Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-10 / 10. szám
2 A fogadtatás. A vasúti állomás amúgy is szűkös helyiségeit már a kora alkonyati órákban nagyszámú közönség tartotta megszállva és türelmetlenül várta a Debreczen felől érkező személyvonatot, amely Justh Gyulát és képviselőtársait hozta. A várakozási idő alatt a polgárság több ezer főnyi tömegben sereglett össze s valósággal életveszélyessé vált egy-egy talpalatnyi helynek elfoglalása. Majd berobogott a debreczeni személyvonat, amelynek utolsó kocsijából Justh Gyula, a függetlenségi és 48-as párt elnöke, továbbá Kun Árpád dr., Justh János, Mádi-Kovács János dr. és Bakonyi Samu dr. országgyűlési képviselők léptek ki a közönség rendkívül impozáns ová- eziója mellett. A körünkbe utazott kiváló férfiakat ekkor Dr. Adler Adolf, mint a Nagykároly kerületi függetlenségi és 48-as párt elnöke a következő beszéddel üdvözölte:Pfagy méltóságú Pártelnök TJr! A nagykárolyi függetlenségi- és 48-as párt százas végrehajtó-bizottsága testületileg jött el, hogy Nagyméltóságodat, mint az országos függetlenségi- és 48-as párt nagynevű vezérét, a kiváló és lelkes hazafit és a Nagyméltóságoddal érkezett országgyűlési képviselőket városunkba érkezése alkalmából szívélyesen üdvözölje. Hozta Isten Önöket, legyenek általunk üdvözölve! Érezzék jól itt magukat körünkben és adja az Ég, hogy azok a szent eszmék, melyeknek hirdetéséért Nagy méltóságod hozzánk fáradt, termékeny talajra találjanak 1 Isten éltesse soká! A lelkesen fogadott beszéd elhangzása után Justh Gyula a következő szavakkal válaszolt pártelnökünk üdvözlő szavaira: „Örömmel jöttem e város falai közé, Szat- márvármegyének e fővárosába. Jól tudom, hogy Nagykároly városa mindenkor a szabad eszmék kultiválója volt és meg vagyok győződve róla,! hogy az is marad. Ismerem tántorithatlan elv- hüségét és mint hü harczosait a 48-as eszméknek: már ezúttal is üdvözlöm“. Kijelenti egyébiránt, hogy ő is, aki a politikai élet terén jelentős szerepet foglalt el, mindig hü marad ahhoz a zászlóhoz, amelyet kibontott“. A bevonulás. Nemzeti zászlókkal ellátott úri fogatok hozták be a közönség egy részét a városba, mig a nagy tömeg gyalog igyekezett bejutni a város szivébe, hogy részt vehessen a kiváló ünneplésben. Justh Gyula és a vele érkezett képviselők útja valóságos diadalmenet volt. Az utczák hosszú sorát megtöltő polgárság a lelkesedés szent tüzével övezte az illusztris vendégeket, kik közül Justh Gyula Papp Béla országgyűlési képviselőnél, a többi vendégek pedig a Magyar-Királyban szálltak meg. Mig ez végbement, a Polgári Olvasókör nagyterme és mellékszobái zsuffolásig megteltek az érdeklődő közönség tagjaival. Türelmetlen várakozás után jelentek meg a mi vendégeink, akiknek megérkezésekor lelkes éljenzés hangzott fel. A népgyülés ekkor dr. Adler Adolfot, a helybeli függetlenségi és 48-as párt elnökét egyhangúlag megválasztotta a gyűlés elnökéül, aki a következő beszédben üdvözölte a megjelenteket és Justh Gyulát, mint az igaz eszme igaz harczosát: Mielőtt áttérnénk a napirendre, engedjék meg nekem igen t. polgártársaim, hogy üdvözöljem a megjelenteket, kik eljöttek vendégeinket ünnepelni és üdvözöljem vendégeinket és ezek között első sorban Justh Gyula ur Ő Nagyméltóságát, az országos függetlenségi- és 48-as párt nagynevű vezérét. Az a munka, amit most Nagyméltóságod végez, mikor beutazza az országot, hirdetve a nemzet közjogi, közgazdasági és pénzügyi önállósága kivívásának szükségességét, az a magyar nemzet egységesítésének és összeolvasztásának, egy táborba való sorakoztatásának nagy, nehéz, de szép és magasztos munkája! Ha e munka ma még nem egészen hálás, csak fárasztó, kárpótlást lel Nagyméltóságod majd később, mert ha a mai sivár világban sokan nem is tudják elhinni azt, hogy egy férfiú — ki az ország legelső közjogi méltóságát töltötte be, elhagyja állását csak azért, hogy a i NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. nemzeti jogokért, az igazságért küzdve város- ról-városra járhasson és hirdethesse a nemzet igazát, eljő az az idő és reméljük, hogy nem sokára, midőn Nagyméltóságodat az elismerés, hála és tisztelet piedesztáljának azon magaslatára fogják emelni, a milyen megilleti azt a férfiút, ki saját érdeke teljes figyelmen kívül hagyásával küzd önzetlenül a nemzeti jogokért. A magyar nép lelke megérti majd azt, hogy ki tart ki férfiasán a nemzeti jogokért való küzdelemben és hálás bizalommal fogja viszonozni e kitartást; a magyar nép tudni fogja — a mint mindenkor tudta — hogy mit érdemel meg az a férfiú, aki a nemzeti jogokért folyó harczban az eredményt nem a hatalom elnyerésében, hanem a nemzeti jogok kivívásában keresi. A midőn Nagyméltóságodat és a többi vendégeinket ismételten üdvözlöm, átadom a szót választó kerületünk országgyűlési képviselőjének, Papp Béla urnák. Papp Béla beszámolója. Majd Papp Béla országgyűlési képviselő mondotta el következő beszámolóját: Tisztelt Polgártársak! Harmadféléve immár, hogy szives bizalmukból a nagykárolyi választókerületet képviselem függetlenségi programmal a parlamentben. Nehéz időkben, nehéz viszonyok közt telt el ez a harmadfél év, mely erős próbára tette a függellenségi párt minden egyes tagjának kötelességérzését, lelkiismeretét. Tudtam igen jól, tudtam hogy olyan pá- yára lépek, a melyen sok a tövis, kevés a | rózsa, melyen könnyű sebeket kapni és nehéz sikereket elérni, tudom ma is, hogy a változott politikai viszonyok közt különböző módon bírálják el politikai tevékenységemet, de egyet el nem vitathatnak tőlem, azt, hogy képviselői kötelességemet választóimnak tett Ígéretemhez képest a programmbeszédemben elmondott elvek szigorú fenntartásával becsületes meggyőződéssel híven teljesítettem. Üres bécsi ígéretek el nem tántorítottak; meggyőződésemet a hatalmon lévők akaratának alá nem rendeltem, hanem haladtam az egyenes becsületes utón azon hitben, hogy az önök meggyőződését hazafias érzését és küzdelemben megedzett akaratát követem. Nehéz viszonyok közt voltunk a koalicziós időszakban. A nagy hatalmas függetlenségi párt a koaliczióhoz lánczolva nem tudta pro- grammját érvényesíteni, hanem kénytelen volt 48-as czégér alatt 67-es politikát folytatni. Folytattuk ezt abban a hitben, hogy a ko- aliczió többi pártjai, a melyek parlamenti szereplésüknek s létjogosultságuknak talaját a függetlenségi pártban találták fel hűséges segítő társaink lesznek akkor is, midőn nemcsak a hatalomban kell osztozni, hanem a nemzet számára jogokat is kell biztosítani, azt hittük, hogy akkor, midőn átengedtük nekik legnagyobb részben a hatalmat, viszont kötelességüknek i fogják tartani, hogy a nemzeti jogok érvényesítéséért folytatott nagy küzdelmünkben is segítő társaink lesznek. Két kérdés volt az, a melynek megoldása a koalicziós korszak feladata lett volna. Az egyik a választójog kérdése, a mely kifejezetten benn foglaltatott a koaliczió programújában a másik a gazdasági önállóság kérdése, melyet a naptári kényszerűség vezetett felszínre. A függetlenségi párt Kossuth Lajos hagyományaihoz a jogegyenlőség nagy elvéhez s régi tradiczióihoz híven a választói jogosultságnak a legszélesebb alapon való kiterjesztését az általános és egyenlő választói jognak megalkotását kívánta. És itt ért bennünket az első csalódás. A választójogi törvényt gróf Andrássy Gyula terjesztette elő, de nem a függetlenségi párt programmjának megfelelőleg, hanem a pluralitás alapján, úgy hogy egyik embernek egy a másodiknak, kettő a harmadiknak, három szavazatot biztosit. Ezzel a javaslattal nem a nemzetnek kívánt szolgálatot tenni, hanem ellenkezőleg egy olyan választójogi törvényt megalkotni, a mely a választások sorsát a nagybirtokosok és nagy tőkések kezébe teszi le s nem a nepjogok ki- terjesztését, hanem a nemzeti akarat letörését czélozza. A választójogi törvény körül felmerülő eme ellentét volt egyik oka a koaliczió felbomlásának a másik az időközben aktuálissá lett bankkérdés. A mint ismeretes 1910. végén lejár a közös bank szabadalma s eljött az ideje miszerint arról gondoskodjunk, hogy 1911. január elsején az önálló jegybankot felállitassuk. A függetlenségi pártnak úgy a pártprogramra alapján, mint választóinak tett ígérete, de a politikai becsület szempontjából is elengedhetetlen kötelessége volt, hogy ezen gazdasági fellendülésünkre messze kiható kérdésben szilárdul megálljon helyén s az önálló bankhoz, a melyhez szentesített törvény alapján jogunk van s a melynek árát 1907-ben a vámszerződés megkötése alkalmával a felemelt kvóta által meg is fizettük, szilárdul ragaszkodjék. S itt ért bennünket a második csalódás. A koaliczió 67-es pártjai, melyek a feliratban a gazdasági önállóság álláspontján velünk voltak, most ellenünk fordultak s közös bankosokká lettek. És az e téren felmerült ellentét idézte elő a kormány bukását s a koaliczió teljes felbomlását. De a bankkérdés nemcsak a koalicziós pár- | tokát, de az egységes függetlenségi pártot is j frakcziókra bontotta. Nem akarom itt azokat az okokat, amelyeket pro és contra felhoztak | részletezni — az idő rövidsége is gátol abban s igy csak saját álláspontomat kívánom jelezni. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy i a függetlenségi eszmék legbiztosabb támaszát nem a felsőbb tizezerek közt, hanem a magyar j nép zömét képező gazdálkodó, kereskedő, iparos és munkásosztály millióiban kell megtalálni, ! abban a nézetben vagyok, hogy a függetlenségi törekvéseket csak akkor valósíthatjuk meg, ha küzdelmünket a jogokkal egyformán felruházott egész magyar nép támogatja, szóval ha választójogi rendszerünk liberális és demokratikus alapokon nyugszik. Én tehát hive vagyok az általános, egyenlő, titkos választói jognak. A magyar hegemóniát nem féltem az általános választói jogtól s abban a hitben vagyok, hogy amint 1848-ban a jobbágyság felszabadítása nem vált hátrányára a magyar állameszmének, az igy felszabadult nép legszélesebb rétegeinek az alkotmány sánczaiba való bevezetése sem hátrányára, hanem előnyére fog válni a nemzeti törekvéseknek. A bankkérdésben az az álláspontom, hogy azt, a mihez törvényes jogunk van, követelnünk kell. A lemondás, a megalkuvás politikája Bécscsel szemben mindig kudarczot vallott. Csak megalkuvást nem ismerő, elszánt küzdelemmel vivhatumc ki sikereket. És mert úgy a választójog kérdésében, mint a bank kérdésben a Justh Gyula vezetése alatt álló függetlenségi és 48 as párt politikája egyezik az én felfogásommal, ez a párt vallja ma a radikális alapon álló tiszta függetlenségi programmot, én ehhez a párthoz csatlakoztam, annak hive vagyok ma is s az maradok a jövőben ; abban a jövőben, amely uj s az eddiginél nagyobb küzdelmeknek perspektíváját tárja elénk. Jogos követelésünkre ugyanis a dinasztia azzal felelt, hogg nyakunkra küldte Khuen Héderváry Károly grófot. És Khuen eljött s nyomban hozzá szegődött társul gróf Tisza István. Párt és programúi nélkül jöttek, két czélt tűzve maguk elé: egyik a császári akarat végrehajtása, másik a nemzeti törekvések letörése. Eljöttek azzal a czinikus bizakodással, hogy a magyar nemzet ehhez az öngyilkos munkához segédkezet fog nyújtani. Pénzzel, hivatalos presszióval és a szuronyokra támaszkodva akarják elkobozni a nemzet jogait, hogy azokat az örökké éhes Bécs torkába dugják. Jelszavuk: mindent megadni a császárnak, semmit a nemzetnek. És hogy ezt elérhessék, felakarják támasztani az 1905-ben eltemetett szabadelvű pártot, azt a pártot, mely soha sem a nemzet, hanem mindig a császár érdekeit szolgálta. Ezzel a törekvéssel szembe kell szállnia a nemzetnek, sorakoznia kell a függetlenségi zászló alá s meg kell vívnia legnagyobb elszántsággal azt a harczot, amelyet nem keresett, de amelyre rákényszeriiették. Tisztelt polgártársak! Még csak rövid időre óhajtom igénybe venni szives türelmüket, mert ez a nap nem az enyém, hanem mélyen tisztelt vezéremé Justh Gyuláé s a kisére tébe érkezett képviselőké. Röviden akarom tehát jelezni, hogy ennek
