Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-16 / 37. szám

Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél é vre.................................4-— „ Ne gyedévre............................2-—T „ Egyes szám.........................—'20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Vihar előtt. A politika berkeiben minden csendes. Mint amidőn nagy vihar előtt látszó­lagos nyugalom uralkodik a természet­ben, de a természettudós és a természet gyakorlati ismerője bizonyos jelekből előre látja azt, hogy vihar fog bekö­vetkezni, úgy a régi politikusok, akik ismerik viszonyainkat biztosra veszik, hogy a jövő hónapban nagy vihar lesz a magyar politika berkeiben. Még nem mutatkoznak a felhők a politika egén, még nincs tikkasztó hő­ség, nincs gyuanyag az atmosférában, de a vihar bekövetkezte mégis érez­hető. Mert irányadó helyen még mindég kísérleteznek a régi rendszerrel. Még mindég nem akarják belátni azt, hogy Magyarország gazdasági ön­állóságának lehet ideig-óráig útját ál- lani, de az eszmét megölni többé nem lehet. Érdemes-e tehát a magyar gazda­sági önállóságot továbbra is lenyű­gözve tartani s ezzel fölidézni azt a sok nyugtalanságot, veszedelmet ami ezzel karöltve fog járni? Érdemes-e a nagyhatalmi állás nym- busát veszedelemnek kitenni a régi rendszer ideig-óráig való meghosszab­bításáért ? Nem Jenne-e jobb Magyarország jogos, törvénynyel és királyi szóval biztosított igényeit a gazdasági téren kielégíteni, ezzel úgy az ország, mint a monarchia és a dinasztia állását megszilárdítani? Mert hogy az osztrák-magyar bank jelenlegi szabadalminak meghosszab­bításáról szó sem lehet, az világos dolog! Hogy az úgynevezett bankcsoport programmja ellenére békés kormányzat nem lesz lehetséges, az is világos! Hát mi a czélja a további haloga­tásnak ? Azt mondják, hogy a paktum sze­rint meg kell csinálni a választójog kiterjesztéséről szóló törvényt. Helyes. De nem lehet-e ugyanakkor meg­tenni az önálló nemzeti jegybank fel­állítása tekintetében az előkészületeket? Hiszen a paktum ezt nem zárja ki, sőt ellenkezőleg, erre szabadkezet kap­tunk ! Mi barátja vagyunk az általános titkos községenkénti választójognak, ez volt mindenkor egyik sarkolatos programmpontja a függetlenségi és 48-as pártnak. Meg kell adni a jogot minden — magyarul Írni és olvasni tudó — ál­lampolgárnak, hogy az ország ügyei intézésében részt vehessen. Egyenlőségről csak ott lehet szó, ahol nemcsak kötelezettségek terhel­nek mindenkit, de jogai vannak min­denkinek, aki az állam nyelvét szóban és Írásban bírja, vagy azt elsajátítani akarja. A 48-as törvényeknek folyamánya az, hogy az alkotmány sánczaiba nem­TÁRCZA. jFeleségemnek. Légy nesztelen, merengve Futnak a hüs habok. Az égről ránk tekintnek, A szelíd csillagok. Csend mindenütt. A tájék Kifáradt. Hangtalan. A vízbe néha-néha Egy fénysugár suhan. Beburkol lopva, sebten Mindent az alkonyat. . . 8 én nézem mint az Istent Havas, szép arczodat. A szivünk dobogóm Sem haitik ime már — Elszakadtunk a földről: Lelkünk az égbe jár. És nem rezdül keresztül Rajt’ szó se gondolat: Csak áldón csókolom meg Fényes homlokodat. Flies» Henrik. A divatbáb mint házasság- közvetitö. Irta: J . . . I A ... I. Volt nekem egy nővérem, ki N.-ban divat­üzlettel birt. A teremben egy báb állott, a legújabb divat szerint felöltöztetve, melynek viasz arcza oly élethü és szép volt, hogy valahányszor nővéremet üzletében megláto­gattam, sajátságos érzés fogott el a báb láttára. Órakon át elmerengtem a bűvös ar- czon s utoljára azon vettem észre magamat, hogy formaliter bele szerettem. , Történt eközben, hogy a Budapesten tanuló n-i ifjúság egy fényes farsangi bált rendezett otthon, melyen a vidék majdnem valamennyi szép leánya megjelent. Ez utób­biak köze tartozott a bájos B. Margit is, egy uradalmi tiszttartó leánya. Midőn a fe­jedelmi alakot megpillantottam, majdnem hányát estem meglepetésemben. Nehány perczig azt hittem, hogy talán nővérem di­vatbabja elevenedett meg, annyira hasonlí­tott hozzá, sőt még az öltözete is olyan volt. Bámulatomból rendező társam riasztott fel, hegy siessek a vendégek fogadására. Meg­vallom, oly nagy zavarban voltam, hogy nem mertem hozzájok közeledni, ám de a köte­lesség parancsolt s kénytelen voltam bemu­tatkozni s őket helyre vezetni. Minthogy sza­vaikból észrevettem, hogy ezen vidéken még HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatásál a műtrágyáK sohasem pótoljáK. A szárított Hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPEST-KŐBRNYRI TRRGYR5ZRRITÓG /ÁR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bcsíayi, Sctaietrompt ét Tára cégtől Budapest, IX., Iríl-'t 21 uit

Next

/
Thumbnails
Contents