Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-17 / 33. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE gyalta a versed átiratot és azokat elfogadta, szintén az obstrukdó ellen nyilatkozott. így legutóbb Arad, Nagyvárad és Szatmár városa is. A világért sem akarjuk lebecsmérelni, vagy lekicsinyelni a törvényhatóságok véleménynyilvánításának értékét. Sőt ellenkezőleg. Mi igenis ezt a véleménynyilvánítást igen értékes és megszívlelendő jognak tartjuk. És ha ez a véleménynyilvánítás nem a szőnyegen forgó katonai javaslatok elleni küzdelemben és nem a mai politikai viszonyok között nyilvánul meg, eszünk ágába sem jutna ezek ellen tiltakozó szavunkat felemelni. A mai viszonyok közölt azonban- a már eddig elhangzott véleménynyilvánításokból is meg kell állapítanunk, hogy azok nem bírnak oly értékkel és sulylyal, a milyennel birniok kellene. Valamaly határozat akkor bir imponáló erővel, ha az egyhangúlag, egy akarattal lesz meghozva. Ha az a határozat tényleg a választóközönség akaratának kifejezése. Ha ily határozatot oly testület hozza meg, a mely testület mentes minden külső befolyástól, egyedül lelkiismeretének és belső meggyőződésének kényszere alatt cselekszik. Jelen esetben azonban mit kell látnunk? Már maga a versed határozat is csak erős küzdelem után jött létre alig pár szótöbbséggel. Más törvényhatóságokban is az ellenzék épen oly elkeseredett és lelkes küzdelmet fejtett ki, ránt a képviselőházban. Ennélfogva a törvényhatóságok vé- leménynyilvánitása mig egyrészről csak a számbeli akaratnak kifejezője, addig a választóközönség akaratát nem képviseli, mert hiszen az a 120, vagy legjobb esetben 600 bizottsági tag még nem a választóközönség maga. S mikor ennek a csekély létszámnak alig fele jelen meg a közgyűlésen s ott is alig 2—3 vagy 10 szótöbbséggel tudják a határozatot keresztülvinni, akkor a törvényhatósági határozat értékét bizony nagyon kétségesnek kell tekinteni. A mi pedig magának a törvény- hatósági bizottságnak összetételét jelenti, — sajnos — abban helyet foglal egy csomó függőhelyzetben levő egyén és tisztviselő is, a ki a gyűléseken meg-, jelen és szavaz, mint a parancsolat, úgy, amint azt neki felsöbbsége elrendeli.- S legtöbb esetben pedig igy jön létre a határozat. Az eddigi t -vényhatósági határozatok legtöbbnyire o> helyekről kerültek ki, a melyek munkapárti képviselők vezetése alatt állanak, s a melyekben a kormánypárt győzelme kétségtelen volt. A legtöbb törvényliatósag még nem is tárgyalta e kérdést s igy korai öröm és dicsőség a kormánynak ezekre a határo- jzatokra, mint az ország közvéleményének megnyilvánulására hivatkoznia. Feltéve, — de nem megengedve — hogy az egész ország minden egyes tör- i vényhatóságá áz ellenzék taktikája ellen nyilatkozna, az ellenzéket még ennek sem lenne szabad útjában megakadályozni i, mert volt idő, — nem is olyan régen — midőn ugyanezek a törvény- hatóságok ugyanebben a kérdésben, —- kevésbé súlyos körülmények között — az ellenzék igaza mellett foglaltak állást, csakhogy akkor más volt a kormány, más a főispán és csak a bizottsági tagok , maradtak a régiek. Az ellenzék küzdelme a nemzet igaza, í annak előhaladását és jólétét célozza, ennek tudata pedig elég erőt ad ahoz. hogy akaratát megvalósítsa | És reméljük, hogy ez sikerülni is fog. * Építkezések. Városi pótadómentesség. Olcsó építési kölcsönök. Egy város fejlődésére legjobban az építkezések mennyiségéről és milyenségéről lehet következtetést vonni. Ha egy városban erősen folyik az építkezés és pedig a modern építkezés, abból bízvást arra lehet következtetni, hogy a közönség bízik a város jövőjében, fejlődése képességében s az építtetők egész nyugodtan fektetik be pénzüket telkek vásárlásába, építkezésekbe, mert ha ez nem is hoz nagy jövedelmet, de a szerény jövedelem és igy a pénzbefektetés gyümölcsöző volta biztos. Sajátságos dolog, hogy városunkban, ahol pedig megvan a polgárságban a józan gondolkodás, a városhoz való ragaszkodás, azok, a kik erre hivatva lettek volna, mitse tettek a városi építkezések előmozdítására, holott erre a közönséget szoktatni, ösztönözni és nevelni kell. Pedig egyáltalán- nein lehet azt állítani, hogy nálunk az épít kéz re nem lenne szükség, mert bárha az utóbbi két óv alatt nagyon megindult az építkezés, a mely nehány évig egészen stagnált, még ma sem lehet azt mondani, hogy városunk bővelkednék modern bórházakban, sőt mondhatni, hogy korszerűen berendezett 4—5 szobás lakást — különösen a város belsőbb részén — alig lehet kapni. A helyett pedig, hogy a város és a pénzintézetek az építkezés elősegítésére lépeseket tettek volna, elnézték, hogy napról-napra drágul az építkezési anyag, nem siettek pénzintézeteink építkezési olcsó kölcsönöket adni, a pótadó rohamosan emelkedett s ehhez járul még most áz általános házbéradónak az első kerületben való behozatala, mind oly momentumok, melyek az építkezési kedvet lelo- liasztják. Pedig figyelembe kellene venni aat, hogy a nagyobb építkezésnél igen sok ember jó keresetre tesz szert, melyet legnagyobb részben a városban költ el ; ebből jut tehát nemcsak az iparosnak, hanem a kereskedelemnek is ; ez emeli a forgalmat, élénkséget idéz elő a városban a mely a sok építkezés folytán szebb képet is nyer. élénk temperamentuma és gavallér modora a központban is imponált. Párthívei a tenyerükön hordozták s minél több sajtópert akasztott nyakába az ügyészség, annál több vacsorát rendeztek tiszteletére társai. Csakhogy ez a zaklatott életmód nem vált Sajtó Pálnak hasznára. A napi lázas munka s a sok éjjelezés anyagilag és erkölcsileg vég- romlással fennyegették. A sok sajtóper fölemésztette csekély vagyonát s a rendetlen életmód kezdte aláásni egészségét. Mint a sivatag pusztában járó utasnak az oázis, oly enyhet adó volt az a néhány nap, nie > et évenkint kétszer-háromszor felesége és eg-/" on leánya körében eltöltött. Ilyenkor legalább kipihente magát. Hányszor és mily bensősóggel kérte őt mind a kettő, hogy maradjon köztük állandóan s hagyjon fel a hiú dicsőséghajhászással, — de hiába, a makacs embert az ő könnyeik nem bírták visszatartóztatni. Mihelyt egy kis erőre kapott, ismét sietett társaihoz a fővárosba és folytatta régi életmódját. Ez utóljára is vesztét okozta. Mert most még egy harmadik bajba is keveredett. A szalmaözvegy és különben sem nőgyü- lölő férfiút egy csinos, de lelketlen asszony hálójába kerítette. S ettől kezdve mind ritkábban gondolt családjára is. A rendetlen életmód végre ágyba döntötte és a kórházba került. Itt; aztán módjában volt elmélkedni elhibázott élete j folyásáról s elvesztett családi boldogságáról [ keseregni. És most keserű szemrehányást tett j magának s nem volt senki aki megvigasztalja, mert családját elhagyta egy rossz asszonyért, ez pedig szintén mindenéből kifosztotta őt, megcsalta. Most már szerette volna látni családját. De késő volt. Egy napon a szerencsétlen asszony sürgönyt kapott a kórházi gondnoktól, hogy ha férjét még életben akarja találni, haladék nélkül jöjjön fel hozzá. E gyászhir annál mélyebben sújtotta a szegény asszonyt, mert férje betegségéről nem volt tudomása. Minden habozás és késedelem nélkül leányával együtt azonnal vonatra ült. Csakhogy a nagytávolság miatt csak másnap délután érkezett meg a fővárosba. A halál pedig nem várakozik senki kedvéért. így történt, hogy férjét már halva s a halottas kamrában kiterítve találta. Szivszakgató siralommal vetette magát a most már valóban özvegy asszony férje kihűlt tetemére s elfelejtő ennek hűtlenségét gyöngéd szemrehányással szólt hozzá: „óh kedves Palim! Miért nenn hallgattál az én könyörgésemre, hogy térj vissza hozzánk. Hiszen tudhattad, hogy mi mindig szerettünk téged minden jó és rossz tulajdonságaiddal együtt. Mert a mi benned jó volt, az a te nemes szivedből származott, hibáidat pedig rósz környezeted szülte. Legyen elfelejtve minden, csak nyisd föl még egyszer szemeidet és nyújtsd kezedet, hogy te is megbocsátasz nekünk, ha talán megbántottunk volna!“ Egyszerre éles sikoltás riasztotta föl keser- géséből s leánya, ki mellette zokogott s atyja halálsápadt arcvonásaira meresztette szemeit, most anyjára borult s félig rémülten súgta neki: „Mama, nekem úgy tűnt fel, mintha apa megmozdult volna.“ S valóban a megdermedt arcvonásokba az élet pirja kezdett derengeni s az előhívott orvosok csakhamar életre keltették a tetszhalottat. Midőn már képes volt beszélni igy szólt nejéhez : „Ha ti nem jöttetek volna, talán soha sem támadtam volna fel dermetsógeinből. De a te szivhez szóló szavaid annyira meghatottak, hogy egész testemet, mint megannyi villám- szikrák átjárták.“ Néhány nap múlva a szívbajos ember any- nyira magához tért, hogy övéi társaságában hazamehetett és lemondva a hiú és áldatlan dicsőség hajhászásról, csendes munkálkodásban ismét boldog életet folytatott. Uj! "W Most már nem titok. ar Uj! ; Mindenki tudhatja, hogy a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank díszes palotájában a mai kor igényeinek megfelelő fényesen berendezett uridivat, kesztyű és kötszer áruházat létesítettem, a hol a legfinomabb ingek, gallérok, nyakkendő újdonságok, bőrkesztyűk mérték szerirt, miederek, selyem kesztyűk, férfi- és női harisnyák, Kötszerek Sérvkötök, gummi harisnyák, Dianna övék azonkívül a legjobb férfi- és női óvszerek, francia gummi kűlönlegeségek a legolcsóbb szabott árak mellett kaphatók — ) kötszerek részére külön terem — titoktartással. — A nagyközönség pártfogásáért esedez ' ■aridivat, Ireszt^-ü. és kötszerész = (Kereskedelmi Bank palota.) fr- BLAU KÁROLY
