Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-08 / 36. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE \ különösen polgármesterünk és a rendőrkapitány figyelmét és kérjük, hogy a város közönségének érdekében rendeljék el a legmesszebb menő óvintézkedéseket, ezeknek teljesítését a legszigorúbban ellenőrizzék, mert ha a baj már meglesz, későn lesz minden és a városi hatóságot oly mulasztás vádja terhelné, amelyet nemtudjuk, hogy viselnének el ? Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap délelőtt Debreczeni István polgármester elnöklete i alatt mérsékelten látogatott rendes közgyűlést tartott, amelyen számos nagyjelentőségű ügyben hozott határo, ‘ot. Elnök üdvözli a jelenvoltakat, a gyűlést j megnyitotta. Ő Felsége köszönő kéziratának kihirdetése. A tárgysorozat első pontja Ő Felsége szü- J letésének 80-ik évfordulója alkalmából az or-1 szág minden részéből kifejezett szerencsekivá- j natokért legmagasabb köszönő kéziratának kihirdetése volt. A kéziratot lapunk előző számában egész terjedelmében közöltük s igy | annak újabb közlését nem látjuk szükségszerűnek. Városi pénzek gyümölcsöző kezelése. A városi hatóság kezelése alatt álló pénzek pénzkészletének gyümölcsöző elhelyezése tárgyában a képviselőtestület névszerinti szavazással elrendelte, hogy az összes pénztárak gyümölcsöztetendő készletei — a gyámpénztári készlet kivételével, melyre nézve külön hozatott határozat — elsősorban magánosoknál teljes biztosíték mellett helyeztessenek el; az igy el nem helyezhető összegek, úgyszintén a házipénztár pénzkészlete s az alapoknak és alapitványi pénzeknek, valamint a város kezelése alatt álló egyéb pénzeknek oly összege, melyek a forgalomban nem szükségesek, — a ' magyar állam által kamataira nézve biztosított | értékpapírokban jelenleg elhelyezett összegek lehető érintetlenül hagyása mellett — a követ-1 kező öt helyi pénzintézetbe és pedig a Nagy-j károlyi Takarékpénztár, Népbank, Kereskedelmi és Iparbank, Központi Takarékpénztár és Hi-1 telbankba lehetőleg egyenlő arányban helyez- j tessenek el. Elrendeli egyben a képviselőtestül let, hogy a város részére teljesítendő szállításokat és munkálatokat illetőleg, bánatpénzül vagy biztosítékul más helybeli pénzintézet betétkönyve is elfogadtassák. A gyámpénztár pénzkészletének gyümölcsöző kezelése tárgyában pedig az határoztatott el, hogy azok csakis jelzálogkölcsönként adatnak ki, egyébiránt szintén íentjelzett pénzintézetekben helyeztetnek el. A „korparéti“ iskola. A Korparéten felállítandó állami elemi iskola elhelyezése czéljaira terület megvéte- ügyében a képviselőtestület ugyancsak névszerinti szavazással a következőkép döntött: A 163—1908. és 43—1909. kgy. számú véghatározatok értelmében elhatározta a Kor- pareten létesítendő egy tantermes állami elemi iskola s tanítói lakás elhelyezése czéljaira a nagykárolyi 2055 sz. telekkönyvi betétben 5310 hr, szám alatt felvett, u. n. korparéti tagbirtokhoz tartozó területből a szentmiklósi ut mellett 1600 Q-öl területnek gróf Károlyi Antal tulajdonostól 600 kor.-ért leendő megvételét s az azon felépítendő egy tantermes iskolát s tanítói lakással együtt á.l. elemi iskola czéljaira a kir. kincstárnak mindaddig, mig azt iskolául használja, kizárólagos használatúba ádja át. Elfogadja képviselőtestület eladó gróf Károlyi Antal azon kikötését, hogy a megveendő fentemlitett földterületet Nagykároly városa csak iskola elhelyezése, tanítói lak és kert czéllaira használja s megengedi, hogy ezen korlátozás telekkönyvileg is bejegyeztessék. A megveendő iskoiatelek vételára az állami iskolák létesítésére felvett kölcsönösszegből fizettetik ki. Az 1911. évi költségvetés. Az 1911. évi házi pénztári s a községi közmunkára vonatkozó költségvetés áliapittatott meg ezután s ezzel kapcsolatban néhány mó- dósitás eszközöltetett abban. A költségelőirányzat a következő főbb tételeket tűnteti fel: I. A házi pénztárnál: Bevétel 166,421 K. 45 fill. Kiadás 343,426 K, 57 fill. Hiány: 177,005 K. 12 fill., mely utóbbi az állami adók összes nemeire kivetendő 98 °/0 községi pótadóval nyer fedezetet. Utasítja egyben a képviselütestület a városi tanácsot, hogy a 18,000 kor. ban számításba vett állami adóalap lényeges emelkedése esetén a községi pótado-százalék újabb megállapítása végett a képviselőtestülethez tegyen előterjesztést. II. A községi közmunkapénztárnál a szükséglet 9210 kor.-ban állapittatik meg, mely szükséglet fedezésére az 1911-ik évre a közs. közmunka kivetése az 1890. I. t. ez. 48. §-a értelmében elrerdeltetik. Lényegesebb változások még a költségvetés kapcsán : Az állatorvos fizetése. A városi állatorvos fizetése évi 2000 kor.-ra egészittetett ki. Rendőrség helyett csendőrség. A képviselőtestület megbízta a polgármestert, hogy a városi rendőrségi teendőknek a m. kir. csendőrséggel leendő ellátása, illetve e ezélbói tárgyalás megejtése s a feltételek meg- állapitasa iránt a város közönsége nevében a belügyminiszterhez terjesszen elő kérelmet s a tárgyalás eredményét, illetőleg a megállapított ! feltételeket végleges elhatározás vegett terjessze a közgyűlés elé. Apróbb ügyek. Elöterjesztettett az iparostanoncz s a gazdasági ismótlőiskolai költségvetésnek a házi- pénztári költségből való kihagyásának ügye. A pénzkezeléssel az iskolák felügyelő-bizottsága bízatott meg. Az irodaszerek kézileg fognak beszereztetni. Az önk. tüzoltó-egyesület 800 korona segélyt kap. A Hajduköz-utczának a Nagy- és Kishajdu- város-utezák közti részén a jövő évben köves utat készítenek. Weisz Lajos és társainak kérelme a Szé- | chenyi- és Hetsastoll-utcák közti sikátor kikövez- j tetése iránt nem fogadtatott el s úgy ez a ! pont, mint a Könyös-utczanak köves úttal való ellátása ügyek iránti levetettek a napirendről. A Kaszinó utczai háztulajdonosok kérelme. Kerekes Zsigmond és társai kérelmezték a Kaszinó-utcza északi oldalán vízlevezető betoncső készíttetését. Képviselőtestület megbízta a városi tanácsot, hogy említett utcza északi oldalán a Kölcsey-utczától a Dienes István-féle s a Ka- szinó-utezai 2 népsorszámu Schnébly Jánosné- féle telkek közt vezetett 228 hrsz. árokig a vizlevezetés czéljaira 5 cm. belátmérőjü betoncsőnek az 1911. óv folyamán leendő elkészítését rendelje el. A betoncső tartozékai elégő öntudatos arcát s mellette az élethü birodalmi kutyát ? ! — Látom, látom, de melyik itt Bismarck, melyik a birodalom s melyik a kutya? Estére jár az idő, szórakozást keresünk. A Kristall-Palast esti előadását élveztük végig, majd különböző zsánerű kávéházról-kávéházra jártuk a búcsút. Az utolsó helyiség — amelyikre még emlékszünk — az éjjeli életéről hírhedt „Nacht Asyl“ volt. Speciális német lebuj a főutcán — a mulatóhelyek Saharája. A falakat a nikotin meszelte be s a Gorgij kép fél szemmel tekint ránk. A 240 font-os, vörös pojácaruhába bujtatott pincér nagy hangon hirdeti épen ez éjjeli menedékhelyből nyiló katakombák látványosságait. 10 egesz pfennigért azaz 6 krajcárért tekinthetők meg. Manó bátyánk habozás nélkül vágta ki az összeget s élvezettel szemlélte az elmésen összehordott ostobaságok tömkelegét. Mert hát Lipcsében sohasem is volt, sohasem is lesz katakomba. Mulatságos tréfa az egész, ahol Ádám és Éva jegygyűrűjétől s Kolombusz tojásától kezdve az orleansi szűzen keresztül az uj német választótörvény 1. §-át jelképező szájkosárig minden látható. Mikor a „Csak idegerősöknek“ felirásu pincéből kibújtunk, Manó bátyánk ránk för- medt: Nekem ugyan erős idegeim vannak, de azért menjünk már aludni. Lefekvéskor az ajánlatok a másnapi felkelést illetőleg 8 és 12 óra között váltakoztak. Végre szavazás utján (Manó bátyánk kettőt számított) 9 óra lett a győztes. így aztán alkalmunk nyílt megmutatni a „népek családjának“ emlékművét s még idejekorán megebédelni a Panorámában. Manó bátyánk rendel. — Sie, Kellner . . . — Pardon, szólottunk közbe, itt az a sajátságos szokás van, hogy minden pincért Obernek hívnak. — Jól van hát, also Sie, Ober, bringen Sie mir . . . izé Hachsen . . . hiszen wissen Sie das. Mint a vendéglátásban szakember, úgy kedves vendégünk is mindig és minden helyen igyekezett ellesni a konyhatudomány csinja- binjait. Elsősorban is óvatos körülpillantások között zsebre dugta az étlapot. Másod sorban a kijárások helyett mindig ügyesen eltévedt — a konyhába. Talán végig is kóstolta. De ez üzleti titok. A délutáni sétán arról beszélgettünk, hogy Lipcsében tisztességes nők is minden utógondolat nélkül elfogadják a meghívást délutáni kávéházba egy nemzeti csokoládéra. — Nem hiszem, jelentette ki Manó bátyánk. Arra jön egy hölgy. Egyikünk tisztességes meghajlással elébe áll s megszólítja: „Ha kellemes Önnek, kedves kisasszony, tartson velünk kávéházba. Magyarok vagyunk. Ez itten a mi kedves nagybátyánk, félig-meddig lipcsei ember, minden vásáron itt van, nagykereskedő odahaza Magyarországon.“ — Igen, igen, ha jól emlékszem a márciusi tnessén is láttam ezt az urat, kint a Carous- selben. Manó bátyánk, ki életében most volt először Lipcsében, haragosan ránk kiáltott: Elhiszem ! Elhiszek már mindent, csak küldjétek a pokolba. Mi rövidesen meg is tettük. Este — ünnepnap lévén —■ egyikünk meghívta vacsorára nyelvmesterét. Manó bátyánkat természetesen, mint nagybátyját mutatta be. A nyelvmester egész vacsora alatt feszengett. Nem szorongatta tanítványa kezét még az asztal alatt sem, csupán egyszer súgott a fülébe valamit: „De?! Nem mondja el az Önkii otthon a szüleidnek ?“ Vacsora után vschwóf“ a szakadásig. Mert hát kérem, a schwóf, az tánc. Illetőleg tánc- mulatság egyetemi diákok és vendégeik számára — meghívó nélkül. Minden tour 10 pfenniget kóstál, melyet a tánc közepén egy pillanatnyi szünet alatt kell lefizetni. A másikunk a bálteremben ismerős nyelvmesterre akadván, Manó bátyánkat szintén Onklijának mutatta be, mire ö indignálódva fakadt ki: „De most már elég legyen ám! Utóvégre már elfelejtem, hogy ki is vagyok én ! Egyiknek is a nagybátyja, másiknak is a nagybátyja? Lassankint már azt sem tudom, merre felé hazudjam.“ Másnap aztán . . . De hát mindenféle szerelemnek vége szokott lenni! Elérkezett Manó bátyánk távozásának ideje. Egyikünk még az ágyban vett tőle bucsucsókot, másikunk elkísérte — egyikünk otthon sirt egyedül, másikunk vele sirt. Most pedig kellemes visszaemlékezésünk fájó érzésével forgatjuk a tollat. Forgatjuk erre, forgatjuk arra, de mégis legtöbbet gondolunk ami kedves Manó bátyánkra. Vagy talán érezünk! Érezzük, hogy egy emlékkel gazdagabbak lettünk s egy reménnyel szegényebbek. Ez a remény Manó bátyánk újabb látogatása, melyet mégis, noha valótlannak látszik, egész szívből őszintén óhajtana SomoBgy és Szilárd.
