Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-17 / 33. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911, augusztus 17. 33. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................81— kor. Fél évre......................................4-— „ Negyedévre.........................2-— , Egyes szám.........................—-20 „ Község i jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf ' Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 78 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Törvényhatóságok és az ellenzék. Az ellenzék a parlamentben és azon kívül elhangzott beszédekben kétségtelenül beigazolta a katonai javaslatok ellen meg- l ütött küzdelmének jogosultságát. Feltárta a nemzet előtt azokat az indokokat, a melyek arra bírták, hogy ezeknek a javaslatoknak törvényerőre való emelkedését megakadályozza. S mert számbeli kissebségénél fogva, nem volt kilátás arra, hogy higgadt, tárgyilagos módon lefolyó vitával, a nagy munkapárti többség szolgai készségével szemben ezeknek a javaslatoknak megbuktatását elérje, — azzal a lázas sietséggel szemben, inelylyel a kormány a javaslatokat tárgyaltaim kívánta, nem maradt hátra más fegyver, — mint az obstrukciő. Ezt az obstrukciót nem egyes emberek, hanem higgadt, megfontolt pártok rendezik, a kiknek soraiban bizonyára vannak olyan jó hazafiak, mint a milyen Khuen gróf, vagy Lukacs László. Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert, Justh Gyula és a többi képviselő, a kik a katonai javaslatok elleni vitában felszólaltak és azokat elfogadhatatlanok- nak jelentették ki, a nemzet anyagi erejével arányban nem álló és felesleges terhek elvállalásánál nem akarnak az adózó polgárság vállaira elviselhetetlen terheket róni különösen akkor, midőn három évtizedes küzdelmeink eredménye gyanánt, a nemzet kívánságai a legcsekélyebb mértékben sem nyernek kielégítést, — a javaslatok elleni állásfoglalásuk nem a pillanatnyi felhevülés, hanem egy komolyan megfontolt elhatározás és a nemzet sorsa és jövője felett való aggódás következménye. Az ellenzék küzdelmének jogosultságát bizonyítani ezek után felesleges. Hogy a nemzet miként érez és hogy az ellenzéket küzdelmében támogatja, bizonyítják azok a fényes sikerű népgyü- lések, a melyek erélyesen tiltakoznak a katonai javaslatok elfogadása ellen és követelik az általános, egyenlő és titkos választójog megvalósítását. De nemcsak ezeken a népgyülések keretén belül, hanem az ország szírében is visszhangra talál az ellenzék küzdelme. Hiszen az ország csaknem minden részéből nap-nap után a függetlenségi szervezetek, sőt számos község üdvözlő táviratokkal s a képviselőházhoz intézett fel- iraiokkal és kérvényekkel támogatja az ellenzéket. Akadt azonban az országban egy városi törvényhatóság, Versec városa, a mely állást foglalt az ellenzék harci taktikája, a technikai obstrukciő ellen, heves vita után, csekély szótöbbséggel elhatározta, hogy felír a képviselőházhoz az obstrukciő megszüntetése tárgyában és ez akciójának támogatására telhivta az ország többi törvényhatóságait is. Azóta már több törvényhatóság tárTÁRCZA. A tetsz-halott. Irta: Jékel Antal. Bármennyire is haladt manapság a természettudomány, mégis vannak rejtélyes tünemények és lesznek is, melyeket talán soha sem, vagy legalább ez időszerint megfejteni a legnagyobb tudósok sem képesek. Avagy ki tudná megmagyarázni a természetes álmot, a hypno- tizmust, telepathiát? Hát még a tetsz-halált. És habár az orvosok kétségtelen jeleit állapítják meg a biztos halálnak, mégis megesik olykor, hogy tévednek; ámbár ezért nem magát a tudományos rendszert, hanem inkább a halottkémet kell okolni. Tény azonban, hogy tetsz-halottak voltak és vannak, mint azt a tapasztalat beigazolta. A következő elbeszélésben is ilyen tetszhalottról lesz szó. Halljuk az ő történetét. Sajtó Pál ügyes, szorgalmas és becsületes nyomdász volt, aki nem gépiesen szedegette a betűket, hanem tudományszomjjal figyelt azoknak értelmére is. S igy a 26 éves fiatal ember, ki nehány középiskolát is végzett, lassankint meglehetős műveltséget szerzett magának. Ezen-1 kivül a józan életű ember szünidejét is önképzésére fordította. Nagyon természetes, hogy a jómodoru iparost mindenki, akivel érintkezett, csak becsülte és szerette. De talán legjobban szerette őt egy fiatal leány, kivel csak nem régen ismerkedett meg a nyomdász. A bájos leány és özvegy anyja társaságában töltötte vasárnapi estéit az ifjú s alig várta az alkalmat, hogy önállóságra vergődvén feleségül vehesse a müveit és elég vagyonos leányt. És ez nem is késett sokáig. Mert főnöke megunván vagy inkább belefáradván lélekölü munkájába, nyomdáját elakarta adni. És igy Sajtó Pál egy csapásra nyomdatulajdonos és boldog férj lett egyúttal. Most még több kedvvel és szorgalommal dőlt a munkának. Az ambitiozus ember már nem elégedett meg a gépies betűszedéssel, hanem önmaga is megpróbálkozott néhány cikkely megírására. És hogy szégyent ne valljon éjjel-nappal olvasott és tanulmányozott. Különösen s szociális kérdésekkel szereti foglalkozni s ezért egész könyvtárt tevő irodalmi munkákat gyűjtött össze magának. Ezen tevékenységének köszönhette, hogy lassankint tekintélyre vergődött a városban, különösen a szocialista iparosok és munkások között, kiknek ő lett a vezére. De épen ez a népszerűsége és szereplési vágya volt kárára. Amíg ugyanis szerényen meghúzódva családjának és hivatásának élt, addig anyagilag is gyarapodott és köztiszteletben részesült. Midőn azonban a szociálizmus vezérférfia lett s lapjában túlhajtott nézeteivel nemcsak a vallást támadta meg, hanem többször a társadalmi rend ellen is izgatott, csakhamar számtalan ellensége és kellemetlensége támadt s a sok sajtópör felemésztette csekély vagyonát. Mindezek a móginkább a szociálisták nógatásai elkeserítették a nézeteiben makacs embert 8 elhatározta, hogy élet-halál harcot folytat ellenfeleivel. Hasztalan könyörgött előtte felesége, hogy hagyjon fel áldatlan küzdelmével, mely tönkre teszi családi boldogságát és egészségét is, az elvakult ember nem tágított. Sőt elhatározta, hogy miután a vidéki városban nincs elóg tere és pártja, a fővárosba költözik, ahol a szocializmus főfészke és vezérkara van. Eladta tehát nyomdáját s nejének minden könnyei dacára a fővárosba költözött, megígérvén családjának, hogy minden nagyobb ünnepen visszatér hozzájuk. Most aztán megkezdődött sz elkeseredett harc és háború a szocialisták és klerikálisok közt. Sajtó Pál az elsők között volt. Éles tolla, IFJ.STEIB ANTAL gőzerőre berendezett kelme-, kékfestő : és vegyészeti ruhatisztító intézete : Nagykároly, Kossuth-utca 2. Műhely: Majtény-utca 22.
