Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-08 / 36. szám
XXVSI. évfolyam. Nagykároly. 1910. szeptember 8. 36. szám. NAGYKÁROLY ÉS Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt Nagykároly város hivatalos hirdetései IPegjeleirtik minder csütörtökön. •"V. Előfizetési árak : A politikai rész szerkesztéséért felelős: Egész évre .............................8-— kor. Adler Adolf Fél évre 4' szerkesztő. Negyedévre.........................2-— ” A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Créza főmunkatárs. Eg yes szám.........................—'20 „ j Laptulajdonos és kiacb>: Közs égi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Védekezzünk! Az egész országban a kolera ellen való erélyes védekezést látjuk. Minden város jó előre megtesz minden intézkedést arra nézve, hogy ha a reitegést keltő vendég megtalálná látogatni, már készen találja a kellő fogadtatást. Két oldalról is fenyegeti az országot a veszedelem. Oroszország és Olaszország felöl. Fiúméban már minden intézkedés meg van téve, hogy ha a rettenetes betegség onnan találna belopozni, már csirájában elfojtassék a veszedelem. Galícia felől pedig a határrendőrség őrzi a határt s emberileg minden lehetőt megtesznek, hogy országunkat a fenyegető veszedelem ellen megvédjék. De nem elegendő, hogy csak maga a kormány vagy a közvetlen veszedeiem alatt álló városok tegyék meg óvintézkedéseiket, hanem minden egyes városnak sőt falunak is meg kell tennie a maga kötelességeit, hogy ne legyen az országban egyetlen hely sem, mely készület- lenül várja a haláltosztó rémet, mert — bár Istennek hála —- szórványosan ugyan, de mégis fordultak már elő koleraesetek, amelyek azt igazolják, hogy a legnagyobb elővigyázat mellett a betegség csirái megtalálják az utat hazánkba is, és hogy milyen rettenetes az, ha TÁR CZ A. Manó bátyánk Lipcsében.*) Van szerencsénk magunkat bemutatni. .Leipziger Sludent“-ok — paukolási macska- karmolások nélkül — és lakótársak vagyunk. Immár nyugodtan' merjük ezt nyilvánosságra hozni. Idestova egyikünk sem félhet már attól a pofontól, melyet a válás könyei között is, utolsó pillanatban is ígért édes apánk az esetre, ha nem keresve a német társaságot, perfekt német tudás nélkül kerülünk haza. Manó bátyánk ugyanis lipcsei tartózkodása alatt mélabus mosollyal ismerte meg ami sikeres nyelvtanulási módszerünket, amelyik könnyebb Poussaint—Lengenschmidtnél és kellemesebb Berlitznél. Manó bátyánk! Van-e ki e nevet nem ismeri — Nagykárolyban! Mi nem mondjuk meg, ki ő! Azoknak Írunk, akik úgy is tudják, kiről szól az ének. Hiszen csak egy Manó bátyánk van Nagykárolyban. Ez az egy Manó *) Ért a kis közleményt Somossy barátunk már régebben küldötte be hozzánk, de a lapunk nyomdájában hosszabb ideig tartott nyomdászsztrájk miatt csak most közölhetjük. valahol felüti fejét, azt az eddigi sajnos tapasztalatokból tudjuk. Ami városunk közel van a halárszélhez és pedig Galiciahoz, a honnan igen könnyen behurcolhatják ezt a betegséget. Galiciát Marmarosszigettel, Szatmárral élénk üzleti forgatóin köti össze és vásáraikat igen sok lengyelországi ember látogatja. Azért tehát egy cseppet sem felesleges az élénk vigyázat, „mert jobb félni, mint megijedni.“ Szatmár város rendőrfőkapitánya már megtette a maga intézkedéseit és szeptember hó 5-től kezdve a dinnye eláru- sitását is megtiltotta, mint amely gyümölcs igen könnyen terjeszti a kolerát. A kolera elleni leghattntfósabb védekezés a féltében tisztaság'', Ezt hirdetik mindenfelé, ezt ajánlák az orvosok és az egész hivatalos apparátus ennek elérésére törekszik, mely azonban — sajnos — a közönség hihetetlen könnyelműsége mellett bizony kevés meghallgatásra talál. De a közegészségügyi követelmények sokkal szigorúbbak és fontosabbak annál, semhogy kellő erély mellett a hatósági intézkedéseknek érvényt szerezni ne lehetne. Csak meg kell kisérelni s a ki nem engedelmeskedik, azzal szemben a törvény teljes szigorát kell alkalmazni. Hogy városunkban történtek volna oly intézkedések, melyekkel a közönség i jó eleve kötelességeire figyelmeztetve lett volna — igazán nincs róla tudomásunk. A lapokban közölt cikkeken kivül ugyan a hatóság füle botját sem mozgatta meg még eddig. Majd a tizenketiedik órában, amikor már későn fogunk felébredni? Pedig nagyon jó lenne egy kicsit széjjelnézni a városban. Magában a város belséjében levő nagypiac melegágya a kolerának. A hetivásáronként összegyűlő temérdek ló és marha annyi trágyát es ganajt hagy ottan, amely két-három napig, sőt esős időben tovább is, hever ott eltakaritat- lanul, hogy egy veszedelem idején nem tudnánk menekülni a bajtól. Utcáink piszkosak, bűzös ételmaradékok terjesztik a betegségeket s nincs aki azoknak eltakarítását ellenőrizze. Magában a város belsejében a sertéstartó gazdák nincsenek ellenőrizve, hogy a trágya kihordása és a sertésólak fertőtlenitése iránti szabály- rendeletileg előirt kötelességeiket betartják-e? Esetet tudunk arra, hogy a gazda a rendőrség legszigorúbb meghagyásának sem tett eleget és mégse érte el a kellő büntetés. Vannak oly magánházak melyeknek udvarai sárral, piszokkal, ganéjjal vannak telve, de azért a gazdának esze ágában sincs udvarát kitakarítani, mert tudja, hogy nincs aki ezért megbüntesse. Felhivjuk városunk intéző köreit, de bátyánk látogatásának, örvendetes hírével lepett meg a következő sürgönnyel: „Karlsbad, délután 5 órakor érkezem, várjál.“ No már sok sürgönyt olvastunk és irtunk életünkben, de még ilyent se nem irtunk, se nem olvastunk, de még nem is pipáltunk. Dresdner Bahnhof, Eulenburger B., Türinger B., Bayerischer B., Berliner B. ez mind egy- egy állomás. Karlsbad felől 1/s 5-től 1j3 6 ig mindegyikre érkezik vonat. Csak épen 5 órakor nem. Most légy okos Domokos. Nagy bölcsen elhatároztuk, hogy felosztjuk egymás között a Bahnhofokat s befutjuk az összes vonatokat. Megtörtént. Egyikünk — a szerencsés megtaláló — diadallal tért haza kedves vendégünkkel, másikunk szomorú lemondással kapaszkodott fel a 3 emeleten. Az öröm teljes. — Mit nézzünk meg legelőször, mi érdekel téged, kedves Manó bátyánk ? — Hát első sorban a lavór. — S aztán ? — Aztán minden. Részünkről pikáns mosoly: Minden ? Lesújtó pillantás : Ha tudná az apátok! A tisztaság kutforrása után a tudomány kutforrása következett. —- No, gyerekek, hát mutassátok meg ne kém a várost. Hallottam, hogy szép az egyetem. Nemde?' — óh, oh, oh, igén! s zavartan pillantottunk egymásra. De nyugodtan elindultunk az — egyetem felé. Egy szép, hatalmas épület elé értünk. Ez talán jó lesz egyetemnek, gondoltuk magunkban s szónoki pathosszal kórusban szavaltuk: Ez az a hires 500 évés egyetem ! Az idő vasfoga patinát harapott rá! — Szép. Nyitva van ? — Nincs, most még a beiratások tartanak. — Kár. Iparkodtunk tovább a Rathaus felé s útközben áldottuk az isteni szórakozottságot, mely az 500 éves egyetemen nem látta meg a felírást: „Germánia fürdő.“ — Ez a Rathaus. A legkitűnőbb automata. Az ember bedob egy követ és kiugrik egy rendőr. Különben a város nagyrahivatottságá- nak, a német nemzet fenkölt érzelmének alakba öntött megtestesülése. Elmosolyodva frázisunkon, gúnyosan sajnálta le: Szép, szép, de mit ér, ha nincs rajta a Flórián szobor. Innen nem messze a Bismarck szobor ékeskedik. — Látod, Manó bátyánk, ezt a hatalmas bronztalapzatot, a vaskanczeliár büszkeségtől i
