Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-10 / 32. szám
ß § NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. szem felkérhetem őt, nemcsak a magam, hanem azt hiszem, mindannyiunk nevében, hogy tegye le azt a 48-as jelzőt (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon), amelye! cégérnek viselhet, de a mely az ő meggyőződését nem fedi többé. Ne akarja magát egy olyan zászlóval takarni, amelyet hűtlenül elhagyott. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Rátérek a tárgyra, t. Ház. (Halljuk ! halljuk!) Ha oly törvényjavaslatot tárgyalunk, a minő ez a törvényjavaslat, a mely az állam egyik legfontosabb szervének, a véderőnek kérdésével foglalkozik, akkor az én szerény véleményem szerint azt kell tekintenünk, hogy egyrészt mennyiben felel meg ez a véderő a nemzet védelmének, másrészt mennyiben áll ez a véderő tényleg a nemzet szolgálatában, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon), menynyiben képviseli és reprezentálja e nemzetnek minden sajátosságát és e nemzetnek minden érzelmeit kifelé, mennyire állnak azok a célok, a melynek ez a hadsereg alávetve van és a melyeket követ, a nemzet hagyományainak szolgálatában. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ezt a szempontot vesszük tekintetbe, akkor ezzel a javaslattal s emben két ellenvetést lehet tennünk és pedig az egyiket katonai szakszempontokból, a másikat pedig, a hadseregjelenlegi állapotával szemben, nemzeti szempontokból. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk !) Először is, mindnyájan tudjuk azt, hogy a hadsereg a nemzet erejének kifejezése kifelé, palládiuma a nemzeti becsületnek, a nemzeti öntudatnak; hazafias iskola a nemzet fiai részére, büszkesége és ereje egy hatalmas államnak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi pártnak régi és elvi álláspontja az önálló magyar hadsereg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ehhez a követeléshez ragaszkodunk mi is törhetetlen hittel. (Helyeslés e szélsőbaloldalon.) és azzal a szilárd és határozott meggyőződéssel, hogy egyedül ez domborítja ki teljesen a mi közjogi önállóságunkat; egyedül ez a hadseregnek az a formája, amely által a hadsereg felett való rendelkezés kizárólag a nemzet kezében van. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De tételes törvényeink, igy az 1867. évi XII. t.-cikk ennek a felállítását a jelen kereteken belül meg nem engedi. Készségesen beismerem, hogy mi a jelen kereteken belül is elismerünk és elfogadunk reformokat és pedig hadügyi, meg nemzeti szempontból is. Nincs szándékomban és nem is volna tőlem illendő, aki a politikai életben még ennyire újonc vagyok, hosszas polémiába bocsátkozni Tisza István gróffal. De ha megengedik, nem hagyhatom szó nélkül azt az egy megjegyzését, amely múltkori beszédében itt elhangzott. Szó szerint nem ismétlem, de azt hiszem, hogy körülbelül híven adom vissza szavait. (Halljuk !) 0 azt mondotta, hogy ez a hadsereg a miénk, tehát magunknak szavazzuk meg annak költségeit és nem szabad, hogy ezen hadsereg közelebb álljon a királyhoz, mint bármely törvényhozó szivéhez. Ugyancsak azt mondotta, hogy minket a hadsereg kérdésében tulajdonképpen csak két szó választ el, a „bitte gehorsamst“ és a „melde gehorzamst.“ (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha Tisza István gróf t. képviselő ur ezt a hadsereget a mienknek tartja, akkor úgy vélem, hogy fel kell idéznem az önök és az ő emlékezetébe is egy más hadsereget, amelynek újoncait, amelynek költségeit ez az országgyűlés, a magyar országgyűlés szavazta meg évekkel ezelőtt egyhangú lelkesedéssel és igazi ha- zafisággal. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) „Annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot a megajánlásban és Magyarországot J a poklok kapui sem döntik meg!“ így kiáltott fel akkor hazánk nagy fia, Kossuth Lajos. Az a hadsereg valóban a nemzet hadserege volt, mert nemzeti célokért küzdött és a szabadság eszméjéért tudott lelkesülni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a hadsereg magában foglalta a nemzet minden energiáját, minden bátorságát, minden reménységét és minden elszántságát. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az a hadsereg szembeszállott minden hatalommal és szembeszállott minden erővel, amely a nemzeti akarat elé akart korlátokat állítani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a hadsereg győzelemről-győzelemre haladva verte meg azt a hadsereget, amelynek utóda ma az a hadsereg, amelyet Tisza István gróf a mienknek mondott. (Élénk tetszés és taps a bal- és szél sőbaioldalon,) ez a hadsereg ugyanaz nyelvében, jelvényeiben, szellemében egyaránt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) És ez a hadsereg az oroszok segítségével leigázta ezt a mi nemzeti hadseregünket, s midőn legjobbjainkat vérpadra vitték, ez a hadsereg végezte a hóhér szerepét. (Hosszantartó élénk tetszés, éljen— Ilyen szép portáról nem is álmodtunk. ! Lakásunk van gyönyörű, csak már most kereset is kellene hozzá. Meguntam már a napszámos munkát, meg aztán már nem is nagyon bírom. Egészen más volna, ha a maga kezére | dolgozna az ember. Ha módom volna hozzá, bérlenék két hold földet, hagymát ültetnék belé, aztán majd csak megsegítene a jó Isten. Csak hát, hogy kétszáz pengő kellene hozzá, az meg j nagy pénz : ki adna kétszáz forintot egy ilyen I szegény embernek, akinek a két kezén kívül j semmije sincsen ? — Hát aztán, ha a kétszáz forint megvolna, meg tudna élni a bérletéből? — Úgy gondolom nagyságos uram. Az alispán jószivü ember. — Hát én hozzásegítem kigyelmedet a kétszáz pengőhöz — mondta. — Aztán majd meglátom mire megy vele. Másnap annak rendje és módja szerint nyélbeütötték a dolgot. A szegény ember váltót irt alá s az alispán kezességével megkapta a banktól a pénzt. Fogadkozott, hogy becsülettel visszafizeti, csak azt kérte, hogy őszig adjanak időt neki. Megtették azt is. Ez volt márciusban. Az alispán már rég elfelejtette az egész dolgot, mikor egyszer, őszre járt már az idő, beállított a hivatalába a szegény ember. — Azért jöttem nagyságos uram, hogy beszámoljak a kétszáz forintról. Kigombolkozott s letett az asztalra kétszázötven forintot. — Ennyit fizetett nagyságos uram a hagyma. — De hát ebből még ki kell fizetni a kétszáz forintot. — Rendbe tettem én már a bankba a dolgot. Kifizettem az adósságomat, itt a váltó. De még a kétszáz forint elég se volt, drágák vollr íz idén a földek. Kellett még hatvanöt forint. De már ezért nem mászkáltam a nagyságos ur nyakára. Nem is volt rá szükség, mert, hogy már kétszáz forintom volt, könnyű volt hozzászerezni még hatvanötöt, csak úgy becsületre. De már azt is visszafizettem. Éltünk is azalatt, úgy, hogy ez a kétszázötven forint tiszta nyereség. Megtanakodtuk már az anyju- kommal, hogy jövőre három holdat bériünk, aztán ha a jó Isten megsegít, nem zselléres- kedünk sokáig a más földjén, hanem a magunkén gazdálkodunk. Mert szép az, nagyságos uram, ennyi pénzt kihozni a hagymából, igaz, meg is dolgoztunk érte, de mégis csak más, ha a maga földjén van az ember. zés és taps a bel- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Folytonos nagy zaj.) Ezek az emlékek azok, amelyek nézeteinket elválasztják egymástól. És ha ez az emlék csak két szóból áll, akkor, akkor ebben a két szóban egész történelmi múlt van, ebben a két szóban van egy nemzet hálája mindazokkal szemben, akik halálukkal szentelték meg az önálló magyar hadsereghez való jogunkat. (Élénk tetszés és taps a bal- és a szólsőbal- oldalon. De az általam ecsetelt szomorú napok elmúltak. Béke lett újra a király és nemzete között. Egyedül a hadsereg kérdése maradt meg, mint állandó politikai válságok oka, mint az állandó politikai válságok oka, mint az állandó diszharmónia forrása nemzet és uralkodója között. 1867-ben a nemzeti öntudat talán nem volt oly erős, oly hangos, mint ma. így van az, hog\ 1889 ig aránylag simán és minden nagyobb \ a nélkül fejlődött és fejlődhetett ez a hadsereg, mig 1889. óta, tehát 23 év alatt, állandó válságok oka a hadsereg kérdése és ez a kérdés uralja nemcsak a magyar állam, de a kettős monarchia bel- és külpolitikai állapotát, a külügyi tárcának vezetését is. Ée koncedálom, hogy a hadsereg jelenlegi kereteit tágítani kell; hogy igen sok hasznos és üdvös reform van, amelyre ez a hadsereg rászorult. De ha két ilyen ellentét, mint két faktor, mint két erő áll egymással szemben, mint ma a király és a nemzet, akkor a két ellentét összeegyeztetése csak egy módon lehetséges, mint Andrássy gróf mondta, egy kompromisszum által, vagyis olyan megoldás által, melyben mindkét fél koncessziót tesz és igy békés megegyezésre jut. A kompromisszum szó azonban magában foglalja azt, hogy előre légyen megállapítva miudaz, amiről a két fél lemond és amihez ez a két fél feltétlenül ragaszkodik. Ha ezt vesszük tekintetbe, nevezhető-e ez a törvényjavaslat kompromisszumnak? Szerény véleményem szerint nem. (Igaz ! Úgy van ! bal- felől.). Mert habár kifejezték e Ház többségi oldaláról is, hogy a kilences bizottság programújához a többségen levő párt becsületét köti, de az utólag tett ígéret nem bir kompromisszum jellegével. Ez a lényeges különbség Andrássy Gyula megoldási tervezete és a jelenlegi többség által benyújtott törvényjavaslat között. Nem is nevezhető ez kompromisszumnak, t. Ház, hanem inkább a nemzeti álláspont teljes vereségének, (Igaz! Úgy van! balfelől.) a nemzeti szempontok teljes mellőzésének, a nemzet momentán lehangoltsága kihasználásának ! (Igaz! Úgy van ! a baloldalon.) Ezért kell nekünk, igenis, junktimot felállítani egyrészt a katonai terhek szaporítása, másrészt a nemzeti követelések minimumának teljesítése közt. (Helyesles a baloldalon.) De rátérek a másik szempontra, a katonai szempontokra. Itt az a kérdés merül fel, hogy van-e szükségünk ilyen mérvű hadseregre és ilyen nagy haditengerészetre? A hadsereg nagyságának vannak természetes korlátái. Itt van a lakosság száma, vagyo- nossága, külpolitikai viszonyok, az államnak viszonya más külföldi államokhoz, vannak itt területi és telepviszonyok, vannak természetes és mesterséges határok. De a mai korban vannak más kérdések is, melyek a hadsereg szaporítását korlátozzák és pedig az a kérdés sem megvetendő, hogy hogyan áll az az ország kulturális, gazdasági, hogyan közegészségügyi és hogyan kereskedelemügyi szempontból ? (Helyeslés a baloldalon.) Ha ennél a szempontnál megállók egy pillanatig, úgy elfogulatlanul és a magam optimizmusával is csak azt mondhatom, hogy bizony más államokkal szemben még nagyon Uj! "1*» Most már nem titok. so?' Uj! Mindenki tudhatja, hogy a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank díszes palotájában a mai kor igényeinek megfelelő fényesen berendezett uridivat, kesztyű és kötszer áruházat létesítettem, a hol a legfinomabb ingek, gallérok, nyakkendő újdonságok, bőrkesztyűk mérték szerint, miederek, selyem kesztyűk, férfi- és női harisnyák, Kötszerek Sérvkötök, gummi harisnyak, D’anna övék azonkívül a legjobb férfi- és női óvszerek, francia gummi kűlönlegeségek a legolcsóbb szabott árak mellett kaphatók — ^ kötszerek részére külön terem — titoktartással. — A nagyközönség pártfogásáért esedez n I 7\ I I 1/71 n AI V I io. x i d. i -v a. t, kesztyű és kötszerész DLMU i\A KU L / 3STa,g'3rk:árol3r. = (Kereskedelmi Bank palota.)
