Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-30 / 52. szám
2 boldogulni, — azt ő lássa, — de mi kételkedünk benne, hogy vállalkozása sikerrel járjon. A függetlenségi-párttal való megegyezés a nemzeti álláspont győzelmét és nyugodt, állandó kormányzást jelent, ellenkező esetben pedig a legélesebb parlamenti harczot. A közelgő újév a magyar nemzet egét eléggé beborulva találja. Hogy fog-e sikerülni áthidalni azokat az ellentéteket, melyek jelenleg még fenállanak — nagy kérdés, melyekre feleletet ezidő szerint nem adhatunk. Mit várhatunk az újévben ? Ki tudja! Egy azonban bizonyos és ez az, hogy a függetlenségi-pártnak elfoglalt álláspontját feladni, vagy az önálló nemzeti bank követelésétől elállani nem lehet, mert akkor nemcsak önön magát járná le, de feladja a nemzet legvitálisabb érdekeit s az önállósági törekvéseknek hosszú időre sirját ássa meg. Lehet, hogy az újév ismét küzdelmeket hoz reánk és felidézi a nemzet elkeseredését. Lehet, hogy ismét szenvedés és nyomor lesz osztályrészünk s teljes fegyverzettel kell belemennünk egy újabb küzdelembe. De legyen bármiként, egyet nem szabad feladnunk, — azt, hogy a királyi esküvel is biz- tositott, írott törvényekben foglalt jogainkat érvényesíteni megkíséreljük és meg is valósítsuk, aminek feladata a függetlenségi pártra hárul. Ennek érdekében készek vagyunk akár Lukácscsal, akár mással szövetkezni, ellenében pedig a leghevesebb harczra. Az uj esztendő küszöbén. Elkövetkezett a leszámolás ideje. Üssük fel a könyvet, melynek czimtáb- lájára sok szép reménynyel irtuk reá ezelőtt egy esztendővel: 1909. Lapozzuk végig s elmélkedjünk. Hasznos az ilyen foglalkozás, mert tanulunk belőle. keibe hívatlanul betolakodók előtt. Az idők azonban nagyot változtak, az igazság kimondása egykor, a kritika gyermekkorában gyülölttó tette Kölcseyt, Gyulainak tiszteletet szerzett. Szív és ész szép harmóniában egyesült Gyulaiban. Költői alkotásaiba bele vitte kifejlett ízlését és bonczoló Ítéletét. Kritikai alkotásaiban nem tudta megtagadni a szív meleg érzését. Vörösmartyval és Aranynyal, midőn róluk irt, azok egész életét átélte. A tanári kathedrán a tudós együtt szólalt meg a hazafival. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a szabadságharezot követő szomorú korszakban a nemzetet segített talpra állítani. Szóval, írásban és tettel egyformán azt az elvet hirdette, hogy a hazáért mindent áldozni kell, de a hazát semmiért sem szabad koczkára tenni. Ez a meggyőződése ostoroztatta vele a nagy nemzeti hibákat; a népszerűség oktalan hajhá- szását és a szélsőségbe menő pártoskodást. Az volna a vágyam, hogy a magyar közéletben Kölcseynek és hozzá érzésben és jellemben oly rokon Gyulainak a példái vonzanának. A Kölcsey Egyesület estéi bő gyümölcsöt teremnek, ha ez irányban fáradozásait csak némi siker is koronázza. Ehhez kérem Nagykároly müvelt^közönségének, ha nem is éppen támogatását, de legalább rokonérzését. A Kölcsey Egyesület felolvasó és művészi estéinek újabb sorozatát ezennel megnyitom. Tarka könyv ez, minden lapja más szinü. Az egyikről örömet olvasunk le, a másikról szomorúságot ; itt biztató remény, ott a bizonytalantól való cstig- gedés ; ennek a láttára kiderül az arczunk, annak a láttára beborul. Immár túl vagyunk azon is, ami jó volt, azon is, ami rósz volt. A jónak emléke fel- ujul bennünk és örvendünk neki, a rosznak emléke eszünkbe juttatja, hogy nem minden kívánságunk teljesedik s megkönnyebbülten sóhajtunk fel: „Csakhogy elmúlt!“ És minden embernek van egy-egy ilyen tarka könyve, örömmel és bánat- |j tál teljes könyv. Ezek a könyvek mind különböznek egymástól éppen úgy, mint az emberek. Ámde minden könyvben legékesebben szólók a panaszos lapok, ezek mellett az örömnek és megelégedésnek a krónikája bátortalan, félénk, hallgatag. Kérdezd meg a szomszédtól : meg van-e elégedve ? Azt fogja felelni: „Nyomorúság az egész élet.“ Az elmúlt esztendőnek a krónikája szakasztott olyan, mint a többi esztendőké; j nyomorúságról szólanak a beszédes panasznak a hangján. Ha pedig száz esztendővel ezelőtt Íródott az a krónika, az is telve van panasszal, mert az emberek minden időben hajlottak az elégedetlenségre, jobban hajlottak, mint a megelégedésre. Ez baj volt akkor is, baj ma is. Arról tesz tanúságot, hogy bennünk emberekben több a kívánság, mint a mennyi a megelégedéshez szükséges. A kívánság olyan, mint az árnyék: minél nagyobb a fény, annál nagyobb az árnyéka annak a fénynek. Ha körülnézel kis családodban s látod, hogy mindenki egészséges, hogy meg van a mindennapi kenyered, munkabíró kezed tétlenül nem hever, tisztes ruhát öltesz magadra, hogy az Ur színe elé járulj: ne panaszkodjál, ember, hanem fogd össze két kezedet s adj hálát a te jő Istenednek, aki gyümölcsözővé tette fáradozásodat. Ha pedig látnod kell, hogy családod valamelyik tagja nehéz kórral küzdve senyved: ajkadra panaszszót vájjon nem veszel-e hiába? Tanulj tűrni a szenvedővel s fordulj ahhoz, akitől jön a csapás és áldás, a vigasztalás és megkönnyebbülés. Csak az nem talál a földön vigasztalást, aki a mások szenvedése iránt érzéketlen. A mások szerencséje ne tanitson téged arra, hogy magadat jobbnak tartsd másoknál. Mert valahány ember van ezen a világon, mind arra teremhetett, hogy kivegye részét a jóból is, a roszból is. Az ember sorsát pedig egy hatalmas kéz intézi, melyet a káromló szó hiába ostromol. Vegyük észre az életnek apró-cseprő örömeit, amire sokan ügyet se vetnek. Lám a koldus megköszön minden darab kenyeret, minden krajczárt s tovább járja az életnek útját, mert Isten irgalmassága oda rendeli melléje az adakozót. Az épkézláb ember miért nem köszöni meg Istennek azt, hogy van ereje a munkához ? A munkának gyümölcsét miért nem tekinti éppeu olyan ajándéknak, mintha Istentől jött volna ? Hiszen egy lehellettől függ az N A G Y K A ROLY ÉS VIDÉKE ő ereje, az ő munkássága ; esendő féreg az ember, akár bársonynyal kibélelt hintóbán jár, akár mezítláb. így gondolom én, igy érezenr s ha egy-egy megelégedett embert látok: megtelik örömmel a szivem s azt gondolom magamban, hogy a tarka könyvnek lapjai nem fognak mind zokszóval megtelni, örömről is szólanak. Emeljük fel szivünket az uj év küszöbén az Úrhoz ; némitsuk el a panaszt, mely meddő és haszontalan ; ültesse el az a hatalmas Égi Kéz szivünknek kertjében a reménységnek, a bizalomnak, a szeretetnek, a hitnek, legfőképen pedig az alázatosságnak, a háladatosságnak a magvát. Ha ezek lesznek a mi szivünkben kikelendők : bizony mondom, a panasz-szó nem fog megsokasodni! És kérjük az Urat, hogy áldja meg a mi törekvéseinket, melyek becsületesek és tiszták ; forditsa el tőlünk a vigasztalan csapásokat s hahogy mégis meglátogatnak, adjon nekünk erőt azoknak leküzdésére. Az uj könyvben pedig, melyre reá irtuk : 1910., írjuk oda hittel, szeretettel és bizalommal jeligéül: „Isten nevében kezdem /“ Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete tegnap rendkívüli közgyűlést tartott a városháza tanácstermében. Debreczeni István polgármester d. e. 11 órakor a gyengén látogatott közgyűlést megnyitván, jelezte, hogy nehány rendkívüli sürgős ügy elodázhatatlanná tette a mai közgyűlés összehívását. Áttérve a tárgysorozatra, bemutattatott az ingatlan forgalmi városi pótilleték szedésére vonatkozó belügyminiszterileg jóváhagyott városi szabályrendelet, mely kihirdettetett, a tanács annak végrehajtására felhatalmaztatok. — A szabályrendelet már szombaton életbe lép. Ezután bemutatta polgármester a belügyminiszter leiratát, melylyel a város részére a folyó évre kiutalt 15000 korona segély- összegnek a tisztviselői fizetések javítására leendő mikénti felhasználása tárgyában a várost határozat hozatalra szólítja fel. Ezen ügyben többek hozzászólása után a képviselőtestület harmincz szavazattal négy ellenében elhatározta, hogy ameny- nyiben a főjegyző, rendőrkapitány, árvaszéki ülnök, községi biró és közigazgatási tanácsnok, a közigazgatási jegyző és tanácsnok, az adóügyi tanácsnok, a hagyatékügyi jegyző, számvevő, pénztárnok, ellenőr, közgyám és városgazda, rendőr alkapitány és tűzoltó parancsnok, két adótiszt, számtiszt, rendőrbiztos, polgári biztos, 4 első és 5 másodosztályú írnok, közigazgatási végrehajtó és 3 adóvégrehajtó fizetésének kiegészítésére 26810 korona lenne szükséges, a város pedig csak 15000 korona segélyt kapott, a nevezett tisztviselők fizetés kiegészítésére szükséges összegnek 53 százalékát kapják általában segélyképen, kivéve a városi főjegyzőt, a városi közgyámot és városgazdát, a pénztári ellenőrt és a számtisztet, kik közül — a többiektől eltérőleg — a főjegyző 91 százalékot, a közgyám és városgazda 67 százalékot, a pénztári ellenőr és számtiszt pedig 78 százalékot kapnak. Végül bemutattatott a városi színház függönyén való hirdetési jog bérletére vonatkozólag Neuwelt Gyula és Janovits Pál színházi függöny hirdetési vállalatával megkötött szerződés, mely szerint nevezettek 10 éven át évenként 3Ö0 korona bért fizetnek az általuk készített függönyön való hirdet- hetés fejében. A közgyűlés a megkötött szerződést jóváhagyta. A gyűlésnek egyéb tárgya nem lévén, polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére
