Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-31 / 13. szám
i hangulag Károlyi József grófot jelöli s a jelölést a jelöltnek küldöttség hozza tudomására, mely küldöttség vezetésére Dr. Falussy Árpádot kérte fel a gyűlés, tagjai pedig lesznek mindazon választó polgárok, kik a küldöttségben részt venni óhajtanak. A küldöttség tagjai péntek reggel 8 óra 5 perczkor a déli vasúttal indulnak Székesfehérvárra, a honnan kocsikon Csurgóra mennek. . Egyúttal elhatározta a jelölő gyűlés, hogy a közgyűlés összehivóiból és ezekkel egyenlő számban a függetlenségi párt tagjai részéről megnevezendő végrehajtóbizottsági tagokból egy 100 tagból álló bizottság alakittatik, mely felhatalmaztatik arra, hogy magát úgy a városból, mint a választókerület községeiből kiegészítse, ez fog a maga kebeléből elnököt és jegyzőket választani és az egész választást keresztül vinni. A bizottság tagjai tehát egyelőre ezek lesznek: Dr. Adler Adolf, Dr. Antal István, Cseh Lajos, Csipkés Adrás, Csipkés Károly, Hahn János, Janiczky Albert, Kaufmann Jenő, Kiszely Géza, Kubinvi Bertalan, Dr. Kovács Dezső, Gy. Kovács József, Dr. Mercs László, Nagy Elek, ilj. Némethy Sándor, Péchy László, Rooz Samu, Reök Gyula, Schiffbek Károly, Dr. Schönpflug Béla, Somossy Miklós, Sternberg Géza, Dr. Sternberg Sándor, Stroh- maver Ferencz, Vetzák Ede, Dr. Vetzák Ede. Küldöttségi tagokul eddig jelentkeztek : Dr. Sternberg Endre, Sternberg Sándor, Dr. Sternberg Zoltán, Dr. Adler Adolf, Dr. Antal István, Csipkés András, Hahn János, Dr. Jordán Károly, Kaufmann Izidor, Dr. Kovács Dezső, Péchy László, Récsei Ede, Rooz Samu, Stroh- mayer Ferencz, Takáts Ferencz, Wagner István, Vetzák Ede, Dr. Vetzák Ede és Dr. Vetzák Sándor. Ököritó tragédiája. Rémes tüzkatasztrófa. 400 halott, 150 sebesült. Kiküldött tudósitónktól. Hajmeresztő, irtózatos, nagy katasztrófa hírét jelentjük. Egy jobb sorsra érdemes, virágzó, szinmagyar község: Óköritó, szine-java, embersorba fakadó szép fiatalsága, négyszáz ember rémes tüzhalált halt egy csűrben rendezett húsvéti bálon és 150 mulató vendég any- nyira összeégett, hogy életben maradásuk csaknem lehetetlen. Kiküldtük tudósítónkat, hogy a rémes esetről személyesen szerezzen informácziót, aki a következőkben reprodukálja tapasztalatait: Képtelen a toll leírni azt az óriási katasztrófát, melyet nem az elemek hatalma, hanem a bűnös kapzsiság és könnyelműség okozott. Elképzelni is nehéz és mégis el kell hinnünk, mert megdönthetetlen ridegséggel adja tudtunkra a személyes tapasztalat a húsvéti tüzhalált. Egy csűr égett el, egy csűr, amit példátlanul ostoba emberek beszögeztek, hogy kiváncsiak ingyen oda ne tódulhassanak és a hitványul gondatlan hatósági ellenőrzés okozta a megdöbbentő szerencsétlenséget. A csűr égett. A tüzes zsarátnokok lezuhantak s a lángot kapott ruháju emberek nem szabadulhattak a csukott kemenczévé lett pajtából. A zsarátnokok között örületes kavargás támadt s az életüket menteni akaró emberek egymást taposták halálra. Hogy ki az oka ennek a rettenetes katasztrófának, az még nincs megállapítva. De vizsNAGYKAROLY ÉS VIDÉKE 3 gálatnak kell indulnia, kegyetlennek és kérel- hetetlennek, hogy ez az elképzelhetetlenül irtózatos emberpusztitás példásan megtorol- tassék. A rettenetes szerencsétlenség hátborzongató részleteiből a következőket jelentjük : Tánczmulatság a csűrben. Az ököritói fiatalság elhatározta, hogy Hus- vét első napján a község közepén álló szabad téren levő csűrben, amely eddig is szolgált tánczmulatsági helyiségül, az ottani polgári zenekar uj hangszereinek beszerzése czéljából tánczmulatságot rendez. Széles körben indult j meg a mozgalom a húsvéti bál sikere érdeké- j ben s ez tényleg sikeresnek is Ígérkezett, amennyiben nemcsak a helybeli fiatalság vett j azon tömegesen részt, hanem a környékbeli j községeken kívül több város is képviselve volt1 tekintélyes számú vendégekkel. — Körülbelül nyolczszázan gyűltek igy össze s a legvidámabb hangulatban kezdődött meg a táncz este 7 órakor. Fesztelenül, gondtalanul élvezték a jelenvoltak a mulatság gyönyöreit, amikor 10 óra tájban egy lámpion papirosa meggyűlt és hirtelen fellobbanásával tüzbe borította a már múlt esztendőben fenyő gályákkal feldíszített nádas csűr fedelét. A gyilkoló sziporkák — különösen a fenyő- galyakról — azonnal hullani kezdtek, miközben a tető is lángot fogott és annak nád pa- rázsai aláhullottak a kétségbeesett közönségre. Rettenetes pánik tört ki! A közönség ember- feletti erővel igyekezett a kijárat felé, haját tépte, ordított, — de mindhiába, mert a leszögezett ajtók nem engedtek a puszta emberi kéz erejének. A kétségbeesett tömeg ekkor a falak lerombolásához látott — részben égő ruhákkal. Sikerült is a fékevesztett erőnek egy tüzi- falat szétszedni — puszta kézzel — de vesztükre, mert a fal leomolván, az égő tömegre hullott, akik tehát nemcsak tüzhalált haltak, hanem agyon is nyomattak. A tűz keletkezése. A mulatság javában tartott, mikor este 10 óra tájban tüzet kiáltottak a bennlevök százai. Az igy keletkezett pánik általánossá vált és mindenki a szűk kijárat felé tódult, megmentendő életét. A kijutás azonban lehetetlenné vált. Az emberek egymást gázolták el, valóságos ember-hegy keletkezett a kijáratnál s akiket a lángok hatalmukba nem kerítettek, agyongázoltattak. A halálba menők rémes Jajveszékelése. Látva a közönség a rendkívüli veszedelmet, egetverő jajveszékelésben tört ki a biztos halál tudatában. Leírhatatlan életküzdelem fejlődött ki ekkor! Időközben a csűr egész teteje lángot fogott és az is ontotta a gyilkos tüz- kávákat. Égő oszloppá vált a helyiség. S a tehetetlen tömeg leírhatatlan jajveszékelések közben ment a biztos halálba. A jelenet vér- fagyasztó volt. És fokozta a kétségbeesettek fájdalmát az a körülmény, hogy a künn összegyűlt és érdekelt falusiak, szülők és rokonok, tehetetlenek voltak a veszedelemmel szemben. Nincs szabadulás! A parázseső pedig hullott, egyre hullott. Egy teremtett lélek sem tudott szabadulni a halálfészekből. S mire a tűz elvesztette romboló erejét: körülbelül 400 halott és 150 súlyosan sebesült adta tudtára a jelen volt közönségnek a bál végét. Epizódok. Egy kétségbeesett apa, Kalmár István föld- birtokos nem tudta bevárni a katasztrófa színhelyére hivott tűzoltók megérkezését. Két felnőtt leánya, gyönyörű két virágszál mulatott benn a halálhozó bálban. A félholtra rémült öreg egyideig tehetetlenül tördelte kezeit, szi- vettépően könyörgött a körülötte állókhoz, hogy mentsék meg ártatlan gyermekeit. Majd amint látta, hogy senki sem mer szembeszállani a rettenetes vészszel, eszeveszetten kezdte döngetni a csűr ajtaját. Aztán hirtelen kétségbeeséssel felmászott az égő csűr tetejére, berontott a haláltusáját vivő embertömeg közé és ott lelte halálát két leánya mellett. A katasztrófa hősei. Voltak hősei is ennek a katasztrófának. Bátor, elszánt emberek, akik mások életéért odavetették a magukét. Másokat megmentettek, ők maguk odavesztek a borzasztó küzdelemben. Ilyen volt Vékony Ferencz katonaviselt legény, ki nyolcz embert mentett ki egymaga. Az égő tetőn át ment be a csűrbe. Egyszer aztán ő sem jött ki többet. Elpusztult a biró családja. A rémes katasztrófa hírére lelkendezve ért Kalmár István volt községi biró is a tűz színhelyére. Magából kikelve, kétségbeesve vetette magát a földre, tépte-szaggatta a ruháit, úgy kérte, parancsolta be a csűr körül tehetetlenül veszteglő tömeget a pajtában rekedt halálkinokat ordító tömeg mentésére. Öreg édesanyja, a felesége és négy gyermeke veszett a lezárt csűrben, menthetlenül benne pusztult, ott lelte tűzhalálát. Halottak százai egymáson. A vidék összes orvosai a hir hallatára a helyszínre utaztak és emberfeletti erővel igyekeztek a súlyosan sérültek helyzetén könnyíteni. Természetes, hogy fáradozásaikat siker aligha koronázhatja, amennyiben az összes sebesültek sokkal közelebb állanak a halálhoz, mint az élethez. így tehát aránylag kevés dolguk akadt az orvosoknak, látván szemeik előtt egymásra torlódva a halottak százait. Hatósági intézkedések. A törvényes hatóság erélyes vizsgálatot indított a gondatlanságból származott súlyos katasztrófa okozói, elsősorban a bál rendezői ellen, akiket azonban nem lesz módjukban kihallgatni, amennyiben valamennyien benn pusztultak. Az alispán részvéte. Ilosvay Aladár, vármegyénk alispánja a rémes hir hallatára azonnal kiutazott Ököritóra és személyesen is vizsgálatot indított a tragédia szereplői ellen. Népvándorlás. Az óriási csapás villámgyorsan járta be az egész környéket. Mátészalka, Csenger, Por- csalma, Tyúkod stb. községekből a nép nagy tömegekben, a csendőrség, orvosok, közigazgatási hatóságok igyekeztek a helyszínére, hogy amit képesek, tegyenek meg embertársaik javára. Szivszaggató látvány. A legelfásultabb ember szive is megesik azon a látványon, amely a visszamaradottak ! részéről jelentkezik. Keresik eltűnt hozzátartozóikat a rettenetesen büzlő hulla-halmazban és ha ráismer a szülő valamelyes véletlenül visszamaradt ruhafoszlányról az ő szive magzatára : Istent hivó, rettenetes jajveszékelésben tör ki, hogy még egy nappal előbb viruló gyermekét, összeszenesedve bár, megtalálta. Minden házban halott. Az ököritói tragédia az egész környéket gyászba boritotta. Nincs ház, amelyiknek ne volna halottja. Alig van ember, akinek ne volna siratni valója az áldozatok között. Az egész község egyszerűen kétségbe van esve. Gyújtogatás. Azt beszélik, hogy az egész katasztrófa bosszú müve. Ezt azonban nem akarjuk elhinni, amennyiben a körülmények más irányban informálnak. Katonák tűzhalála. A vizsgálat eddigi adatai szerint az áldozatok között számos katona is van, akik szabadságidejüket töltötték otthon és most a végzetes bálon lelték halálukat. Szolnokról, Hatvanból, Szatmárról, Nagykárolyból és Debre- czenbői voltak jelen a szabadságot élvező katonák közül, de hogy kik, azt csak később fogjuk megtudhatni. Az irtózat perczeiböl. Amerre a szem ellát, mindenünnen az irtózat képe tárul a néző elé. A csűrbe szorult szerencsétlenek között volt olyan, ki égve valahogy kimenekült az utczára, honnan a mezőre menekült, de minthogy nem volt segítsége, összeégett. Mindenki ott volt a bálban és otthon csak az öregeket és gyermekeket hagyták. A leégett pajtában 10—15 ember összecsomósodva és ösz- szeölelkezve holtan irtóztató látványt nyújt. Az alispán katonaságért táviratozott, hogy a tömeges eltemetés iránt intézkedni lehessen. T
