Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-17 / 3. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. A Előfizetési árak: Egész évre .............................8‘— kor. Fél évre..................................4-— „ Negyedévre.........................2•— „ Egyes szám ,.....................— ’20 „ Kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Fömunkatárs : ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonoii és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Szerkesztőség < K*ssuth-utczá' k. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissz leiben suli az élet igaz boldogsága? Ugyan mond csak: mi szeretnél lenni, ha rád volna bízva a választás e múlandó földi életben? Nemde a világ leggazdagabb embere szeretnél-e lenni ? S hamarjában bizonyára úgy gondolod, hogy bárha a leggazdagabb ember lennél is, csak olyannak maradnál, amilyen ma vagy. Ám ha jobban elgondolkozol e nagy dolgon, e nagy kérdésen : csakhamar rá fogsz jönni, hogy te, mint dúsgazdag ember, csak megváltoznál, a te mostani igazi éned egészen más lenne. Senki sem teheti magáévá, mint dúsgazdag, a szegények gondolkozásmódját. A gazdag a maga gazdagságában valahogyan onnan felülről nézi a világot, onnan, arról a magaslatról pedig, oh de egészen máskép néz ki a világ, mint innen lentről nézve. Mily kevesen értik meg azok, kik a mindennapi kenyér megkeresésének gondját nem ismerik, az azért való nagy aggodalmat s aggságos- kodást! Az embertársak iránti meleg részvét, amely most él szivedben, aligha nem eltűnne, bogy ha mindazok fölött magasan trónolnál. Természetesen továbbra is jószivü, adakozó maradnál, alamizsnát osztogatnál, jótékonycélu intézményeket felkarolnál és pártfogolnál, oh de mily nehéz dolog az, hogy a dúsgazdag a jónak gvőzedelmén igazi benső, mély szenvedélylyel munkáljon, küzdjön, harcoljon! Tisztelet az igazán csekély kivételnek, — van nehány dúsgazdag, ki önzetlenül, nemes hévvel és szent szenvedélylyel küzd azért, — ámde nagy kérdés, hogy eme kevesek közé tartoz- ná'-e te is?! És vájjon valójában boldogabb lennél-e, ha a gazdagságban nyakig úsznál ? Elkopotr, régi nóta a szegény ember boldogságát megénekelni a gazdagok boldogtalanságával szemben. Ezt az éneket nem akarjuk immár hallani, mert bizony ezáltal igen sokszor a nyomorultak éhségét nem kenyér-1 rel akarják az arra hivatottak lecsillapi-1 tani, hanem szépen hangzó üres szavakkal. A könyelmüség netovábbja azon ember előtt, kit a nyomorúságból kell kiragadni, lantot pengetni, mintha az boldoggá tenné őt: a szerencsétlent! Ám azért mindezzel nem állítjuk távolról sem azt, hogy a gazdagok valóban boldogok mindannyian. Hol keresték ősidőktől fogva az emberiség legnagyobb költői, gondolkodói és lélekbúvárai az igazi boldogságoty Nem szűntek meg bennünket, egyszerű földi halandókat, a magunk egyszerű, szerény kis környezetünkben példaként emlegetni. Egészen mélyen lent s egészen magasan fennt nehéz lélekzeni. Szeretnél az oroszok mindenható cárja lenni? Gyakran sikerül a szédületes magasságra jutni, de ezalatt az egyéni boldogság, oh mily sokszor a mélységbe sülyed! Az a nagyon egyszerű, alacsony gondolkozás» ember, ki mit sem törődik a világ folyásával, lenne tehát a legboldogabb földi halandó e világon? Az, akinek a boldogságról is végtelen egyszerű íogalma van, akinek holdogsága hasonlít a teknőcéhez, melynek egyedüli vágya a forró napfényben való sütkére- zés és alvás? Távol legyen! Aki maga* sabb nézőpontról gondolkozik a boldogságról, másoknak nyújtja a boldogság pálmáját, nem a derék alvóknak, hanem a bátor küzdőknek, azoknak, kik önmalvott-e már a Szók e-féle nyers kávékeverékböl ? 52C5T* Kilója 4 korona 40 fillér. SZŐZiS fö?' íüszer, csemege LAJOS Csakis nállam kaphatók: tescheni tea-vaj, festékmentes virslik, Búza Barna-féle borok. Január 20-tól a hires Sáfránek-féle prágai sonka. Tea-kanna védjegyű tea (ez idén érkezett) csali TÁRCZA. Hangulat, Virágbaborult májusi fa a Lelkem. Égő sebére édes balzsamot Leltem. Nem kisértenek varázs fény ükkel Almok, Szelíd örömök zöld mezejében Járok. Fakadó érzés enyhe mámorát Érzem, Kék szemeidnek csodás tükrébe Néztem. Bornemisza Malva. Egy szép asszonyhoz. Csókolni vágyom rózsás ajkát, Mint harmat rózsa levelét. Ne, ne emelje puha karját, Csak hunyja le két szép szemét. Hollószinü, sötét hajával Borítsa be a váltamat; Szive dobogjon égő lánggal E gyönyörittas perc alatt! Egy csókos perc varázsa, kéje A mennyei üdvvel felér. Cuppanása: sphérák zenéje S dúsan kárpótol mindenért. Haliga! csodás, soha nem hallott, Sohsem játszott bájos dalok! Halandó igy még sohse’ dallott, Csak röpkeszárnyu angyalok. A gyönyör országába’ járunk Lágyan lebegő szárnyakon. Virág-erdőbe tapos lábunk S tova botorkálunk vakon! Lengő szellő a piros rózsát Meglegyinti szerelmesen S reá leheli édes csókját, Mint én ajkára, kedvesem! Szép asszonyom! pirosas ajka, Tudom, forró csókot kiván! Ne sokadozzék, no, no rajta!... Már is ott csüggök ajakán ... lm, haliga, hallgat édes dalba Kezd’nek az égi angyalok S valahánynak földerül arca, Mind, mind mi reánk mosolyog! Kürtiig Károly. A vágvölgyi tót nép babonás hagyományai.*) (Folytatás) Hasonló s cifrábbnál-cifrább babonával találkozunk a későbbi Írásokban is. Ezeknek egy része még a mostani nemzedékre átragadt s különösen a Kiskárpátok menti s a hegyekben *) Irta és felolvasta a „Nagykárolyi Kereskedő Társulat“ december hó 31-én rendezett estélyén: Matuska István, a nagykárolyi kert-gazdasági szakiskola igazgatója.
