Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-26 / 26. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE az erőszakos eljárása által előidézett irtózatos lárma közepette, a nemzetre óriási terheket zuditó véderőjavaslatot általánosságban, részleteiben és harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentette ki. A délutáni ülésen folytatta és tetézte vérlázitó erőszakoskodásait. A képviselőházat rendőrökkel rakta meg. És mikor az ellenzéki képviselők a tiltakozás és felháborodás irtózatos zajával fogadták, kivonult a teremből és maga helyett a rendőrök százait küldi be a törvényhozás templomába, akik körülveszik az ellenzéket és a törvény lábbaltiprásával kihurcolják nemcsak a tanácskozó teremből, de az épületből is az önkény által megjelölt képviselőket. Azóta ezek a szörnyű jelenetek napról- napra ismétlődtek. Ä főváros meg van szállva katonákkal és csendőrökkel. A képviselöházban rendőrök százai tanyáznak. A tanácskozás szabadsága megszűnt. Az országon a rettenetes felháborodás vihara zug végig. Csupán a gyalázatos választásokon, pénzzel és erőszakossággal megválasztot többség őrjöng örömében, hogy magára maradva, szabadon szavazhatja meg a nép terheit és a házszabályok szigorítását. Az irtózat tetőfokára hág, amikor egyik elkeseredett képviselőtársunk halálos elszántsággal golyókat röpít az elnök felé és utoljára önmaga agyába. A vérében fetrengöre böszült csorda gyanánt rohan a többség több tagja és rugdossák a szerencsétlent. Polgárok! Alkotmányunk még a darabont-időkben sem volt olyan veszedelmes támadásoknak kitéve, mint most. Az ország el van nyomva, aki meggyőződését meri vallani, az üldöztetik és most még az országgyűlési ellenzéket is fegyveres erővel némitja el a zsarnoki hatalom. Az egész ország népe, mint egy ember, emelje fel szavát a zsarnoki önkény elleni Magyarország népének milliói egyesítsék tiltakozó szavukat a mienkkel. A földi évnek felel meg, mert a Mars lassabban járja meg útját a Nap körül: 686 nap és 23 óra kell neki hozzá. Több csillagász állítja, hogy a Marson élő lények, tőlünk talán nem is különböző emberek laknak. Ennek bizonyítására fölhozzuk, hogy mig a mi földünkön — hasonló távolságról tekintve — nem látszhatik, hogy művelve volna, sőt olybá tűnhetik, mintha például a viz és a szárazföld határai a korlátlanul uralkodó természeti erők véletlen eredményei volnának, addig a Marson ezek a határok rendkívül szabályosak és olyan benyomást tesznek, mintha öntudatos akarat gondolkodó, ember- szerű erő alakította volna őket. Emberek müvére vallanak azok a csatornák is, amelyek a Marson néha a legegyene- sebb vonalban hasítják át a szárazföldet és technikai tekintetben a távcsövön át is bámulatot keltenek azzal, hogy egy percről a másikra csodálatos módon kiszélesednek meg összeszűkülnek. Egyáltalában nem tartják lehetetlennek, hogy egykor — talán már néhány száz óv múlva — az ember valamikép megtalálja az érintkezést a Mars lakóival, mert ha már van olyan távcső, mellyel odáig ellátni, akkor az sem lehetetlen, hogy idővel olyan jelet adhatunk, amelyet ott észrevesznek, megértenek és visszaadnak nekünk. nép haragjának ereje büntesse meg azokat a kevélyeket, akik gáládul hazánk, nemzetünk szabadságára törnek! A szövetkezett országgyűlési ellenzék. Eladó részvények. Két darab Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbanki és egy darab Szatmárvármegyei Takarékpénztári részvény eladó. Cim a kiadóhivatalban. Az amerikai birtokok. Sokszor szóltunk már arról, micsoda veszedelmeknek vannak kitéve azok a magyar földmivesek, akik hallgatnak a csábitó szóra és a tengeren túl mezőgazdasági birtokot vásárolnak. Az amerikai magyar konzulátusok számtalanszor kénytelenek ilyen lépre ment honfitársunk ügyeivel foglalkozni és azok a tapasztalatok, amelyeket e téren gyűjtöttek, igazán megérdemlik a legszélesebb körökben való elterjesztést. íme egy példa a sok közül. Amerikai magyarjaink közül néhányan, mint jóravaló munkásemberek, mintegy két három évvel ezelőtt munka nélkül lézengtek Ghikagóban. Egyszer aztán bevetődtek egy korcsmába, ahol megismerkedtek egy magyar bankárral, aki egyúttal egy bányatársaság ügynöke volt. A bankár ur rögtön munkába vette a hiszékeny honfitársakat és elbeszélte nekik, hogy Virginiában milyen pompásan te- ! rém a föld, milyen enyhe az éghajlat. Elvezette őket egy telepitő társaság irodájába, ahol más ügynökök arra vették ra magyarjainkat, hogy North Garolinában vásároljanak földet. Magyarjaink lépre mentek. De hát hogyne, hiszen azt ígérgették nekik, hogy North Caro- linában kétszer aratnak egy esztendőben és tenyérnyi földből családok élhetnek meg, ha pedig tanácsra, segélyre, útbaigazításra van I szükség, majd segít rajtuk a telepitő társaság, forduljanak csak oda bizalommal. Némi csekély felpénzért 160 acre főidet vettek meg erre magyarjaink, a vételárat 2500 dollárban állapitva meg. A 2500 dollár legnagyobb részét persze váltókkal fedezték. Nemsokára aztán elszállították őket az ígért Ká- naába és ekkor szomorú valóságra ébredtek: a földbirtokok teljesen értéktelenek, állandóan viz alatt álló, és kiirtatlan tüsköktől meg gyö- j kerektől hemzsegő földek voltak, amelyek ekét j még soha nem láttak és nemhogy kétszer, de egyszer sem teremték volna meg a gabonát, j sőt még a pityókát sem. Azonban ez volt még a kisebb baj, mert j kiderült, hogy a földek nem is voltak a társaság tulajdonában, mikor ezt magyarjainknak eladta. Csak mikor a felpónzt megkapta, akkor vette meg a földeket 400 dollárért és mindjárt bekebeleztettek rájuk 800 dollárt, mint adósságot. Ezenkívül még a területen termelt fát is eladta 260 dollárért és ily módon eladta azt a földet, amely neki 400 dollárba került, 2760 dollárért, a magyarok pedig kaptak egy teljesen értéktelen, méregdrága földet 800 dollárral megterhelten. Persze megmozgattak minden követ a csaló telepitő társaság ellen és a konzulátus fel is karolta ügyüket, kiküldötte egyik hivatalnokát, pert indított a társaság ellen, a pert a magyarok meg is nyerték, azonban mire a per-! nek vége lett, a telepitő társaság feloszlott és egyes tagjai teljesen vagyontalanoknak bizonyulván (jó helyre tették már akkor a pénzt,), a szegény magyarokon segíteni nem lehetett, koldusokká fettek. A konzulátus most 1911. évi jelentésében ; majdnem hasonló két ügyről emlékezik meg. Virginiai telepitő társaságok fosztották ki néhány honfitársunkat és nincs remény, hogy segíteni lehessen rajtuk. Hasonló eset fordult elő ugyancsak az elmúlt évben Ohio állam Dayton nevű városában is, ahol nagy számmal élnek magyarok. Az ott kint levők tanúságot tehetnek a fentiek igazsága mellett. Bizonyos ezekből az esetekből, hogy a földbirtok teremtés egyáltalában nem jó üzlet Amerikában, mert hiszen ha üzletnek jó volna, az élelmes amerikaiak nem igyekeznének idegeneket telepíteni, hanem letelepednének maguk. Ott ugyanis a haladás fordított sorrendben történik. Nálunk oda vezetik a vasutat, ahol falvak és városok vannak, Amerikában pedig a kész vasút mellett épülnek a falvak. Persze ez nagy érdeke a vasúttársaságoknak és ezért mindent elkövetnek a telepítés érdekében. Idegeneket toborozanak össze és velük irtatják az erdőket és tétetik termékennyé a földeket. Azt úgy sem tudja egyik sem kivárni, mig a vad területet termékennyé teszi, hanem megszökik, ott hagyja pénzét és egészségét. A megkezdett utón azonban már könnyebben boldogul az utód, aki rendszerint már nem idegen, hanem amerikai. Különösen, ha a föld már eléggé elő van készítve a mezőgazdasági művelésre, akkor biztos, hogy többé idegen nem kapja meg. Mert Amerikában az idegen ember csak úttörőnek jó ! Árverésen vett, művészek által festett olajfestmények eladók Kerekes Bertalannál Kölcsey-Tompa-utca sarok. TTÍit szól hozzá ? (ifj.) Van-e még e feledni siető világban olyan hosszuemlékezetü ember, aki még egy 25 esztendőre vissza tudjon emlékezni? Ha akad ilyen ritka memóriáju ur vagy hölgy, bizonyosan nem marad érzéketlen a hírre, hogy Seper Kajetán meghalt. Talán, ha megerőltetik magukat, sikerülni fog ez egyszer komolyan venni azt az embert, akit életében soha senki nem vett komolyan ; ő magamagát legkevésbbé. Don Quixotte vére forrt az ereiben s élete még kiáltóbban fonák, mint a derék, busképü lovagé, mert ő, szegény, maga is tudta, mennyire visszás. Olyan kitűnő, szakképzett nyomdász létére micsoda inferná- lis szellem szállott belé, arra ösztökélve, hogy sorokat vessen a papírra, ahelyett, hogy szépen sorbaszedné azt, amit más rovott írásba. Nem tudta szegény, — amit sok embernek heh jó volna tudni! —■ hogy az irodalom nem kenyér. Átkozott fattyúhajtása az irodalomnak, hogy az emberek a tollúkból élnek. Aki csak nagy volt, pedig voltak néhányan, nem azért irt, hogy kenyeret keressen a tollával. Irt, mert az írásra hajtotta valami. Irt, mert a lelke sugal- lotta, mert megszánta a szent ihlet és irt, noha nem tudhatta, hogy amit irt, az valaha nyomtatott betűt Is láthat. Szegény Seper Kajetánnak az volt a végzete, hogy ő kenyérre akarta váltani az ihletét. Nem irt ő mást, mint amit őszintén gondolt, csak az volt a rögeszméje, hogy az emberek majd az igazmondásért fogják megvenni az ő hírlapját, amit ő maga irt is, szedett is, nyomtatott is, ha kellett: még ki is hordott. Sárkányokat pingált magának, hogy azokkal vívjon nagy nehéz küzdelmet s Don Quixotte alig volt olyan rátartós a hosszú dárdára, mint szegény Seper az ő éles tollára. :: Modem ruhafestés ^ | T Tk I T D DJ I :: Gallérok gőzmosása : :: bármily divatszinre I A J L í\ iML tükörfény nyel, hófehérre. üagykároly, Széchenyi-U 43. SZ. (A^róm. kath. elemi fiúiskola mellett.) • •
