg katonák se. Amint elfogyott a hazulról elhozott elemózsia, s amint észreveszik, hogy a regruták kezdik magukat otthonosan érezni, ők maguk tesznek róla, hogy elvegyék a jó kedvüket. A harsogó reggeli ébresztő után a napos altiszt a legénységi szobákba rohan. Nagy zajjal kinyitja az ajtót, megáll a küszöbön, s tele torokkal bekiált: — Auf legények! Kiáltását nem hallják meg az öreg katonák. Ha hallják, akkor sem mozdulnak meg. Neki j ugyan hiába kiabál. Ha pedig mégis kiabál, I pokróczot vetnek rá, s úgy elpáholják, az ok- ! vetetlenkedő embert, hogy családapa korában is sírva emlegeti. Nem is nekik szól a napos altiszt kiáltása, hanem a regrutáknak. Ezt jól tudják és egy pillanat alatt talpon van valamennyi. Ha pedig valamelyik mély álmában nem hallja meg a napos kiáltását, tesz rólla, hogy felébredjen. Leakasztja az ágy fölé vert vas fogasról a szijjal összecsavart köpenyeket, s háromszor, négyszer hatalmasan végighuz vele az alvón. Ez a legbiztosabb ébresztőszer, mely rendszerint beválik. A legények egy perc alatt megmosakodnak, a másik perc alatt felöltözködnek, a harmadi k perc alatt megvetik agyaikat, a negyedik percben már len vannak a század konyhájában a reggeli feketekávéért.
