Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-14 / 2. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, I9Q9. január 14. 2. szám. r Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. üecgjeienik miieden csütcrtckön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre..................... . 2•— „ Egyes szám.........................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmondi utóda. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyllttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás! Mióta a „Nagykároly és Vidéke“ kilépett a közélet terére, hogy szeretett hazánk boldogulása, előhaladása és felvirágoztatásának nagy eszméjéhez habár csak egy porszemmel is hozzájárulhasson, azóta szüntelenül csak egyetlen elvet szolgált: az országos függetlenségi és 48-as párt elveit, mert egyedül ezen elvek szolgálatában vélte feltalálni kitűzött czéljának valódi eszközeit. Ezeket az elveket szolgáltuk legjobb tudásunkkal, teljes erőnkkel, nem térve el azoktól akkor sem, midőn csak üldöztetés és mellőzés volt osztályrészünk és akkor sem, midőn pártunk uralomra jutott. Nem féltünk az üldöztetéstől, nem kértünk az előnyökből. Önzetlenül és mindenkitől függetlenül szolgáljuk ezután is úgy, mint eddig, pártunk nemes és szent czéljait a magunk csekély erejével mindaddig, mig azok egyéni meggyőződésünkkel ellentétbe nem kerülnek. Mert feltett czélunk, hogy mindaddig, mig a mai kormány politikáját szeretett hazánk boldogulása és előhaladása tekintetében üdvösnek és hasznosnak látjuk, szívesen támogatjuk, de egy pillanatig sem fogunk habozni, hogy ellenzéki álláspontra helyezkedjünk, ha annak szükségét látni fogjuk. Másik kitűzött czélunk, amely lapunk alapításának tulajdonképeni indító oka volt, tudniillik Nagykároly város szükebb érdekeinek hathatós megvédése, épen oly meleg érdeklődésünk tárgyát fogja képezni ezután is, mint eddig és igyekezni fogunk városunk jól felfogott érdekeit épen oly támogatásban részesíteni, mint tettük azt a múltban nemcsak jóindulatú tanácsokkal és tervekkel, de ha szükséges, a kritika erős fegyverével is! Éhez a munkához kérjük a közönség támogatását s különösen kérjük azt lapunk politikai elvtársaitól, akiknek lapunk mindenkor a legszívesebben rendelkezésére fog állani. Szépirodalmi rovatunkat az eddigi nívón kívánjuk fentartani és hogy ezen ígéretünket teljesíthetjük, bizonyítja munkatársaink díszes gárdája, kik közé városunk és vidékének legjobb toliforgatói tartoznak. Hírrovatunkban ezután is igyekszünk közönségünket a megtörtént eseményekről és a tudnivalókról kimerítően tájékoztatni. Ismételten kérjük a szives támogatást ! Előfizetési árak: Egész évre .... 8 K. Félévre.......................4 K. Ne gyedévre .... 2 K. A „Nagykároly és Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A mi igazságunk. A vármegye székhelyének Szat- márra leendő áthelyezése tárgyában Szatmár város által újólag megindított mozgalom — amint ismeretes — egyelőre holt pontra jutott, amennyiben a kormánynál tisztelgő Szatmár párti küldöttség meglehetősen hideg fogadtatásra talált és Szatmár vérmes reményei legalább ez idő szerint a messze jövő ábrándjai közé kerültek. A szatmáriak a maguk érdekeinek támogatására egy memorandumot Írattak, amely memorandumban mindenféle történelmi, politikai stb. adatokkal igyekeztek bebizonyítani az ö kérelmüknek jogosságát és igazságát és ezt az emlékiratot nemcsak a kormány tagjainak, hanem az országgyűlési képviselőknek is megküldötték, abban bizakodva, hogy a képviselők majd felülnek ezeknek a súlyos argumentumoknak s ha majd a székhely kérdése napirendre kerül, Szatmár támaszkodva az ö fényes múltjára, történelmi igazságára és az emlékiratban kifejtett politikai, gazdasági stb. indokaira, egyszerre megkapja a vármegye székhelyét anélkül, hogy további küzdelmet kellene vivnia. Ebben a hires memorandumban különösen két szempont az, melyet magunkra nézve sérelmesnek találunk. Először az, hogy az emlékirat úgy tünteti fel a megyeszékhelynek Nagykároly városában való létét, mintha az kizárólag a gróf Károlyi család befolyásának volna az okozata, a másik pedig az a kicsinylö hang, a melylyel rólunk megemlékezik s a melynek olvasása esetén, a helyi viszonyokkal nem ismerős egyén hajlandó Nagykároly városát egy közönséges falunak tartani, amely Szatmár fényessége mellett még csak számba sem jöhet. A jó szomszédok memorandumukat készpénznek vették. Azt hitték, hogy a „ki korán kel, aranyat lel“ közmondás aranyigéjének követése mellett máris büszkén nézhetik le a szegény nagykárolyiakat, mert hát a vármegyeszékhely Szatmárra költözik. Még az a hűvös válasz sem csillapította tüzüket, amelyet a kormány tagjaitól nyertek és mindig bizakodnak abban, hogy egy esetleges kormányváltozás esetén övék lesz a diadal. Ebben az áldatlan küzdelemben reánk, nagykárolyiakra a védekezés szerepe jutott. Védekeznünk kell a telhetetlen szomszéd ellen és pedig minden erőnkkel. Nekünk a lét és nem lét kérdése függ fejünk felett és épen azért nem szabad engednünk és ezt a kérdést véglegesen kell megoldanunk úgy, hogy Szatmárnak többé eszébe se juthasson ennek az ügynek újabb megbolygatása. Reméljük, hogy ez sikerülni is fog. Szatmár város emlékiratára, hasonló módon felelünk. — Városunk egy lelkes, tanult és képzett fia Dr. Kovács Dezső ügyvéd tollából egy emlékirat készült, amely emlékirat felelet a szatmáriak memorandumára. Ebben az emlékiratban a történeti igazság kérlelhetetlen szigorúságával és kétségbe vo nh atlan adataival van bebizonyítva, hogy mennyit ér a szatmári memorandum, mennyire felel az meg a történelmi hűségnek. Nem a légből merített állításokkal, de meg nem czá- folható történelmi adatokkal van bebizonyítva az, hogy a „kurucz“-nak hiresztelt Szatmár mennyire volt ku- rucz a múltban, a jelen úgyis ismeretes. Erős logikával igazolja be, hogy nem a gróf Károlyi család befolyása oka annak kizárólag, hogy a vármegye székhelye Nagykároly, hanem a vármegye bizottsági tagjainak szabad akarata ! Politikai, gazdasági, pénzügyi, közlekedési, statisztikai, nevelésügyi stb. adatokkal van támogatva Nagykároly városának igazsága és egyben röviden, de velősen végez azzal a kicsinylö hanggal is, amelyet a szatmári memorandumban ellenünk használnak. Ezeket az adatokat sem letagadni,
