Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-22 / 38. szám

2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE megkötött kezeinkkel mikor juthatunk mi oda, hogy gyárkémények füstölögjenek vidékünkön ? A közös vámterület áldá­sai mellett mikor fognak a mi tőkepénze­seink iparai és gyári vállalatok alapí­tásába belemenni? Mikor a küldföldröl és különösen osztrák szomszédainktól beö­zönlő ipari termékek teljesen fedezik a mi szükségleteiket, mikor évenként több mint 800 milliót visz ki tőlünk a külföld ipara : akkor hogyan kívánjuk megaka­dályozni a kivándorlást erőszakos intéz­kedések nélkül ? Ha annak a külföldre kiözönlő 800 milliónak csak a fele maradna itt benn az országban: hány ezer és százezer munkáskéznek lehetne abból biztos kere­setet nyújtani; hány ezer családnak nyugodt, megelégedett életet biztosítani? De inig ez el nem következik, addig a kivándorlás kérdése felszínen marad. És mindig apad azoknak a száma, akik mint katonák szolgálnák a hazát. Azonban nem kételkedünk abban, hogy a nemzetnek oly régen és oly hőn óhajtott vágya teljesedésbe fog menni s osztrák szomszédaink elé fogjuk emel­hetni a háromszinü vámsorompót, amely reméljük, hogy egyúttal a kivándorlásnak is tilalom-fája lesz. —i—r. Szatmárvármegye népoktatása az 1905—10. években. Terjedelmes füzet áll előttünk, mely­ben Bodnár György, vármegyénk kitűnő tanfelügyelőle számol be a megye köz- igazgatási bizottságának Szatmárvármegye öt évi népoktatásáról. Rendkívül nagy gonddal és fáradsággal egybeállitott munka ez, mely tiszta képét nyújtja annak az örvendetes haladásnak, mely a tanügy terén állott be vármegyénkben s mely joggal engedi következtetni a kulturális és hazafias fejlődés áldásos korszakát. Meg vagyunk győződve róla, hogy annak a lelkiismeretes munkásságnak, melyet a kir. tanfelügyelőség Bodnár György tan- felügyelővel élén eddig is kifejtve oly el­ismerésre méltó eredményt ért el, a jövő­ben is hatványozott mérvben fog foly­tatódni s a czél: vármegyénk teljes meg- magyarositása, nem marad el. A nagyérdemű füzetből az alábbiakat közöljük olvasóinkkal: Tankötelesek létszáma és a tankötelezettség végrehajtása. Az 1903—4. tanévben Szatmár város kivé­telével vármegyénkben összesen 69,497 tankö­teles volt, 1909—10. tanévben 70,698, isko­lába járt tehát a tankötelesek 81 °/0. Az 1903—4. tanévben a vármegyében 399 népiskola működött 581 tanitóvai, az 1909—10. tanévben 432 iskolában 653 tanítóval. Jelleg szerint az elemi népiskolák igy osz­lanak meg: 1) Állami iskola van — nem számítva ide a folyó tanévben létesitetteket — 44 községben 65, valamennyi magyar tannyelvű, 191 tanító­val 10,669 tankötelessel. Sajnos, hogy az ezen állami iskolákra utalt tankötelesek közül hely hiányában 1255 tanköteles nem volt beisko­lázható. Az állami népiskolák fenlartására az állam 400,559 K-t, az illető községek 18,008 K-t fordítanak. Az iskolák elhelyezésének költ­ségei legközelebbi öt év alatt 1.249,326 K-t igényeltek. 2) Községi iskola van 4 községben 4 taní­tóval, 188 tankötelessel, valemennyi magyar tannyelvű. A tanítói javadalmakra 4720 K ál­lamsegély van engedélyezve. Az iskolák épít­kezésére semmi anyagi áldozatot nem hoztak s azok elhelyezései tűrhetetlenek. 3) Iikath. iskola van 52, magyar tannyelvű 114 tanitóvai, 6989 tankötelessel. A tanítói javadalmakra 58,937 K államsegély van igénybe véve. Az ezen iskolákra utalt tankötelesek kö­zül hely hiányában 173 tanuló nem volt beis­kolázható s még 8 állomás volna szervezendő. A közelebbi öt év alatt az iskolai építkezésekre a fenlartök 181,538 K-t áldoztak. 4) Gkath. iskolák száma (a munkácsi gk, püspökség joghatálya alatt) 22, mind magyar tannyelvű, 25 tanitóvai, 1698 tankötelessel, 20,071 államsegélylyel. 241 ezen iskolákra utalt tanköteles hely hiányában nincs beisko­lázva s még öt állás volna szervezendő. Isko­lai építkezésekre utóbbi 5 évben 46,523 K-t fordítottak. 5) Gkath iskola (a nagyváradi gk. püspök­ség joghatálya alatt) van 51, melyből magyar tannyelvű 22, nem magyar 29, összesen 66 tanitóvai, 3665 tankötelessel, 39,667 K állam- sególylyel. Ezen iskolákra utalt 275 tanköteles hely hiányában nincs beiskolázva s 9 állás volna e végett szervezendő. Iskolai építkezé­sekre 69,603 K-t fordítottak. 6) Gkath. iskola (a szamosujvári gkath. I püspökség fenhatósága alatt) van 88, magyar tannyelvű 8, nem magyar tannyelvű 80, össze­sen 95 tanitóvai, 5425 tankötelessel és 40,740 K államsegélylyel. Ezen iskolákra utalt 2110 tanköteles nincs beiskolázva. 41 tanítói állás volna szervezendő, iskolai építkezésekre 41,127 K-t fordítottak. 7. Bef. iskola van 133 s valamennyi ma­gyar tannyelvű, 201 tanitóvai és 12,146 tan­kötelessel. Az igénybe vett államsegélyek ösz- szege 122,883 K. Az ezen iskolákra utalt 1279 beiskolázásán tankötelest s az egyes iskolák túlzsúfoltságát tekintve 26 állás volna szerve­zendő. Iskolai építkezésekre a közelebbi 5 év alatt 284,326 K-t forditoltak. 8) Ag. evang. iskola (a tiszavidéki ág. ev. püspökség joghatálya alatt) van 2 magyar tan­nyelvű 2 tanitóvai, 96 tankötelessel és 1930 K. államsegélylyel. Építkezésekre 21,500 K-t fordítottak. 9) Gör. kel. iskola (a nagyszebeni gör. kel. érsekség joghatálya alatt) van 1, nem magyar tannyelvű, 1 tanitóvai és 68 tanulóval, 25 be- iskolázatlan tankötelessel és 960 K állam­segélylyel. 10) Izraelita iskola van 7, mind magyar tannyelvű, 15 tanítóval, 612 tankötelessel, 10,954 K államsegélylyel. Iskolai építkezésre 68,050 K-t áldoztak. 11) Uradalmi iskolák száma 6, magyar tannyelvű, 6 tanitóvai, 397 tankötelessel. Épít­kezésekre 24,000 K-t fordítottak. Összegezi-e tehát a fenti számadatokat, van e vármegyében és Szatmáron 432 elemi népis­kola, melyeknél 110 iskolában nem magyar a tannyelv. Az 1909—10. tanévben 721 tanító tanított 41,953 tankötelest. Az állam 400,559 K-t fordított az állami elemi népiskolákra és 304,863 K segélyt nyújt a többi jellegű isko­láknál működő tanítók javadalmaira s öt év óta az állam saját iskolái elhelyezésére 1.249,326 K-t, a többi iskolafentartók 737,967 K-t, összesen tehát 2.987,293 K-t fordítottak. Akadályok a népokta­tás rendezésénél. Azután igy folytatja a tanfelügyelő : Sajnos, a hitfelekezeti iskola fentartók ál­dozatkészsége elérte már azt a határt, mely­nek túllépésére nincs reménysége. is több részből áll össze. A két szem egymás­tól való arányos távolsága, a szemnyilás sza­bása, tágsága, a pillák hossza és sűrűsége, a szemöldök alakja, a szemgolyó nagysága mind részt követel bónrtei De, legalább a mai fölfo­gás szerint, a szépség legkiválóbb része a szem színe. A fölfogás különböző lehet, kinek a kék szem tetszhetik, de ha a neki tetsző szem szépségének megalkotásában talán főbb része van is egyébb tulajdonságoknak, az ember haj­landó mind azt á szépséget a szem színének javára róni. Persze, ha a szem szépségéről szólunk, mindig női szemet értünk alatta, a férfiak szép szemét senklsém Szokta méltatni. Mennyire fontos tulajdonságnak hisszük a szem színét, leginkább az bizonyltja, hogy még a szem jó vágy gyönge voltára is Szok- tunk a színből következtetni. Hogy, hogy nem, de nagyon elterjedt a közönség között az á vélemény, hogy a Szép szem gyönge szem. Nem tudnám megfejtetni, hogy e hiedelem­nek mi az eredete '? Talán az, hogy a szép­ség múlandó, tehát a szép szem se maradhat jó szem? Talán része van benne annak a tapasztalásnak, hogy a közellátó ; nagy­szabású, tágnyilásu, lassú forgásu, álmadozó természetű, ami mind a szépségnek vonása s különösen széppé válik az ilyen szem, ha még fekefaj^ a,, színe. Másrész^^^jg^^.fi^ék szem­ről azt hiszik, hogy gyönge, talán arra a ta pasztalásukra támaszkodhatnak, hogy a leg- gyöngédebb szőke szépség, amelyhez a legké­kebb szem is tartozik, a leghervadóbb, tehát a kék szem jósága sem maradhatna állandó ; egoeqosa mexa tí ygn neqqo ; eisoz fán jsang talán azt is látták, hogy a fehér hajú albínók, kiknek szemét minden kis világosság bántja, éppen a legvilágosabb kékszemüek. Legerősebb szemnek tartjuk azt a zöldes színű szemet, melyet macskaszemnek mondanak. Ez egysze­rűen abból ered, hogy a macska, melynek ha­sonló a szeme színe, sötétben is lát. A nép babonás hite még bűvös hatást is tulajdonit bizonyos sötét tüzű szemeknek ; kivált a gyermekét félti az igézéstől vagy szemveréstől. A költői nyelv innen vette a szép szemre alkalmazott „igéző“ jelzőt. Habár a szem színe egészen mellékes do­log, a szemnek csak esetleges tulajdonsága, azért a költői nyelv főképpen a szem színé­ért lelkesedik ; a szem szépségét egyesíteni szokta a szem színének magasztalásában. Igaz, Homérosznak, az ő istennői szemé­nek festésében nem csak a szem nagysága és ragyogása iránt volt érzéke, neki a felséges Héré csak „boópisz“ tinó-szemű vagyis nagy- szemű volt, Athéné pedig „glaukopisz“, bagoly- szemű, vagyis ragyogó szemű volt. A legfön- ségesebb költemény az „Énekek éneke“ pedig á nő és férfi szépsége festésében egyaránt csak a ..galambszem“ kifejezést ismeri. A mái poézis ritkán hagyja figyelmen kívül a szép szemben a ázinét. Leghatározottabban féjézi ki véleméhyét az olasz népies költés tísibós''véfiáe l7n<l,l<i l ed dmlíll móri rub^ cuori; Öeehi é'életti fa’ amori ; . „ . r‘Oo<ft8,Jl>isi paradisi ; «fim: Occlii bianchi-t-bah ; “ elrabolja a szivet; a kék 1 szem szerelemre gerjeszt; a zöld szem boldo­gít ; a világosszürke szemtől irtózik az olasz.) A mi költőinkben bőven találunk a szem színére példát. A mi keverék fajunk bővelke­dik a szép szemek mindenféle fajtájában. Vörösmarty kék szemek „egéről“ „lángoló“ „kökény“-szemről, „viola“-nézésről, „virág- szemü“-leányról zeng. Emma szépségét zengve azt vallja hogy : „Soknak mennye a bogárszem, Soknak a kökény ; Sem bogárért sem kökényért Nem hevtilök én. Emma szép szemed hatalmát Szó nem festheti : Ily egypár szem, e hű szivet Ilyen égeti. “ Ismeretes az a két költeménye, melyek egyikében megengedi, hogy a kék szem is szép, de a sötétes éjszakára emlékeztető barna szem sugára tetszik neki ; a másikban azon kezdi, hogy szép a fekete szem, de még szebb a „kékszemü szerelem“, valahányszor nyilik, „ibolya kél benne“. Legtöbbet foglalkozik a szem színével két legliraibb költőnk, Petőfi és Tóth Kálmán. Petőfi legénykorában általában a kék szem­nek hódolt ; kedvelt kifejezése a „könyszem sugara“, egyhelyütt „kékszemü kökényfá“-ról zeng, „kékvirágához is hasonlítja kedvese szemét ; de jobban szereti az égről venni hasonlításait, pl. „Kedvesemnek kék szemében van egem„ : vagy: .Hányszor mondtam, hányszor Írtam én meg, Hogy már láttam tiszta kék eget! S ez hazugság, mert nem láttam addig, Mig nem láttam a te szemedet.“

Next

/
Thumbnails
Contents