Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-31 / 35. szám
o NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE nőkhöz képest az utolsó választás csak kedélyeskedés és tréfa volt, pénzzel, presz- szióval, ha kell vérrel, — a harcos ellenzék tagjait, — ha lehet — kiirtsa. — Ehhez a formális jogot a törvényhatóságok nyilatkozataiból akarja megszerezni. Arra természetesen, hogy a katonai terheket helyeseljék és az általános választói jogot ellenezzék, — egyetlen magyar törvényhatóság sem kapható. A taktika tehát az, hogy a verseczi három határozat közül azokat, a melyek a katonai javaslatok ellen tiltakoznak és az általános választói jogot pedig követelik, — egyszerűen elsikkasztják, ellenben a közgyűlés elé viszik a harmadikat, a kormánynak kedvezőt, az obstrukciót elítélő határozatot. Rendszerint valami szürke és jelentéktelen tárgysorozattal rendkívüli közgyűlést hívnak össze. A legutolsó pillanatban póttárgysorozatot készítenek, melyen obstrukciót elitélő határozat is szerepel, — ezt azonban hogyan, hogyan se, de mindig úgy teszik postára, hogy Isten csudája, ellenzéki tagok még vélet- lenségből sem kapják meg idején, el-! lenben ismét Isten különös csudája folytán a munkapárti bizottsági tagokhoz mindig idején érkezik. — A munkapártiak mégjelennek és a tisztviselők, a re- gálebérlök, a kormánytámogatására és hivatalra aspirálók meg is hozzák a kor-: Hiánynak a tetsző határozatot és az ellenzékiek azután az újságból értesülnek arról, hogy mi is történt a közgyűlésen. Természetesen már késő van. Ezért felhívást intézünk e helyen az ellenzéki érzelmű törvényhatósági bizottsági tagokhoz, hogy a törvényhatósági bizottsági ülésekre, pontosan és lelkiismeretesen járjanak el; figyeljenek szigorúan a főispán urak ténykedésére. A haza és a köz érdekében teljesitik kötelességüket, ha megakadályozzák jelenlétükkel a kormány közegeinek törvénytelen eljárását. Dr. Bodnár Oszkár. A Nagykárolyi Ipartestület ünnepe. Ipartestületünjv folyó hó 27-én tartotta meg 25 éves fennállása alkalmából zászlószentelési és avatási ünnepélyét. Már reggel látszott a város minden részében, hogy az ünnepély méltó képen lesz megtartva, amennyiben több mint 100 karszalagos rendező a rendezés nehéz munkájával fáradozott, az ipartestületi tisztviselőkkel egyetemben. Délelőtt 10 órakor gyülekeztek a városháza nagytermében s igazán szép volt az az impozáns felvonulás, amit az előre felkért, ünnepi díszbe öltözött koszorús leányok és vőfélyek tettek. A gyülekezés után Márián Ferenc elnök és Drágus István alelnök az ipartestület nevében Debreczeni Istvánnéért, mint a gróf Károlyi Gyulánét helyettesitő zászlóanyáért és Debreczeni István polgármesterért, mint védnökért mentek, 11 órakor érkeztek vissza a városházához, ahonnan a fogadtatás után a r. kath. templomba vonult az egész ünneplő közönség élén a bevont zászlóval. A zászlót az oltár elé vitték, ahol azt Récsey Ede házfönök előbb beszenteltej azután pedig magasztos beszed kíséretében megáldotta. Innen a már előre megállapított sorrend szerint ismét a városháza nagytermébe vonult fel a közönség, még pedig oly nagy számmal, hogy a nagyterem a közönség befogadására ez alkalommal kicsinynek bizonyult. A zsúfolásig telt teremben fenn a zöld asztalnál helyet foglaltak Ilosvay Aladár alispán, Debreczeni István polgármester, Péchy László műszaki tanácsos, Sternberg Géza kórházi igazgatófőorvos, Fürth Ferenc főrabbi, \réma Gusztáv aljegyző és az ipartestület tisztikara. Az ünnepély a városi dalárda énekével vette kezdetet. A dalárda elénekelte a Himnuszt, ezután Marián Ferenc elnök üdvözölte a megjelenteket, a díszközgyűlést megnyitotta. Néma Gusztáv ipartestületi biztos szép, alapos beszédében ismertette az ipartestület keletkezését és annak történetét egész a mai napig. Előadta, hogy az ipartestület 1886. év március 29-én alakult meg, az alapszabálya ugyanaz év április 2-án hagyatott jóvá. Az első közgyűlése 1886. julius hó 11-én, az első választmányi ülése 2 nappal később julius hó 13-án lett megtartva. A békéltető-bizottság pedig 1886. év december 5-én alakult meg. Előadta továbbá beszédében, hogy az első 5 évben mily nehéz viszonyok és körülmények között működött az ipartestület egészen 1901. május 15-ig, mikor az alapszabály újra módosíttatott. Az 1905-ik évben már a vezetőség örömmel jelentette a haladást az összehívott közgyűlés előtt, az 1905-ik évben már szállót és közvetítőt is állított fel a testület, az 1907-ik évben már annyira haladt, hogy ipar- kiállitást is rendezett, végre a jelenlegi leltár értékének felolvasása s az ipartestület vagyonának előadása után megemlítette, illetve felsorolta a tisztikar nevét a keletkezéstől kezdve a mai napig. Debreczeni István tartott ezután szép és tartalmas beszédet a zászló fogalmáról, történelmi hasonlataival, buzdítva a zászló alatt működőket az összetartásra. Ezután következett a szegek beverése. A szegeket a gróf Károlyi-család férfi tagjai helyett Debreczeni István polgármester, a nő tagjai helyett pedig Debreczeni Istvánná vertek be. Ezután következett Ilosvay Aladár alispán, aki a szeget a következő mondatával verte be: „Virágozzék iparunk, növekedjék hatalmunk.“ Debreczeni Istvánná, ezeket mondotta : „Áldás legyen az ipartestületen.“ Debhirlap felé és kecses mozdulattal dobta le a párkányon szerte halmozott újságpapírt. A pattanásra csakugyan figyelmes lett a fiatal ember. Kibandukolt a folyosóra és ciga- rettet füstölve bámult az égboltra, mintha legalább is a sixtusi templom menyezetének renoválásával lenne megbizva. Kölcsönné összeszedte köhögési tudományának egész tárházát. Félsiker. A hirlapiró csak egyik szemét vetette reá. Maga elé emelte az újság apróhirdetésekkel telt oldalát. Ez hatott. A következő pillanatban a papir már a fiatalember kezében volt. — Nagyságodnak van szamárköhögése ? Az asszony elpirult? — Nem a kutyuskám hült meg és az köhögött. — Ah kutyája is van ? — Igen, de most a másik szobába küldtem aludni. A férjem . . . — Az is a másik szobában van ? Ebből a kérdésből észrevette Ádám felesége. hogy a kérdező tisztában van azzal, hogy az a másik szoba csak a holdban létezik. — ... a férjem nincs itthon, de nagyon sajnálja, hogy önnel nem beszélhetett. — Hogy ő ismer engem? Igen úgy látásból. Azt szokta mondani, hogy milyen jól tudna zongorázni, ha olyan hosszú haja volna mint magának! — Kedves ember lehet?! — Csakhogy ebből bajos megélni. Az újságírónak tetszett a felelet. Bizonyos volt benne, hogy ismét olyan asszonynyal áll I szemben, kinél igen gyakran beáll az a pillanat I mikor szívesebben foglalkozik bárkivel, mint a férjével. Nem azért talán mert a férj egyénisége nem tudja eléggé magához kötni, de mert az, mint családfen tartó nem képes annyi jólétet, kényelmet feleségének biztosítani, a mennyit az megkíván. Erős ostrom alá fogta az asszonyt. Hosszú párbeszédekbe bocsátkozott vele, sőt azt is szívesen elhallgatta, mikor a menyecske — hasonlattal akarván előállani — legéktelenebb ellentétekbe keveredett. Mosoly nélkül fogadja ama megjegyzését, hogy ha az újságot kezébe veszi először a párti cédulákat, meg a házassági híreket szokta elolvasni és nem ütközött meg azon sem, mikor Kölcsönné apodiktiku- san kijelentette, hogy a legnagyobb tragika a világon — Duse Elemér. Álló hétig csaknem elválhatatlan volt a toll, meg a seprő, ahogy röviden a zsurnalisztát és a fiatal asszonykát nevezhetném. Rend-, kivül meg voltak egymással elégedve, mert előbbi igen pontosan teljesítette hirszolgáló kötelességeit, utóbbi pedig különös jóindulattal fogadta azokat. A bizalmas egyetértést a galambosi választás napja zavarta meg, mikor Kölcsönnének véletlenül eszébe jutott, hogy — férje is van. j j Talán sohase lepték el iránta oly barátságos j érzelmek mint e napon. Előtte lebegett egy J | szelid arcú, jóképű és hosszú bajuszos bácsi, j aki — mig ő édes semmittevéssel tölti nap-I jait — korra reggeltől késő estig futkos, kiabál valami kicsinyke falu sáros utcáin. Szeretett volna segíteni neki, oldala mellett lenni és verbuválni a szavazókat, buzdítani a korteseket . . . Később gömbölyű kupola-teremben látta férjét, amint éles gesztusokkal kisért gyönyörű szüzbeszéde után, nem győzi fogadni az üdvözlők tömkelegét . . . Jóleső borzongás futott rajta keresztül és valódi nagyságos asszony eleganciájával elmélázva tekintett ki a zöldes ablakon. Amint távirattal jelezte, Ádám az esti vonattal tényleg hazajött. Olyan állapotban volt, mint az oroszlán, amely szégyenkezve huzza be a farkát, mert ugrást tévesztett. A sok csalfa ábránd: a konyhapénz, a szobacicus, az utcai lakás, mind semmivé lett ... Ha most még felesége haragja is reá zudul ? . . . Lábujhegyen osont a szobába. Az asszony ott ült az ablaknál és rózsás ujjaival tompa dobszót utánozta a poros üvegtáblán. Ádám félve köszöntötte : — Itt vagyok kis szivem, be rég nem láttuk egymást! Kölcsönné a férje komor ábrázatára nézett. — Te is elbuktál? Ádám nem válaszolt, csak szomorúan bo- lingatta fejét. Az asszony pedig lassan hozzá vánszorgott, melankolikusan karjaiba dűlt és fátyolozott bünbánással sóhajtotta : — Legalább most már — ketten vagyunk! Itűr* Uj üzlet. “2D3É Van szerencsém Nagykároly és vidéke n. é. közönségének szives tudomására hozni, hogy a Kereskedelmi és Iparbank újonnan felépült palotájában a mai modern kornak megfelelő elsőrangú * . . ■ ■ ...........~..s uridivat, kesztyű és kötszer áruházat ------------ - --------= ny itottam, ahol a közel magkezdódü iskolaidénzre az ifjúság részére igen olcsón beszerezhetők valódi nyúlszőr kalapok, ingek, gallérok, nyakkendők, harisnyák, keztyiik, zsebkendők, nadrágtartók, fésűk, ruha- haj- és fogkefék, szappan- és illatszer különlegességek. — Leánykák részére eddig még nem létező köténykék 20 fillértől 7z fillérig, jól mosható előtt kötények ajour és dtsz pántokkal 80 fillértől 2 koronáig (ampier és reform szabásban). — Á n. é. közönség szives pártfogását kéri-I- blau károly •u.rid.I'va.t, Isezt3?”ö. és kötszer -ü-zlete------ NAGYKÁROLY, FÖ-TÉR. (A zárdával szemben.)--------
