Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-01 / 13. szám
NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ nél kedvezőbb és előnyösebb elhelyezését czélozzák. Az első ilynemű intézkedése volt a postatakarékpénztárnak a múlt év derekán életbe lépett zárt betétek intézménye. Annak idején úgy a napi, mint a szaksajtó foglalkozott vele; minden oldalról megvilágítván azon nagyfontosságu előnyöket, amelyek az önbiztositás ezen czélszerü eszközével járnak. Ehelyütt még csak azt a váratlan és meglepő eredményt akarjuk regisztrálni, mely a postatakarékpénztár uj üzletágában minden várakozáson felül nyilvánult, messze túlszárnyalván mindazon eredményeket, amelyeket egyébb üzletágai létesítésük első évében felmutattak. A folyó év január 1-én életbe lépett azon nagyfontosságu reform, amely a betevők részére a nagyobb jövedelmezőség, — magára ; az államra nézve pedig a hitelélet fejlesztése szempontjából bir elsőrangú fontos- \ Sággal. Milliókra rúg az az összeg, amit a ma- : gyár állam az államadóssági czimletek után j külföldi tőkéseknek elfizet. Önkéntelenül is felmerül az a kérdés, miért helyezi el az j államkincstár járadék czimleteit külföldön ; akkor, amikor az jelentékeny áldozattal is jár? Nincs szándékunkban azt hirdetni, hogy a külföldi tőke elöl elzárkózzunk, hanem igenis, azt óhajtjuk, hogy a külföldi tőkét csak akkor vegyük kölcsön, amikor annak felvétele ránk nézve psak előnyös. Az a kíméletlenség, kapzsiság és kiuzso- rázás, amelyet a hitelező államok és tőkések részéről minden egyes kölcsönfelvételnél tapasztalunk, még inkább megerősít ezen véleményünkben. Ha még hozzáveszszük, hogy az állam hiteléletét egy-egy nagyobb kölcsön felvétele által teljesen kiszolgáltatjuk a hitelező külföldi államnak, a szükség kényszerítő szava is amellett szól, hogy az államadósságok elhelyezésének kérdése egyike a legégetőbb megoldandó gazdasági problémáknak. A megoldás egyik előnyös módozatául a a magyar kormány a postatakarékpénztárt szemelte ki a részjáradék-üzlet életbeléptetésével. Czélja ennek a magyar járadékpiacznak megteremtése. Az akadályok, amelyek e téren fenn állanak, főképp három pontban foglalhatók össze: Az elsők egyikét, mely magának a koronajáradék kötvényczimletek értékszerü elosztásában nyilvánul, mindjárt elhárítja az uj ték gátolni őseink 1848-ban, hanem most, miután a kivívott boldogulás részeseivé lettünk, ahelyett, hogy őseink hibáját jóvátenni iparkodnánk, mondom, bizony sokszor megtetőzzük. Nevezetesen : miután magyar hazánk kivívta azt, hogy a latin nyelv helyett, — melyet csak iskolázott emberek tudtak valamennyire használni, — magyar nyelv a törvénykező, hivatalos nyelv; most már meg- kivántatik, hogy e hazának minden fia értse és tudja ezt a magyar nyelvet, hogy igy akár törvény előtt, akár az élet más körülményei között, a mi román atyafiaink is boldogulhassanak, ne legyenek kényszerítve minden I ügyökben a gyáku-ra, meg a domnu parin- tye-re szorulni, ami a szegény, tudatlan atyafinak-, kivált beljebb a románságban bizony í o1' kerül, mondom, ’hogy ezt kikerülhesse de, el van rendelve az állam részéről, hogy minden iskolában a magyar nyelv — mint hazai hivatalos nyelv — úgy tanittassék, hogy a gyermek már 10 éves 1 korban, vagyis a IV. osztályban képes legyen i magyarul is gondolatait kifejezni. Mit tesznek azok, akiknek árt ezen intézkedés ? Világgá kürtölik, de elhitetik a bentlakó nemzetiségekkel is, miszerint a magyar törvény erőszakkal magyarosit; kivetkőzteti a másnyelvü polgárt nemzetiségi mivoltából, megtiltja anyanyelvének használatától és tudja a jó ég, még mit nem kiáltanak ezen valóban türelmes magyar hazára. Hát ugyan kérem szeretettel: elnyomás, erőszakoskodásnak vehető a hazának azon intézkedése, mely szerint megtanittatni akarja már a gyermeket az iskolában, hogy hogyan kell megélnie, hogy igy felnőtt korában a magyar nyelvet tudva, széles e hazában bárintézmény azáltal, hogy nemcsak az vehet járadékot, akinek a legkisebb 100 koronás czimlet beszerzésére van tőkéje, hanem az is, aki csak 75, 50, vagy 25 korona névértékű járadék vételárával rendelkezik. Az előny itt már szembeszökő, mert a befektetés már nem a postatakarékpénztári alacsony kamatot, hanem a járadék kamatozásának megfelelő hozadékot szolgáltatja; tehát ha valakinek 25 koronája van mint betét a postatakarékpénztárban, akkor az jelenleg 3°/o kamatot hoz; — ha pedig e pénzen a betevő részjáradékot vétet, akkor a pénze már a névérték után 4°/,, kamaíot fog hozni, ami — figyelembe véve, hogy a járadék jóval névértéken alul kapható — még 4 B/0-nál is magasabb kamat-téritmény. A járadék népszerűsítésének második akadálya a gazdasági intelligentia hiánya. Az állam pénzügyi viszonyait, a gazdasági és hitelélet jelenségeit, annak természetét és lényegét,- eltekintve azon csekély kivételektől, akik hivatásszerűen foglalkoznak vele hazánkban,- alig ismerik. Különben, ha ismernék is, akkor sem lehetne a járadék propagálásától sokat remélni azon egyszerű oknál fogva, hogy pénzintézeteink legnagyobb részt többet fizetnek, mint amennyit a járadék hoz. A postatakarékpénztár azonban, ha sikerrel állta meg helyét a tőkebefektetés terén a 3°/0 kamatlábbal, joggal remélhető ez a 4°/0-os részjáradéknál is. Azok a körök, amelyek magával a néppel közvetlenül érintkeznek, amelyek a kis tőkéseknek, a vidéki publkumnak, földműves gazdáknak, iparosoknak vezetői és tanácsadói, mint a jegyző, biró, tanító és pap és azon felül pedig maguk a postaalkalmazottak is, hiszszük, nem fognak késni a koronajáradék kétségtelen előnyének, biztosságának és tőkebefektetésre különösen alkalmas voltának megmagyarázásával és felsorolásával. Ezzel a harmadik és legfőbb akadály is, ami magának a magyar népnek az értékpapírok vásárlásától való idegenkedésében nyilvánul, könnyen, minden nehézség nélkül elhárítható lesz. Magyarországon a népnek igen nagy tömege van, akinek kezében a pénz egyáltalában meg nem szaporodik. A publikum közönyössége, passzivitása min alapszik, alig magyarázható. Talán a magyar természet lenne az az egyedüli ok, amely a kalmárszellemtől mindig távol állott ? A vállalkozási kedv népünknél sohasem volt úgy kifejlődve, mint nyugati szomszédainknál. Nem is olyan hol megkereshesse kenyerét és tudatlansága folytán ne legyen bizonyos vidékhez kötve, mely körülmény bizony csak szipolyozóinak válhatik előnyére, de neki nem. Hisz tudnunk kellene azt édes mindnyájunknak, miszerint a spekuláns ember a tudatlanok között boldogul a legjobban, mert azoknak vakságát felhasználhatja saját előnyeire. Lássuk most már, hogyan keletkezik közöttünk a magyar haza és nemzet iránti gyűlölet ? Vannak olyanok, akik a románság előtt nagy emberekként szeretnének szerepelni, hogy igy a tudatlan nép bizalmát megnyerve, azt a maguk hasznára fordítsák. Az ilyenek nem átalkodnak aztán még hazai törvényeinkbe ütköző cselekményektől sem. Nos már most, miután törvény szerint mindenki, aki törvényellenes dolgot mivel, az meg lesz büntetve, persze a román is csak úgy, mint * a magyar, avagy más: ha ez a szerepelni vágyó atyafi törvény elébe kerül, de talán meg is lesz érdeme szerint büntetve, akkor odavágja követőinek: lássátok milyenek a magyarok, ártatlanul vagyok meghurczolva ! Vagy ha el van zárva: ártatlanul zártak el csak azért, mert román vagyok! A tudatlan nép ezt fel nem érvén észszel, avagy rosz- akaratu lévén, utána sem járva, hogy értse a tényálladékot, vakon hiszi és követi ko- lomposát. így lesz egy magyarellenes csoport az ilyenekből. Ezek aztán uton-utfélen gya- lázzák a magyar törvényt, a magyar hatóságot ; a magyar nemzetet pogánynak nevezik és a jó ég tudja még, mit nem tesznek. Az ilyen csoportoknak vagyunk kevés különbséggel édes mindnyájan. Ügy teszünk, mint ; rég volt az, amikor nem csak a paraszt, hanem a kispolgár is a tőkegyűjtésnek azt a ! módját választotta, amelynek takarékpénztára a ládafia, vagy a harisnya volt. A pénz tulajdonosa jobbnak és biztosabbnak látta tőkéjét otthon hagyni. Ámde ha gyanakvó és féltékeny volt a pénzintézetekkel szemben, nem szabad megengedni, hogy az állammal is az legyen. Kötelességünk egyfor- ! mán támogatni az államot, amely mindnyá- í junké nemes munkájában. Az állam, amikor szükségletei fedezésére kölcsönhöz folyamodik, elsősorban saját népéhez kell hogy forduljon már azért is, hogy az a rengeteg ka- í mat, amit a kölcsön felvételekor kibocsátott járadék-czimletek után fizetnie kell, —- itt az ország határán belül maradjon. E tekintetben példaképen állhat előttünk a fran- czia és bajor paraszt példája, akik tudvalevőleg a legszívósabb vevői hazájuk államadóssági kötvényeinek. És emeli azok önérzetét is, mivel az állam hitelezőjévé válván, büszkén nevezi magát rentier-nek. Ha már most ezen akadályokat sikerül mind leküzdeniink. hisszük, hogy a magyar hiteléletnek a postatakarékpénztár uj intézménye révén friss forrást nyitunk és népünk a 25 koronás részjáradék vásárlásával minél tömegesebben fogja a postatakarékpénztárt megbízni, aminek eredménye az lesz azután, hogy a fix kamatozású czimieteknek hazánk teremti meg az állandó és megbízható pia- czát és nem kell amiatt aggódni, hogy mi történik járadékunkkal, hogyha Ausztriának, vagy a külföldnek akár a hangulata rossz, akár pedig egyéb fix kamatozású papirosokkal úgy el van árasztva, hogy a magyar czimleteket már nem szívhatja fel. Kossuth miniszter kétségkívül régiméjének legüdvösebb reformját teremtette meg a postatakarékpénztár utján a részjáradék üzletben és most már csak magyar népünkön a sor, hogy az a kívánt eredményt meg is hozza. Iparművészeti kiállítás Debreczenben. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara az Országos Magyar Iparművészeti Társulat közreműködésével Debreczenben, husvétkor, iparművészeti kiállítást rendez. a tyuk és farkasverem mesében a többi oktalan állat, amelyek, mert látták a tyúkot szaladni, ők is utána szaladtak, sőt biztatták az utjokban találtakat is, hogy csak ne is kérdezzenek semmit, csak jöjjenek, illetve kérdezzék a tyúkot... így egymást biztatva mentek-mendegéltek, mig a farkasverembe estek. Lássuk csak édes atyámfiai, nem úgy kell a dolgot venni! Hisz észszel megáldott teremtményei vagyunk mi Istennek. Fontoljuk meg, mit teszünk és ne tegyünk valamit csak azért, mert más is azt teszi. Lássuk, van-e nekünk okunk utánozni őket, mert bizonyára nem lesz, akkor tehát sajnáljuk le őket és ne magasztaljuk. No persze, hogy igy gondolkozhassunk a jövőben, ahhoz ész kell. De amint a föld nemcsak azért termi meg a termését, mert föld, hanem azért, mert dolgozva, mivelve van : úgy az ész is nemcsak azért lát be, vagy tud valamit, mert ész, hanem ahhoz kell egy kis megmunkált, megdolgozott — tanult — ész. Látjuk ugyanis, miszerint mindenkinek van esze, de miután egyik többet tanul, mint a másik, egyiknek több — okosabban gondolkodó — esze van, mint a másiknak. Tehát iparkodjunk mi is eszünket olvasgatás által fejleszteni, gyermekeinkét pedig az által, hogy küldjük őket iskolába, hogy ott eszüket és szivüket művelve, a mi nemzetünk gyermekeiből is derék, tanult, a hazáját szerető és okos emberek váljanak és nemzetünket a többi nemzetekkel egy színvonalra emelje, mert azé a jövő, kié az ész ! ügy tudjuk meg édes atyámfiai, miszerint ezután csakugyan a szerint a közmondás szerint élhetünk meg, amely igy szól: „többet észszel, mint erővel“. Ha pedig eszünket kiművelve, derék polgárai válunk e
