Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-15 / 24. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. junius 15. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ 'v'' «Vlt :j , ' / # * V Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos kölönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik «»finden csßtSptökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám.........................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tar.itókr.í.k egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Rórruentellen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratolt nem adatnak vissza Botrány. A kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával, az előadó Heltai Ferenc a képviselőházban súlyos visszaélésekkel vádolta meg a volt koalíciós kormányt, mely visszaélések az államvasutak talpfa és szén szükségletek beszerzése körül fordultak volna elő. Különösen az Eisler-féle talpfa szállítási szerződés képezte a súlyos vádak alapját. Ezek a vádak a költségvetés előadója, tehát oly személy ajkairól hangzottak el, akinek módjában volt a hivatalos adatok halmazába beletekinteni, a szükséges felvilágosításokat megszerezni s vádjait konkrét adatokra alapítani. Az elhangzott vádaknak megcáfolására Szterényi József volt kereskedelemügyi államtitkár vállalkozott, aki a koalíciós kormány gazdálkodásának megvizsgálására parlamenti bizottság kiküldetését indítványozta. Indítványát a képviselőház múlt pénteki ülésében indokolta meg és kimutatta, hogy egyedül a parlamenti vizsgáló bizottság kiküldetése az a mód, melynek utján a nyilvánosság előtt elhangzott és súlyosan terhelő vádakkal szemben a felelős egyének magukat tisztázhatják. És dacára annak hogy Heltai Ferenc vádjait nemcsak megismételte, hanem még tetőzte is azokat, dacára annak hogy a parlamenti bizottság kiküldetését Apponyival együtt az egész ellenzék követelte, a munkapárti uralom nagyobb diesőségére a képviselőház többsége a bizottság kiküldetésének mellőzése mellett döntött. Most tehát úgy áll a dolog, hogy a volt koalíciós kormány kereskedelmi ministere: Kossuth Ferenc és főhatósága alatt állott államvasuti kormányzat súlyos visszaélésekkel vádoltan áll az egész közvélemény előtt anélkül, hogy módjában állana magát tisztázni. Egy budapesti lap volt szerkesztője: Habár Mihály egy nyomatott brosúrában szintén ilyen vádakkal illette a VVekerle kormányt. Ezek ellen a vádak ellen volt módja a megtámadottaknak védekezni, mert hiszen a független bíróság elé vitték ügyeiket, ahol az elfogulatlan esküdtek kimondották a döntő szót és a tárgyalás során beigazolódott, hogy a koalíciós kormánynak egyáltalán nem voltak oly tényei, amelyek miatt pirulnia kellene. Végig szenvedték a bizonyítási eljárásnak minden tortúráját, nem riadtak vissza tetteiknek nyilvánosságra hozatalától s midőn arra került a sor, hogy a vádlónak bizonyítani kellene, nem volt egyetlen konkrét adat sem, amelyek alapján a koalíciós kormány ellen hangoztatod vádjainak csak egyikét is bizonyítani tudta volna. A bíróság a vádló Habár Mihályt bűnösnek mondotta ki a rágalmazás vétségében. ügy látszik azonban, hogy a munkapárt nem tud belenyugodni a bíróság Ítélkezésébe, nem tudja elfelejteni, hogy pár évre leszorult a szereples színteréről, nem képes elnézni, hogy volt idő, amidőn a kereskedelmi miniszteri székben egy függetlenségi ember is ült ; hanem erejének és számbeli súlyának tudatában magáévá teszi a hangoztatott vádakat, azon a területen, ahol felelőtlenül teheti; megvádolja a koalíciós kormányt azokkal a visszaélésekkel, amely vádakért egy magán embert a bíróság elitéit s midőn a vádlottak védekezni kívánnak s az elhangzott vádak alaptalanságának beiga- zolására az egyetlen lehetséges módot a parlamenti bizottság kiküldetését kérelmezik, akkor a munkapárt ezt megtagadja. A modern igazságszolgáltatásnak szégyene, sőt valóságos hátránya ez a parlamenti határozat. Hiszen a legelvetemültebb bűnösről is gondoskodik a törvény, hogy magát védelmezhesse, sőt hivatalból rendel részére védőt. A biróság dön tését mindenki megnyugvással fogadja és senkinek sem jut eszébe, hogy az ítélet ellen felszólaljon, vagy a felmentett egyén ellen a vádakat megismételje, mert igen könyen kiteszi magát annak, hogy vádjaiért a kellő megtorlásban részesülhet. S amit a törvény nem tagad meg a legutolsó csirketolvajtól, azt a poliltkai gyűlölet és elfogultság megtagad olyanoktól, akik egy ország kormányzatának élén állottak, akiknek az érinthetlenség és fed- hetlenség képezi legnagyobb kincsüket és egész politikai múltjuk, egyéni tisztességük függ ettől a kérdésnek igázságától. De ha el is tekintünk az illetők egyéni érdekeitől, nem lehet eltekinteni attól, hogy a felhozott vádak oly természetűek, amelyek az illetőkre bizott közpénzeknek könnyelmű, sőt bűnös felhasználásával, az ország megkárosítását célzó szerződések effektuálásával vádolják őket, amelyek nemcsak egyéni, hanem országos érdekeket is képeznek s így azok tisztázását a nagy közvélemény is jogosan követelheti. Vagy igazak a vádak s akkor nem lehet és nem szabad felettük egyszerűen napirendre térni, vagy nem igazak s akkor módot kell nyujtni arra, hogy azok alaptalanságát az érdekeltek bebizonyíthassák. Mindkét esetben a parlamenti bizottság kiküldése az egyedüli mód arra, hogy egyrészről a közvélemény megnyugodjék, másrészről pedig a gyanúsítottaknak igazsága vagy bűnössége megállapittassék. S midőn a munkapárt ezen egyedül lehetséges tisztázást megtagadja, elfogultságának és a politikai bosszuállásnak oly példáját mutatja, amely minden elfogulatlanul gondolkodó ember előtt csak a legnagyobb visszatetszést keltheti. Politikai hátrányaink száma tehát ismét szaporodott egygyel s ily körülmények között csuda-e, ha a közvélemény18—30 BOURBON i ik Cigaretta hüvely és- papír. % Legfinomabb minőség. # Hamu és zsír nélküli* Somossy Miklós: i főraktár és el- árusitás Nagykroly.
