Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-05 / 40. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. október 5. 40. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre ..................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám_.........................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-uteza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Nemzetünk történelme gyá szí a pókkal van telve. Az az ezer év, mely Árpád honszerzése óta eltelt, a szüntelen küzdelmek, az elnyomatás elleni védekezés, a iét- fentartás, de különösen a szabadság ki- olthatatlan szeretele miatt vívott küzdelmek szakadatlan láncolata. Nincs nemzet a világon, mely annyit küzdött volna önállóságáért, függetlenségéért, mint a magyar. A történelem lapjai tanúskodnak arról, hogy a nemzeti királyaink uralmát kövei ő sok száz esztendő két — egymással homlokegyenest ellenkező — törekvés miatti harcok között telt el. Egyrészről különösen az osztrák össz- birodalmi hóbort, mely hazánkat — az osztrák örökös tartományok mintájára — önállóságától megfosztott császári tartománnyá akarta sülyeszteni, másrészről pedig az önállósághoz, függetlenséghez, történelmi hagyományaihoz ragaszkodó magyar nemzet, mely kész volt életét, vérét, mindenét áldozatul vinni, de büszke fejét rabigába hajtani nem akarta soha. Kinek nem dobogtatja meg szivét a Rákóczy, Bercsényi, Bocskay, Thököli neve ? Kinek nem csillan fel szeme, ha olvassa, ha hallja a kuruc-idők mesés hőstetteit? Kuruc-idök édes-bús nótáinak dallamai ma is belopják magukat szivünkbe s Rákóczy szent neve örök időkre a szabadság szimbóluma lett. Dicső idők, fényes múlt, melynek vége azonban az lett, hogy a hatalom győzött a lelkesedésen, a bátorságon és vitézségen s a nemzet rajongva'szeretett vezérei, félistenei idegen földön száműzetésben fejezték be nemes életüket ! A nemzetet elnyomták, ideig-óráig reá rakták a súlyos láncokat. De azért küzdelmünk nem volt meddő. Mert fennmaradt; k eszméink, beleol- totlák azokat a magyar nemzet leikébe s még jobban fjkoziák benne a szabadság iránti végtelen vágyakozást és szeretetek Ez az érzés vilié azután vérpadra annyi vértanúinkat;! ez késztette szüntelenül a nemzet legjobbjait, hogy ezt az idegen érzésekkel, idegen szokásokkal mesterségesen telitett nemzetet megmentsék a viselt járom Sulivá alól. De úgy volt megírva a véghetetlen hatalom és bölcsesség könyvében, hogy ennek a nemzetnek még sok súlyos megpróbáltatáson kellett keresztül esnie, mig megérhette azt, hogy szabad hazában, szabad nemzet gyanánt élhet. Meg kellett vivnunk egy oly harcot, mely bár az egész világnak bámulatát és elismerését vivta ki, de annyi és oly súlyos áldozatokat követelt, hogy a nemzet leikébe egy örökös égő, fájó seb maradt, melynek enyhülését igen, de teljes begyógyulását várni nem lehetett soha. 1849. október 6-ika oly dátum a magyar nemzet történelmében, mely a legmélyebb gyász, a legnagyobb fájdalom napja. A leigázott, idegen segítséggel sárba tiport nemzet fedett diadalt ülő önkény fékevesztett tobzódásának gyásznapja. A kielégített bosszuérzet, a védtelen nemzet legjobbjai vérpadra hurco- lásának emléknapja. Alit vétettek ők a Tizenhármak, hogy bitófán kellett befejezniük dicső életüket ? Miért kellett vértanú halált halmok azoknak, kiknek egyetlen bünük az volt, hogy úgy szerették ezt a hazát, ezt az elárvult nemzetet, hogy náluknál jobban nem szerette senki sem ? Aliért kellett annak a tizenhárom nemes életnek dicstelenül pusztulnia el hóhér kezétől, mikor száz és száz csatában elől vitték a háromszinü lobogót s golyók zápora között ezer halál leske- ledett reájok ? Elkerülték őket a golyók, mert úgy tettszett a Mindenhatónak, hogy megtartsa életüket, hogy vértanú halált haljanak az aradi gyásztéren. Bitófán s golyó által fejezték be nemes életüket, hogy a ! nemzet vértanúinak számát szaporítsák, hogy örök emléket hagyjanak maguk után — hogy tetteik örök követendő példa gyanánt maradjon meg előttünk. Alert ha azt hitték, hogy a Tizenhárom meghalt az aradi gyásztéren, ha azt hitték, hogy azzal a rettenetes bosszú- állással megölték a nemzet lelkét is, akkor nagyon csalatkoztak. Nem haltak meg ök! Nem halhatnak meg azok, kiknek emlékét millió és millió kegyeletes szív őrzi! Nem halhatnak azok meg, kik egy nagy nemzet örök hálájára tették magukat méltóvá ! Itt élnek ők közöttünk! Ércbe öntött alakjuk Arad terén hirdeti azt, hogy az általuk képviselt eszmék nem lettek meddők, hanem vérük termékenynyé tette a talajt s kivirult a szabadság szép virága! Hirdeti ez a szobor, hogy szabad földön szabad nemzet él, mely hálás szívvel vándorol el az ő dicső emlékük elé, hogy mig egyrészről elvigye nekik a kegyelet soha el nem hervadó virágait, addig másrészről szent fogadalmat tegyen, hogy ha kell, példájukat mindenkor követni fogjuk. Alert szabadok, mert függetlenek akarunk lenni azon a földön, melyet Árpád vérrel szerzett meg a magyarnak, melyet annyi honfi vére megszentelt s mely „ápol és eltakar.“ A hol magyar él, a hol magyar szív dohog, a legkisebb falucska templomában is felhangzanak holnap az aradi gyásznap emlékünnepélyén a gyász-zsolozsmák hangjai. A nép milliói térdreborulva kérik az egek Urát, hogy fogadja kegyelmébe ezt a sokat szenvedeti* nemzetet, mely rég „megbünhődte már a múltat s jövendőt Megbünhödte bizony már! S Vajha, eljönne az az idő, midőn az aradi vértanuk szobra elé egy igazán boldog nemzet járulhatna, mely büszkén hirdetné, hogy nagyságát, gazdagságát, függetlenségét nekik köszönheti s az Ő sírjuk halmaiból kelt ki az önálló, hatalmas Magyarország! IFJ. STEIB ANTAL gőzerőre berendezett kelme-, kékfestő : és vegyészeti ruhatisztító intézete Nagykároly, Kossuth-utca 2. Műhely: Majtény-utca 22. Október 6.
