Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-18 / 33. szám
XXVII. évfolyam. 33. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. M$egjeler*ik iminden csötöríSkön. Előfizetési árak: Egész évre..................................8-— kor. Fél évre ......................................4-— „ Ne gyedévre.............................21— „ Eg yes szám.............................—'20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A király. Nagykároly, aug. 18 A mai napon ünnepli I. Ferencz József Ausztria császára és Magyarország apostoli királya születésnapjának nyolcz- vanadik évfordulóját. A Gondviselés ritka kegyelme megengedte azt, hogy az agg uralkodó ezt a nevezetes napot teljes testi egészségben és szellemi frisseségben érje meg. Az egész müveit világ egybeolvadó tisztelettel és becsüléssel tekint ma az uralkodó felé, ki annyi évtizeden keresztül, annyi sorscsapás között, rendületlen hősiességgel sziklaszilárdan áll, megfogyatkozott erővel, de nem lankadó köteles- ségtudással, az uralkodóknak eszményképeként. Ki nem ismeri azt a sok sorcsapást, mely I. Ferencz Józsefet hosszú életén keresztül érte ? Kinek szivét nem hatják meg azok a megrendítő szerencsétlenségek, melyek véresre sebezték az ő szivét is ? Azok a fájdalmak, melyeket sem a királyi trón fénye, sem a földi hatalom minden eszköze nem volt képes feje fölül elhárítani, vájjon lelkét meg ne törték volna ? Nyolcvan év súlyos terhével vállán, az élet alkonyának tudatával, az agg király ünnepet ül. Köréje sereglenek családjának tagjai, hogy szerencsekivánataikat fejezzék ki e napon. A világ minden részéből, uralkodók népek egyaránt sietnek ma, hogy tolmácsolják azokat az érzelmeket, melyeket egy lovagias, bölcs, tiszteletreméltó fejedelem hosszú uralkodása alatt tanúsított, magaviseletével tőlünk is kiérdemelt. Az üdvözletek tömegéből azonban messze kimagaslanak és az ő szivéhez is bizonyára legközelebb állanak azok a jókívánságok, amelyek a jogara alatt álló népek szivéből fakadnak és ezek között nem utolsó helyet foglalja el a magyar nemzet hódolata. A magyar nemzet, mely fenkölt királyának minden bánatában, olyan mélvsé- ges fájdalommal vett részt. — mely épen olyan mély, olyan igaz gyászt visel azokért, a kikért királyának szive sajog. A magyar nemzet őszinte, szeretetteljes szívvel áll ma királya elé s azzal a hagyományos hűséggel és loyalitással köszönti őt ßziiletösnapj áriak nyolcvanadik évfordulóján, amely ment minden hátsó gondolattól, mely Szent István koronájának viselőjét a magyar nemzeti egység és ! sauverinitásának kifejezőjét illeti, Ezt a szép napot nem szabad semmiféle disszonáns hangnak megzavarnia. Ennek a napnak fényessége a paloták büszke kapuitól a gunyhók szerény ablakáig elhatol s mindenütt, hol magyar szív dobog, egy ima kél az ajkakon : a királyért! A királyért, akinek életéhez vannak fűzve nemzetünk azon reményei, amelyek megvalósítását óhajtja. Akitől várja, reméli sorsának jobbra- fordulását. Mert az ö uralkodása alatt a jövő szebbnek, jobbnak látszik, mert a törvény és alkotmány tiszteletétől elvárhatja, hogy megértve hü magyar népét, ennek az országnak boldogulását elősegíti. Nagy Magyarország minden templomában hálaadó zsolozsmák szállanak az Ég felé, könyörögve az Egek Urához, hogy tartsa meg az uralkodó életét népei javára. Mert mig Ferenc József ül a királyi trónon, addig a nemzet nyugalma biztosítva van és nem kell aggódnunk a bizonytalan jövőért! Azért szívből kívánjuk mi is : Éljen a király! István király emléke. Szent István napjára az alkalmi elmélkedések hosszú sorozata szokott megjelenni, a történelmi emlékek és hagyományok kultuszát, ébren tartva, a tanulságokat pedig a változó idők változó eseményei szerint fűzve kapcsolatba a régmúlt idők nevezetes momentumaival. Mert egy ugyanazon eseményből is korszakok és hangulatok szerint különböző konzek- vencziák vonhatók és különösen igen, ha az idöbéli nagy távolság az események indító okainak és rugóinak a kikutatását megnehezíti, a való megállapítását leginkább kétségessé teszi. íme, Isván király emlékét ma korántsem tárgyalhatjuk egyházi jelentőségében, amiből egyebet nem tarthatunk meg, mint annyit, hogy meg kellett téríteni Isten- imádásra a népet, mely a pogány sötétségben elpusztult volna és amely térítés szintúgy hozzátartozott akkor a czivili- záczió munkájához, mint ahogy hozzátartozik most a bigottság megszüntetése és a vallási hatalom erejével való visszaélések megakadályozása ugyancsak a czivilizáczió, az újabb és nagyobb előrehaladás és felvilágosodás akczióihoz. Az egyházi ünnep magasztossága és fénye viszont ezen a napon találkozik az állainalakitás, a nemzeti lét megerősítésének hálaadással teljes ünneplésével. A magyar királyságot ünnepeljük. Melyet annyiszor megtámadtak. Hatalmasabbak, zsoldosok tömegeivel gazdagabbak, melyet mindig elpusztítani akartak. Orvul, hit- szegő módon melyre oly gyakran rátörtek. Hányszor esett ki a gyáva támadó kezéből a tör, mig a nemzetnek erői fogytában már más támasza nem volt, mint igazában való hite, mely szintúgy hagyomány gyanánt maradt, hogy „ha Isten velünk, ki ellenünk!“ A százados harczok elhordták azonban a magyar királyság fényét és díszét. Önálló nemzeti létünket már-már sírba tették. Ez az ország temetők mesgyéit foglalja magában. Csatákban sokszor legyőztük az ellenségét, de békekötésekben mindig elszedtek valamit javainkból, jogimból és igazságunkból. Hová lett Nagy Lajos birodalma? Hová hóditó Mátyás serege, mely Becsnek büszke várát ostromolta? Mégis az isteni gondviselés mindvégig segített annyira, hogy szent István koronáját megőrizhettük és az alkotmányt s az országiás jogát elpusztittatni nem engedtük. A hálaadásnak ezért kell elkövetkeznie e napon, a nemzeti ünnepet jelentő fényes szertartások között, holott eközben nem fogjuk látni a magyar királyt, szent István koronájának és palástjának jelvényeivel, akit e nemzet fetékesitett, de amely koronát a nemzet a maga tulajdonában megtartott és a saját alkotmányára való eskü nélkül a fejedelem homlokát vele érinteni nem engedte. István király napján emlékezni kell reá, hogy ez az erő a nemzet kezében van. A magyar királyság koronájának jogai nem juthatnak másnak, mint aki az évezredek alkotmány megtartására az ország színe előtt fogadalmat és hitet tesz. S amint eddig volt, úgy lesz ezután is. Ami szerződés uralkodó és nemzet közt létrejön, az aképpen érvényes, hogy mindkét fél becsületesen megtartja. Nem úgy, minthogy ha ellenség állana szemközt ellenséggel. És nem úgy, hogy ha a kettő közt háborúság keletkeznék és mi győztünk, hát a békekötésnél a dátumok megint csak temető-oszlopokat jelentse-
