Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-09 / 45. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. november 9. 45. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye.--- I—i ► • — Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. f^epJeEer ik í^inr’en csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.............................8-— kor. Fél é vre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2•— „ Eg yes szám...........................—'20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyonuia Részvénytársasági. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 1^:1% Rérmentetlen leveleket előttünk ismerefrentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Váratlan fordulat. Fegyverszünet. ■A képviselőház keddi ülésén meg- tö rtént tehát az, amit várni lehetett, hogy B erzeviczy Albert képviselőházi elnök magas közjogi tisztségéről lemondott Lemondott pedig azért, mert a türelmetlen, tettre kész munkapárt nem volt megelégedve azzal, a hogy a távozó elnök a képviselöház tanácskozási rendjét vezette és a hogyan a házszabályokat értelmezte és kezelte. Mert Berzeviczy a házszabályokat úgy értelmezte, hogy azokban nemcsak a többségi akaratnak minden lehető és lehetetlen módon való érvényesülése, hanem a kisebbségnek védelme és jogai is le vannak fektetve. A távozó elnököt nemcsak az ellenzék, hanem az egész nemzet bizalma és elismerése kiséri. Kifejezést nyert ez az érzelem akkor, midőn a keddi ülésen egymásután szólaltak fel az ellenzék ve- j zérei és hangsúlyozták azt az elismerést és nagyrabecsülést, amelylyel Berzeviczy személye iránt viseltetnek. Szokatlan jelenség, hogy a többség bizalmából az elnöki székbe ültetett egyén távozik helyéi ől. Távozik pedig j azért, mert a képviselöház tanácskozási rendjét megállapító házszabályokat a szigorúan megszabott kortátok között, saját lelkiismeretének megfelelőleg pártatlanul és igazságosan kezeli és nem enged tért oly befolyásoknak és erőszakos magyarázatoknak, amelyek a kisebbség jogait és védelmét illuzoriusokká teszik. Berzeviczy távozását minden igaz magyar embernek őszinte fájdalommal kell látnia. Mert azok az okok, amelyek az ő lemondását előidézték, az egész nemzet legvitálisabb érdekeit érintik. A kormány az egész nemzet ellenkezése dacára parlamenti tárgyalásra tűzette a véderőrcform javaslatokat, a melyek oly horribilis ver- és pénzáldozatot követelnek tőlünk, hogy azokat elviselnünk lehetetlen. Az ellenzék belátva azt, hogy ezekkel szemben a kormány és a többséget képviselő munkapárttól sem mérsékletet, sem pedig könnyítéseket nem remélhet, de nem remélheti azt sem, hogy a nemzetnek évtizedek óta hangoztatott jogos követelései érvényre juthassanak, a javaslatok törvényerőre való emelkedésének megakadályozása érdekében* a rendelkezésére álló utolsó parlamenti eszköz : a technikai obstrukció fegyveréhez nyúlt, nyilván abban a reményben, hogy végre is a kormány belátja kísérletének lehetetlen voltát, a véderőreform-javasla- tokat leveszi a napirendről, vagy legalább is oly engedményeket és könnyítéseket eszközöl ki, a melyek kielégítik az ellenzék követeléseit. Hónapokon keresztül folytak a névszerinti szavazások s a parlament teljesen munkaképtelen lett. Szemben állottak egymással: a kormány hajthatatlan- sága és az ellenzék törhetetlensége. Az ellenzék igazának tudatában a legnagyobb elszántsággal vezette a harcot, a melytől nem térítették el sem a törvényhatóságok kiforszirozott határozatai, sem pedig a kormánynak erőszakos fenyegetései. De nem téríthette el, hiszen a nemzet millióinak bizalma kísérte küzdelmét, amely bizalom kifejezést nyert abban a számtalan népgyülési feliratban, mely a képviselőház asztalára került. A már végképen elposványosodott parlamenti helyzeten segítendő a képvi- sélőháznak általánosan tisztelt elnöke: Berzeviczy Albert megkísérelte a béke helyreállítását. Az elnöknek törekvését az ellenzék a legmesszebbmenő előzékenységgel fogadta. Elment az engedékenység legszélsőbb határáig. Biztosította a költségvetés akadálytalan letárgyal ását, a normális szükségletek megszavazását, a parlamenti rpnrl VipIvrpállifását r.sp.rAhftn osiiDán azt TÁRCZA. Séta a legújabb múzeumban. Budapesti levél. A budapesti kir. országos gyüjtőfogház igazgatója a még itt-ott szétszórtan meglévő régi büntető eszközöket összegyűjtötte. Azt mondhatjuk, hogy a nemzet egész múltját, erkölcsét, művelődését, történelmünk Sok szomorú lapját meglátjuk, ha a muzeum gyűjteményein végig tekintünk. Szent István királyunk korára emlékeztet az a bélyegző, amelynek eredetije a nagyszebeni városi múzeumban van meg. Ez egy kettős akasztófát ábrázol, amellyel a bűnöst megsütötték az arcán, homlokán vagy mellén. Ilyen régi büntetőeszköz a halálbüntetés végrehajtására használt pallos, amely nem egyébb, mint hosszú kétélű kard, amelyet a büntetés végrehajtója, a hóhér, két kezébe fogván, csapta le a fejét a törzsről. A muzeum tulajdonát képező pálossal utoljára Újvidéken 1853. évben végezett ki egy többszörös rablógyilkost Both János hóhér. Szent László király korába vezet bennünket a kalodák gyűjteménye. Az ő törvényei említik, hogy aki a böjtöt megszegte, annak 12 napig kalodába zárva kellett kenyéren és vizen böjtölnie. Jóformán a kalodákból maradt a legtöbb fönn. Pedig ma már sokan vannak, akik alig tudják, hogy mi is volt a kaloda. Sokféle is volt belőle. A nyakló kaloda vagy hegedű a községekben a legújabb időkig igen gyakori büntető eszköz volt, amely főként a bűnös megszégyenítésével igyekezett célját elérni. Hegedű alakja volt egy nagyobb és két kisebb nyílással. A nagyobb nyilasba került a nyak, a két kisebbe kerültek a kezek. A kaloda végét azután rendesen lakattal zárták le s sokszor a lopott holmit is ráaggatva a gyereksereg hahotája vagy dobszó kíséretében kellett a bűnösnek a falun végig vonulnia. Több régi lábkaloda egy vagy két, legtöbb- nyire azonban több személyre való volt. A lábkalodába zárt bűnös vagy feküdt, vagy háttal a falnak támaszkodott. Kezdetben, amikor még börtön nem igen volt, a kalodába zárás a szabadságvesztés büntetését pótolja. Majd meg- j szégyenitő büntetés, máskor a szabadságvesz- j tés-bünteté* súlyosbításául alkalmazzák. i Thököly Imre is kalodába volt zárva a fogságba s ezenkívül még nehéz rablánccal hozzá volt erősítve a börtöne falához. A hadihajókon máig is használatban van a matróz megfékezésére a rudas békóvas vagy vaslábkaloda. Egy ilyen is van a múzeumban, melyet a pólai tengerészeti hatóság küldött a múzeumnak. Többnyire minden látogató meghőköl, midőn a múzeumnak ama helyiségébe lép, ahol az akasztófák vannak, Régi szuette akasztófa áll a terem közepén, beerősitve a földbe, hoz- zátamasztva a létra, mellette a lépcső, amelyre az elitéit lép. , Utoljára 1903-ban volt használatban. Ott van a Papp Béla és a Húsz Ábrahám kivégzésénél használt akasztófa is. • A mostani akasztófák több méter magasak. Régen, mikor a kivégzések az elrettentés céljából nyilvánosak voltak, az akasztófák több méter magasak voltak, hogy messze vidéken is láthatók legyenek, mert a hullát is bizonyos ideig rajtuk hagyták. A régi jobbágy világot juttatják eszünkbe j az ott látható deresek. Bizony a deresről is I ma már kevesen tudják, hogy nézett ki.
