Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-22 / 38. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE megkötött kezeinkkel mikor juthatunk mi oda, hogy gyárkémények füstölögjenek vidékünkön ? A közös vámterület áldásai mellett mikor fognak a mi tőkepénzeseink iparai és gyári vállalatok alapításába belemenni? Mikor a küldföldröl és különösen osztrák szomszédainktól beözönlő ipari termékek teljesen fedezik a mi szükségleteiket, mikor évenként több mint 800 milliót visz ki tőlünk a külföld ipara : akkor hogyan kívánjuk megakadályozni a kivándorlást erőszakos intézkedések nélkül ? Ha annak a külföldre kiözönlő 800 milliónak csak a fele maradna itt benn az országban: hány ezer és százezer munkáskéznek lehetne abból biztos keresetet nyújtani; hány ezer családnak nyugodt, megelégedett életet biztosítani? De inig ez el nem következik, addig a kivándorlás kérdése felszínen marad. És mindig apad azoknak a száma, akik mint katonák szolgálnák a hazát. Azonban nem kételkedünk abban, hogy a nemzetnek oly régen és oly hőn óhajtott vágya teljesedésbe fog menni s osztrák szomszédaink elé fogjuk emelhetni a háromszinü vámsorompót, amely reméljük, hogy egyúttal a kivándorlásnak is tilalom-fája lesz. —i—r. Szatmárvármegye népoktatása az 1905—10. években. Terjedelmes füzet áll előttünk, melyben Bodnár György, vármegyénk kitűnő tanfelügyelőle számol be a megye köz- igazgatási bizottságának Szatmárvármegye öt évi népoktatásáról. Rendkívül nagy gonddal és fáradsággal egybeállitott munka ez, mely tiszta képét nyújtja annak az örvendetes haladásnak, mely a tanügy terén állott be vármegyénkben s mely joggal engedi következtetni a kulturális és hazafias fejlődés áldásos korszakát. Meg vagyunk győződve róla, hogy annak a lelkiismeretes munkásságnak, melyet a kir. tanfelügyelőség Bodnár György tan- felügyelővel élén eddig is kifejtve oly elismerésre méltó eredményt ért el, a jövőben is hatványozott mérvben fog folytatódni s a czél: vármegyénk teljes meg- magyarositása, nem marad el. A nagyérdemű füzetből az alábbiakat közöljük olvasóinkkal: Tankötelesek létszáma és a tankötelezettség végrehajtása. Az 1903—4. tanévben Szatmár város kivételével vármegyénkben összesen 69,497 tanköteles volt, 1909—10. tanévben 70,698, iskolába járt tehát a tankötelesek 81 °/0. Az 1903—4. tanévben a vármegyében 399 népiskola működött 581 tanitóvai, az 1909—10. tanévben 432 iskolában 653 tanítóval. Jelleg szerint az elemi népiskolák igy oszlanak meg: 1) Állami iskola van — nem számítva ide a folyó tanévben létesitetteket — 44 községben 65, valamennyi magyar tannyelvű, 191 tanítóval 10,669 tankötelessel. Sajnos, hogy az ezen állami iskolákra utalt tankötelesek közül hely hiányában 1255 tanköteles nem volt beiskolázható. Az állami népiskolák fenlartására az állam 400,559 K-t, az illető községek 18,008 K-t fordítanak. Az iskolák elhelyezésének költségei legközelebbi öt év alatt 1.249,326 K-t igényeltek. 2) Községi iskola van 4 községben 4 tanítóval, 188 tankötelessel, valemennyi magyar tannyelvű. A tanítói javadalmakra 4720 K államsegély van engedélyezve. Az iskolák építkezésére semmi anyagi áldozatot nem hoztak s azok elhelyezései tűrhetetlenek. 3) Iikath. iskola van 52, magyar tannyelvű 114 tanitóvai, 6989 tankötelessel. A tanítói javadalmakra 58,937 K államsegély van igénybe véve. Az ezen iskolákra utalt tankötelesek közül hely hiányában 173 tanuló nem volt beiskolázható s még 8 állomás volna szervezendő. A közelebbi öt év alatt az iskolai építkezésekre a fenlartök 181,538 K-t áldoztak. 4) Gkath. iskolák száma (a munkácsi gk, püspökség joghatálya alatt) 22, mind magyar tannyelvű, 25 tanitóvai, 1698 tankötelessel, 20,071 államsegélylyel. 241 ezen iskolákra utalt tanköteles hely hiányában nincs beiskolázva s még öt állás volna szervezendő. Iskolai építkezésekre utóbbi 5 évben 46,523 K-t fordítottak. 5) Gkath iskola (a nagyváradi gk. püspökség joghatálya alatt) van 51, melyből magyar tannyelvű 22, nem magyar 29, összesen 66 tanitóvai, 3665 tankötelessel, 39,667 K állam- sególylyel. Ezen iskolákra utalt 275 tanköteles hely hiányában nincs beiskolázva s 9 állás volna e végett szervezendő. Iskolai építkezésekre 69,603 K-t fordítottak. 6) Gkath. iskola (a szamosujvári gkath. I püspökség fenhatósága alatt) van 88, magyar tannyelvű 8, nem magyar tannyelvű 80, összesen 95 tanitóvai, 5425 tankötelessel és 40,740 K államsegélylyel. Ezen iskolákra utalt 2110 tanköteles nincs beiskolázva. 41 tanítói állás volna szervezendő, iskolai építkezésekre 41,127 K-t fordítottak. 7. Bef. iskola van 133 s valamennyi magyar tannyelvű, 201 tanitóvai és 12,146 tankötelessel. Az igénybe vett államsegélyek ösz- szege 122,883 K. Az ezen iskolákra utalt 1279 beiskolázásán tankötelest s az egyes iskolák túlzsúfoltságát tekintve 26 állás volna szervezendő. Iskolai építkezésekre a közelebbi 5 év alatt 284,326 K-t forditoltak. 8) Ag. evang. iskola (a tiszavidéki ág. ev. püspökség joghatálya alatt) van 2 magyar tannyelvű 2 tanitóvai, 96 tankötelessel és 1930 K. államsegélylyel. Építkezésekre 21,500 K-t fordítottak. 9) Gör. kel. iskola (a nagyszebeni gör. kel. érsekség joghatálya alatt) van 1, nem magyar tannyelvű, 1 tanitóvai és 68 tanulóval, 25 be- iskolázatlan tankötelessel és 960 K államsegélylyel. 10) Izraelita iskola van 7, mind magyar tannyelvű, 15 tanítóval, 612 tankötelessel, 10,954 K államsegélylyel. Iskolai építkezésre 68,050 K-t áldoztak. 11) Uradalmi iskolák száma 6, magyar tannyelvű, 6 tanitóvai, 397 tankötelessel. Építkezésekre 24,000 K-t fordítottak. Összegezi-e tehát a fenti számadatokat, van e vármegyében és Szatmáron 432 elemi népiskola, melyeknél 110 iskolában nem magyar a tannyelv. Az 1909—10. tanévben 721 tanító tanított 41,953 tankötelest. Az állam 400,559 K-t fordított az állami elemi népiskolákra és 304,863 K segélyt nyújt a többi jellegű iskoláknál működő tanítók javadalmaira s öt év óta az állam saját iskolái elhelyezésére 1.249,326 K-t, a többi iskolafentartók 737,967 K-t, összesen tehát 2.987,293 K-t fordítottak. Akadályok a népoktatás rendezésénél. Azután igy folytatja a tanfelügyelő : Sajnos, a hitfelekezeti iskola fentartók áldozatkészsége elérte már azt a határt, melynek túllépésére nincs reménysége. is több részből áll össze. A két szem egymástól való arányos távolsága, a szemnyilás szabása, tágsága, a pillák hossza és sűrűsége, a szemöldök alakja, a szemgolyó nagysága mind részt követel bónrtei De, legalább a mai fölfogás szerint, a szépség legkiválóbb része a szem színe. A fölfogás különböző lehet, kinek a kék szem tetszhetik, de ha a neki tetsző szem szépségének megalkotásában talán főbb része van is egyébb tulajdonságoknak, az ember hajlandó mind azt á szépséget a szem színének javára róni. Persze, ha a szem szépségéről szólunk, mindig női szemet értünk alatta, a férfiak szép szemét senklsém Szokta méltatni. Mennyire fontos tulajdonságnak hisszük a szem színét, leginkább az bizonyltja, hogy még a szem jó vágy gyönge voltára is Szok- tunk a színből következtetni. Hogy, hogy nem, de nagyon elterjedt a közönség között az á vélemény, hogy a Szép szem gyönge szem. Nem tudnám megfejtetni, hogy e hiedelemnek mi az eredete '? Talán az, hogy a szépség múlandó, tehát a szép szem se maradhat jó szem? Talán része van benne annak a tapasztalásnak, hogy a közellátó ; nagyszabású, tágnyilásu, lassú forgásu, álmadozó természetű, ami mind a szépségnek vonása s különösen széppé válik az ilyen szem, ha még fekefaj^ a,, színe. Másrész^^^jg^^.fi^ék szemről azt hiszik, hogy gyönge, talán arra a ta pasztalásukra támaszkodhatnak, hogy a leg- gyöngédebb szőke szépség, amelyhez a legkékebb szem is tartozik, a leghervadóbb, tehát a kék szem jósága sem maradhatna állandó ; egoeqosa mexa tí ygn neqqo ; eisoz fán jsang talán azt is látták, hogy a fehér hajú albínók, kiknek szemét minden kis világosság bántja, éppen a legvilágosabb kékszemüek. Legerősebb szemnek tartjuk azt a zöldes színű szemet, melyet macskaszemnek mondanak. Ez egyszerűen abból ered, hogy a macska, melynek hasonló a szeme színe, sötétben is lát. A nép babonás hite még bűvös hatást is tulajdonit bizonyos sötét tüzű szemeknek ; kivált a gyermekét félti az igézéstől vagy szemveréstől. A költői nyelv innen vette a szép szemre alkalmazott „igéző“ jelzőt. Habár a szem színe egészen mellékes dolog, a szemnek csak esetleges tulajdonsága, azért a költői nyelv főképpen a szem színéért lelkesedik ; a szem szépségét egyesíteni szokta a szem színének magasztalásában. Igaz, Homérosznak, az ő istennői szemének festésében nem csak a szem nagysága és ragyogása iránt volt érzéke, neki a felséges Héré csak „boópisz“ tinó-szemű vagyis nagy- szemű volt, Athéné pedig „glaukopisz“, bagoly- szemű, vagyis ragyogó szemű volt. A legfön- ségesebb költemény az „Énekek éneke“ pedig á nő és férfi szépsége festésében egyaránt csak a ..galambszem“ kifejezést ismeri. A mái poézis ritkán hagyja figyelmen kívül a szép szemben a ázinét. Leghatározottabban féjézi ki véleméhyét az olasz népies költés tísibós''véfiáe l7n<l,l<i l ed dmlíll móri rub^ cuori; Öeehi é'életti fa’ amori ; . „ . r‘Oo<ft8,Jl>isi paradisi ; «fim: Occlii bianchi-t-bah ; “ elrabolja a szivet; a kék 1 szem szerelemre gerjeszt; a zöld szem boldogít ; a világosszürke szemtől irtózik az olasz.) A mi költőinkben bőven találunk a szem színére példát. A mi keverék fajunk bővelkedik a szép szemek mindenféle fajtájában. Vörösmarty kék szemek „egéről“ „lángoló“ „kökény“-szemről, „viola“-nézésről, „virág- szemü“-leányról zeng. Emma szépségét zengve azt vallja hogy : „Soknak mennye a bogárszem, Soknak a kökény ; Sem bogárért sem kökényért Nem hevtilök én. Emma szép szemed hatalmát Szó nem festheti : Ily egypár szem, e hű szivet Ilyen égeti. “ Ismeretes az a két költeménye, melyek egyikében megengedi, hogy a kék szem is szép, de a sötétes éjszakára emlékeztető barna szem sugára tetszik neki ; a másikban azon kezdi, hogy szép a fekete szem, de még szebb a „kékszemü szerelem“, valahányszor nyilik, „ibolya kél benne“. Legtöbbet foglalkozik a szem színével két legliraibb költőnk, Petőfi és Tóth Kálmán. Petőfi legénykorában általában a kék szemnek hódolt ; kedvelt kifejezése a „könyszem sugara“, egyhelyütt „kékszemü kökényfá“-ról zeng, „kékvirágához is hasonlítja kedvese szemét ; de jobban szereti az égről venni hasonlításait, pl. „Kedvesemnek kék szemében van egem„ : vagy: .Hányszor mondtam, hányszor Írtam én meg, Hogy már láttam tiszta kék eget! S ez hazugság, mert nem láttam addig, Mig nem láttam a te szemedet.“