Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-27 / 30. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly. 1911. julius 27. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos kölönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik tiisnden csütörtökön. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő: Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. ü g. i.__ Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Egész évre..................................8 — kor. Dr. Adler Adolf „. . „ , ' , . . .. ... Fél évre .............................4’ Rermentelien leveleket előttünk ismeretlentől Eg refszam ’. 1 ’. '. '.--20 I Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közbltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész evre 6 kor. a »Nagykarolyi Petcifi-nyorruia RészvenytarsasagA Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Jogos küzdelem. A létszámemelés és az ezzel járó terhek ellen az ellenzék részéről megindított küzdelem napról-napra mindinkább bebizonyítja az ország közönségének azt, hogy a küzdelem teljesen jogos. Ha nem is történt volna meg az a durva sértés, mely a küzdő ellenzéket érte azért, mert hazafias kötelességének tesz eleget, amely sértés követketkezmé- nye lett, azután a technikai obstrukció, magában azon körülmény, hogy a küzdő tábor a pártonkivüli függetlenségiek és gróf Andrássy Gyula és társainak csatlakozásával oly hatalmas táborrá vált, igazolja, hogy a küzdelem nem egyes frakciók, hanem a komolyan gondolkozó, sőt a higgadtabb elemeknek is, a nemzet érdekében íolytatott küzdelmévé vált. A pártonkivüli függetlenségieknek csatlakozása természetes folyománya volt pártállásuknak. Mert hiszen őket az egyik vagy másik függetlenségi párttól nem elvi kérdések választják el, hiszen programmjuk egy és ugyanazonos a függetlenségi programmal, amelyben az önálló nemzeti hadsereg — mint egyik leglényegesebb követelés — szerepel. S ha ök párttá tömörülve, országgyűlési képviselőnk gróf Károlyi József vezetése alatt, egységesen vesznek részt a megindult küzdelemben, teszik ezt bizonyára jól meggondolt és megfontolt elhatározás után. S bár a függetlenségi eszmék harcosai most már tudatosan is három különböző pártban küzdenek Kossuth Lajos eszméiért, mégis sohasem állottak közelebb egymáshoz, mint most. S ez a közeledés, ez az együttérzés biztatja a sikert. Gróf Andrássy Gyulának a küzdő táborhoz való csatlakozása azonban nemcsak igen nagy erkölcsi sulylyal esik a mérlegbe, hanem a nemzet közvéleménye előtt a függetlenségi pártnak küzdelmét fényesen igazolja. Andrássy Gyula szombati képviselő- házi beszédében oly nyíltsággal, amelyet politikustól alig ueheí elvárni, tárta ki szivének érzelmeit. Ez az intakt politikus, aki egész életét a hatvanhetes eszmék szolgálatában töltötte el, akire nagynevű édes atyja politikai hagyományai a hatvanhetes irányzat fejlesztésére és fentartására csaknem kényszerítő hatással háramlik, aki a nemzet és király közötti megértés és egyetértés legmarkánsabb képviselőjeként volt ismeretes, — ime az ország színe előtt nyíltan tanúvallomást tesz arról, hogy a nemzet érdeke mindennél előbbre helyezendő. Mindenki elismeri azt, hogy az ország tekintélyének, hatalmának leglényegesebb biztositékát képezi egy erős hadsereg. A modern haladás, az államok közötti versengés megköveteli, hogy az a hadsereg teljesen azon a nívón álljon, hogy az ország védelmé! bármely pillanatban a leghathatósabban láthassa el. De a békének is legfőbb biztosítéka az erős hadsereg. A hadsereg fejlesztése, és erősítése nemzeti érdek, melyet minden nemzetnek kötelessége megtenni. Annak dacára, hogy mindezeket jól tudjuk és el is ismerjük, talán az ösz- szes nemzetek között egyedül a magyar nemzet az, amely kénytelen megtagadni a hadsereg fejlesztésére vonatkozó kívánságokat. Nemcsak megtagadnia kell, hanem kénytelen ezek ellen a legvehe- mensebb küzdelmet folytatni, a véksökig menő ellentállást tanúsítani. Kénytelen pedig azért, mert csaknem három évtizedes küzdelem dacára ma sem képes belevinni a hadseregbe azt, ami leglényegesebb szükséglete egy nemzetnek : tudniillik a nemzeti érzést, a nemzeti szellemet. Enélkül pedig hiábavaló minden áldozat. Az a hadsereg, amely nélkülözi a nemzeti érzést, a nemzeti szellemet, a melynek szivét nem hevítik azok az eszTÁRCZA. Tanulmányi kirándulásunk. Hazánk egyik legszebb vidéke az Al-duna környéke. Két ország határán égignyaló szir- tek közt folyik a hatalmas folyó, két oldalán romokkal, emléktáblákkal s festői tájakkal, melyek mindenkit elbűvölnek, de leginkább az alföldi embert, mert itt érezzük igazán a Teremtő hatalmát, midőn e kolosszális természeti szépségeket s csodálatot keltő fenséges vidékeit szemléljük. Ezen szép tájak megtekintésére indult főgimnáziumunk 29 tanulója Pallmann Péter és Frick József dr. tanárok vezetése alatt. Útirányunk Nagykároly—Arad—Temesvár—Báziás— Orsóvá—Herkulesfürdő —Temesvár — Szeged— Czegléd—Szolnok—N agykároly. Junius 23-án x/4 8-kor robogott ki városunkból vonatunk, melynek távozó utasait a szülök s hozzátartozók búcsúja és jó kivánatai kisérték. Verőfényes nap, körüs-körül pipacsokkal s búzavirágokkal diszeskedő mezők; kívül is mindenütt élet és vidámság, de annál nagyobb belül kupénkban. Mindenki arcán derültség s jókedv, melyet jó magyar dalok éneklésével fejezünk ki. Kissé hosszú volt utunk Aradig a kevésbbé változatos Aiföldön, de a szélmalmok megtépázott vitorláikkal, a derült jókedv s alkalomszerű nóták gondoskodtak a változatosságról. Ilyen jó hangulatban érüuk Aradra, melyhez a múltnak annyi szomorú emlékei fűződnek. Élénk s szépen díszített utcái, robogó autóbuszai feledtetik velünk barátságos, nyüzsgő életükkel, hogy itt szomorú helyen járunk. Derék polgárai azonban gondoskodtak arról, hogy édes hazánk nemes vértanúinak s nagyjainak emlékei feledésbe ne menjenek. Ott emelkedik a gyönyörű s annyit kifejező Szabadságszobor, amint a középen diadalmasan álló Hungária nőalakot körülveszik a hon fiai. Egyik kincsét teszi a haza oltárára, másik fiát küldi halni érte, egy harmadik már vérét is ontja, mig a negyedik győzelmesen viszi előre zászlóját. Ugyancsak ezen tér közelében gyönyörködünk a nem rég emelt Kossuth-szoborban, mely a haza atyjának egyik legszebb emléke. Mindkét szobornak különösen mellékalakjai rendkívül sikerültek. A szabadságharc emlékeinek múzeumába szinte félve lépünk be. Úgy érezzük magunkat, mintha templomban járnánk, mintha körülöttünk lebegnének a nagy férfiak szellemei, kiknek kegyelettel őrzött emlékeit itt szemléljük. Lejátszódik az egész véres tragédia, szereplőij nek képeit, emlékeit látva s mig egyrészt cso- j dálattal szemléljük a hős fiák fegyvereit, di- i adal jelvényeit, addig elátkozzuk magunkban a durva kozák kardok gazdáját, a zsarnoki önkényt, mely egy-egy darab száraz fát, vagy véres ruhadarabot ereklyévé tétetett előttünk. Ott van mind a tizenhárom, de azonkívül még sok ezer és ezer, szivünkben, lelkűnkben érezzük nemes önfeláldozásukat. Elborzadunk a sok szenvedés emlékeinek láttára s vérünk fel— ! forr, mikor egy-egy oláh durva kaszáját mu- I tátják, mely oly sok nemes szivet járt ke- I resztül. Szomorú szívvel megyünk egy még szomo- | rubb helyre, vértanúink kálváriájára, a vesztőhelyre. Itt szállt fel tehát nemes lelkűk a Teremtőhöz azért, mert hazájukat szerették. Lelkünk mélyén örökké megmarad e képnek s ezen ereklyéknek emléke, melyhez a magyarnak annyi könny — de még több vércseppj« tapad. Bizony szükségünk lett nemsokára a vig s kedélyes városi zajara, hogy a sok szenvedésre visszaemlékező sziveinket ismét felvidítsa. Még ugyanazon napon estére Temesvárra érünk, melynek megtekintését visszajövetre ; hagyjuk s másnap kora reggeli időben már Báziás felé száguldott vonatunk. Az általános jókedv megfokozódott, mert ezután Ígérkezett utunk legszebb részlete. Türelmetlenül szem-
