Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-10 / 10. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. márczius 10. 10. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. / Előfizetési árak A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Egész évre ............................. CQ í 0 Dr . Adler Adolf Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Fél évre................................. 4— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ......................... Egyes szám......................... 2— „ A szépirodalmi reszt vezeti: Simító Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. 1 fs*) O 5* S Lap tulajdonos és kiadó : Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársasg“. Nyilttér sora íO üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Márczius 15. A rügyfakasztó márczius legszebb napja, a magyar nemzet lelkesedéséből nemzet ünneppé varázsolt nap. Nincsen piros betűvel megjelölve a naptárban, azért nézzétek, mily ünnepélyesen, mily lelkesen járnak az emberek az utczán. Halljátok miként dörög a forradalom költőjének szava: „Rabok legyünk vagy szabadok ?“ Nem halljátok mint bélyegzi meg a félrehuzódó gyávákat, akik nem átalják a nemzeti érzés és akarat ellenére, félre- huzódni hogy csak majd akkor, ha minden meglesz, lépjenek elő és részt kérjenek az eredményből. „Sehonnai bitang ember“ zúgja a költő, az kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete! Letűnt nagy idők káprázatos emlékei! . Mintha még most is látnám, azt a kipirult arczu lelkes csapatot, a mely megteremti a szabadsajtot a gondolat- világnak leghatalmasabb fegyverét! most is látnám, hogy mint a nemzet csalogánya, kezében a szabadsajtó első termékével és szaval tűzzel, lelkesedéssel és százezer torok ismétli utána a legszentebb eskü szavait. Majd megszületik a tizenkét pont! Egy élni vágyó, szabadságra, törekvő nemzet minden vágya van abba a tizenkét pontba belefoglalva. És azok akik megesküdtek arra, hogy a zsarnokság is önkény igáját lerázzak magukról megteremtik a nagy, szabad független Magyarországot nem követtek-e el mindent, hogy esküjüket megtartsák? Nem hullott-e százezreknek vére a szent harczban, melynél fenségesebbet nem látott a világ? És mégis . . . mégis. Leigáztak bennünket és rab lánczra fűzve elfojtott sóhajjal kellett néznünk, mint omlik össze annak a nagy napnak Mintha megy elöl minden alkotása, hogy a reakczio mint lesz úrrá a magyar fölött. Elkobozták jogainkat, feldarabolták országunkat, vérpadra hurczolták legnagyobb hőseinket! És most hatvankét év után a nagy elődök méltatlan unokái ismét ünnepre gyűlünk, hogy ünnepeljük 1848. márczius 15-ének nagy emlékét. Vájjon azok, kik ma állanak oda, hogy meghallgassák a „Talpra magyar“ izzó sorait nem éreznek-e magukban szemrehányást? Nem érzik-e, hogy azok a lángoló szavak ma már csak emlékezet kedvéért hangzanak el, de nem akad senki, a ki utana mondaná a költőnek a nagy eskü szavait? Talán már meg vannak'-«remtve mindazok a vívmányok, melyeket a tizenkét pont követel a magyar nemzet számára? Nem állunk-e ma is harczban legel- vitázhatallanabb nemzeti jogainkért? Nem kell-e keserves küzdelmet vívnunk nemzeti létünk fentartásáért? 1848. márczius 15-én az egész magyar nemzet egyé forrva követeli az ország felszabadulását és akkor a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség“ nem üres fogalmak voltak. Akkor az alkotás politikáját teremtette meg a magyar, — ma pedig a lemondást hirdeti: Akkor nem akadtak súlyos egyéni értékkel bíró emberek, a kik a nemzeti fejlődés ellen szádjának síkra, a kiknek czélját a mindenáron való uralomraju- tás egyetlen ténye képezi, a kik rendet akarnak teremteni a nemzet ellenére — a nemzet terhére. Akkor nem vonultak fel százával a lemondás politikájának hirdetői, hogy egy-egy minisztert, vagy államtitkárt nyerjenek meg képviselőjelöltül, hogy egyéni érdekeik kielégítést nyerjenek. De azért ne csüggedjünk! Akadnak még — hála Isten — férfiak, kik a hatalommal szemben is bátran odaállanak és hirdetik a nemzet elévülhetleu jogait. A nemzet sem alszik oly mélyen, hogy meg ne hallja az újabb márczius 15-ének szózatát, melylyel .— bár nem véres csatákra, — de alkotó tettekre hívja fel. Igen, ott leszünk majd a küzdelemben is és meg fogjuk állani helyeinket emberül. Nem, nem engedjük, hogy a gyáva lemondás legyen úrrá e nemzeten, a melyet az Isten is a szabadságra teremtett ! Rákóczv utódai, Petőfi nemzedéke nem fog gyáva megadással nyugodni bele sorsába! Justh Gyula Nagykárolyban. Justh Gyula, a függetlenségi és 48-as párt elnöke, f. hó 2-án kezdte meg kilencz napra tervezett első agitácziós körútját. Rejárja az országot, amelynek népe mindenfelé a legnagyobb lelkesedéssel fogadja a függetlenségi eszmék kiváló bajnokát és lelkesen sorakozik a kibontott lobogó alá. Hiába próbálkoznak Khuenék a legválo- gatottabb eszközökkel, hogy megmásítsák az ország hangulatát, a közvélemény a függetlenségi eszmék mellett nyilatkozik meg s attól nem tán tördelik el. A kiváló pártvezér f. hó 8-án este 6 órakor érkezett városunkba több képviselő társaságában, ahol igaz lelkesedéssel és a függetlenségi eszmék iránt megmásíthatatlan hűséggel viseltető polgárság több ezer főnyi tömegben várt reá a vasúti állomáson. Az alábbi sorokban számolunk be Justh Gyula és a vele utazott képviselők megérkezéséről: A nagyérdemű közönségnek van szerencsém tudomására hozni, hogy raktáramon lévő Hatóságilag engedélyezett végeladás! ruhaszövet, vászon, kanavász, asztalnemű, chiffon, karton, ágyteritő, függöny, szőnyeg és az összes e szakmába vágó áruimat hatóságilag engedélyezett végeladáson kiárusítom. Tisztelettel Kohn Márkusz.
