Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-16 / 7. szám
~ Ifi XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. február 16. ÍUGYKÁROUr ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. * ecr’jelerik minden csütörtökön. Előfizetési árak : A politikai rész szerkesztéséért felelős: * Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Egész évre 8-- ! <t. Dr. Adlet Adolf Kiadóhivatal: Széchenyi-uteza 37. - Telefon 76 Fp1 évre 4— ' szerk.fztő. Rámenteden leveleket előttünk ismeretlentől Negved (v re 2- A szépirodalmi részi vezeti: Simkó Ctéza főmunkalárs. 111,11 fogadónk el. r ............................... , n ' , , • . , Hirdetése: jutányos áron közöltetnek. Eg yes, szaru..............................—\U. (.aptulajdonos es kind •'. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész vir <■ trr. a „Nanykárolvi P etöfi - ti yo tilda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 lill. Kéziratok nem adatnak vissza. Türelmetlenség. A jó munkapárti tábor nagyon kezd türelmetlenkedni. Csak úgy eg a munka lázától. — 6 az el enzék megakasztja őket nagy munkakedvükben, a bank- javaslat vitájával. Pedig a nemzeti munka sürgős, nagyon sürgős. Ezer számra kelene szállítani a milliókat a katonai és tengerészeti kiadások ft dt-zésere. Tízezer számra kellene megszavazni az ujonczo- kat aonak a hadseregnek, melynek fejlesztése mindenek felelt való érdek. De hogy kinek az érdeke? A nemzeté-e vágy a halalomé, mit tőrödnek ve e a jó munkapárti urak. A fő az, hogy a TöparaiitrsTin'k "Stliőivaich, Montecucccli meg Khuen meg Tegyenek elégedve. Pedig igazán kár a nagy lüielmet- lenségért. A bankvita még csak most kezd érdekessé válni. Most kezdenek lehullani azok a leplek, a melyek eddig olyan szépen eltakarták a nemzet gazdasági önállóságán ejtett merényletet. Vagy nem érdekes e az, hogy a közös bank legnagyobb hive, a légauliku- sabb és legmaradibb politikus, a kirá y legbizalmasabb embere Lukács László olyan szépen levetkeztetve áll az ország közvéleménye előtt? Nem érdekes-e az, hogy ez az ur homo regius korában valóságos tojás- tánezot járt úgy a függetlenségi pártnál, mint az alkotmány, sőt talán még a néppártnál is ? Nem találja-e a munkapárt is érdekesnek, hogy. az a miniszter, a kinek gondjidra van bízva a pénzügyek vezetése, a ki most oly hevesen védelmezi a közös bank jóságát és hirdeti annak áldásait, pedig egy év előtt még a függetlenségi Justb párttal, a nemzeti bank alapján folytatta tárgyalásait? Ez az ur, a ki mint megcsontosodott 67-es volt ismeretes, hajlandó volt vállalkozni arra, hogy a radikális függetlenségi párttal fog! kormányozni, sőt :— horribie dictu! még be is lépett volna a pártba! Persze, hi-zen i ukács László mindeneseti e min szierelnök, de legalább is miniszter akart lenni. Már pedig akkor még a függetlenségi párt uralta a helyzetet. A Justb Gyula vezetése alatt állolt párt csaknem másfélszáz tagot szám ált, és a parlamentnek Jegei ösebb partja volt. Csak ennek a pártnak révén remélhette, hogy czélhoz jut, mert a függetlenségi pártnak Kossuth vezérlete alatt álló része kétség eleniil támogatta volna a vállalkozást, mert ehez kötötte a politikai bec>ület kérése. Hiszen ennek a pártnak is épen úgy fontos progr-.inmját képezte az önálló baw^. mint a másik pártnak. Lukácsnak nem volt elég bátorsága és merészsége ahoz, hogy egy Khuen- féle választási hadjárattal gázoljon kérésziül az országon, hogy pénzzel és a hatalom minden eszközének igénybe vételével úgy megváltoztassa a „nemzeti közvéleményt“, hogy a maga személye köré egy olyan pártot tudjon csoportosítani, a meiylyel a parlamentben megtudjon állaiii. Mert — arról megvagyunk győződve, — hogy ha Lukács tudta vo na, hogy vállalkozása sikerrel jár, éjien úgy megkísérelte volna, mint megkísérelte Khuen. —Hogy sikerrel-e az legalább is kétséges. Most, hogy Khuen kikaparta a gesztenyét a tíizből, mi sem természetesebb, mint hogy Lukács sietett elfogadni a pénzügyminiszteri tárczát abban a kabinetben. Eszengában sincs többé 48-a-nak lenni és a legkiíartóbb, leghívebb udvarlója a közös banknak, a melynek védőimében kész a legvehemesebb harezra. És a munkapárt tapsol, éljenez annak a férfiúnak, a kinek szemébe mondja! Justb, hogy vele kész volt az önálló bank alapján tárgyalni, sőt kabinetet is alaki- taai. Akinek szemébe mondják, hogy viselkedése olyan volt, a,mely azt a látszatot keltette, hogy hive a- nemzeti önálló banknak s azt megvalósítani is kész és Justh Gyulának csak a király szobájában volt alkalma megtudni azt, hogy ennek az urnák felült, mert illetékes helyen nem volt nagyobb szószólója a közös banknak Lukácsnál. Ez a politikai pikantéria, jellemzője az egész helyzetnek. Fejtetőre van állítva az egész parlamenti élet, a melynek előidézése nem az ellenzék munkája. Hiszen a munkapárt által dédelgetett miniszter urak és vezérszónokok bolygatják szünet nélkül a múlt kormány telt< it, ezek vetik szemükre a koalicziónak állítólagos hibáit s fenyegetőznek leleplezésekkel, - hatott csakhamar kiderül- hogy ezen a koalicziónak nincs szegyeim valója, hanem épen azoknak az uraknak, a kik most a leghangosabbak. A türelmetlenség soha sem volt igaz és helyes fegyver. Tessék csak belenyugodni abba, hogy a függetlenségi párt még nem egyhamar adja fel az önálló bankért va ó küzdelmet. Habár az általános vita véget is ért, de a részletes vita során lesz még elég alkalom arra, hogy a nemzet számara meg lehessen meg megmenteni azt, a mi megmenthető és na nem is sikerül minden, de az a bizonyos ominózus 5. §. nem egy- könyen kerül majd törvénykönyvünkbe. Higyjék meg jő urak, a nemzet nem egyszer örvend annak a nemzeti munkának, mely száz és száz milliókat fog a zsebéből -- a nagyhatalmú párt kedvéért kipréselni. Sokkal szívesebben venné a nemzet, ha módot és eszközöket nyújtanának arra, hogy el is tudják viselni azokat a terheket, a melyeket vállára rakni igyekeznek. Mért nincs könnyebb annál, mint megszavazni a terheket gavallérosan és kötelességszerüleg, de gondoskodni kell arról is, hogy ez a szegény agyonnyo-1 10—30 „BOURBON“ Cigaretta’ hüvely és papír. Legfinomabb minőség. Hamu és zsír nélküli. ári főraktár és el- árusitás Somossy Miklós Dohányfőtözsdéjében Nagykároly.
