Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-16 / 11. szám
1 XXV III. évfolyam. Nagykároly, 1911. márczius 16. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ fS j ii- . & 'H ívFüggetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ......................... . 8’— kor. Fé l évre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám.........................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bementeden leveleket előttünk ismeretíentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Március 20. Kossuth Lajos halálának évfordulója Tizenhetedszer ujul ki a tavasz és rügyeznek a fák azóta, hogy az Ö lelke elszállott porhüvelyéből és visszatért Teremtöjéhez, a kinek szivéből kipattant tüzszikra volt. Mert az a tüneményes pálya, a mely ennek a nagy embernek jutott osztályrészül, csak a Teremtő kiválasztott egyéneinek jut. Sok nagy embert ismer a történelem, a kiknek emléke és hire évezredeken keresztül túlélte halálukat. Sok ideális és feledhetetlen példát nyújtanak nekünk feljegyzett életük és tetteik, de szebb, idealisabbat alig, mint a magyar nemzet édes atyánk: Kossuth Lajos élete. Az isteni Gondviselés oly kortörténetli eseményeinek központjává avatta, a mely kor egy nemzet megújhodásának, újjászületésének nagy eseményeit öltötte fel. Egy a középkor maradiságában élő nép felszabadulásának apostolává lett, hogy lelkesedésével, honszerelemtől égő szivével és varázslatos szavával átvezesse nemzetét a tüzpróbán, a mely tüzpróba jövö boldogulásának és nagyságának alapját képezte. .' És átvezette. Izzó leikének csodás varázsa, ékes szavának ellenálhatatlan hatása csodákat müveit. A gyermekből egy perc alatt ifjút nevelt, az aggból férfiút, a gyengéből erőset s a gyávából bátort. — Százezrével nőnek ki — vészkiáltására — a földből a hadak, hogy az ö nevével menjenek abba a küzdelembe, a mely'küzdelem eredménye a magyar nemzet szabadsága vagy halála. Szinte önkéntelenül, egy szívvel, egy lélekkel hódol meg naúvsága előtt mindenki. Szava parancs, melynek zengésére, mint egy prófétának szavára, csodák teremnek. Napról-napra nő tekintetben, népszerűségben, szeretetheti s az ország legkissebb falujában is feldobognak a szivek nevének hallatára. És akkor is, a midőn a felidézett küzdelem szerencsétlenül végződik, midőn az annyi dicsőséggel magasan hordozott zászló porba hull, nints egyetlen ember, a ki a történtekért még csak gondolatban is ellene törne. Mindenki busul a nemzet vesztén, de talán épen annyi keserűséggel busul imádott vezérének, bálványának sorsán is. A nemzet rabigában senyved, neki pedig a hontalanság keserű kenyere jut osztályrészül. Hallgatva tűrjük rabláncának csörgését s inig ajkunk néma, addig szivünk reménykedve tekint Ö felé és várjuk, oh! epedve várjuk, hogy mikor ragadja ismét kezébe a zászlót, hogy vezessen bennünket egy újabb, szent küzdelemre, a melyben vagy élünk, vagy megfogunk halni ! Csodálatos szelleme előtt meghajol két szabad, nagy nemzet! Szánakozva tekint a levert magyar-felé, de egyben irigyli is tőle nagy fiát! — Versenyezve ünnepli a hontalant, a kinek hazájában, a melynek minden fia szívesen áldozza érette életét is, nincs annyi helye, a . .hova fejét lehajtaná. És mégis küzd. Hirdeti a nemzet igazát, küzdelmének jogosságát. Lelkének TÁRCZA. Szabadság ünnepén. Irta és az 1911. március 15-én a Kossuth-szobor előtt tartott hazafias ünnepélyen szavalta Kiirthy Károly ref. segédlelkész. Lengjen a lobogó! Zendüljön az ének Ellenséget verő Hadúr Istenének! Örömdallá legyen ajakunk fohásza, Gyorsuljon szivünknek lassú dobogása I Szemünkben. az öröm lánglobogva égjen, Mint a delelő nap felhőtlen égen ; Halkuljon a sirás s ajkimk sóhajtása!.. Jertek, emlékezzünk tavasz virágzásra! Az első tavaszra! a milyen azóta Nem volt s nem lesz, hogyha nyílik is a rózsa ! Az első tavaszra, a mikor a fecske Vidámabban szállott a szabad ereszre! Az első tavaszra, melynek lágy szellője Világszabadságnak volt a hirdetője !!... S mint a langyos eső, hulljon könyünk árja A fakadó rügyre s bimbódzó virágra! Aztán koszorúba kössük, fonjuk egybe I Tegyük rá gyógyirkép’ a szakadó sebre, Mert a perzselő tűz oly fájón nem éget Mintha felidézzük a régi emléket!! Mit hoztál te nekünk balzsamot lehelő, Uj életre keltő márciusi szellő ? Mikor hegyen-völgyön suhanva átszálltál A járókelőknek miről praedikáltál ? ? ! Haragos felhőről ? bús, fekete gyászról ? Könyázott szemekről, sötét szempillákról ? A siró anyáról, a ki gyászban járva Harcba indult fiát egyre lesi, várja?! Düledezö várról, omladozó romról ? Jeltelen hantokról, besüppedt sirokról ? ? ? Nem !!! biborsugaru, verőfényes égről! Égi szabadságról, örök dicsőségről!! Deli leventékről, akiknek szavára Kinyílt a börtönök rozsdamarta zára S meg lett a magyarnak rég várt szabadsága!! Halld ! mi zúg, mint tenger vészes háborgása ? ! ? Tán éjféli óra utolsó kongása ? Tán a föld indult meg, tán az ég szakadt le ? Tán a magas égről üstökös szaladt le ? ? ? Igen ! egy üstökös, melyet régen vártunk 1 Egy üstökös ! kiéri esdő imádságunk Nem egyszer szárnyalt már a csillagos égbe ! 1. . Meghallgatott Isten, elküldötte végre !!! Nézd csak! a szemének fénylő sugárzása Gomolygó felhőnek tüzes villámlása! Figyeld csak ! ajkának bűvös-bájos hangját A siri lakók is megértik, meghallják !!! Nézd csak ! ott megy elől szárnyas attilában... Mögötte a tömeg, mint tenger hulláma I Egyszerre — mint a menny zengő orgonája — Megcsendül a hangja! — boldog aki hallja — Zendül szabadságunk dicső Hozsánnája-!!... Felébredt nemzetünk ihletett szavára I Esküvel Ígérte, esküvel fogadta, Hogy „rabok nem leszünk soha, soha, soha!! 1 Hah ! mintha menydörgne, mintha a föld zengne, Százezer ajk zengi: Kossuth azt üzente I! Szerte hordja a szél széles e hazába," Ezt zúgja a nagy ég haragos villáma!!! S egyre nő a honvéd, mint virág a réten, Mint virág a réten, mint csillag az égen 1 És mennek rohannak a véres csatába, Mennek diadalról diadalra szállva! Piros hulló vérük áldást hint a földre Hej! sok áldás szállt már igy a honi rögre — Vérázott itt a völgy, a halom, a róna! Tán azért is p; a fakadó rózsa!! Harmat helyett íjta a mi könyünk reszket.. — Járjuk a Golgothát... hordjuk a keresztet 1! De „rabok nem leszünk“ ! lerázzuk a láncot Mit a bérenc zsarnok kezünkre kovácsolt! Szivünkből nem hal ki az Ige, az Eszme És ifr. tavasz jöttén rózsás kikeletre: „Esküszünk“! s imára kulcsoljuk kezünket, 13—30 BOURBON“ Cigaretta hüvely és papír. Legfinomabb minőség. Hamu és zsír nélküli. Gyári főraktár és el- árusitás Somossy Miklós Dohányfötözsdéjében Nagykároly.
