Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-06 / 1. szám

3

feltalálni kitűzött czéljának valódi eszközeit.

Ezeket az elveket szolgáltuk legjobb tudásunkkal, teljes erőnkkel, nem térve el azoktól akkor sem, midőn csak üldöztetés és mellőzés volt osztályrészünk és akkor sem, midőn pártunk uralomra jutott.

Nem féltünk az üldöztetéstől, nem kértünk az előnyökből. Önzetlenül és mindenkitől függetlenül szolgáljuk ezután is úgy, mint eddig, pártunk nemes és szent czéljait a magunk csekély erejével mindaddig, mig azok egyéni meggyőződésünkkel ellentétbe nem kerülnek.

Másik kitűzött czélunk, amely lapunk alapításának tulajdonképeni indító oka volt, tudniillik Nagykároly város szükebb érdekeinek hathatós megvédése épen oly meleg érdeklődésünk tárgyát fogja képezni ezután is, mint eddig és igyekezni fogunk városunk jól felfogott érdekeit épen oly támogatásban részesíteni, mint tettük azt a múltban, nemcsak jóindulatú tanácsokkal és tervekkel, de — ha szükséges — a kritika erős fegyverével is!

Ehhez a munkához kérjük a közönség támogatását s különösen kérjük azt lapunk politikai elvtársaitól, akiknek lapunk mindenkor a legszívesebben rendelkezésére fog állani. Szép- irodalmi rovatunkat az eddigi nívón kívánjuk fentartani és hogy ezen Ígéretünket teljesíthetjük, bizonyítja munkatársaink díszes gárdája, kik közé városunk és vidékének legjobb tollforga- tói tartoznak.

Hírrovatunkban ezután is igyekszünk közönségünket a megtörtént eseményekről és a tudnivalókról kimerítően tájékoztatni.

Végül — miután a lapot 1909. évi junius 1-ével a Petőfi-nyomda részvénytársaság vette át, mint a lap kiadótulajdonosa — ígérjük, hogy azt a szellemet, mely. lapunkat 26 éves múltjában irányította, a magunk részéről a továbbiakban is fentartani igyekezni lógunk.

NAGYKÁROLY

ÉS VIDÉKE

Ismételten kérjük

a szives támogatást!

Előfizetési árak:

Egész évre . . .

... 8 K.

Félévre

..................

Negyedévre . . .

o

A „Nagykároly és Vidéke“

szerkesztősége és kiadóhivatala.

Szabályrendelet.

Nagykároly r. t. város területén fekvő ingatlanoknak átruházása után fizetendő városi pótilleték tárgyában.

1. §. Nagykároly r. t. város területén fekvő ingatlanoknak átruházása esetén az átruházott ingatlanok értéke szerint a város házi pénztára javára 1 °/0 városi illeték fizetendő, mely a kincstári illeték pótlékát képezi.

Ez a pótilleték az egyenes adók módjára behajtandó közkövetelések természetével bir, i elévülés és elsőbbség tekintetében a közadók I módjára behajtandó követelések részére az | 1883. évi XLIV. t.-cz., illetve az 1881. évi XXXíV. t.-cz. 39. §-a által nyújtott kedvezményekben részesül.

2. §. A városi pótilleték mindenkor az ingatlant terheli s azért a szerző, vagy szerzőtársak egyetemlegesen felelősek.

3. §. A városi pótilleték kiszabásánál az ingatlan értékének vétetik:

1. adásvevéseknél, ideértve a bírói árveréseket is, a vételár az elvállalt mellékes szolgáltatások értékével együtt;

2. a szerzés egyébb nemeinél:

a) jogügyleteknél a szerződésben kitünte- | tett, vagy annak megállapodásaiból kiderített, — hagyatékoknál a hagyatéki eljárás folyamán eszközölt leltározás alkalmával felvett becsérLék.

b) az előbbi pontban meghatározott érték hiányában a városi pótilleték fizetésére kötelezett felek részéről bevallott becsérték.

Az 1. és 2. pontban meghatározott értékek azonban csak azon esetben vehetők a kiszabás alap-összegéül, ha azok a következő 4. §-ban meghatározott legkisebb értéknél nem csekélyebbek, különben kivétel nélkül ezen legkisebb érték alapul vétele mellett eszköz-1 lendő a kiszabás. Ugyancsak a legkisebb ér-j ték alapján szabandó ki a városi pótilleték akkor is, ha a 2-ik pontban felsorolt becsértékek közül egyik sem áll rendelkezésre.

Viszont ha különböző becsértékek forognak fenn, ezek közül a nagyobb veendő a kiszabás alapjául, tekintet nélkül arra, hogy esetleg már a kisebb másik becsérték is meghaladja-e a 4. §-ban megállapított legkisebb ér- í téket. (1887. évi XLV. t.-cz. 3. §.)

vezetes körülmény, hogy legjobban és leghamarabb terjedt el Német-, Franczia- és Angolországban, tehát éppen az úgynevezett világnyelvek hazájában. Életrevalóságának ez a legerősebb eriteriuma.

De könnyű ám azt mondani, hogy az espe- rantot megtanulni ilyen-olyan könnyül Az a kérdés: mi okozza, vagy miben áll a dicsért könnyűség? lm itt rá a rövid felelet:

I. Százakra megy azon szavak száma, melyeket minden iskolázott ember ismer, minden országban egyaránt. Az esperanto e nemzetközi szavakat mind bekebelezte az alkoven- től kezdve a zéróig. Ilyen szavakat mint: aktiv és passzív, brutális, degenerált, effectiv, examen, fals, figura, gentleman, globus, geni- roz, chaos, interes, kalkulálni, komune, lakk, liter, matrac, modell s százannyi más, —- az ilyeneket ugyebár nem kell tanulni, mert úgyis benne vannak a müveit ember szótárában? Ehhez járulnak a földrajzi nevek, a népek, tizedes mértékek, égtájak és hónapok nevei.

Nem százakra, de ezrekre megy a száma azoknak a szavaknak, melyeknek sonans — hangió — eleme a különböző nyelvekben egyforma: Musica, muzsika, musik, musique, müsica stb stb. mondják a különböző nyelvek; de nem kicsendül-e valamennyiből a vezérhang ? Az ilyeneket s mondom ezrenként vannak ilyenek, szintén nem kell tanulni: elég j egyszer meghallani s tudomásul venni.

III. Legjelesebb, legfényesebb előnye pedig az esperentónak az a páratlan tulajdonsága, hogy: nyelvtani szebályai alól nincs kivétel. Nagyon rövid és tökéletesen szabályos grammatikája mathematikai pontossággal van megszerkesztve. Nyelvtan, amely kérleihetlen, mint az egyszeregy! Aki valaha hazai vagy idegen nyelvtant tanult: tudja mit jelent ez. Aki nem tanult, (oh szent egyszerűség!) annak hiába volna magyarázni; az nem érti azt, micsoda hallatlan újítás, micsoda világmentő boldogság nyilvánul e szóban: Nyelvtan, amely nem ismer kivételt . . .

. . . Rossz nyelvek azt mesélik, hogy az asszony szeret sokat beszélni. Korholják is e miatt eléggé. Hát még oh jaj! aki nem beszélni, de írni szeret sokat ?! . . .

Száz szónak is egy a vége. Aki az esperanto iránt érdeklődik, azt megtanulni s társalgás ulján gyakorolni óhajtja, szíveskedjék ez iránt való szándékát január hó 16-ig e sorok szerény Írójával személyesen, vagy Írásban tudatni, hogy a résztvevők számáról tájékozva lévén, a további előkészületeket megtehesse, amint az egyidejűleg még 64 vidéki városunkban történik.

Somossy Míklósné.

4. §. A legkisebb érték, melyen alól a városi pótilleték kiszabásának alapjául szolgáló értékösszegét az előző 3. §. rendelkezéséhez képest nem szabad felvenni:

az 1887. évi XLV. t.-cz. 4. §-ának rendelkezései értelmében számítandó ki.

5. §. A város joga a városi pótilletékre hagyatékoknál az örökség megnyíltának napjával, jogügyleteknél pedig abban az időpontban áll be, amikor a jogügylet belföldön jogérvényesen megköttetett; jóváhagyást igénylő jogügyleteknél pedig, amely napon a jóváhagyás megtörtént. (Bélyeg és illeték szabályok hivatalos összeállításának 16. §-a.)

6. §. Ha valamely ingatlan átruházása felett létrejött jogügyletben többféle szolgáltatás köttetik ki, a városi pótilleték az összes szolgáltatások értékétől fizetendő.

Ha pedig valamely jogügylet ismétlődő szolgáltatásokat foglal magában, akkor az ismétlődő szolgáltatások értékének megállapításánál a bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok hivatalos összeállításának 61. §-ban meghatározott elvek szerint kell eljárni.

7. §. A városi pótilleték tizes számra kiegészített értékösszeg után szabandó ki akképen, hogy az öt koronán felüli összeget 10 koronának kell venni, az 5 koronáig terjedő érték összeg pedig kiszabás alá nem esik.

8. §. A városi pótilleték az annak tárgyát képező ingatlant közvetlenül terheli:

Magán kézből szerzett olyan ingatlanok, melyek városi pótilletékkel vannak terhelve, ezért a pótilletékért a jogügyletnek, illetve hagyatéknak a kincstári illeték kiszabása czéljá- ból az arra illetékes m. kir. adóhivatalnál történt bejelentésének napjától számított két évig akkor is szavatolnak, ha a városi pótilleték az ingatlanra bekebelezve nincsen. (1881. évi XXXIV. t.-cz. 39. §.)

Ha a kiszabás alapjául a 4. §. szerinti legkisebb érték vétetett és ha eme legkisebb érték kiszámításának alapjául vett tiszta jövedelem, házbér, vagy házosztály adó jogerős határozattal időközben helyesbittetett, akkor a városi pótilleték és a helyesbített legkisebb érték alapján aránylagosan kiigazítandó.

10. §. A városi pótilleték szempontjából az állami illeték egyenérték alá eső ingatlanok nem részesülnek külön elbánásban, tehát a városi pótilletéket az ingatlant szerző egyletek, társulatok, intézetek stb. is fizetni tartoznak.

Oly esetekben, midőn az ingatlan átruházása után állami illeték, akár az illetékekre vonatkozó törvények és szabályok, akár más törvényes rendelkezéseknél fogva nem jár, városi pótilleték sem szedhető. Nem jár továbbá városi pótilleték a kir. államkincstár, vagy az ezáltal javadalmazott és felügyelete alatt álló jogi személyek javára szóló átruházásoknál, úgyszintén a tudományok, közoktatási és közjótékonysági czélokból fennálló egyletek és intézetek javára szóló átruházásoknál.

(Folyt, köv.)

HÍREK.

Személyi hir. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja tegnap Szatmárra utazott, a hol részt vett a vármegyei Gazdasági Egyesület választmányi ülésén.

Politikai hir. Őfelsége Lukács László volt pénzügyminisztert f. hó 4-én megbízta a kabinet alakítással. Lukács László formális kineveztetése nehány nap múlva fog köz- zététetni. Lukács egy átmeneti csonka minisztériumot fog alakítani, hétfőn fog bemutatkozni a parlamentben, három havi indemni- tást kér és tárgyalni fog a pártokkal a végleges rend megteremtése czéljából.

— Meghívás. 57—1910. K. szám. Nagykároly város képviselőtestülete tagjait 1910. évi január hó 9-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1910. január 3. Debreczeni István, polgármester. —• Tárgysorozat: 1. Bejelentés a képviselőtestületi tagok közt beállott változásról. (10008—1909. k. sz.; kj.) 2. A nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóság 102,241/IV—1909. sz. értesítése a városban az adókörzet mikénti megállapításáról. (9939—1909. k. sz.; kj.) 3. Belügyminiszter ur döntése a villamostelep bő-