Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-12 / 24. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. iinius 12. 24. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. \ Nagy károly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ..........................................*<orFé l évre.....................• • • *' » Ne gyedévre........................................„ Egyes szám................................ » öz segi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. főszerkesztő: Dr. Adlei Adolf Felelős szerkesztő: Fömunkatárs : Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Lap tulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 8. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk: el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Sárkányfészek. Budapest, 1912. jun. 11. (ifj.) Láttunk mi már olyan elhízott nagyurat s halálosan elszánt ellenséget, aki a kard markolatára csapott keményen; „Ez az én alkotmányom!“ Azt se Tisza István fedezte fel, hogy 200 ezer puska többet ér minden alkotmánynál. De mind a két nagyhangör4öjgii|Ääs s a nyomában járó miden erőszak elenyészett, mint könnyű hab törött meg a magyar alkotmány ezer éves gránitszikláján. Ez lesz a sorsa Tisza István erőszakosságának is. Elenyészik mjnt egy futó incidens s csak rossz emléke marad fenn a századok mesgyéjén felejtett rut bitófa gyanánt. Ez a bizonyosság lecsillapítja az ember jogos felháborodását s képessé teszi higgattan mérlegelni, mi marad meg a Tisza-Lukács regime kierőszakolt alkotásai közül? Lehet-e törvény, birhat-e kötelező törvényerővel az, ami szembeszökően törvényellenes módon lett meghozva ? Az ellenzéki képviselők rendőri kivezetése, a parlament épületének katonai megszállása, az ülések nyilvános jellegének felfüggesztése, a szerencsétlen Kovács Gyula revolvere, akármilyen fel- hábóritóan izgalmas esetek, mind csak mellékes jelenség azzal a végtelenül fontosabb ténnyel szemben, hogy a képviselőház állítólag általánosságban és részleteiben elfogadta és megszavazta az ujoncfelemelést masábanfoglaló véderö- javaslatot. Szemenszedett falsum ! Téves álláspontra helyezkednek azok az aggódó emberek, akik már most azt várják, hogy a főrendiház vesse el a kierőszakolt javaslatot, vagy a király tagadja meg a szentesítését. Őszintén szólva, hol van az a magyar ember, aki tüzbe merné tenni a kezét a főrendiházért vagy a koronárt ? Aki közel egy félszázadév szomorú tapasztalatai után még ilyen naiv akarna lenni, az mutogatni való csodaszámba mehetne. Nem ilyen törékeny mentőeszköz az, amiben bíznunk kell. Az igazi és megdönthetien mentöerősség az, hogy Magyar- országon törvényt oktrojálni nem lehet. S lehet-e rosszabb oktroy, mint az, amit az ellenzék erőszakos eltávolítása s a katonaság szuronyainak segédlete képez? Ilyen módon lehet csinálni táncrendet | vagy meglehet csinálni azt, amit az angol közmondás szerint a mindenttehető brit parlament se tehet meg, lehet t. i. fiúból leányt csinálni, de nein lehet érvényes magyar törvényt csinálni. Avagy nem próbálták-e már Bach és Schmerlig azt, amit most Tisza és Lukács tesz. Amily kevéssé volt az osztrák excellentiások intézkedése jogérvényés törvény, olyan kevéssé lesz az, aá elfajult magyar kegvelmeseké. S miheáS fognak, ha most a sor alá kerülő legények elő nem állanak s az adófizelök megtagadják az érvénytelen adókivetés befizetését? Elmen- nek-e Bachhoz iskot l a s végigcsinálják, amit tőle tanülhakríT Hát csak rajta! Kezdődjék a tánc újra, a múltban sem a magyar nemzet volt az, aki kidült benne. Jegyezze meg minden törvénytisztelő ember, minden adófizető polgár, minden sor alá jutó legény: a véderőjavaslatról 1 szóló javaslat még mindig csak javaslat. Nem törvény. Törvényereje nincs, annak engedelmeskedni senki nem tartozik. Az ecsedi láb szárnyasainak az a szokása, hogy mindenféle mesterkedéssel csalogatják a vadászt maguk után, hogy eltereljék a bozóttól, hol tojásuk fekszik. A geszti nagyur sokat járt a lápon; jól megtanulta a taktikát, hogy mindenféle j izgató fölcsapással, lebukással vonja el az ország figyelmét a maga sárkánytojá- j saitól. Ne hagyjuk magunkat messze csalogatni: a fölemelt ujonclétszám s a velejáró 100 millió koronák a sárkányfészek. Ezt kell szétverni, nem a padokat és ablakokat. A nemzethez! A szövetkezett ellenzék kiáltványa. Azok a megdöbbentő események, amelyek a magyar képviselőházban most lezajlottak, arra kényszerítik a szövetkezett ellenzélii pártokat, hogy rfelvilágositsák a nemzetet a történtekről és eyégből közvetlenül a nemzethez forduljanak. % A magyar képviselőházban megszűnt a jognak, a törvénynek és a törvényes szabályoknak uralma és helyébe az elnöki önkény, a többségi erőszak és a fegyveres karhatalom uralma lépett. Maga a képviselőház elnöke az, aki a tanácskozás régi, törvényes rendjének véget vetett. A .képviselőház elnöke, aki már elnöki székét is a házszabályok durva megsértésével nyerté, el és igy csak ténylegesen, de nem jogosan viseli elnöki tisztét, meg. fosztotta a nemzet képviselőit szólási joguktól, határozatokat mondott ki a tanácskozás és határozathozatal leglényegesebb és mellőzhetetlen szabályainak egyszerű felretételével és az ellen való tiltakozást rendőri karhatalom alkalmazásával fojtotta el. A képviselőház elnöke nem riadt vissza attól, hogy a m gyár törvényhozás csarnokába rendőrséget vezényeljen és a nemzet képviselőit kötelességteljesitésük színhelyéről erőhatalommal távolittassa el. Nincs törvény, sem törvényerejű szabály, a mely a képviselőház elnökének erre jogot adna. Az 1848. IV. t.-c. : 14. §-a csupán a hallgatóság ellen hatalmazza fel az elnököt a nemzetőrségi karhatalom igénybevételére; magának a képviselőház csendjének és rendjenek helyreállításáról a házszabályok intézkednek és ezen intézkedések között a rendőri karhatalom igénybevétele föl nem lelhető. A képviselöház elnöké tehát vakmerőén, zsafnokilag túllépte törvényes hatáskörét, amikor törvényhozásunk termét, amire eddig történelmünkben példa még nem volt fegyveres rendőrség, bevezénylésével meggyalázta. A magyar képviselőházban a házszabálynak jelenleg érvénye nincs. Annak legvilágosabb rendelkozéseit az elnökség figyelmen kívül hagyja, elmellőzi, vagy kénye-kedve szerint alkalmazza. A kisebbségnek a házszabályban lefektetett jogai el vannak kobozva. Pedig a házszabály közös tulajdona többségnek és kisebbségnek, a tanácskozás és határozathozatal e két egyaránt fontos tényezőjének. Nem egyéb durva jogfosztásnál, amikor az elnök és a többség a házszabálynak a kisebbséget védő rendelkezéseit önkényesen megsemmisíti. Megsemmisülnek ezzel azok a nagy és jelentős alkotmányos értékek, amelyeket a nemzet bir a házszabályban, alkotmányának e kiegészítő részében. Különösen fontosak ezek az értékek mi- reánk, magyar nemzetre, mert éppen nálunk vált lehetségessé az elavult választási rendszer révén a nemzeti akarat nagymérvű meghamisítása. Ezzel a választási rendszerrel a hatalom, ha elegendő pénzzel rendelkezik és a kormányzat erejével a választások eredményének befolyásolására visszaélni hajlandó, bármikor összetoborozhat egy szolgalelkü többséget, mely a nemzet jogainak megvédésére, érdekeinek megoltalmazására képtelen. A mostani képviselőházi többség kétéves története világosan állítja szemünk elé ezeket a jelenségeket: az a többség, amely most vad erőszakkal gázol át törvényen,jogon és igazságon, nem volt képes e két éven át a nemzet egyetlen egy kétségbevont jogát sem megoltalmazni és egyetlen egy jogos érdekét sem érvényesíteni. A többség, mely különben kezdettől fogva a nemzeti jogokról való lemondás politikáját vallotta, képes volt megtagadni saját meggyőződését, képes volt eltűrni a hatalom részéről a legsúlyosabb megaláztatásokat, csakhogy a hatalom kegyét, mely létének egyetlen alapja, el ne veszítse. Az ilyen többség legkevésbbé van jogosítva a többségi elvet hangoztatni és azzal hivalkodni
