Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-25 / 12. szám
jL szabályzat ellen vétők szigorúan büntetendők volnának. A szájkosár kényszer kiterjesztendő volna valamennyi nagyobb község és város belterületére. A szájkosár a veszettséget nem fojtja el, de a marás esélyeit csökkenti. Az állatbarátok a szájkosarat kínzó szerszámnak tartják, pedig a jól készített szájkosár nem kínzó szerszám, hanem védő eszköz ez marás esélyei ellen. A szigorú óvintézkedésektől javulást csak abban az esetben várhatunk, ha nemcsak papiroson lesznek meg, hanem szigorúan be is tartatnak. E tekintetben legczélszerübbnek látszik, ha a szükséges intézkedések elrendelése és végrehajtása ne legyen egyedül a helyi hatóságokra bízva, melyek nem járnak el mindenkor a kellő erélylyel, hanem hogy az állam azokat saját közegeivel szigorúan ellenőriztesse is. Az ezen ellenőrzéssel járó költségeket a felemelt ebadó bőven fedezné. Csutoros Albert ref. lelkész. Márczius 15. Érendréden. Érendréd hazafias, kurucz polgársága miként minden évben, úgy most is megünnepelte márczius Idusát szép műsorral és nagy közönség részvételével. Reggel 9 órakor az utczák felvoltak lobogózva és ünnepi harangozás hívta az embereket templomba leróni a hálát Isten iránt. Csutoros Albert ref. lelkész tartott Istenhez emelő, Isten és hazaszeretetre buzdító imádságot. Ezt követte az állami iskolákban járó növendékek hazafias ünnepélye, melyen nemcsak a gondnokság tagjai és a szülök voltak jelen, hanem a község intelligencziája, a község magyar és oláhajku lakói is oly nagy számmal voltak jelen, hogy a tágas iskolai udvar alig tudta befogadni a közönséget. Az iskolai ünnepélyre remekül készítette el a növendékeket Szaleezki Miklós állami tanító, kit a legnagyobb elismerés és dicséret illet, hogy a szebbnél-szebb hazafias szavalatok és dalokból álló műsort a gyermekek olyan öntudatosan, szépen, megható módon adták elő. Mindezek azt bizonyítják, hogy az állam nálunk nem dobja pénzét a sárba az állami iskolák felállításával. A nemzeti hazafias szellemnek hü őrizöje és terjesztője Érendréd ezen a vidéken. A felnőttek számára a nagy ünnepély délután 3 órakor vette kezdetét a községháza udvarán. Az impozáns felvonulás zene kiséret mellett történt a „Gazda“ körből. munkáját ? Nincs. Ma mindenki annak dolgozik, kinek és amit akar, avagy tud. Van-e ma a haza védelmét illetőleg kiváltságos osztály? Nincs. Ma mindenki tartozik hazáját szolgálni; ha testileg alkalmas, akkor ténylegesen, ha alkalmatlan, úgy hadmentességi adó lefizetése által, melyből a háborúban elesettek hátramaradt családjait segélyezi az állam. Ma nem az ur helyett szolgál a paraszt és nem tölti egész ifjúságát a katonaságnál, hanem maga-magáért és 2 hó, vagy 2 év, vagy 3 évet. Van-e ma a hazának olyan osztálya, mely adót ne fizessen a birtokában levő vagyona után ? Nincs. Ma ebben a tekintetben is e hazának minden polgára egyenlő, amennyi- bea mindenki arányosan hozzájárul a közteher viseléséhez. Ma ott állunk, hogy nem vagyunk kényszerítve senki földjét ingyen munkálni. Ha pedig szorgalmasan dolgozgatva és keresményeinket megtakarítva pénzt gyűjthetünk magunknak : szabadságunkban áll birtokot venni és azt nevünkre is irathatjuk. Ilyen körülmények között aztán építhetünk akár toronymagasságra és bármely kényelemmel berendezkedhetünk, mert a telek, a föld — ha megvettük — a mienk. A birtokunk után fizetendő adó pedig meg sem közelíti az akkori szolgálmányok értékét és e mellett szabadok vagyunk; a törvény előtt — legyünk szegények avagy gazdagok — egyenlők vagyunk. Mikor a nagy tömeg már összegyűlt a községháza udvarán a közönség elénekelte a Hymnuszt, mire ifjú Domokos Bálint, az ifjúsági egylet elnöke igen szépen szavalta el a „Talpra magyart“. Utánna Csutoros Albert ref. lelkész tartotta meg az emlékbeszédet márczius 15. jelentőségéről, végül hazaszeretetre buzdító tanulsággal és intelemmel végezte. De nevezetes és szép mozzanatát képezte az ünnepélynek, Érendréd nagyközség igen szép ősi czimerének Csutoros Albert lelkész által való felavatása. Ugyanis Érendréd község jelenlegi jegyzője Nagy István, hosszas kutatás után egy családnál meglelte Érendréd község egykori ősi czimerét. Nagy István községi jegyző kérte gróf Andrássy Gyula belügyminiszter úrtól, hogy az ősi czimer megfestetését rendelje el, Varga miniszteri tanácsost pedig arra kérte, hogy a czimert márczius 15-re festesse meg és küldesse meg Érendréd községnek, hogy a márczius 15-iki ünnepély alkalmából a czimer felavattassék és átadas- sék a községnek. Az ünnepély alkalmából sürgönyileg fejezte ki köszönetét Érendréd községe gróf Andrássy Gyula belügyminiszter és Varga Gyula miniszteri tanácsos uraknak. A czimer kettős czimer, egyesítve van benne a paraszt és nemesi czimer. Alul a paraszt czimer, melynek symbolumai: két makkos tölgy, közte nádkéve, fölötte búzakéve. Felül a nemesi czimer symbolumai: paizs, felette korona, a korona felett lóháton egy nemesi inturgens. Mindezen symbolumokat előbb magyarázattal, aztán tanúsággal kisérve mutogatta meg a nagy közönségnek Csutoros Albert lelkész. A két paizs egyesítése tanítson bennünket arra, hogy miként az 1848. márczius 15. megszüntette azokat a válaszfalakat, melyek hosszú évszázadok óta részekre tagolták a nemzetet, egyenlő lett mindenki: „polgártárs“ csupán és semmi több. Nem volt többé „nemes és paraszt" nép, a nemzet minden fia kezet fogott egymással a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség nagy elveiben, úgy e község polgárai is vallás, nyelv és osztálykülönbség nélkül egyesüljenek, legyenek egyek — mint a két paizs egyesítve van — gondolkozásban, érzületben, a jónak cselekvésében, a község mindennemű szép és nemes czéljainak, érdekeinek megvalósításában, nem egymásnak hátat fordítva, egymást lenézve, megvetve, gyűlölve, hanem egymást szeretve, tisztelve, becsülve, vállvetve, egyetértve munkálják e község jövőjét és boldogságát, hogy a márczius 15-iki hármas eszme gyakorlatilag is j megvalósulva legyen, hogy e községnek minNAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Melyik törvényben van az megírva 1848 óta, hogy aki ma ur, annak fia is ur lesz; vagy aki ma nem ur, annak semmi ivadékának sem szabad urnák lenni? Egyikben sincs bizony. A mai világban az urnák a fiából, ha nem tanul és könnyelmű, éppen úgy szabad hogy szegény, sőt — ha úgy hozza a sorsa — paraszt munkás is legyen ; amint megfordítva: a parasztember fiának, ha jól tanul és jól viseli magát, szabadságában áll urnák, sőt nagy urnák is lenni. Sok és jeles, magasrangu hivatalnok lett már eddig is szegénysorsu, paraszt embernek a fiából 1848 óta! Ma már, ha a haza fiai között perelés keletkezik : ügyét lelkiismeretes, igazságosan ítélkező és részrehajthatatlan bíróság elé viheti, hol nem nézik, ki milyen ruhát visel, hanem kinek mennyiben van, vagy nincs igazsága. Ezen ősidőktől uralkodó rósz szokás által lenyűgözött nép felszabadítását Kossuth Lajosnak köszönheti, kinek 1848. évi márczius 3-án, a pozsonyi országgyűlésen tartott lelkesítő beszédének hatása alatt szerkesztett s az ország összes képviselői által pártolt feliratban kifejezett óhajtások márczius 15-én nyertek teljesítést királyunktól. Igen ám, de ezen, a magyar hazára nézve nagy vívmány a bécsi kormányt irigylésre ingerelte! A bécsi tanácsadók bizony nem J jó szemmel nézték a magyar haza boldogulásának hajnalodását. Felizgatták az idegen i 3 den tagja kezet fogjon egymással, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség nagy elveiben. A czimer után Csutoros Albert lelkész a czimer alapján készült 4 drb pecsétnyomót avatta fel ezen szavak kíséretében: A pecsétek bizonyságok, az igazságnak a bizonyságai, adja Isten, hogy ezen pecsétnyomók úgy a község, mint a jegyzői hivatal részéről mindig az igazságot bizonyítsák, hogy mind igazak és Ámenek legyenek, amit a pecsétnyomók igazolnak és bizonyítanak. Az elhangzott szavak után a czimer és pecsét- nyomók átadattak megőrzés végett Uray András főbíró urnák és Nagy István községi jegyző urnák. Ezután Szaleezki Miklós állami tanitó szavalta el Ábrányinak egy igen szép hazafias darabját. Végül Prunár Mihály görög kath. tanitó tartott a község oláh nyelvű polgáraihoz ta- nuságos és hazaszeretetre buzdító beszédet, melyet szűnni nem akaró „éljen“, melyet mindenki tetszése és elismerése követett. Az ünnepélyt este hazafias tánczmulat- ság követte, ahol Érendrédnek minden osztálya képviselve volt, igazolásául annak, hogy a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség hármas eszméjét nemcsak elvileg tartják, de a gyakorlati életben is igyekeznek megvalósítani. Érendréd, 1909. márczius 17. Csutoros Albert ref. lelkész. HÍREK. — Előmunkálati engedély. A kereskedelmi miniszter a nagykároly—somkuti h. é. vasút részvénytársaságnak saját vasútja Nagy- somkut állomásától Sárosmagyarberkeszen, Kisremete, Kovás, Kiskörtvélyes, Kápolnok- monostor, Csernefalva, Brélfalva, Nagyhegy és Kólyzatka irányában Oláhláposig és Ká- polnokmonostortól Révkápolnok, Lacház, Ká- polnokkovás, Nyárfás és Dióshalom irányában Kapnikbányáig vezetendő keskeny nyomtávú gőzüzemű helyiérdekű vasútvonalra az ! előmunkálati engedélyt egy évre megadta és erről a vármegye közönségét értesítette. — Dr. Rooz Elemér lakását Széche- nyi-uteza 3. szám alá a róm. kath. templommal szembe, a Hahn-féle gyógyszertár tőszomszédságába helyezte át. — Kinevezés. A király Rencz János nagybányai állami főgimnáziumi igazgatót, városunk fiát a VII-ik osztályba sorozott igazgatóvá nevezte ki illetve előléptette. nyelvű honfiakat, mint a román, szerb, hor- vát stbbieket a hazának függetlenségét és felvirágoztatását munkáló magyar testvéreik ellen, jól tudván azt, hogy igy a magyarság önvédelmi harezba keveredik támadóival s igy könnyű lesz a zavarosban halászni. De nem ment könnyen. Mert a magyarság a kivívott és a király által 1848 ápr. 11-én szentesitett törvényekért, melyeket a hazában lakó nemzetiségek is élveznek, kész volt fegyvert fogni s hazánk szabadságáért életét is áldozni. A halhatatlan hősök csatát csata után nyertek s csak midőn az osztrák a muszkát hívta segítségül, ki Paskievich vezérlete alatt 203 ezer főre menő hadsereget küldött a magyar szabadságharcz leverésére, az osztrák hadsereg pedig Haynau vezérlete alatt 177 ezer főből állván s igy a magyar 182 ezer főből álló nemzeti hadsereg 380 ezerrel állván szemben, csak akkor tudott győzni ellenségünk. De ugyanakkor az osztrákok által a magyar nemzet ellen lázitott idegenajku nemzetiségeket is ugyanazon balsors érte, ami a magyar nemzetet. Hisz ez nagyon is természetes, mert, ha egy közösen lakott ház összedől, akkor a benne lakó minden egyes család egyformán érzi annak kárát, ehhez meg nagy ész sem kell, hogy megértsük. De volt gondja a Gondviselőnek a pártokra szakadt magyar hazánkra és adott nekünk olyan derék, nemes érzelmű hazafiakat, kik e hazát megmentették az enyé-
