Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-31 / 35. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. augusztus 31. 35. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye, v Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. SW« eljelenik tdinden csütörtSkön. Előfizetési árak: Egész évre ..................... Fél évre ......................... • ■ 4-- „ Negyedévre ................. • ■ 2-- , Egyes szám................. . .-'20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptuliljdoiios és kiadó : a „Magykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Rérroentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Erőszak. A kormány folyton azt hangoztatja, hogj semmiféle erőszakos lépést nem tesz, mert biztos abban, hogy az obs- trukció önmagától is kimúlik. A tények azonban azt mutatják, hogy az erőszak politikája már is megkezdődött. A kormánynak eddigi taktikája az volt, hogy a nemzet elernyedtségét és közönyösségét akarta felhasználni a véderőjavaslatok keresztülhajszolására ; ezért terjesztette azokat a kánikula idejében a Ház elé, mert azt remélte, hogy az ellenzéki képviselők távolmaradnak és ellenőrzés vagy legalább is minden nagyobb felfordulás nélkül sikerül a javaslatokat tető ala hoznia. Most azonban, mikor az ellenzék erőteljes küzdelmét már a saját kárán tapasztalhatta, — változtat a taktikán és a jelekből, a bár távol eső, de összekapcsolódó tényekből megállapíthatjuk, hogy a régi taktikát az erőszak politikája váltja fel, sőt ez már be is következett. Az első lépés, — ami akkor ilyen sziliben fel sem tűnt, — a képviselők terrorizálásának megpróbálása volt. Ezt a Pál—Pozsgay affér ny torta meg. Mikor látták, hogy az elleu/.ék a fegyverektől nem hajlandó megijedni, ezt abbahagyták. A következő lépés a kormánynak kellemetlen népgyülések terrorizálása lett. A budapesti népgyülést minden ok nélkül fegyveresen szétverették. A válasz az lett, hogy a népgyülések még impozán- sabbak és a közönség viselkedése nyugodt, illedelmes és példaszerűen méltóságteljes. — Semmi okot nem találhatnak, hogy belekössenek. Országos felhábp'^lást keltett a harmadik lépés, a sajtószabadság megtama- dása. A fővárosi sajtó ezt oly részletesen tárgyalja, hogy nem hivatásunk az ügygyei mélyebben foglalkozni, de annyit megjegyzünk, hogy az inkriminált, állítólag királysértő cikknél már sokkal erősebb cikkek is jelentek meg büntetlenül a „Nap“-ban. E cikk megjelenése csak ürügy volt a hadjárat megindítására, a mit különben a ,, AM/A'-nak már hónapokkal ezelőtt kilátásba helyeztek. Az erőszakosságok sorozatába újabban a törvényhatóságok kíméletlen preparálása illeszkedik be és ez az, a mivel részletesebben akarunk foglalkozni és egyben felhívni az ellenzéki törvény- hatósági bizottsági tagokat, hogy résen legyenek és az üléseket az ország'és az ellenzék küzdelmének sikere érdekében pontosan látogassák. Jelenlétük meg akadályoz mindenféle kormány és főispáni erőszakosságot. A kormány taktikája most ugyanis az, hogy az obstrukciót —- bármilyen törvénysértő és durva eszközökkel is — a törvényhatóságokkal elitéltesse. Mikor aztán egy csomó ilyen obstrukciót elitélő törvényhatósági határozat együtt van, akkor az „ország közvéleményére“ való hivatkozással uj választást rendezzen és ezen olyan statáriális eszközökkel, a miTÁRCZA. A galambosi követjelölt. — Irta: LORD. — Az a mindennapos história esett meg Kölcsön Ádámmál, amiért nem kell a világ végére menni, hogy párjára leljünk. Feleségül vett egy leányt, akinek az apja tízezer pengő forintot Ígért, de csak ezret adott s abból is a kelengyét meg a bútort vásárolták össze. Nem is bánta ezt Ádám bátyánk, mert szerette a feleségét és egyetlen szál ruhával is magához vette volna, ha nem arra a tízezer forintocskára alapította volna a jövőjét, amelyet —- nem kapott meg. Valami találmányt forgatott a fejében, melynek segítségével a villamos (ha megáll?,!) nem gázolja el az öngyilkosjelöltet. Ehhez kellett volna a felesége hozománya. Házasságáig ellátták valahogyan kölcsönökkel a jótékony hitelszövetkezetek, de házassága után — mikor már nem volt képes a régi kölcsönöket újakkal fedezni — minden hitele kimerült. Ádám önérzetes ember volt és világért se tett emiatt párjának szemrehányást; magát 'okolta, hogy miért foglalkozik olyan találmánnyal, amihez pénz kell. Jó szerencse, hogy akkor’kerüli olyan helyzetbe az ország, mikor honatyákra leli szüksége. Ádám egyet; gondolt és felcsapott képviselőnek. Galamboson vaia neki két nagybátyja, meg egynéhány j ismerőse, akik készséggel vállalták az ajánló férfiak fontos szerepét. Innen-onnan összakaparintottak egy-egy háromszinü lobogót és Kölcsönbe'(csaknem | kis k-vel Írtam) vetett bizalommal mázolták rá a galambosi köveljelölt ingerlékeny hevét. Ádám boldog volt és már el sem tudott válni attól a gondolattól, hogy hires, nevezetes Galambos városát ő fogja a t. Házban képviselni. Az ottani takarékpénztár kezes nélkül folyósított neki 100 koronát, amelynél kellemesebb meglepetés igazán nem érhette a jelöltet. Örömmel mutogatta a rengeteg pénzt bizalmi embereinek és azontúl meg volt győződve, hogy most már mi sem tudja Galambos megbizó levelétől megfosztani. Az újjászületés perspektívája rajzolódott szemei elé; repeső szívvel gondolt kis felesé-! gére, akinek már lesz konyhapénze és aki nem fog többé a fűszeresnek és a tejesnek adós maradni. Maga előtt látott egy bájos utcai lakást, ahol csinos szobacicus ugrál al szabályosan kirakott parketten és ahonnan csábító pástétom szaga árad szerte mindenfelé . . . * Otthon ezalatt Ádám felesége epedve várta, inig, férje víziói realizálódnak; miután azonban a galambosi választás napja csak a következő hétre volt kitűzve, olyan forrást keresett, ahonnan leggyorsabban és legbiztosabban értesül a dolgok minden mozzanatáról és eredménvéről. ügy gondolkodott, hogy legokosabb lesz, ha e célból megismerkedik azzal a nyírott bajuszu, hosszú hajú újságíróval, aki a szomszédban lakik és aki mindenkor igen szives pillantásokkal fogadta. Tudta, hogy igy estefelé szokott hazatérni. Kikönyökölt az ablakára és leste a vágott bajuszu zsurnalisztát. Jó csomó újságpapírral tele rakta a széles párkányt és olvasást színlelve, lopva tekintett a homályos távolba. Szinte váratlanul toppant eléje a borzas- hajú szomszéd. Fütyörészve nyomta a kulcsot ajtajába és anélkül, hogy észrevette volna a derékig kikönyöklő menyecskét, saját énjével elfoglalva vonult szobájába. Bántotta ez a hirt szomjazó fiatal asszonyt. Sokat jelentő köhécseléssel fordult az élő
