Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-24 / 8. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. lésével a közigazgatáson lendített, hogy a munka és szorgalom embere volt, aki különösen a központban az állapotokon nagyot javított, mert hiszen most a központban is sokkal gyorsabban elintézést nyernek az ügyek, az árvaszéknél pedig, ahol ezrekre mentek a hátralékok, ahol egy év kellett hozzá, hogy egy ügyben érdemleges határozat hozassák, — ma hátralék egyáltalán nincs. Arról gondoskodott ugyan a volt főispán, hogy a magyar állameszme mindenütt érvényesüljön, de a nemzetiségi izgatásoknak és túlkapásoknak nem tudta útját állani. A mi az utak építését illeti, hát bizony a Nagykároly—érendrédi utón kívül alig csak egy-két viczinális ut épült a vármegyében, de ennek az az oka, hogy az útalap már annyira ki van merítve, hogy uj utak építésére állami támogatás nélkül gondolni sem lehet. Az ipari telepek és gyárak létesülését bizony sajnos — hiába keressük, mert ilyen mi sem épült; hacsak a főispán kezdeményezésére városunkban megalakult — közszükségletet ugyan nem képezett Hitelbank által felépített termény- és áruraktár ily telepnek nem minősíthető. Ami pedig városunk érdekét illeti — hát — be kell vallanunk, hogy érdekünkért a polgári fiúiskola kieszközlése és a Nagykároly—érendrédi útvonal kiépítése előnyétől eltekintve mitsem tett, sőt midőn a vármegye törvényhatósági bizottsága a törvényszéknek városunkban leendő visszaállítása iránt felirt, az ezen ügyben járt küldöttséget sem vezette, mert a szatmáriak támadásától tartott. Hát pedig e kérdésben sokkal jobb lett volna nyílt kártyával játszania, mert akkor a szatmáriak nem féltek volna attól, hogy mi őket a törvényszéktől meg akarjuk fosztani. A főispán azonban e tekintetben is nehéz helyzetben volt, mint a minőben eddig is minden főispán volt és lesz, aki a vármegyének és Szatmár városának is főispánja volt vagy főispánja lesz. Ebből is látszik, hogy a közösségen nincs áldás és hogy nem szolgálhat egy ember két ellentétes érdeket. — Ott, ahol a főispán a vármegye összessége, vagy egyesek érdekében a kormánynál valamint tehetett, azt legtöbbször meg is tette és sokan vannak a vármegyében, kiknek az érdekében a főispán sikeresen járt el a kormánynál. Összefoglalva röviden bírálatunkat, elmondhatjuk, hogy a vármegye összérde- két tekintve vajha sohse lenne roszabb főispánja vármegyénknek, mint a minő Dr. Falussy Árpád volt! Vármegyei közgyűlés. Dr. Falussy Árpád búcsúja. Impozáns módon búcsúzott el f. hó 22-én vármegyénk törvényhatósága dr. Falussy Árpád főispántól, aki négy éven át viselte ezt a díszes állást. Már a külsőségekben is megnyilatkozását láttuk a volt főispánunk iránt érzett elismerésnek, mert úgy a helyben lakók, valamint a vármegye törvényhatóságának vidéki tagjai, a nap jelentőségéhez méltóan, ünnepi külsővel vettek részt a közgyűlésen és pedig oly nagy számban, hogy a vármegyeháza díszterme szűknek bizonyult a jelenlevők befogadására. A karzat is tömve volt nagyobbára díszes hölgyközönséggel, inig a tágas lépcsöházat városunk polgársága tartotta megszállva. Ilyen nagyfokú érdeklődést még alig volt alkalmunk tapasztalni a vármegyei székházban, amin azonban nincsen okunk csodálkozni, mert Dr. Falussy Árpád személye szimpatikus volta és vármegyénk javának előmozdítását czélzó munkássága és igyekezete mindenkor, még politikiai ellenfelei -előtt is, kivívták részére az elismerést. Emlékezetünkbe véstük elévülhetetlen betűkkel ennek a közgyűlésnek minden epizódját, amely nemcsak bennünk, de mindazokban, akik jelen voltak, az igaz és méltán megérdemelt ünneplésnek legmélyebb impresszióját hagyták vissza. A gyűlés referádáját a következőkben adjuk: Ilosvay Alaeár alispán, elnök üdvözölve az egybesereglett bizottsági tagokat, a gyűlést megnyitotta. Jelezte, hogy az összehívott rendkívüli közgyűlésnek csak egy pontja van, az, hogy a törvényhatóság elbucsézzék volt főispánjától, dr. Falussy apádtól. Dr. Péchy István vármegyei főjegyző felolvasta erre a belnatokban a magyar ügyvédek és huszárok önbizalma nagyobb, mint politikai számításuk és önuralmuk“. De a császár, Telnek kezében most az általános választójog behozatala s ezzel a magyar többség tönkretételének eszköze van, Mjátssza utolsóelőtti aduját s a hü magyarok rákezdhetik a régi nótát, mely a Habsburg-ház háládatosságáról szól. Vagy most az egyszer máskép lesz? Talán! Mert a császár mellett már egy uj faktort látunk, egy férfit, kinek tekintete határozottságot és energikus akaratot árul el: Ferencz Ferdinánd főherczeget. Ez a férfi nem fogja eltűrni és nem fogja elfeledni, hogy a magyar törvényhozás most neki és a dinasztiának (?) megtiltotta, hogy adót szedjen, katonát sorozzon, szerződést kössön. Nem fogja elfeledni, hogy a parlament a franczia forradalom alaptételét irta kapujára: „Ha a kormány a nép jogait megsérti, úgy a nép minden rétegének eilentállásra való buzdítása legszentebb jog és halaszthatatlan kötelesség“. S bizonyosan avval is számolni fog, hogy az elnyomott (?) nemzetiségek mellé állanak és hogy Magyarország magyar népességének nagy részében sem igen lobog túl nagy lelkesedés e csupa száj emberekért, akik csak egy furfangos törvény választottjai, de nem a nép akaratának képviselői. A választói jogosultság kiterjesztésével a Habsburg-ház zászlaja épen úgy győzne, mint a Lajthán inneni részben (?) és a „keck“ urak, akik most a koronának felségjogai gyakorlását akarják megtagadni, egyszerre eltűnnének a szintérröl. Mert ezek az urak örökös halál- félelemben élnek, hogy az általános választójog véget vet uralmuknak. Ha az elnapolást a feloszlatás és az általános választójog oktro- jálása követné, a nemzet sújtó Ítélete nem a kormányt, hanem Justh és Kossuth urakat érné. Most ugv áll a dolog, hogy ez az uj ember, aki védő paizsát a császár elébe tartja, a legvégsőkig el van határozva — és bármilyen konfliktustól s annak következményeitől vissza nem retten — hősiesen megállani a császár mellett. így Magyarországon a leghevesebb küzdelem következik. A győző pedig az lesz, akinek az eilentállásra nagyobb ereje, erősebb akarata van. De annyit kell mondanunk: Ha e legutolsó „manifesztum“ után, a koronának e határtalan kihívása után, amely az uralkodót, mint egy lakájt kezeli (?) Ferencz József császár meghajlik, úgy Magyarországon örökre vége van uralmának! A dolognak el kell dűlnie. Így, vagy úgy!“ ügyminiszter utján leküldött királyi felmentő iratot, amit a törvényhatóság sajnálattal vett tudomásul és elhatározta, hogy dr. Falussy érdemeit jegyzőkönyvben örökíti meg, amelynek kivonatát megküldik távozó főispánnak. Luby Géza indítványára hat tagú küldöttséget választottak, melynek elnöke B. Kovács Jenő, tagjai pedig Luby Béla, Madarassy Dezső, dr. Böszörményi Emil, Jékey Zsigmond és Szarka Andor voltak, kik a főispánt a közgyűlésre meghívták. Kevés szünet múlva belépett a terembe dr. Falussy Árpád, akit megjelenésekor frenetikus éljenzéssel üdvözölt a törvényhatóság. Elfoglalva helyét, Ilosvay alispán a hozott határozati javaslatot ismertetve, a következő beszéddel búcsúzott el a törvényhatóság nevében a főispántól: Méltóságos főispán ur! A vármegye törvényhatósága előbb hozott egyhangú határozatával sajnálattal veszi tudomásul Méltóságodnak díszes állásából való távozását. E határozat a legfényesebb ítélet a vármegye részéről, mert egy olyan testületnél, amelynél annyi párt és érdek működik együtt, az egyöntetű határozat annál inkább bir sulyerovel. Nincs közöttünk senki, aki e határozat ellen vétót emelne fel, mert Méltóságod nem szolgáltatott okot az ellenkező véleményre. Méltóságod mindig emlékezetében tartotta a vármegye tisztviselőinek és törvényhatóságnak evidens érdekeit és már e miatt is kivívta a közbecsülést és tiszteletet. Különösen kell felemlítenem, hogy az alkotmány tisztelete előtte m'ndig szent volt, ahol pedig tásradalmi czélból közre kellett működnie, ott a vármegye Méltóságodat találta első sorban — vezetőkép. Engedje meg ennélfogva Méltóságod, hogy én, aki ez idő szerint alispánja vagyok a vármegyének — ne soroljam fel mindazon érdemeket, amelyeket megyénk érdekében szives volt közboldogulásunkra keresztül vinni, de elismerésünkkel adózunk olyanformán távozó főispánunknak, hogy kérjük, miszerint ha nem mint a vármegye politikai faktorát, de mint munkatársunkat a nemzeti czél érdekében, itt láthassuk soraink között. (Lelkes éljenzés.) Ismételten kifejezte ezután elnök köszönetét a főispán munkásságáért s biztosítva őt a törvényhatóság további ragaszkodásáról, azzal a reménynyel búcsúzott el Dr. Falussytól, hogy ezután a megyei közügyek terén fogja megtenni szives kötelességét. A függetlenségi és 48-as párt részéről Luby Géza fejezte ki elismerő szavait a főispán iránt, mert négy évi hivatalos működése alatt eltűnt a rég uralkodó szenvedélyesség. Midőn azonban fájdalmának ad kifejezést Dr. Falussy távozása fölött, reméli, hogy a vármegye életében ezután is tapasztalni fogják munkásságát. (Éljenzés.) Hogy pedig ez a főispáni búcsúztatás nem csupán a vármegyei függetlenségipártnak enun- cziácziója volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy B. Kovács Jenő, a 67-es párt egyik vezér- férfia emelkedett szólásra, aki szintén a legteljesebb elismeréssel adózott Dr. Falussy érdemeinek és hozzájárult a vármegye határozatához. Igen szép volt az a disztinkezió, amelyet a vármegyei és országos politika köré vont. De — úgymond — midőn minden pártállásu egyén meghajlik Dr. Falussy Árdád kiváló érdemei előtt, az több, mint a közönséges elismerés. (Zajos éljenzés.) Rámutatott ezután szóló a főispánra, mint aki a pártok útvesztőjéből kivezető utat jelölt meg s elismerte nagy | horderejű munkásságát. Ö is bízik abban, hogy a vármegyei életben még lesz alkalmuk együtt munkálhatni. (Taps.) A főispán válasza. Dr. Falussy Árpád főispán könnyekig meghatott szemmel —- röviden reprodukálva — a | következő szavakkal válaszolt az elhangzott beszédekre : Mindenek előtt köszönetemet fejezem ki vármegyénk alispánjának és a vármegyei törvényhatóságnak, hogy alkalmat nyújtott nekem j nyilvános búcsút venni. Voltak főispánok — ! megjegyzi — akik levélben tették meg ez irányban kötelességüket, de nem akart olykép j elbúcsúzni, hogy a vármegye iránt érzett érzelmeinek élő szóval ne adjon kifejezést. Majd igy folytatta beszédét: Rendkívül nagy
