Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-23 / 12. szám
érdekszálak fűzik á népet egyéb téren is össkö olyanokkal, akik befolyásukat érvényesíthetik. Igeit, alt inteliigentia gerinctelen. Nincs meg benne az önállóság, nincs meg bentié a üfcilárdíág, de főleg a függetlenség érzete hiányzik. Mert kétségtelen, hogy ott, ahol az intelligentiában — sajnos kevés helyén, — de a függetlenség érzete meg van, ott a hatalom minden eszköze sem tud elérni eredményt, mert ha ez nem igy volna, ma egyetlen ellenzéki képviselő sem ülne a parlamentben. De legnagyobb baja az intelligentiá- nak a közönyösség. Mintha átok volna rajta, mintha valamely varázslat hatása alatt állana, úgy vesztették el érzékét a nemzeti eszmék iránt. Ama nagy időkben épen az intelli- gentia volt az, mely magasan hordozta azt a zászlót, amelyre Magyarország szabadsága és függetlensége volt felírva, — ama nagy március 15-én az iíltelligentia volt az, mely előljárt a népjogok kivívása céljából a küzdelemben, ma pedig az intelligentia az, mely a nép lelkesedését is lelohasztani törekszik, amely a viszonyokkal megalkudva, a lemondás politikájának szolgálatába szegődik. Nagy baj az, hogy a vezetésre hivatott intelligentiának nagy része, — a tisztviselői kar — lekötöttségben sínylődik. Függő helyzetben van a hatalommal szemben, amelynek sokszor akarata és belső érzelmei ellenére kénytelen szolgálatába szegődni. Hiszen a tisztviselőkarnak túlnyomó nagy része szegény ember, akinek élő- haladása, boldogulása, magának és családjának jobbléte épen attól a hatalomtól függ, amely szolgálatait kívánja. Ennek ellentmondani nem lehet, mert akkor lépten, nyomon tapasztalnia kell eljárásáBeléptek hozzá. A felügyelő meggyujtolta a gyertyákat s elment. Nemsokára csak az őr egyhangú léptei hallatszottak. — Van valami kívánságod fiam ? kérdé a lelkész. — Nincs, feleié hirtelen elsápadva. Kitekintett az ablakon s a félhomályban tisztán látta az ácsokat, amint a bitófát állították. A szél kísértetiesen lobogtatja a gyertya lángjait a feszület mellett s előtte térdre bo- | rulva egy szerencsétlen végzi be dicstelen életét, i A városban már kora hajnalban nagy sür-1 gés-forgás van. Trónörökös született, hallatszott mindenfelől. Biztosan megbocsátanak a szegény elítéltnek. Ki tudja ? felelték néme- j lyek, kik sajnálták, hogy az akasztás izgató j látványosságában nem lesz részük. Pedig megbocsátanak. Ki is hirdetik az j elitéit előtt mindjárt. Ment is a felügyelő az | elitéltért. „Bemélj fiam“ mondá s vitte a tárgyaló terembe. A tárgyaló teremben már többen össze j voltak gyülekezve. Mikor az elitéit meghallotta megkegyelmeztetését, ájultan esett össze. Késő este volt, mikor fölébredt. Akkorra ott volt összecsomagolva a ruhája s a kis pénze, ami volt. Támolyogva, ment ki az utcára. Mihez kezdjen ? mihez fogjon ? Örökre megbélyegezve. A folyó felé tartott. A legsötétebb gondo- j latok kóvályogtak az agyában. A közeli vendéglőből ß. cigányok kocsin távoztak. Vájjon hova viszik őket? Biztosan a hűtlen! kedveséhez, kinek ma volt az esküvője. Ő is arra ment. A cigányok már javában húzták. Ott, a menyasszonya ablaka alatt lőtte ma- j gát főbe. Holtan esett össze. A cigányok pedig | húzták: »Valamikor, réges-régen . . .* NAGYKÁROLY SS VIDÉKE nak következményeit, az üldöztetést, a melyre a hivatalos életben olyan könnyű a rejtett okokon kívül okot találni. Ha tehát azt akarjuk, hogy az Intel* ligentiának gerinc« legyen, ha ettől a* intelligentiától várjuk a inai viszonyok jobbra fordulását, elessünk legelső sorban is felszabadítani a tisztviselői kart politikai üldözöttségéből, hogy azokkal a jogokkal, .amelyekkel a törvény felruházta! öt szabadon és bontatlanul élhessen. | Tessék sürgősen megalkotni a tisztviselők | pragmatikáját, amely majd megvédi őket | attól, hogy az állam szolgálatába bocsátott tlszttársukat és munkaerejüket kortes | célokra lehessen felhasználni. Tessék meg- j alkotni úgy, hogy a politikai kortesszol-1 I gálátokat tevő tisztviselők ne köszönhes- j | sék elhaladásukat annak, hogy a hatalomnak készséges szolgái. Akkor majd lesz gerince az intelli- gentiának s a függetlenség érzete magával hozza Kossuth Lajos eszméinek diadalát is. A nép romlottságán is könnyű segíteni ; tessék megalkotni, de azonnal az általános, titkos, egyenlő választójogot s akkor majd meglátják, hogy a hiba nem a romlott népben, nem a gerinctelen in- telligentiaban, hanem a mai, elavult és a mindenkori hatalomnak kedvező választási rendszerben van. Dalegyesületünk. Évtizedek óta sikeres eredménynyei működő ! dalegyesületünK f. hó 12-én tartott közgyűlésében az egyesület lelkes elnöke Récsei | Ede kegyesrendi házfönök által előterjesztett i szép jelentést alább közöljük. Dalegyesületünk, mely f. hó lo-én is úgy a Kossuth szobor előtt, mint a Polgári Olvasó- ; körben tartott társas-vacsorán előadott dalai- j val általános elismerést vívott ki magának, J megérdemli városunk közönségének a minden ! oldalú támogatását s azt hisszük, hogy mi is ; hozzájárulunk ehhez valamivel, ha;a közgyűlésen kis körben elhangzott jelentést átadjuK a nyilvánosságnak. A jelentés igy szól: Tisztelt Közgyűlés! Ismét egy év telt el 32 éves mmttal biró egyesületünk változatos életében. Onkéntele- 1 nül is az a kérdés merül itt fel, mennyiben felelt meg az egyesület a város közönségének 1 részéről hozzáfűzött várakozásnak, mily mér- j tékben teljesitette kötelességeit, mennyiben állotta meg helyét általában, járt-e valami szel lemi, erkölcsi és anyagi haszonnal az egyesület működése, volt-e tapasztalható valamiféle, ha még oly kicsiny haladás az előbbi évekhez képest? Mind oly kérdések, melyekre meg felelni tulajdonképen a nagyközönség volna elsősorban hivatva; de, mert ez a közönség bele nem tekinhet a mi műhelyünkbe, melyben j mi sokszor verejtékesen dolgozunk, fáradunk s I csak a kész eredményt konstatálja, mely ered-, meny néhány sikeresen előadott magyar dal-1 nak, avagy müdalnak, majd lágy és érzéssel j teljes, majd meg lelkesítő, gyújtó dallamában j kerül nyilvánosságra, ■— úgy működésűnknek tulajdonképen mi magunk vagyunk első mérlegelői s bírálói. Bár a nagyközönség, tekintve egyik-másik esténknek fényes erkölcsi, anyagi sikerét, de tekintve azokat a majd lelkesen, majd érzéssél előadott énekszámokat, melyekkel egyesületünk egy-egy város hazafias, avagy kulturünnepélyen részt vett, a nagy- közönség csaknem mindig az elismerés hangján nyilatkozott működésűnkről, nekünk nem szabad elbizakodnunk s épen azért, mert önmagunknak vagyunk, bírálói s kell, hogy igazságos és szigorú bírálói legyünk önönmagunknak, nekünk nem szabad részrehajlóknak lennünk a működésűnk fölött mondott bírálatban, kritikában. Legalább a jellemes, az akaraterös, a buzgó, az igazságos éfftbéf vagy taatület nem elnéxö önőnmagával szemben, hanem mindig igazságos, szigorúan méltányos, ha a maga működésének mérlegeléséről vau •tó. Ellenségünk sern foghatja mánk, hogy tétlenek voltunk, hogy nem adtunk hírt, etetjelt magunkról, hit,/, mindjárt m év elején egy páratlan erköloáf s anyagi sikerrel járó fényes estét rendeztünk február 2-án a .Polgári Kaszinó* Összes helyiségében, mely ünnepség keretében avattuk fel az 1910. év augusztusában a kecskeméti országos dalversenyben nyert ezüst serlegünket, mely alkalommal a felavató beszédet csekélységem mondotta el. Ez ünnep ségen ott láttuk városunk közönségének színét javát s azt mondhatjuk, hosszú idők óta ez volt egyik leglátogatottabb estélye egyesületünknek. Dáltársulatunk szebbnél szebb dalokkal gyönyörködtette a nagyszámban jelen volt hallgatókat s általános volt az öröm, a megelégedettség. Február 8-án a szokásos farsang utolsó napi, tombolával összekötött hangvef- senynyel, illetve dalestélylyel szórakoztattuk a publikumot. Március 15-én részt vettünk a dicső szabadságharcunk emlékére rendezett hazafias ünnepélyen, majd április hó folyamán a „Kölcsey-Egyesület“ közgyűlésén szerepeltünk nehány dallal. De több alkalommal, ha nem is az egész daltestület, de annak 8—10 tagja a kath. legényegyesület és a protestáns társaskör estélyeinek fényét is emelte az ott előadott nehány szép dallal. Augusztus 18. és 20-án ugyancsak dalegyesületünk nehány tagja' a róm. kath. templomban az ünnepi istentiszteleten előadott néhány megható egyházi éneket, szt. mise reszteteket, mely dicsérendő ténykedésével nagyban hozzájárult Isten dicsőségének emeléséhez s a hivök áhítatának felkeltéséhez. Ugyancsak augusztas 20-án Szt. István napján rendezte az egyesület az éven- kint megtartatni szokott népünnepélyt, mely szintén fényesen sikerült. S utoljára emblem meg, hogy temetéseken 9 alkalommal vett részt dalegyesületünk, megindító gyászdalokat zengedezvén. — Ezekben adtam elő röviden egyesületünk működő tagjainak műit évi szereplésed. — Ha talán észlelhető néminemű haladás egyesületünk működésében, úgy óz bizonyara a nemes törekvésnek bizonysága, de egyszersmind jutalma is. De ez á kis haladas ne tegyen bennünket elbizakodollakká, sőt lelkesítsen még nagyobb, még bensőbb munkára, fokozotlabb kitartásra, mélyebb buzgóságra. Ne feledjük el a kecskeméti országos dalverseny alkalmával kivívott győzelmünket. A győzelem midenesetre haladás, a győz lem előnyöket ad. de a gvőzelem egyszersmind az eddigieknél nagyobb kötelességeket is ró reánk. Qui non profiéit, deficit. Nekünk a haladás lépcsőzetén nem szabad megállnunk, hanem azon 1—2 fokkal tovább, magasabbra kell jutnunk s azért minden erőnkből arra törekednünk, hegy megszeretve a rendszeres munkálkodást, a közösen végzett nagy munkával ápolva, fentartva egymás között az igazi, a tűrni, lemondani tudó testvériességet, a dalegyesület szent céljának elérésére tőlünk tel- hetöleg mindent megtegyünk. Még nem mondhatjuk el magunkról azt, hogy mindent megtettünk, amit megtehettünk. Ha voltak is sikereink, ha láttunk is egy-két biztató fénysugarat dalegyesületüukoek még nem egészen tiszta égboltozatán, még többet kell tennünk, többet mozognunk, többet munkálkodnunk, még nagyoba tökéletességre kell törekednünk, egyesületünknek tettre lelkesítő zászlaját még magasabban kell lobogtatnunk. Lelkiismeretes önmegtartóztatás, a megengedett és megkövetelt önbizalom, egyetértés, szorgalom, gyöngéd szeretet ha valahol, úgy az egyesületekben kell, hogy érvényre jussanak és állandóan felszínen maradjanak. Az egyesületi élet akkor a legszebb, ha terveit megvalósítja és kitűzött céljának elérésére nemes törekvéssel minden tőle telhetőt meg tesz. A cél ismeretes. Terveink nekünk is vannak. Első és főtervünk résztvenni a folyó év julius havában Budapesten tartandó országos dal- és h.ingversenyen, melyet fővárosunk Liszt Ferenc és Erkel Ferenc világhírű zene- és dalköltőink születése 100-ik évfordulója alkalmából rendez. Hogy e versenyen, mely az ország szivében megy majd végbe, a lehető legjobbat kell nyújtanunk,
