Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-16 / 11. szám
fl f 2 minden gondolata senyvedő hazájáé, melynek legjobbjai a bitó alatt hallottak el, vagy börtönök sötét dohos levegőjében sorvadnak. De az árva nemzet nincs mentség! El kell szenvednie a reámént sorsot és a sorsban osztoznia kell Kossuth Lajosnak is. Hontalanná jválik, egy barátságos nagy nemzetnek vendégévé, a mely bár bámulattal, mérhetlen tisztelettel és szeretettel is övezi öt, de reá nézve még is csak idegen. És hosszú évtizedeken keresztül távolról kell látnia, hogy az ő müvének gyümölcse lassan-lassan miként érik meg. i Az ő lelkében megfogamzott eszmék mi-1 ként öltenek testet és mint válanak valóra vágyai. És ha bár nem az az ideális szabadság lett részünk, a melyet ő óhajtott, de mégis ur lett honában a magyar. — Megérte azt is, hogy a nemzet ma már szeretettel, de büszkeséggel tekintett feléje, az agg turini remete felé, a kinek egy egész müveit világ hódolata állott rendelkezésére. Bucsujáró heiylyé vált az a lakhelye, a hová a nemzet zarándokolni járt, hogy erőt meríthessen az ő tanításából és irányítást kaphasson jövendőjét illetőleg. Tizenhét évvel ezelőtt azután a tavasz első sugallatára az a szent agg elköltözött örökre közülünk. Eltűnt s a magyar sorra borult kozorsójára és eddig soha nem látott szomorúság kísérte utolsó útjára. A mit nem láthatott meg életében, haló porai meglátták a haza földjét: Ott pihennek az ifjú büszke főváros hantjai alatt, körülvéve a nemzet szeretetétől, mely soha el nem hervadó virágokkal övezi sírját. És ha bár el is költözött közülünk, mégis úgy érezzük, hogy itt van és lelkünket ma is azzal a csodálatos varázs- zsal tartja fogva, a melylyel egykor apáink lelkét bilincselte le. Úgy érezzük, NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE hogy az ő szellemének ereje, honszere- tetének végtelensége ad nekünk erőt arra, hogy küzdjünk hazánk boldogulásáért és előrehaladásáért és járjunk az ő nyomdokain. Mert Kossuth Lajos nem halt meg. Hiszen Ö fogalom ma eszménynyé vált, ezek pedig örökké fognak élni ! Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága múlt héten pénteken tartotta meg rendes havi ülését a fővárosban idéző főispán távollétében Ilosvay Aladár alispán elnöklete mellett. Elnöklő alispán a megjelentek üdvözlése után az ülést megnyitván, m ly meghatottsággal emlékezett meg arról a csapásról, mely a kötelességhű, hivatásának áldozata, dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos elhalálozásával a vármegyét érte. Indítványára a közigazgatási bizottsági elhatározta, hogy az elhunyt emléke jegyzőkönyvileg megörökittessék s a gyászoló megakadályozása céljából a kellő intézkedések megtétettek. Adóügy. Hegedűs Ferenc pénzügyigazgató h. jelen- j tése szerint egyenes adóban befolyt 199,247 K 45 f, hadmentességi díjban 1041 K 88 f, bélyeg- és illetékben 66.882 K 27 f, fogyasztási és italadóban 31.950 K 31 f. Tanügy. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentést ; tett az iskola látogatásokról és a tandíjvált- ság iránti kérelmek elintézéséről. Jelentette, hogy a közoktatásügyi miniszter Berend köz- | ség részére a jövő évre állami kis dedóvodát j engedélyezett. A múlt évben a vármegyében ! (Szatmár városát ide nem számítva) volt 26 rendes kisdedóvó, 1 állandó és 103 nyári gyer- mekmenhely, 399 mindennapi, 216 állami ismétlő, 89 nem szaktanítói gazdasági, 3 szaktanítói, 6 iparos- és b kereskedelmi-, 5 polgári iskola és 2 gimnázium volt. Óvodákba 2399, menhelyekbe 7023, iskolákba 50.428 tanuló járt, nem volt beírva 11.049 vagyis az összes iskolakötelezetteknek 18 százaléka ; ez oly aggasztó szám, melynek leszállítására minden rendelkezésre álló eszközt igénybe kell venni. családhoz részvétirat intéztessék. Az alispáni jelentés szerint a személy-és va- gyonbiztonsagotkülönöst bben érdeklő intézkedést igénylő esemény nem fordult elő. Jelenti, hogy a közúti alapot terhelő kölcsönök convertálása a pénzintézet drága ajánlata miatt nem eszközölhető s igy nincs egyébb hátra, mint a törvényhatósági közutak kiépítésére szükséges 1.000,000 korona kölcsönt a convertálás mellőzesével felvenni s ebben az irányban a tárgyalásokat már megindította. A múlt hónapban külföldi útlevelet kért 151, kapott 145 egyén, visszavándorolt 62 egyén. Közegészségügy. Dr. Czukor Lajos tb. főorvos, mint helyettesített főorvos szintén mély meghatottsággal emlékezik meg dr. Aáron Sándor haláláról es a vármegyét, valamint a tiszti orvosi kart ért súlyos veszteségről. A vármegye hivatalos or vos! kara nevében kijelenti, hogy az elhunyt emlékét mindenkor a legnagyobb kegyelettel fogják megőrizni. Az általános egészségügyi állapot a múlt hó második felében kedvezőbb volt, uralkodó kór az influenza, mely terjed. Két helyen a hőkhurut terjedt el, két helyen a roncsoló toroklob, két helyen a kanyaró és egy helyen a vörheny lépett fel tömegesebben. A kiütéses hagymáz 24 esetben fordult elő, 4 halállal. 15 gyógyulással végződött, 5 beteg még ápolás alatt van. A betegség tovább terjedése Közgazdaság. Mándy Zoltán előadó jelentése szerint a téli fagyok által az amúgy is gyönge vetésekben sok a kár. A szőlő- és gyümölcs telelése kedvező. A hernyók irtása iránt kibocsátott rendelet szigorú végrehajtásának ellenőrzésére kéri az intézkedéseket megtenni. Államépitészet. Kacsó Károly műszaki tanácsos a tavaszi időjárás folytán nagymervben megrongált állami- és törvényhatósági utak helyreállítása iránt szükséges intézkedések megtételéről és állami közutakkavicsolására vonatkozó kimu- tetásoknak a vállalkozók részere való kiadtásá- ról tett jelentést. A múlt hó folyamán útadóban befolyt 15.688 K 52 f, hátralék 184,243 K 51 fillér. Ügyészség. Dr. Fabó Zoltán kir. ügyész jelentése szerint február havában letartóztatva volt 184 férfi, 24 nő, szabadult 155 férfi, 20 nő, letartóztatva maradt 34 férfi, 4 nő. Állategészségügy. Czilli György főállatorvos jelentése szerint az állategészségügy a múlt hóban kedvezőbb volt, mert a száj- és körömfájás több községben megszűnt, sajnos azonban, hogy most oly községekben mutatkozik, mely eddig mentes volt. Esdve-esdünk, kérjük mi jó Istenünket: Magyarok Istene ! Népek nagy királya ! Tekints le egedből mi magyar hazánkra! Ne nézd vétkünk terhét, számtalan bűnünket, Óh áld meg a magyart, áld meg nemzetünket, A nehéz rabigát hordozta eleget, Kárpótoljon érte Te jóságos kezed ! A múltat felednünk soha, sose engedd! Ebből hadd merítsünk izzó honszerelmet! A jelent munkálnunk hagyjad bizton, békén; Hadd gyönyörködhessünk reményünk vetésén ! Atyai kezedbe tesszük le jövőnket. Adj az ezer évhez boldog esztendőket! Mint gyöngyözü harmat a szomjas virágra: Szálljon áldásod a Duna-Tisza tájra ! Tégy erőssé minket, aeélozd karunkat, Hogy kitudjuk vivni ősi igazunkat! A virág is hálás a napnak csókjáért, Mi ne áldanánk az égi szabadságért ? ... Szivünkből szállt Hozzád az ima a hála E szent, dicső napért népeknek királya Légy áldva, légy áldva!!-*-§5r*Utazásom Norvégiában. Irta és a helybeli főgimnásiumban múlt hó 16-án rendezett „Uránia “-előadás alkalmával felolvasta Dr. Sternberg Géza. IV. (Folyt, és vége.) Reám különös érdekkel birt a nemzetközi j lepra elleni orvos-kongresszus és látogatásom a | Bergen külvárosában elhelyezett lepra-kórház- [ ban, hol ott időzésemkor 84 lepra, beteg feküdt, e bántalom legkülönbözőbb tüneteivel, de ez irányú észleleteim csak orvosok előtt I bírnának érdekkel és igy erről csak futólag emlékszem meg. A villanyosra ülve csodálkoztam, hogy nem kalauznak fizetnek, hanem mindenki perselybe dobja be a menet dijat. Ott északon ilyen a becsületesség. Este Norvégia legszebb színház épületébe Lehár Európát bejárt „Vig Özvegyiét, norvégul „Die gla- den Enk“-et néztük meg, örvendve ily exotikus helyen megnézhetni a szép áriáju operettet. Azóta már Nizzában is láttam ez operettet, de mondhatom, hogy Träuman és Rátonyi Da- nilóját egyik sem éri el. Itt egy bergeni fatemplom egy fjord Bergen mellett, egy kedvelt kirándulási hely a Sooltrand. A nyugati partok mentén a tengeren haladunk tovább és találkozunk gyakran halászbárkákkal. Elérjük Holdét és bár e hely 3 szélességi fokkal fekszik magasabban, mint Szent Pétervár, meglepő a vegetációja és a rózsák városának hívják és a nagy virágkultusz folytán illatos egész környezete. Itt Molde templomi oltárképe. Utunkon érintjük a Banma folyót és bepillantunk egy páratlan szép völgybe a Romsdálba s megállunk Nessnél, mely festőies fekvésű hely és állandóan nagy számú látagatóknak örvend. A völgy mentén lesz látható az 1556 méter magas Bomsdalhorn, mely 1885-ben lett először megmászva. Télen lavinák és kőcsuszamlások szintere e hely. E hegylánc folytatása Trold- linder csoport. Legmagasabb csúcsa 1900 méter magas Boszorkány-csúcs. E vidékről mutatok be egy romantikus részletet. Még északabban fekszik Tronthem, mely úgy bölcsője a Norvég államnak, mint Upsala Svédhonnak. Szentté tette e helyet, hogy itt van eltemetve az 1030-ban elhalt szent Olaf, akinek sírja felett épült a koronázó dóm, mely most res- tauráltatik. Egyesíti az angol, román és gót építészeti stílust. A mai fejedelmek is itt lesznek megkoronázva. Szép vidékét illusztrálja e kép. Tronthemnél kezdődik a tulajdonképeni poláris vidék és e város a kiindulási pontja a Nordkappi kirándulásoknak s mintegy 56 nagyszerűen épített turista gőzös bonyolítja le a nagy nyári forgalmat. Itt már a nap soha sem szűnik meg, csak csekély szürkület jelzi az éjt. Sehol oly halgazdagság nincs, mint e tájon, a delphinek és fókák hazájában. 48 órai hajózás után Bodö az első állomás, hol modern épületekkel, mohával fedett háztetők váltakoznak. A háztetőn itt az egész flóra tanulmányozható, sőt e vegetációban szegényebb északi tájon minden fűszál annyira ki lesz használva, hogy a háztetőkön legeltetnek. Innen indulnak a kirándulók a Lofoti szigetekhez. Egy kétszáz kilométer hegyláncból álló sziget-csoport ez kráterszerü hegycsúcsokkal; a meredek sziklafalak mellett a hajó egy dióhéjnak látszik s a Golf áramlat folytán a tél oly enyhe, hogy a juhok a szabadban legelnek. E szigetcsoport fontos halászati hely, hol januártól áprilisig mintegy 40,000 halász veri fel ideiglenes tanyáját. Legszebb kilátási pontja a Digermulhol, honnan fenséges a kilátás a Baftsundra, melynek áthajózását egy hajó sem mulasztja el, hol sok helyen oly keskeny az ut, hogy két hajó sem térhet ki egymásnak. Egy napi úttal északabbra van Tromső, a sarki régió legnagyobb 7000 lakosú városa és bár majdnem a 70-ik szélességi fok alatt van, növényzete meglepő, innen indulnak ki a sarki expedíciók, a fóka és czett-vadászok és végül innen Tromsőböl szoktak a lappok táborába menni. Svédországból ide került lappok ezek. Tulajdonképpen utolsó maradványai Norvégia őslakóinak. Bár felvették a keresztény vallást, történelmi idők előtti elődjeik szokásait meg-
