Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-25 / 12. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. márczius 25. 12. szám. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .... Fél évre................. Negyedévre . . . Egyes szám . . . . ■ • .--20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: ; Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) szerkesztő. # A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond utóda. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Kossuth. A magyar nemzet újjászületésének korszaka egy a nemzet szivébe mindörökre aranybetükkel beirt névhez fűződik s ez a név: Kossuth Lajos. Mint mikor a nehéz, sürü felhőkkel borított egekből egyszerre fényes napsugár szökken elő, hogy a fényért, melegségért epedö természetnek uj reménységet nyújtson: úgy jelent meg ö a magyar nemzet előtt, egyszerre fényes — ragyogóan, hogy a legszor- -gosabb pillanatban, a legnagyobb szükség közepette lángelméjével, izzó hazaszeretetével, az emberi jogok védelmezőjeként, a szabadság soha meg nem rettenő bajnokaként egy újabb történelmet teremtsen, amely történelem nemcsak Magyaroszág, hanem a világszabadság történelme is. Nem fokról-fokra haladva látjuk öt feltűnni a közélet terén, hanem hatalmas lángelméje pillanat alatt a legelső vezető helyre állítja öt, arra a helyre, ahonnan soha senki sem tudta szebben hirdetni a hazaszeretet, amely helyről soha igazabban el nem hangzottak azok a jelszavak, amelyek miiTÁRCZA. Mily boldog a madár . . . Mily boldog a madár! Repülhet a légbe’, Amikor akarja, Elszáll más vidékre. De én nem szállhatok! — Le vagyok én kötve — Bármiként vágyódom Kellemes körödbe. Mily itoldog a csillag! Ragyoghat az égen, Lenézhet a földre Néma, csendes éjben. Ha csillag lehetnék, Mindig egész éjjel Csak reád tekintnék S ragyognék nagy fénynyel. Mily boldog a szellő! Elszállhat körödbe, Nappal is, éjjel is Susoghat füledbe . . . Ha szellő lehetnék, Körülted lebegnék, liók szivében egy egészen uj világot alkottak, amelyek hatása alatt össze- dült egy régi, korhadt rendszer, hogy a szabadság friss, éltető levegője utat lelhessen a legkonzervativebb szivekbe is. Mintha valami csábos varázs övezte volna azt az embert, aki ezt a fényes, büszke nevet viselte! Mintha valamely isteni szikra lopta volna magát az emberek szivébe akkor, midőn gondolkodás,. habozás, kétkedés nélkül rendelték alá magukat az ö akaratának, midőn ezek bizalommal, fanatikus lelkesedéssel követték azt az utat, amelyet ö kijelölt! A szó varázsa, az irás művészete, igazságába vetett megdönthetien bizalom, eszméinek tisztasága, jellemének nagysága s az az önzetlen igaz hazaszeretet, mely minden legkisebb porczikáját áthatotta, avatták öt egy nemzet vezérévé és pedig oly vezérré, aki nemcsak életében, de halála után is az maradt aki volt, politikai vezére, eszményképe, legnemesebb ideálja minden szabadságért lelkesedő egyénnek! Neve fogalommá vált, amelyhez hozzáfűzzük mindazt, amit szépnek, Füledbe legforróbb Szerelmet susognék. Boldog a napsugár! Áttörhet a légen, Pihenhet hajadnak Aranyos fürtjében . . . Ha én nap lehetnék, Téged minden reggel Ragyogó sugárral Ébresztenélek fel. Boldogok a felhők! Szállhatnak keletnek, Amikor akarják, Könnyeket ejthetnek . . . Ha én felhő lennék, Kisírnám magamat: A sirás enyhitné Kínzó fájdalmamat. Ncif/y Tamás. Ünnepi beszéd. Tartotta Prunár Mihály érendrédi gör. kath. tanító, márczius 15-én a községháza udvarán délután rendezett ünnepélyen. Ez érdekes beszédet, melyet a gör. kath. román ajkú nép előtt egy hazafias érzetü jónak, nemesnek tartunk. Tanításai hagyománnyá lettek, amelyeket követni szent kötelességünk. Vágyaink törekvéseink, boldogulásunk utjának ma is azt az utat tartjuk, amelyet ö kijelölt, s amelynek végczélja a szabad, független, boldog, nagy Magyarország!! Tizenöt éve annak, hogy megszűnt dobogni az a szív, amelynek minden dobbanásáért egy nemzet leghöbb imája szállott égek urához! Másfél évtized re'pülS 'ú azóta, hogy sírjához zarándokolni járunk s örömünkben, bánatunkban az ö emlékének áldozunk! A porhüvely, mely azt az egeket ostromló fényes szellemet rejté magában már az enyészeté, de úgy érezzük ma is, mintha itt lenne közöttünk, mintha csak hivni kellene, hogy megjelenjen és vezéreljen bennünket a szabadság, a függetlenség utján. Oh ne hagyj el bennünket Kossuth apánk. Lásd : halálod napjának évfordulóján eszméidnek letéteményesei, tanításodnak kővetői, a nemzet legjelesebbjei néped millióival együttesen leborultunk szent sirhalmodnál fogadást téve arra, hogy mig magyar lesz ur itt ez áldott földön, addig a te szent tanító tartott a legkészségesebb örömmel közöljük, mert az a maga közvetlenségével, tartalmának igazságával és nemes hangjával nemcsak mély benyomást gyakorol, hanem nagyon helyesen mutat reá azokra a ferde törekvésekre, a melyeket — sajnos — nemzetiségeink oly szívesen kultiválnak. Bár megszivelnék az érdekeltek s e beszéd nem hangzana el nyomtalanul! A tanító urat pedig szívből üdvözöljük s kérjük, hogy a reá- bizott gyermeksereget nevelje olyan igaz, jó hazafiakká, amilyen ő maga. A beszéd egész terjedelmében igy hangzik: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A mai napon, amikor az 1848. évi márczius 15-én véghezvitt hazafias cselekedet emlékét ünnepeljük, az akkori időkről, jobban mondva az akkori időkben szokásban volt sajnos állapotról: a jobbágyságról akarok egyet-mást elmondani. Ki, vagy mi is volt az a jobbágy? Ha röviden akarnék rá feleletet adni, azt kellene mondanom: kétlábú, de Isten képére és hasonlatosságára teremtett barom. Ugy-e furcsa leírása ez egy emberi osztálynak? Hála Istennek, mindnyájan abban a szerencsés helyzetben leledzünk, amely szerint csak hírből ismerjük azt a valamit s igy természetesen elmosolygunk ily furcsa leíráson. De, ha volnának közöttünk olyanok, akik abban a korban éltek és történetesen azon osztályhoz tartoztak volna: úgy azok köny-
