Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-10 / 45. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. november 10. 45. szám. Fügoetíenseoi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. DKegjelerik minden csütörtökön.--------------------------------ji ................................................ i i i ■— ...........................El őfizetési árak: * A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Egész évre . . . 8-—kör. - " í Dr. Adler Adolf Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Fél évre............................. 4'__ szerkesztő. , Bérmentetlen leveleket előttünk , ismeretlentől Ne gyedévre 2-__ A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. Eg yes szám : ’.—20 I ] Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész ívre 6 kor. a j,Nagykároly! Petöfi-nyoiiula Részvénytársaság* 1*. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnák vissza. A trónörökös és a választói jog. A delegációk tárgyalásai,., az annéxió tetemes , költségeiről folyó tanácskozások — emlékezzünk csak vissza a közelmúlt napok eseményeire — teljesen elvonták a nagyközönség s a politikusok figyelmét is arról a. beszélgetésről, melyet egy angol álamférfin Ausztriában, egy, a Ferencz Ferdinánd trónörökös környezetében élő politikussal folytatott az ő terveiről és politikájáról. Az angol állam fér fiú, aki — az in-1 térju szerint — a trónörökös eszméi és politikája felöl jól van tájékozódva és vele szoros összeköttetésben áll, azt! mondja, hogy az „osztrák-magyar birodalom trónörököse izig-vérig férfi, vas-; jellem, akinek az a politikai terve, hogyf hatalmas monarchiát emeljen a Duna mentén a különböző népfajokból, amelyeken uralkodni fog, Ö szerezte meg Ausztriának az általános választói jogot és Magyarországon is valóra akarja váltani ezt a reformot, mert szilárd az a hite, hogy kulturális fejlődés és gazdasági haladás csak a különböző nemzetiségek békés együttműködésével érhető el.“ Még tovább fűzi ezt az eszmét azzal, hogy „fel akarja szabadítani a magyar parasztnépet az oligarchák járma alól, . . . mert meggyőződést-, hogy csak a demokrácia szilárdíthatja meg az áramokat.“ NeiP:;tag áthatja senki, hogy a magyar szent korona leendő', viselője, ha csak félig-meddig is fel 1 meg a valóságnak az ő terveit ismertető közlemény: gondolkodó fi-j, aki már. előre foglálkozik azokkal a tennivalókkal, melyekkel népét, mely fölött uralkodni fog, boldogíthatja. Az e ső pillanatra, pz első hallásra e szók tet-zetösfk, szépekf, biztatók, anélkül azonban, hogy a valóságban teljes bepillantást engednének a tervek részleteibe, azokba, amelyek talán kevésbé fognak megegyezni a magyar állam alkotmányával, törvényeivel, hagyományaival. Mert a nagy vonásokkal elénk tárt tervek még csak nem is. sejtetik, hogy a különböző nemzetiségék békés együttműködéséért nem kiyán-e tőlünk majd olyan áldozatokat, melyeket meg kell tagadnunk, hacsak nem akarunk öngyilkosok lenni. Ezért a széles általánosságban mozgó tervekről Ítéletet mondani am'ily elhibázott dolog volna, éppen úgy nem lehet készpénznek vennünk az olyan híradást sem, mely arról szól, hogy a Khuen-kormány nem birja rokonszenvét, nem azért, mert nem bizik benne, mert nem reméli tőle a demokratikus eszmék megvalósítását. Álljon azonban bármiként a dolog, a trónörökös politikájában meg kell hogy ragadjon mindenkit, aki szivén viseli az ország sorsát, az a kijelentés,, mely a kulturális fejlődés és haladásról szól s ebben'bármely irányú törekvés sikerét a demokratikus gondolkozással való munkálkodásban látja. Bármit is mondjanak politikusaink, bármint is tagadják, Magyarországon a demokratikus eszmék féjlődése igen lassan halad, nem akar szárba szökkenni s későn érik aratásra. Az Ausztria számára megszerzett általános választói jog a gyakorlatban nem vált be úgy, hogy az efőttünk kívánatos i lehetne. Nem tudjuk elhinni, hogy azzal maga Ferencz Ferdinánd is meg volna ! elégedve. De azt igenis valljuk be és hirdetjük, hogy a demokrácia szilárdíthatja meg az 1 állámokat s ennek eszméi megvalósításához az ut az általános, községenkénti, i titkos választói jog megteremtésével ve- [zet. Ez van hivatva arra, hogy uj vért vigyen bele parlamentünkbe, melynek keringéséből támadjon uj élet a petyhüdt tagokban. Nézzük csak meg jól mai országgyűlésünket Képe alig változott. A különböző pártok számarányai változtak; TARCZA. Emlékezem, bús ősz idő volt, Elszállt már a vándor madár; A ISpke néni) csókolt virágot. Tarlóit, kihalt volt a határ . . . Szivembe akkor lopódzott be Egy édes-fájó érzelem S ott ütötte fel a tanyáját: Bűbájos, forró szerelem! Emlékezem, bús ősz idő volt, Akkor találkozóm veled. Beszédes szemed megigézett, Szivem szivednek rabja lett. Néztem redd hosszan, merően, A legkedveseb’ voltál nekem . . . Miért lopóztál a szivembe: Bűbájos forró szerelem ?!! ? Szomorú ősz idő van most is. Nincs itthon a dalos madár; A lepke néni csókol virágot, Kihalt, letarolt a haMr. Bús a szivem, csak könyem ömlik Bágyadt szememből... csendesen . .. Csak emléked él már a múltból: ■ Bűbájos, forró szerelem !! ! Kürthy Károly. I ■ I • • « . .. I Felkavart hullámok. Irta: Máté Sándor. — (Elegánsan bútorozott szoba. Az ablak mellett elhelye- ! zett himző-asztalka mellett két hölgy ül. Egy idősebb 45 év körüli asszony energikus arczvonásokkal. okos. nyílt tekintettel. Mellette egy 18—20 év körüli leány,, ábrándos, nagy kék szemekkel merül el kézimunkájába. Mindkettőjükön bizonyos fásultság, a jólét, a gondtalanság unalma látszik. A mély csöndet csak unalmas ásítások és sóhajok nesze zavarja.) 1 Anya (miután munkájából feltekint és ki- 1 néz az ablakon) jaj de csúnya őszi idő van oda künn. Didereg a lelkem. Igazán most legjobb ide bent a kandalló enyhe melege mellett. Megint eltelt egy esztendő, ismét ugyanaz a sárgulás, levélhullás, ismét több van egy ; ősz hajszálammal. Ilyenkor félek az emberektől, ha rajtam állana, palotánk ajtaja mindenki számára csukva volna és nem nyilna ki csak a csicsergő madárdal tavaszi zenéjére. — De nézd Rózsikám havas eső esik. Jaj de fázom. Nem utaznék most egy világért sem! (dideregve elmegy az ablaktól) Meghalnék az utón. Csak aludni szeretnék, átaludni az őszt, a telet. Leány. Bizony itt az ősz anyám. Ismét kevesebb egy álommal, egy illúzióval.' De én I most tavaszra gondolok, nem az elmúlt, de á jövendő tavaszra. Mikor villanyos dübörgéseként feltámad, mit hoz vájjon nekem? Érdemes-e átélni ezt az őszt, telet ? Valóra válik-e csak egy piczurka álmom!? Mit gondolsz anyuczim ? ügy szeretném most kisirni magagamat, de úgy, hogy te is velem sirnál ... Anya (kémkedve nézi leányát) Ejnye te kis csacsi füles hát már te is ? Azt hiszed, hogy már ebben is utánoznod kell engemet? Mit sirsz te és mit vársz te? (hozzá megy és czi- rógatja) Szép is vagy, csinos is vagy, gazdag is vagy. Az én kis leányom minden kívánságainak teljesülnie kell. Az én élettapasztalataimat átszűröm beléd, a te életednek szebbnek, jobbnak kell lennie az enyémnél. Neked sok olyan dolgot kell utána pótolnod, amelyet én elmulasztottam. Hiszen en benned élek és általad tovább, (egy kicsit elgondolkozva) Aztán sok dolgot, amelyet én el nem mulasztottam, neked el kell mulasztanod . . . (Kiszalasztott szavain kissé meghökken és kiakarja magyarázni, de leánya közbevág.) Leány. Mi az, mi az édes anyám? Mi az amit nem kell elmulasztanom és mi az főleg,
