Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-14 / 2. szám

XXVI. évfolyam. Nagykároly, I9Q9. január 14. 2. szám. r Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. üecgjeienik miieden csütcrtckön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre..................... . 2•— „ Egyes szám.........................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmondi utóda. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyllttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás! Mióta a „Nagykároly és Vidéke“ kilépett a közélet terére, hogy szeretett hazánk boldogulása, előhaladása és fel­virágoztatásának nagy eszméjéhez habár csak egy porszemmel is hozzájárulhas­son, azóta szüntelenül csak egyetlen elvet szolgált: az országos függetlenségi és 48-as párt elveit, mert egyedül ezen elvek szolgálatában vélte feltalálni ki­tűzött czéljának valódi eszközeit. Ezeket az elveket szolgáltuk legjobb tudásunkkal, teljes erőnkkel, nem térve el azoktól akkor sem, midőn csak ül­döztetés és mellőzés volt osztályrészünk és akkor sem, midőn pártunk uralomra jutott. Nem féltünk az üldöztetéstől, nem kértünk az előnyökből. Önzetlenül és mindenkitől függetlenül szolgáljuk ezután is úgy, mint eddig, pártunk nemes és szent czéljait a magunk csekély erejé­vel mindaddig, mig azok egyéni meg­győződésünkkel ellentétbe nem kerülnek. Mert feltett czélunk, hogy mindaddig, mig a mai kormány politikáját szeretett hazánk boldogulása és előhaladása te­kintetében üdvösnek és hasznosnak lát­juk, szívesen támogatjuk, de egy pilla­natig sem fogunk habozni, hogy ellen­zéki álláspontra helyezkedjünk, ha annak szükségét látni fogjuk. Másik kitűzött czélunk, amely lapunk alapításának tulajdonképeni indító oka volt, tudniillik Nagykároly város szükebb érdekeinek hathatós megvédése, épen oly meleg érdeklődésünk tárgyát fogja képezni ezután is, mint eddig és igye­kezni fogunk városunk jól felfogott ér­dekeit épen oly támogatásban részesí­teni, mint tettük azt a múltban nemcsak jóindulatú tanácsokkal és tervekkel, de ha szükséges, a kritika erős fegyveré­vel is! Éhez a munkához kérjük a közön­ség támogatását s különösen kérjük azt lapunk politikai elvtársaitól, akiknek la­punk mindenkor a legszívesebben ren­delkezésére fog állani. Szépirodalmi rovatunkat az eddigi nívón kívánjuk fentartani és hogy ezen ígéretünket teljesíthetjük, bizonyítja mun­katársaink díszes gárdája, kik közé vá­rosunk és vidékének legjobb toliforgatói tartoznak. Hírrovatunkban ezután is igyekszünk közönségünket a megtörtént események­ről és a tudnivalókról kimerítően tájé­koztatni. Ismételten kérjük a szives támoga­tást ! Előfizetési árak: Egész évre .... 8 K. Félévre.......................4 K. Ne gyedévre .... 2 K. A „Nagykároly és Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A mi igazságunk. A vármegye székhelyének Szat- márra leendő áthelyezése tárgyában Szatmár város által újólag megindított mozgalom — amint ismeretes — egy­előre holt pontra jutott, amennyiben a kormánynál tisztelgő Szatmár párti küldöttség meglehetősen hideg fogad­tatásra talált és Szatmár vérmes re­ményei legalább ez idő szerint a messze jövő ábrándjai közé kerültek. A szatmáriak a maguk érdekeinek támogatására egy memorandumot Írat­tak, amely memorandumban minden­féle történelmi, politikai stb. adatokkal igyekeztek bebizonyítani az ö kérel­müknek jogosságát és igazságát és ezt az emlékiratot nemcsak a kormány tagjainak, hanem az országgyűlési kép­viselőknek is megküldötték, abban bi­zakodva, hogy a képviselők majd fel­ülnek ezeknek a súlyos argumentu­moknak s ha majd a székhely kér­dése napirendre kerül, Szatmár tá­maszkodva az ö fényes múltjára, tör­ténelmi igazságára és az emlékiratban kifejtett politikai, gazdasági stb. indo­kaira, egyszerre megkapja a vármegye székhelyét anélkül, hogy további küz­delmet kellene vivnia. Ebben a hires memorandumban különösen két szempont az, melyet magunkra nézve sérelmesnek találunk. Először az, hogy az emlékirat úgy tün­teti fel a megyeszékhelynek Nagyká­roly városában való létét, mintha az kizárólag a gróf Károlyi család befo­lyásának volna az okozata, a másik pedig az a kicsinylö hang, a melylyel rólunk megemlékezik s a melynek olvasása esetén, a helyi viszonyokkal nem ismerős egyén hajlandó Nagy­károly városát egy közönséges falunak tartani, amely Szatmár fényessége mel­lett még csak számba sem jöhet. A jó szomszédok memorandumu­kat készpénznek vették. Azt hitték, hogy a „ki korán kel, aranyat lel“ közmondás aranyigéjének követése mel­lett máris büszkén nézhetik le a sze­gény nagykárolyiakat, mert hát a vár­megyeszékhely Szatmárra költözik. Még az a hűvös válasz sem csil­lapította tüzüket, amelyet a kormány tagjaitól nyertek és mindig bizakodnak abban, hogy egy esetleges kormány­változás esetén övék lesz a diadal. Ebben az áldatlan küzdelemben reánk, nagykárolyiakra a védekezés szerepe jutott. Védekeznünk kell a telhetetlen szomszéd ellen és pedig minden erőnkkel. Nekünk a lét és nem lét kérdése függ fejünk felett és épen azért nem szabad engednünk és ezt a kérdést véglegesen kell megoldanunk úgy, hogy Szatmárnak többé eszébe se juthasson ennek az ügynek újabb megbolygatása. Reméljük, hogy ez sikerülni is fog. Szatmár város emlékiratára, ha­sonló módon felelünk. — Városunk egy lelkes, tanult és képzett fia Dr. Kovács Dezső ügyvéd tollából egy em­lékirat készült, amely emlékirat felelet a szatmáriak memorandumára. Ebben az emlékiratban a történeti igazság kérlelhetetlen szigorúságával és két­ségbe vo nh atlan adataival van bebizo­nyítva, hogy mennyit ér a szatmári memorandum, mennyire felel az meg a történelmi hűségnek. Nem a légből merített állításokkal, de meg nem czá- folható történelmi adatokkal van be­bizonyítva az, hogy a „kurucz“-nak hiresztelt Szatmár mennyire volt ku- rucz a múltban, a jelen úgyis isme­retes. Erős logikával igazolja be, hogy nem a gróf Károlyi család befolyása oka annak kizárólag, hogy a vármegye székhelye Nagykároly, hanem a vár­megye bizottsági tagjainak szabad aka­rata ! Politikai, gazdasági, pénzügyi, közlekedési, statisztikai, nevelésügyi stb. adatokkal van támogatva Nagykároly városának igazsága és egyben röviden, de velősen végez azzal a kicsinylö hanggal is, amelyet a szatmári memo­randumban ellenünk használnak. Ezeket az adatokat sem letagadni,

Next

/
Thumbnails
Contents