Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-18 / 7. szám
L XXVI. évfolyam. Nagykároly. 1909. február 18. 7. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye.---------—►— ■ • ♦ -*•' •»—-----------Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Aftegjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.............................8-— kor. Fél é vre.................................4-— „ Ne gyedévre.............................2-— „ Egyes szám.........................—-20 „ A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szára. (A zárdával szemb en) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond utóda. Nyilttérsora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Építkezések. Maholnap itt a tavasz, megkezdődnek az építkezések azon helyeken, ahol építkezési kedv van és megvannak az előfeltételek arra, hogy jutányosán lehessen építkezni. Városunkban eddig az építkezésre nézve nem nagyon jó volt a hangulat. A székhelykérdés bizonytalansága, az építkezési anyagok, a fa és különösen a légla drágasága, hozzá az, hogy olcsó építkezési kölcsönt nem igen lehetett kapni, mind hozzájárultak ahhoz, hogy nem is nagyon igyekeztek építkezni. Most a viszonyok talán változni fognak. A székhelykérdés — ha egyelőre még végleg megoldottnak nem is tekinthető — senkit se akadályozzon vagy alteráljon az építkezés tekintetében, mert az biztosra vehető már most, hogy emberi számítás szerint városunk székhely nélkül nem marad. Az anyagok drágasága ugyan még mindig tart, 40—44 koronás téglaárak és magas faárak mellett, mikor az építkezés 20 — 30 százalékkal többe kerül mint ott, ahol a faanyag és a tégla jutányosabban kapható, nem nagyon építkeznek, azonban a tégla- olcsóbbá tétele dolgában már megvan a mozgalom, egy göztéglagyár felállítása közeleg a megvalósításhoz, az építkezési faanyag árakat némileg szabályozza a verseny s igy csak az lesz még hátra, hogy az építtetők olcsó építési kölcsönöket kapjanak. Pénzintézeteink — melyek 15 millió körüli betéteket kezelnek, bizony összeállhatnának és adhatnának építkezésre a rendesnél valamivel olcsóbb kölcsönöket, ez által nemcsak a város fejlődését, szépülését mozdítanák elő, a mi utóvégre is a pénzintézeteknek is hasznára van, mert emelkedik saját épületük és más ingatlanaik értéke, emelkedik a jelzálogul lekötött ingatlanok értéke, hanem az építkezések szaporodásával a helybeli munkások nagymérvű jövedelem szaporulathoz ; jutnának, az ipar a kereskedelem virág- zanék s a szegény néposztály is keresethez jutna és a hosszú és szigorú tél után lüktető élet keletkeznék a városban, a pótadóalap emelkednék, szóval rendkívül sok előny származnék ebből. És mit tapasztalunk e téren? Azt a szomorú valót, hogy nemcsak hogy az nem történik, aminek az építkezési szándék fokozására kellene megtörténni, hanem hogy egyesek, kik hivatva lennének a jó példával elöljárni, még elveszik az építeni akarónak a kedvét az építéstől, mert felfújt magánérdekek és a közérdek megóvásának örve alatt fellépő polgárok még azt is megakarják gátolni az építkezésben, aki a vá-- ros szépítését szem előtt tartva egy impozáns épületet akar emelni. Más város — ha van területe — szívesen ad ajándékba is területéből egyes részeket, hogy az építkezést elősegítse ; nálunk a szabályrendelettel jogerősen megállapított kisajátitási ösz- szegeket sem tartják elegendőnek, ha valakinek egy kis területet kell átengedni, ha az bizonyos köröknek nem tetszik. Most is fekszik a városi mérnöki hivatalban nehány építési engedély iránti kérvény, mely elintézésre vár. Ha kicsinyes magánérdekek fognak istápolást nyerni a vezetők részéröl, bizony nem nagyon fogunk haladni az építkezés dolgában, de egyéb dolgokban sem. Ne vezettesse magát a város tanácsa bizonyos körök által, hanem a város jól felfogott érdeke által, amely azt tanácsolja, hogy köny- nyitsünk, amit lehet, a város polgárságán és segítsük elő az építkezést!! r ..■.,1 I Dr . Lúcz Ignácz. Ismét kevesebb van egy igaz emberrel. Kidőlt az élők sorából egy ideális gondolkodású egyén, ki élete fogytáig az eszménynek, a tudománynak élt, ki önzetlenül fáradozott nemcsak azon, hogy tanuljon, hanem azon is, hogy tanítson s igy a köznek hasznára legyen. Dr. Lúcz Ignácz nyugalmazott főreáliskolai tanár, a helybeli evangélikus egyház volt felügyelője, városunk lelkes polgára, lapunk kiváló munkatársa, f. hő 12-én 73 éves korában nehány heti betegeskedés után elhunyt. Dr. Lúcz Ignácz hosszú ideig Szat- máron főgimnáziumi tanár volt s mint ilyen kiváló tudásáról, szorgalmáról és szigorúságáról volt ismeretes. Később a kassai főreáliskolának volt nagynevű tanára. Nyugalmaztatása óta városunkban élt minden nemes eszmének barátjaként; az ipartanoncziskolának, a kereskedelmi tanoncziskolának volt buzgó apostola. Egy időben a betegsegélyző-pénztárnak volt igazgatója, ezt szervezte, ebben teremtette meg a rendet és pontosságot. Ténykedéseiben a kifogástalan becsületesség mellett a kötelességtudás és rendszeretet vezérelték ; ez volt oka annak, hogy sokan nem értették meg őt, szigorúságát hidegségnek, ridegségnek minősítették, pedig ő nem volt sem hideg, sem rideg ember, csak azon volt, hogy a kereskedő és iparososztály nívóját emelje s ezért a vezetése alatt álló iskolákban ezen eszme vezérelte szigorú munkáját. * Politikai kérdésekben conservativ gondolkodású volt, nem szerette az újításokat; de mint ember, mint a társadalom tagja, azon egyének közé tartozott, kik tudtak és akartak a társadalom félszegségein változtatni, a köz érdekében önzetlenül munkálkodni és elitélte azok működését, kik mindenben csak a saját ügyüket és érdeküket tolták előtérbe. Szive melegen érzett a köz iránt, melegen érzett városunk iránt és nem sajnálta az időt és fáradságot, mikor arról volt szó, hogy a köznek valamennyire hasznára legyen. Az ily férfiak — sajnos — kihaló félben vannak; ezért Dr. Lúcz Ignácz elhalálozása nemcsak családjára nézve pótolhatatlan veszteség, de súlyos veszteség városunkra nézve is, melynek közéletében és különösen pedagógiai ügyeiben élénk részt vett. A kereskedő- tanoncziskolában és az ipartanonczis- kolában a veszteséget legjobban fogják érezni azok, kik vele együtt munkálkodtak, mert azok ismerték tudását s önzetlen működését. De érezni fogja
