Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-12 / 19. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. május 12. 19. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak : A politikai rész szerkesztéséért felelős: Egész évre .............................8'-— kor. Dr. Adler Adolf Fé l évre......................................4-— „ szerkesztő. Ne gyedévre.........................2--___ „ A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Eg yes szám.........................—'20 „ j Laptulajdonos és kiadó: Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. ] a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlon leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nein adatnak vissza. Programmbeszéd. Választókerületünk országgyűlési képviselőjelöltje Dr. Károlyi József gróf folyó hó 10-én, kedden mondotta el városunkban programmbeszédét. Magát az impozáns fogadtatás és a lezajlott események részletes leírását alább olvashatja közönségünk, e helyen csak pár szót kívánunk szólani képviselőjelöltünk programmjához. A nagykárolyi választókerület túlnyomó részben a függetlenségi és 48-as elveket vallja. Ezekhez az elvekhez ragaszkodott állandó kitartással és ha helyi érdekei és sajátos helyzete miatt, több éven keresztül mégis más pártállásu kép\iselőt küldött a parlamentbe, tette ezt egy oly egyén kedvéért, akinek férfias jelleme előtt nemcsak e választókerület közönsége, nemcsak az ország, hanem a külföld előkelő személyiségei is meghajoltak; akinek egyénisége garantia volt arra, hogy sohasem fog arról az útról letérni, amelyet a haza és a választókerület érdekében helyesnek és jónak lát. Ez a férfiú: gróf Károlyi István volt. Hűségesen követtük őt politikai pályafutásán és örömmel adtuk kezébe a mandátumot mindenkor, de sohasem oly igaz, oly őszinte lelkesedéssel, mint mikor a függetlenségi és 48-as lobogót bontotta ki azzal a szeplőtlen tisztasággal, azzal a benső érzelemmel, amely az ő egész valóját eltöltötte. Midőn az ő erős kezéből kihullott a zászló, a kerület választóközönsége ismét függetlenségi képviselőt választott és pedig óriás többséggel Papp Béla személyében. A függetlenségi pártban történt szakadás után előállott politikai helyzetben, midőn a nemzet ismét a küzdelmet volt kénytelen felvenni elvitázhatatlan jogai érdekében, azzal a kormánynyal szemben, mely a lemondás politikáját hirdeti czél- jául: e választókerület polgárai egyhangúlag csatlakoztak a Justh Gyula vezérlete alatt álló küzdő párthoz és helyeslő- leg szankcionálta volt képviselője Papp Bélának azt a lépését, hogy ő is megmaradt a függetlenségi anyapárt tagjának. A most megindult választási küzdelemben, midőn a hatalmon levő kormány minden erejével épen arra a függetlenségi pártra veti magát, mely felvette a küzdelmet, semhogy elveiről és a nemzet szerzett jogairól lemondjon; midőn arról van szó, hogy vájjon a nemzet hajlandó-e belenyugodni a lemondásba vagy nem: kerületünk nyugodtan nézett a küzdelem elé abban a biztos tudatban, hogy Nagykároly városát és kerületét csakis függetlenségi elveket valló egyén képviselheti a parlamentben. Papp Bélának a politikai szerepléstől történt visszalépése után általánosan megnyilvánult az az óhaj, hogy e választókerület mandátumát a gróf Károlyi-család egyik oly tagjának ajánljuk fel, aki hajlandó gróf Károlyi István örökét az ő szellemében és politikai hitvallásában elfogadni. A választás a család egyik bár iíju, de nagytehetségü tagjára esett és ez: dr. Károlyi József gróf, aki vármegyénkben nagybirtokos és nemcsak érdekei kötik hozzánk és minket hozzá, de szive is velünk együtt érez; aki a nála megjelent küldöttség előtt büszkl'i jelentette ki, hogy politikai eszményképéül, a mi feledhetetlen emlékű gróf Károlyi Istvánunkat választotta. Hogy az ifjú gróf mily elvekkel veszi kezébe e kerület mandátumát, annak hü kifejezője az a programmbeszéd, amelyet előttünk elmondott. A radikális függetlenségi elveknek megtestesülését jelenti ez a programm. Teljes megnyugvással és azzal az öntudattal fogadjuk el, hogy az általa elmondottak nem üres szólamok, hanem oly irányelvek, amelyekhez a küzdelem leghevesebb idejében is ragaszkodni fog. Egyetlen megjegyzésünk az, hogy a választójog kiterjesztése tárgyában — daczára jelöltünk nagyon megokolt álláspontjának — továbbra is megmaradunk régi kívánságunk: a magyar irás és olvasáshoz kötött általános, egyenlő, titkos választójog megvalósítása mellett. Szeretettel fogadtuk, szeretettel követjük s alig lesz széles ez országban oly mandátum, mint a nagykárolyi kerületé, amelyet annyi reménynyel és oly igazi lelkesedéssel nyújtanak át, mint mi átnyújtjuk neki a magunk megbízatását. Adja Isten, hogy azt a haza, a kerület és e város javára sokáig viselhesse! A jelölő gyűlés lefolyásáról részletesen a következőkben számolunk be: A fogadtatás. Magasztos, lélekemelő volt az a fogadtatás, amelyet a gróf érdekében a választókerület lelkes polgársága f. hó 10-én délután kifejezett. Sok ezerre megy azoknak a száma, akik ez aktusnál részt vettek és a közszeretet impozáns megnyilvánulásában aktiv és igaz érzelmeket váltottak ki. Már a komi délutáni órákban igyekezett a közönség rend- és rangkülönbség nélkül az u. n. Perti-ut felé, hogy megláthassa egyrészt még személyileg ismeretlen grófunkat, másrészt pedig, hogy hazafias érzéséből kifolyólag is szemtanúja legyen a fogadtatásnak. No, hát ez a fogadtatás felül múlt minden képzeletet! A díszes ruhába öltözött bandéristák százai, zászlókkal csizmájuk szárában, tüzes csikók hátán jelentek meg, ami már maga is megkapó látványt nyújtott. Azután gyors egymásutánban jelentek meg a díszes magánfogatok rendkívül nagy számban, bennük városunk és választókerületünk előkelőségeivel. Feszült várakozással tekintett a Petri-utat megtöltő népáradat a türelmetlenül várt képviselőjelölt elé, akinek Csata Gerzon népbanki könyvvezetővel élén tíztagú lovasbandérium vágtatott elébe. A közönség érdeklődése és figyelme e percztől kezdve arra az útra irányult, amelyen képviselőjelöltünk bevonulandó volt. Nem sok idő múlt el, midőn a kánikulai forróságban hűen kitartó néptömeg észrevette a város határában felkerekedett porfelleget. „Jön a gróf!“ — hangzott ezer és ezer ajkról. Kíséretében a szaniszlói és petrii gazda- ifjúságnak mintegy ötven, díszesen kiöltözött bandéristája volt. Lelkes éljenzés hangzott fel, amikor a gróf négyes fogata a város szélén megadott, hogy a jelölt meghallgassa Reök Gyula üdvözlő beszédét. Reök elnök röviden, de igen meleg hangon üdvözölte képviselőjelöltünket, aki ugyancsak rövid, de szives beszédben köszönte az impozáns fogadtatást. Azután a zászlóerdő és a kaplonyi és kál- mándi fuvó-zenekarok felváltott zenéje mellett bevonult — a még nálunk hasonló dimenziókban nem látott menet — a városháza előtti térre, melyet már a választó polgárság és kiváncsi közönség ezrei tartottak megszállva. A szomszédos házak összes ablakai is telve voltak nagyobbára hölgyközönséggel, mikor távolból egyszerre felhangzott a fuvó- banda zenéje, amely mellett az alábbi kortesnótát énekelte lelkesen a közönség: József grófunk zászlót küldött minekünk, Örömmel fogadta ezt kerületünk. Ez a zászló, amely nem csal, nem amit, Éljen, éljen József grófunk sokáig. József grófunk szeret minket igazán, Segíteni fog ő népen és hazán. Diadalra viszi a mi érdekünk, Azért lesz ő a mi kedves követünk. Álljon mellé minden igaz hazafi. Ki jogunkért akar síkra szállani József grófot szeretettel kövessük, FüggeÜen lesz Magyarország, elérjük. Függetlenség, 48 a jelszavunk, Jövőben is függetlenek maradunk. Önállóság, jog mit ez a nép akar: Muszka-pártit nem támogat a magyar 1
