Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-01 / 13. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly. 1909. április I. 13. szám. / NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..................... . . 8‘— kor. Fél évre......................... . . 4-— Negyedévre ................. . . 2-— Egyes szám................. . . —-20 » Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. A^ler Adolf szerkesztő. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. 903IV . tst v ' \ "t> 9*,. \ 2?' ■ Vv. . \ Béke! Amit pár nappal ezelőtt még remélni is alig mertünk, immár a legnagyobb valószínűség szerint bekövetkezik s a Bosznia és Herczegovina annektálásá- nak proklamácziója miatt előállott politikai bonyodalom békés megoldást nyer. Hónapok óta szorongó szívvel néztük, hogy egy kis államocska képzelt nagyságának tudatában mint száll szembe a hatalmas Osztrák-Magyar monarchiával s oly jogokat vindikál magának, amelyeknek teljesítése egyenlő lett volna a mi monarchiánk megalázásával és meghunyászkodásával. Aggódó szívvel néztük a diploma- cziának azt a furfangos játékát, melynek minden fázisa szemeink előtt folyt le, nem azért, mintha nem értenénk egyet Bosznia és Herczegovina annexió- jával és nem volnánk készek karddal is érvényt szerezni Ö felsége akaratának, hanem azért, mert ott len Szerbia határán kétszázezernyi jó magyar fiú áll talpig fegyverben, vérünkből való vér, a mi fiaink, — közöttük családos apák, — akik minden perczben ki voltak téve annak, hogy a megdördülö ágyuk véres áldozatai gyanánt életük árán fogják megszerezni annak a földnek tényleges birtokát, amelyet már TÁRCZA. Vadrózsaszál . . . Vadrózsaszál virágzik a dombtetőn. Valamikor nekem is volt szeretőm. Szerettem öt forrón s hévvel, Szivem minden szerelmével. Mikor ajka rám nevetett, Szép kék szeme rám tekintett: Ezer édes, kéjes érzés Járta át a szivemet. Kit szerettem, kijátszotta szerelmem, Csalfasággal meggyötörte a lelkem. Pedig hányszor esküulözte: Csak az enyém lesz örökre. Holdsugáros, csendes este Százszor is ült az ölembe. Piros ajkát csókolgattam Ezerszer is epedve. harmincz éven keresztül anélkül is súlyos áldozatok árán mondunk a magunkénak és amelynek meghódítása alkalmával már annyi sok ezer jó magyar fiú vére folyt. De a hadviseléssel nemcsak a véráldozat sulyosodik reánk, hanem számtalan millió anyagi veszteség is, mely a háborúnak feltétlen következménye. Hiszen a nagy hatalmas Oroszország példája bizonyítja, — amelynek gazdasági erőforrásai pedig mennyivel nagyobbak a mieinknél, — hogy egy hadviselés gazdaságilag évtizedekre visz- szaveti az országot, — s talán épen ennek a gyengeségnek köszönhetjük, hogy létrejött a béke, amelynek áldásait csak akkor érezzük igazán, ha azt veszélyeztetve látjuk és elveszettnek hisszük. Kétségtelen, hogy a felmerült bonyodalmak közepette azzal a nyugodt elszántsággal és áldozatkészséggel viselkedtünk, amelyet monarchiánk tekintélye megkövetelt és bár kétségtelen az a siker, amelyet az európai háborúval fenyegető konfliktusban kivívtunk, mi mégis csak a béke létrejöttének örvendünk igazán, mert hiszen nemcsak megszabadulunk azoktól a súlyos áldozatoktól, amelyeket már bekövet- kezendöknek tartottunk, de ismét minden erőnkkel hozzáláthatunk országunMegbánod még, hogy elhagytál, angyalom. Siratni fogsz engemet te még nagyon. Siratni fogsz éjjel, nappal, Epedve vársz két karoddal. Siratni fogsz. De hiába! Nem hallgatok a sírásra: Mert akkor már nem vágyom a \ Csókjaidra s karodba. Nagy Tamás. .. Ünnepi beszéd. Tartotta Prunár Mihály érendrédi gör. kath. tanító, márczius 15-én a községháza udvarán délután rendezett ünnepélyen. II. Hozzátok fordulok most, e hazának román- ajkú polgáraihoz ! Tinektek akarok most már- I ezius 15-éről; illetve annak áldásairól beszélni és hiszem, meg leszek általatok hallgatva! Ha a történelmet lapozgatnék, azt látnék belőle, miszerint a mi románajku őseink kát közvetlen érintő nagy horderövel bíró kérdések rendezéséhez, amelyek hivatva vannak a jövő Magyarország megteremtésére. Reméljük, hogy pár nap alatt a béke teljesen biztosítva lesz és közéletünk ismét visszatér a régi rendes kerékvágásba. Adja Isten, hogy úgy legyen! ' A népszerű járadék. Irta: Dr. Dencz Ákos. Az elmúlt napokban közgazdasági és politikai életünknek egyik kiváló tagja a bankbizottságnak ülésében rámutatott azokra a nagyfontosságu előnyökre, amelyek a csekk és kliring, e két modern fizetési módozat elterjedésével és népszerűsítésével járnak. Fejtegetései során különösen a postatakarékpénztárt emelte ki, amely e téren az utóbbi évtized alatt szinte meglepő eredményt mutatott fel. A postatakarékpénztárt berendezése és azon szervezete, mely főképp az egész országra való kiterjedtségében nyilvánul, tette képessé arra, hogy az érintett fizetési formák hazánkban minél nagyobb mértékben népszerűvé lettek. E tulajdonságánál fogva igyekszik a kormány azon, hogy a postatakarékpénztár révén oly intézményeket létesítsen, amelyek mig egyrészt a nép jólétének, gazdasági és anyagi fejlődésének emelkedésére szolgálnak, másrészt pedig az államhitel erősbülését, az államkölcsönök mirégebben jó hazafiak voltak és mindig egyetértésben éltek magyarajku honfitársaikkal. Ha pedig szétnézünk az életben, avagy épen kutatjuk a múltat: szomorúan tapasztaljuk, miszerint, valamint a jelenben a legtöbb j cseléd, béres a mi fajtánkból, románokból | telik ki, úgy a múltban is a legtöbb jobbágyság románajku honpolgárokból telt ki. Tehát épen nekünk románajlcuaknak lett javunkra leginkább a jobbágyság felszabadítása s igy annak a Kossuthnak és társainak mi tartozunk a legnagyobb hálával és elismeréssel. Minélfogva ezen márczius 15-iki i ünnepélyt nem ezeknek a volt és jelenleg is valóban nemes uraknak kellene rendezniük, akik önként mondtak le kényelmet és hasznot hajtó nemesi jogaikról, amiért mindenkor a legnagyobb tisztelettel illene előttük kalapot emelnünk, hanem nekünk, volt jobbágyoknak, kik egy nagy rabszolgaságból szabadultunk fel és akik most már velük egyen- joguan élvezzük e drága magyar haza mindennemű áldásait! És sokszor mit kell látnunk ? Nem elég, hogy az irigységtől és a hatalom féltésétől ingerelt osztrákok izgatása következtében bár, de a haza boldogulásának kivivőit hazafias cselekedeteikben meg mer
