Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-22 / 38. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. R®eg)elerik trirrien csfitörtökcn. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre.................................4-— .. Ne gyedévre.........................2 — „ Eg yes szám.........................—-20 „ Köz ségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. szerkesztő. A szépirodalmi reszt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiad ': a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Bementeden leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A mi nagy bajunk. Az országszerte s megyénkben is nagyrészt már lefolyt sorozás újból és isméiéivé elénk tárta azt a két szomorú képet, melyeket évente ezen alkalommal szemlélni már-már meg is szoktunk. Az egyik a csenevész, degenerált nemzedéké, másik a kivándorlásé. Amazokkal ezúttal nem foglalkozunk, de a kivándorlással igen, mert a sorozások ijeszlö módon igazolták lakosságunk megfogyatkozását s láttuk, hogy egyes vidékeken a hadkötelesek fele nem állott a mérő-lécz alá. Borzasztó arányokat ölt a kivándorlás vármegyénkben. Mennek az emberek. Útlevéllel vagy a nélkül, de mennek. Mert hiaba vetik őket a legnagyobb ellenőrzés alá, találnak utat és módot arra, hogy kijussanak útlevél nélkül is. És nemcsak a kivándorlásra csábitó ügynökök végzik el munkájukat derekasan, hanem egyik legnagyobb oka a kivándorlás növekedésének, a visszatérők biztatásai és beszédei. Hiába követ el a falu papja, jegyzője, tanítója minden, hogy a kifelé törekvőnek lelkében megfogamzott vágyat kiirtsa,1 hiába hallják, olvassák, hogy annyi' derék honfitársunk, falubelijök lelte irtózatos halalat egy-egy nagyobb bánya, vagy gyári-szerencsétlenségnél, — nem ér sem-1 mit, — mert minden okos szónál nagyobb csábitó erővel bir az idegenből postán hazaérkező pénz, vagy egy-egy viszatért társuknak Amerika földjéről mondott meséi. Mert nem egyizben tapasztaltuk, hogy az Amerikából viszatérő nem hogy visszatartani igyekeznék honfitársait, hanem még biztatja őket a kivándorásra. Valóságos Eidorádónak rajzolja le az ottani visszo- nyokat, hol a meggazdagodás csak az egyén akaratától függ. S ha azután a visszatérő tényleg valami kis vagyont is szerzett, az ö sikere 50—60 embert csábit maga után. Eladja vagy megtérüli ingatlanát, melyből eddig szerényen bár, de tisztességesen megélt; itt hagyja fiatal feleségét, apró gyermekét s megy, űzi, hajtja a vágy a vagyonszerzés vágya. Itthon pedig fogy, egyre fogy a dolgos kezek száma, pusztul az ősi kisbirtok, mert a szegény itthon maradt asszony nem képes a földeket jól munkálni, annak hoza- dékát kellőleg kihasználni. S hogy mit vészit az ország az ö munkás kezének hiánya miatt, mily óriási kárára válik ez a nemzeti vagyonosodás- nak, az csaknem kiszámíthatatlan s leg- kevésbbé sem ellensúlyozza az a pénz, melyet az idegenből hazaküldenek. Valóban legfőbb ideje már annak, hogy ezzel a kérdéssel a legkomolyabban TÁHCZA. A szem. Irta : Pozsonyi Gábor. Az ember arczát legjobban a ragyogó szempár ékesíti. Az ember érzelmei, indulatai, testének egészségi állapota, mind leginkább a szem tekintetében nyilvánulnak meg. Rettenthetetlen bátorság néz. ki a hős szeméből, epe- dően néz a szerelmes leányé, bojdogság sugárzik a szerető feleség tekintetéből, ártatlanság tükröződik a gyermek szelíden néző szemepárjából, a biró szúró nézésétől retteg a gonosztevő, mindenki kellemetlen érzéssel, bántódással fogadja a skeptikus ember gúnyos pillantását. Az érzelmek és indulatok valóban a lélek tulajdonságai; de külső nyilvánulásaik megalkotásához az arcz vonásai s kivált a szem mozgásai hatnak össze. Hogyha pedig bizonyos lelkiállapot állandósul, vagy legalább gyakran nyilvánul az emberben, akkor az arczvonások bizonyos rendeződést szoknak meg, a szem mozgásai bizonyos tekintetre szoknak rá, úgy, hogy az arczból, a szemből következtethetünk az ember természetére. A kifejezéshez a két szem állása és irányulása, a nyitódás vagy a behunyódás bizonyos foka járul a szem részéről. Aszerint mindenféle szem kifejezhet minden érzést, indula tot és lelki állapotot. A kékszemü ősgermánok hősei bizonyára tudtak olyan bátran nézni a barnaszemü rómaiak szeme közé, mint amily bátor tekintetű volt Akhilles barna szemű népe. Szerelmesen epedni nemcsak a kékszemü Gretchenek tudnak, a mi leányaink szeme is tud epedően nézni, ha fekete is. Az anyai boldogság nemcsak kék szemből sugározhat, a barna szemű menyecske tüzes szeme is áraszthatja a boldogság szelidebb fényét. Szúró tekintet és gúnyos pillantás akár barna, akár kék vagy szürke szemnek lehet a sajátsága. Mégis van valami igazság a közfelfogásban is, mely azt tartja, hogy bizonyos szinü szem bizonyos természettel vág egybe. Az ártatlan kis gyermek szeme többnyire kék ; ha később megbámul is, mint kéknefelejts kéken nyílik e világba. A kék szem fénye szelidebb, ha tehát még szelidlelkü is a tulajdonosa, a léleknek ez asze’idsége csak annál inkább kifejeződik a szemben. A fekete szem általában ragyogóbb, mert a fénye a sötét háttér előtt szembetüfoglalkozzunk. Legfőbb ideje már annak, hogy a kivándorlás megakadályozására oly intézkedéseket léptessünk életbe, melyek radikális gyógyszerül fognak hatni. A kivándorlás megakadályozása azonban nem erőszakos utón, nem a kivándorlás alakiságának megnehezítésével, nem is az egyéni szabadság súlyos megsértésével érhető el, hanem oly intézkedésekkel, melyek a kivándorlásra hajlókat önként fogja szándékuktól visszatartani. Erre pedig csakis a gyár- és kisiparnak fellendítése és fejlesztése lenne a legalkalmasabb. Mert bármennyire is csábítsa az embereket az Amerikában elérhető magas munkabér, melyet talán idehaza meg nem kaphatna, mégis ez a magyar íöld, a család, bir annyi vonzerővel, hogy az állandó és biztos keresetet élvezők nem egykönnyen fognak reá- fanyalodni a messze, veszélyes és sokszor sikerteten tengeri útra. Ha minden vidéknek meg lenne a maga gyári vagy ipari vállalata, hol a földműves magának vagy családja tagjainak biztos kenyeret kaphatna s mellékesen művelhetné csekély földjét is: akkor a kivándorlás önként megszűnnék, akkor a magyar nem vágyna tengeren túl keresni boldogulását s nem mutatna oly szomorú statisztikát a sorozási lajstrom sem, De mikor érhetjük ezt mi el? A m i nőbb ; ha tehát a lélek heves, csak annál élénknbb a szem tüze. ,Nem csoda, ha többnyire csak tüzes fekete szemről és szelid kék szemről szokás szólani. E fölfogás kifejlesztésére bizonyára az is halott, hogy a nyugodtabb, hidegebb természetű északi népek kéksze nüek, az élénkebb, hevesebb vérü déliek pedig fekete szeműek. Ezeknek élénksége tehát csak annál ragyogóbbá teszi sötét szemüket, amazok nyugodtsága csak annál inkább meglátszik a szemükben is. Ha már a közfelfogás megállapította, hogy a barna szem tüzesebb, a kék szelidebben égő, könnyen tovább fejlődhetett az a nézet, hogy akinek fekete a szeme, annak érzelmei nem lehetnek állandók, tüzük hevesen fellobbanhat, de hamar ki kell aludnia ; ellenben a kékszemüek tüze nem lobban föl hevesen, annál tartósabb, természetük a hűség. Még a szinek jelentésében is talán a szemnek tulajdonított hűség tette meg a kék szemet a hűség és állandóság szinévé, nem pedig a kék szin jelentése szerint nevezték a kék szemet a hűségesek szemének. Említettem, hogy a kifejezés megalkotásához a szemnek többféle tulajdonsága és mozgása hat közre ; éppen úgy a szem szépsége
