Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-23 / 12. szám
XXVIII. évfolyam. •'V i*. • * . .-v. -». • ,i> Nagykároly, 1911. märczius 23. 12. szál ífttggetlensérii és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye, k ííágykfl’bly város hivatalos hirdetéseinek közlönye Megjelenik m.prden csütörtökön. Előfizetési árak : Egész évre . . . . . .. 8--—'kor1. Fél évre . . . . ■ •. - 4*— Negyedévre . . . . ... . 2-— Egyes. szán.. . .';V'.V '20 ‘ „ 1 Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. ,. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi reszt.vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonns és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenvi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentellen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiltter sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Gerinctelen intelligentia. Károlyi József gróf, választókerületünk országgyűlési képviselője, a március 15-iki kijzvacsorán tartott beszédében Kossuth Lajos eszméinek megvalósítására az ország jelenlegi helyzetit alkalmasnak nem tartja, mert „romlott néppel és gerinctelen intelligenüával“ eredményeket elérni nem lehet. Igaza van. A legutóbbi képviselelöválasztások igazolták ezt a mondását, mert hiszen, ekkor bizonyult be az, hogy többé nem az elvek hűsége, nem az érvek súlya, hanem a pénz a fő. — s egy pár millióval —- sajnos — nálunk olyan parlamentet lehet összehozni, amilyen a hatalom érdekeinek megfelel. Azon a népen, amely a felé nyújtott milliókat behunyt szemekkel fogadja el és szavazatát áruba bocsátja, odaszegődik, ahol politikai magatartásáért nemcsak semmi bántódása nincsen, hanem csak előnyökben részesülhet, csodálkozni nem lehet, mert hiszen számtalan választási hadjárat bizonyítja, hogy azok, akik függetlenségi, vagy ellenzéki elveik mellett hiven és szilárdan kitartottak, azért mennyi üldözésnek és zaklatásnak voltak kitéve. Utóvégre is ritka az az ember, aki ellent tud állani a kínálkozó előnyöknek csak azért, hogy elveihez hü maradjon. Komlódnak nevezzük ezt a népet. | Ám álljon meg ez a mondás. De ha a nép romlott, kik tették azzá ? Kinek köszönhető, hogy ez egykor meg nem ringatható, Kossuth Lajos nevéhez és elveihez imádattszerü rajongással ragaszkodó nép, ma már többé nem a szabadság- harc félistenének gyermeke ? Annak köszönhető, hogy a nép pénzért mindenre kapható! Annak a gerinctelen intelligentiának, amelyet a gróf beszédében említett. | Az intelligentia az, amely évről- évre kevesebbet törődik a nemzeti eszmékkel és Kossuth Lajos ideáljával. Az intelligentia az, mely mind jobban és jobban távolodik az elvektől, melynek mind inkább kevesebb érzéke van Magyarország függetlenségének kivívása iránt. , A nép kevésbé hibás. A nép szívesen vezetteti magát, mert igy neki kényelmesebb és jobb. De természetes is, hogy magasabb képzettséggel és . szélesebb ismeretekkel biró intelligens ember vezesse azt a népet, amelynek körében ! él, amely — igen sok helyen — tőle 1 nyeri kenyerét. Első sorban a közigazgatási és köz- j ségi tisztviselői kar van hivatva arra, hogy a nép természetes vezetője legyen. Hiszen ők érintkeznek szüntelen velük, | sokszor az ö buzgalmuk és tevékenysé- jgüktől függ egy egész járásnak vagy köz- ! ségnek jóléte, elöhaladása és boldogulása. De viszont az ö kezükben vannak letéve annak a hatalomnak büntető eszközei is, arnelyekkel, ha visszaélni akarnak, nagyon is megtehetik. Ily körülmények között lehet-e, szabad-e annak a népnek magatartását oly szigorú elbírálás alá venni, különösen ha meggondoljuk, hogy még a tisztviselői kar túlnyomásán kívül mennyi más T A RCZ A. Egy szép asszonyt.. Beszédes, nevető szemével Miért nézett rám asszonyom ? ? Szeme sugara perzsel, éget! Elolvadok mint hóhalom ! Miért oly kegyetlen irántam ? Óh, legyen kímélettel is! . . . Szerelmes szivem úgy is lázban Magáért édes kis hamis! ! Ne nehezteljen rám ha néha Számlálgatom lépéseit; Ha utam — a fele se tréfa — Amerre jár csak arra visz ! Ne nehezteljen rám, ha olykor Dalaimmal háborgatom, . . . A szivem lángolva lobog-forr Magáért, édes asszonyom!! Tetszik nekem kis kék ruhája, Fekete hullámos haja ; Gyöngysor foga, picike szája, Mézédes beszédű szava ! Tetszik nekem s mióta láttam Nincs éjjelem, sem nappalom . . . Bocsásson meg, a szivem lázban, Imádom Önt szép asszonyom ! ! ! Kürthy Károly. Valamikor réges-régen. Irta : Quasi. A fegyház egyik cellájában egy sovány, I sokat szenvedett férfi ül. Mereven bámul maga elé s sorsáról gondolkozik. Érzéketlen minden iránt, ami körülötte történik. Nem hallja meg egy szegény halálra ítélt fájdalmas jajkiáltásait, aki anyjától búcsúzik. De ha hallja is, mit i törődik ő vele ? Hisz néhány nap múlva ő is ! úgy fog búcsúzni, kitől ? Hisz neki senkije I nincs, hisz ő árva, elhagyott. Csak a szerelme volt, de azt is elrabolták tőle. Búcsúzni "og ő is, de csak az élettől. Az élettől, mely neki eddig semmi örömet nem hozott. Álmodozásából zeneszó ébreszti föl. Tisztán hallatszik be hozzá a zene hangja: „Valamikor réges-régen Nekem is volt reménységem . . . A zene elhallgat s a szegény elitéit ismét j visszaesett előbbi kábultságába. Álmodott. Ál- | mában újra átélte ifjúságát, első szerelmét. Istenem, mily kegyetlenség is volt tőle meg- I ölni a legjobb barátját, kiről azt hitte, hogy j vetélytársa. Pedig nem az volt. Rosszakarói súgták azt neki. Erre aztán a kedvesse csakugyan elhagyta s ő börtönbe került. A fegyház sötét folyosóján egy lelkész halad végig. Egyenesen a siralomház felé tartott, amelyből most lépett ki a felügyelő. — Hogy van az elitéit ? kérdé a lelkész. — Busul és szomorkodik. Igazán kár szegényért. Akar vele beszélni a tisztelendő ur ? — Legyen szives vezessen hozzá. lo—oU / , „BOURBON Cigaretta hüvely és papír. 0 Legfinomabb minőség. % Hamu és zsír nélküli. Gyári főraktár és el- \0(11110011 RfSll/!nO Dohányfőtőzsdéjében árusítás OUIIiUOOj IVIIIUUO Niváról).
