Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-16 / 37. szám
2 csak azok vétessenek fel, kik vagyonnal bírnak, hanem azok is, kik az állam terhei viselésében közvetve részt vesznek, magyar állam polgárainak tartják és vallják magukat és ennek azzal is kifejezést adnak, hogy a magyar állam nyelvét respektálják. Lehet egyeseknek az a meggyőződésük, hogy a magyarság supremátiá- jának biztosítására a pluralitás hasznos, de azt nem ismerhetjük el, hogy a pluralitás erre okvetlenül szügséges; már pedig ha ez nem okvetlenül szükséges, akkor nincs értelme annak, hogy a pluralitással a jogegyenlőség elvét még jobban megbántsák, mint az most meg van bántva. A mostani állapot — melyet osztályuralomnak is neveznek a jognélküliek — még indokolható volt azzal, hogy ez czenzuson alapszik; de az, hogy egy polgárnak két-három szavazata legyen, a másiknak pedig egy vagy egysem, az a jogegyenlőségnek csak megcsúfolása. Azért tehát tömörüljünk! Álljanak egy csatasorba mindazok, kik a jogegyenlőségnek és a magyar gazdasági önállóságnak barátai! Álljanak össze az igazi függetlenségiek ; támogatva egymást, tömör sorokban vonuljanak fel minden politikai téren az önálló nemzeti jegybank és az általános választói jog mellett! Együtt, egy időben kell megoldani a két kérdést! Ne féljenek ! Legyenek kitartással! Az igaz magyar ügynek elöbb-utóbb győznie kell és akkor az utódok hálája lesz a jutalom a küzdésért, fáradságért és kitartásért! Naptáregyesités. Ismeretes a római szentszék döntése a budapesti gör. kath. egyház kérelme tárgyában, a melylyel megengedte, hogy a gör. kath. egyház által eddig használt Julián-féle naptár idegenek, mivel nem régen lett a tiszttartó idehelyezve, azért fölajánlottam vendégeimnek szolgálatomat. Szükséges-e mondanom, hogy azon meg- fejthetlen érzelem, mely nővérem divatbábjának láttára elfogott, most határozott jelleget öltött s én az éj folyamán heves szerelemre gyultam a szép leány iránt. Midőn pedig táncz közben figyelmesen összehasonlítottam arczát a bábbal s ennek okát kérdezte, elmondottam neki a különös esetet. Ez annyira kiváncsivá tette őt, hogy megígérte, miszerint másnap anyjával meglátogatja a nővérem üzletét, minthogy különben is holmi bevásárolni valója van. így a divatbáb nagyon alkalmas eszköz volt érzelmeim burkolt kifejezésére, mit mosolyogva vett tudomásul. Végtelenül boldognak éreztem magamat s a legszebb képeket festettem képzeletemben a jövőről. Hiszen negyedéves tanárjelölt voltam s már csak egy vizsgálattal tartoztam, meg aztán külső megjelenésemet is barátaim elég kellemesnek tartották. Margit pedig alig lehetett több, mint 18 éves s igy egy-két esztendei várakozást részéről nem tartottam lehetetlennek. Egy kellemesen eltöltött éj után másnap már 9 órakor nővéremhez siettem, hogy őt a látogatásról értesítsem s nehogy valahogyan elszalasszam a Margittal való találkozást. Szokásom szerint leültem a bábbal szemben levő divánra s elkezdtem a jövőhelyett a Gergely-féle naptár vétessék használatba. Nem szükséges indokolni azt, hogy a kétféle naptár használata mennyi zavart okozott a római pápa fenható- sága alá tartozó kath. egyházaknál és azt sem kell bővebben bizonyítani, hogy mennyi erkölcsi haszon háramlik a hívekre az uj naptár használatának megengedése által, — elegendő megemlíteni azon lényeges előnyt, hogy a katholikus egyház nagy ünnepeit ezentúl a katholikus világ egy és ugyanazon napon ünnepelheti meg. Hogy a pápai döntés egyelőre csupán a budapesti egyházközségnek engedte meg az uj naptárhasználatot, ez abban leli magyarázatát, hogy a római szentszék még a látszatát is kerülni kívánja annak, hogy az évszázados szokást saját kezdeményezéséből szüntesse meg, hanem az egyházközségek kifejezett óhajára szívesen hozzájárul a már nagyon is és általánosan óhajtott reform megvalósításához. Előre látható volt, hogy a budapesti példát csakhamar több egyház- község fogja követni. Az országban már több helyen megindult a mozgalom a naptáregyesités érdekében és remélhető, hogy a pápai döntés a kérelmező egyházak részére is kedvező lesz. A helybeli gör. kath. magyar egyház is a r ult vasárnap foglalkozott ezzel a kérdéssel és elhatározta, hogy feliratilag fordul Firczák Gyula munkácsi püspökhöz, a naptáregyesitési mozgalom egyik lelkes kezdeményezőjéhez és kéri öt, hogy nemcsak a nagykárolyi egyház részére kérje a naptáregyesités megengedését, hanem a fenhatósága alá tartozó összes egyházközségeknél hasson oda, hogy ezen kérdésben állást foglaljanak, hogy igy az egész egyházmegye kérelme együttesen kerüljön legfelsőbb döntés alá. Arról azonban még eddig nem kaptunk hirt, hogy a gör. kath. román egyház hívei is szándékoznak-e ezt a | NAGYKÁROLY ES VIDÉKE kérelmet támogatni, a mi pedig igen helyes kezdeményezés lenne és csakhamar követőkre találna, mert mégis csak valószínűnek tartjuk, hogy ezt a kérdést a román papság nem fogja politikai kérdésnek tekinteni és nem fog abban semmi sérelmet látni, ha a többi róm. kath. és gör. kath. magyarokkal egy napon ünnepeli meg a Megváltó születésének fenséges ünnepét. Szép lenne, ha épen a nagykárolyi gör. kath. román egyház tenné meg a legelső lépést a naptáregyesités ügye felé. A költségvetés tárgyalása előtt.* ígéretem köt, hogy f. hó 19-én az aradi Kossuth-szobor leleplezésénél jelen leszek s igy arról elmaradnom lehetetlen lévén, a képviselőtestület azon gyűlésén — melyen a költségelőirányzatot tárgyalni fogják, — legnagyobb sajnálatomra részt nem vehetek, miért is kötelességemnek tartom, hogy költségelőirányzatunkra vonatkozólag észrevételeimet e helyütt tegyem meg, felhiva azokra nemcsak polgármesterünk, hanem a képviselőtestületi közgyűlés minden tagja szives figyelmét. Jól tudom én azt, hogy vannak kötelességek és kötelezettségek, amelyek elől egy haladni akaró város ki nem térhet. Jól tudom azt is, hogy városunk tanácsa a várost érdeklő kérdésekkel lelkiismeretesen foglalkozik. Ha mindazonáltal a költségelőirányzat egyes tételei ellen mégis kifogást teszek, azt kötelességem megtenni, mint azt szóval elmondottam volna és kötelessége megtenni mindenkinek, aki érzi azt, hogy most olyan esztendőnek nézünk elébe, .fjmely nagy gon- I dók elé állítja a magyar népet, mert a hosszú szárazság következtében előállott gyarló termés és a fokozódó általános drágaság, valamint az uj adótörvények egy részének január hó elsején való életbeléptetése mind oly súlyos következményű terhek, amelyek amúgy is nagyon fogják nyomni a polgárságot; ezért * ügy értesültem, hogy a jövő évi költség- vetési előirányzat a folyó hó 19-én megtartandó képviselőtestületi gyűlésen fog tárgyaltatni, amikor is a gyűlésen részt nem vehetek, ezért írtam az alábbi czikket. Bárha a költségvetés tárgyalása ezúttal vasárnapról elmarad, nem tartom érdektelennek a gyűlésen teendő kifogásokat ezúton is közölni. ről ábrándozni. Nővérem ezalatt a szomszéd szobában volt elfoglalva s igy álmodozásomban senki sem zavart. Az éjjeli mulatságban elfogyasztott pezsgő föltüzelte fantáziámat. Margitot láttam magam előtt, ki oly kedves volt hozzám, hogy bátorságot vettem a jövőről táplált érzelmeimmel előhozakodni. Ámde ö hirtelen elkomolyodott és némán hallgatta szavaimat. Minden ékesszólásomat föl kellett használnom, hogy öt meghódítsam. „Az égre kérem, kedves Margit, mondja meg őszintén, ha nincs a szive már lefoglalva, hajlandó lenne-e vele engem boldogítani ? Lássa kérem, én az iskolai év végén tanári diplomát szerzek s összeköttetésem által csakhamar alkalmazni is fognak. Mondja meg őszintén: akar-e feleségem lenni ? Ezt azért kérdezem, hogy nyugodtan készülhessek utolsó vizsgálatomra; mert különben a kétségtől nem vagyok képes tanulni. Én esküszöm, hogy minden erőmmel igyekszem Önt boldoggá tenni!“ Eközben mindig közelebb mentem hozzá s kezét megfogva ajkamhoz vontam azt. Nem tiltakozott ellene s én boldogan kértem őt: „Óh mondja ki, hogy igen“. Mintha bólintott volna s én beleegyezésének tartván azt, szenvedélyesen átkaroltam karcsú termetét és ráhajolva egy forró csókot nyomtam ajkaira. De jaj nekem! egy csattanás és zuhanás kiábrándított. Nővérem a zajra kétségbeesetten rohant be s midőn bábját s engem a földön elterülve látott, félig boszusan, félig kaczagva kiáltá: „Az Isten szerelmére, mit csináltál?“ Csak most vettem észre, hogy félálmomban a bábjának vallottam szerelmet és azt feldöntöttem s magam is elestem. Szörnyen elszégyeltem magamat. Nővérem faggatására aztán elbeszéltem álmomat neki, mire hangos kaczagásra fakadt. Szerencsére sem a bábjának, se nekem nem történt bajunk. „No de már most szedjük össze magunkat, mert minden perczben megjöhetnek“,— monda végre. Valóban nemsokára meg is érkeztek. A kölcsönös bemutatkozás után természetesen a különös bábra terelődött a figyelem s mindkettőjüket meglepte a hasonlatosság. Minthogy pedig nővéremből ismét kitört a ka- czagás, nehogy ez által sértve érezzék a vendégek magukat, kénytelen volt elmondani a komikus esetet. Margit és anyja jóízűen nevettek rajta, mig én zavartan néztem a, hatást Margit szemeiből, ügy látszik, megértett mindent. Miután a bevásárlást befejezték, mindketten megköszönték szolgálatomat s az anyja meghívott, hogy ha feléjük vezetne az utam, látogassam meg őket. így történt, hogy midőn Budapestről tanári diplomámmal hazatérőben voltam, útközben betértem Margitékhoz, kik nagyon szívesen fogadtak. Egy év múlva pedig Margit feleségemmé lett.
