Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-03 / 5. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. február 3. 5. szám. & ■ "•* ■•7 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. IPegjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre . .................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám.........................—‘20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Br. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Lnptuiajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársasg“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyílttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Parlament nélkül. Alig foglalta el a Kimen-Héderváry kormány helyét, már is kitűnt, hogy vállalkozásuk nem egyéb.' mint a darabont uralom megújítása. Mindössze pár nap telt el a képviselőházban történt bemutatkozás óta, ahol természetes, hogy a pártok csak a legnagyobb fokú bizalmatlansággal fogadhatták, hiszen előre tudta mindenki a kormány szándékát, hogy mily elvekkel akar kormányozni és mily eszközökkel akarja a nemzet kívánságának útját állani — és máris túltette magát minden alkotmányos tekinteteken és jó darab időre, csaknem két hónapra, királyi kézirattal elnapoltatta a parlamentet. Ezzel végkép levetette magáról az álarezot s ma az ország teljesen tisztában van azzal, hogy mit érnek Kimen és társai. Az alkotmányos kormányzásnak alap- feltétele az, hogy az ország sorsát intéző kormány a nemzetet képviselő parlament részéről fel legyen hatalmazva arra, hogy az ország közjövedelmeit a szükséges ezé- lokra fordíthassa. Ezen felhatalmazás nélkül alkotmányos kormányzás nem lehetséges, — csakis abszolút módon hatalmi súlyra támaszkodó, önkényes adminisz- tráczió. Jó előre tudhatta Kimen, hogy a pártok irányában nemcsak hogy bizalommal nem viseltetnek, de a legeklatánsabb módon fogják vele szemben bizalmatlanságukat kifejezni. Azt is tudhatta és tudta, hogy a jelenlegi képviselőháztól az indemnitást nem fogja megkapni, legfeljebb azon esetben, ha a képviselőházat feloszlatja. Tehát már vállalkozásának legelején teljesen tudatában volt, hogy ő nem fog alkotmányos módon kormányozni — s úgy látszik, nem is akart, — hanem negligálva mindent, egyedül a fejedelmi parancsszónak engedve, törvénysértésre vetemedve, ex-lexben elnapoltatja a parlamentet s igy az egyedüli ellenőrzésre hivatott fórumot némáimra kárhoztatja. Pedig törvényeink kétséget kizárólag kimondják, hogy mindaddig, mig az évi költségvetés parlamentáris módon elintézve nincs, az országgyűlés sem el nem napolható, sem fel nem oszlatható. A Khuen-kormány tehát arra a veszélyes útra tévedt, amelyet Fejérváry és társai már előtte megjártak és amelynek súlyát nemcsak az élő nemzedék, hanem a történelem itélőszéke előtt is viselni kénytelenek. Megújulnak tehát azok a küzdelmek, amelyeknek sebeit még alig viseltük el. Egy alkotmányellenes kormány vezeti az j I ország ügyeit, költségvetési vagy felhatalmazási törvény hiányában, — saját felelősségére és ellenőrzés nélkül. Nem lehet eléggé elitélni Kimennek ezt a tettét. Az ország legkonzervativebb testületé, | a főrendiház is szükségét látta annak, hogy megbotránkozásának kifejezést adjon a kormány eljárása felett, és bizony eléggé erélyes hangon tiltakozott a fejedelmi önkény újabb túlkapása ellenében. Hogy miért kellett most a képviselőházat elnapolni, ennek igazán nincs elfogadható indoka! Kissé [igen naiv és nevetséges a földmivelésügyi miniszternek nyilatkozata, melyben azzal okolja meg az elnapolás szükségességét, hogy a kormány az ország köz véle;:.1 c érdekében preparálni kívánja, vagyis más szóval, a rendelkezésére álló időt arra fogja felhasználni, hogy a főispánokat kicserélje s elkészülhessen a választásokra, a melyen azután a maga politikáját igazolni reméli. Ha a kormánynak csak az volt a czélja : azt megtehette volna a képviselőház elnapolása nélkül is, mert hiszen bizonyára a királytól bármely perezben megkaphatta volna és megkapja az országgyűlés feloszlatására vonatkozó kéziratot; apellálhatott volna a nemzet Ítéletére anélkül, hogy TÁ RCZ A. Nehéz napok. Tovaszáll a madár Messze, messze tájra, Szomorúan néz vissza Puszta otthonára. Hazánk alkotmánya is Elszállt messze, messze; Nincs aki azt hamar Vissza szerezhesse . . . Permetez az eső, Szürke az égholtja Mintha a természet Szemfedője volna. Bus, zord idők jönnek Jég, fagy, földön-égen; Kietlen puszta lesz Ez a földi Éden. Közeledik a harcz! Jobb hallgatni erről! Síró szél sziszeg dalt: Pusztulásról, í észről: i De véget ér mindez Hosszú idők múlva Kisüt Hazánkra a ragyogó Tavaszi nap újra. Szeleszky Sándor. Gaal József és Mikszáth Kálmán. Irta ós a helybeli „Kölcsey Egyesület“ január 29-iki Mikszáth estélyén felolvasta Sróff Gábor, főgimn. tanár. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A Kölcsey-Egyesület a mai Mikszáth-ünnep- ség rendezésével fényes tanúbizonyságot tesz arról, hogy finom érzékével, nemes lelkesedésével és hazafias lángolásával mindenkor beilleszkedik az országos hangulatba, a nemzeti eszmeáramlatba. A magyar iróvilág serkentésére az egész í magyar társadalom ez évben ünnepli meg az ország fővárosában Mikszáth Kálmán 40 éves Írói jubileumát. Egyes vidéki irodalmi egyesületek e részben sikerült ünnepségek keretében már kifejezték a jelen korbeli legnagyobb magyar, sőt világhírű humoros elbeszélőjével szemben hódoló tiszteletüket s mélységes hálájukat. A legtöbb ünneplő város erős vonatkozás[ ban és szoros összefüggésben van vagy Mik- száthnak életével vagy irói működésével. E nehány perez alatt, — mig igénytelen szavaim tartalmának meghallgatására a mélyen tisztelt ünneplő közönség kegyes figyelméért esedezem, — rámutatok arra az eszmei összefüggésre, mely lelkivilágunkat nekünk, — mint nagykárolyiaknak — Mikszáth irodalmi munkásságával összekapcsolja. Elbeszéléseiben Szat- már vármegyére csak itt-ott találunk egy kis ezélzást, egy pár megjegyzést, miért is mellőzöm, nem szólok arról, hogy vidékünknek minő szerep jut Mikszáth Kálmán müveiben, — hanem előadásomban a nemzeti eszme fejlődés alapjára helyezkedem. * * * Az óczeán első pillanatra végtelen, mélységében mindenütt nyugodt, mindenütt egyenlő víztömeg. Pontosabb vizsgálatok azonban kiderítik, hogy a tenger felszíne alatt különböző áramlatok kanyarognak, hogy a tengerben is óriási folyamok hömpölyögnek, melyeknek medre maga a tenger. Ezek az áramlatok távolról jönnek s messzire mennek: mélységes árjuk különböző égöveket szel át és különböző világrészek partját mossa. így van ez műveltségűnk fejlődésében is. Benne is találunk hatalmas áramlatokat: eszmefolyamok szakadnak belé, melyek távol partokról hozzánk kanyarodnak, hol enyhébb éghajlatok tavaszát, hol ide-
