Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-30 / 52. szám
3 Dr. Adler Adolf, Lukácsovits János, Stenberg Mór, Strohmayer Ferencz és Vida Sándor képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést miután a képviselőtestület tagjainak boldog újévet kívánt, befejezettnek nyilvánította és berekesztette. Az őszinte szövetséges. ii. Már a függetlenségi és 48-as párt szervezkedése első munkálatai alkalmából támadást intézett Dr. N. Szabó Albert Dr. Falussy Árpád főispán ellen s 1907. évi február hó 14-én egy nyílt levelet adott ki ellene, melyet lapunk leközölni nem akart, miért is lapunkat is a főispán személyes orgánumának nevezte el. Az őszinte szövetséges tehát már ekkor nyíltan állást foglalt a függetlenségi főispán és a függetlenségi pártiak ellen s ez a harcz tartott szakadatlanul a legújabb időkig. Igaz ug^an, hogy 1907. ápril hó 18-án a helybeli függetlenségi és 48-as párt által kezdeményezett pártszinezet nélküli nép- gyülésen Dr. N. Szabó Albert is részt vett, sőt ő beszélt az önálló magyar jegybank felállításáról és igen ügyesen csoportosított beszédben ismertette az osztrák-magyar bank bankjegykibocsátási szabadalmának előnyét és kimutatta, hogy mily kevés jó hatással vannak a magyar kereskedelemre és iparra ennek a banknak a hitelezési műveletei, melyekkel az osztrák kereskedelmet és ipart teszi nagygyá és gazdaggá. Példákkal illusztrálta, hogy alig van magyar kereskedő vagy iparos, ki részesülne a bank olcsó hitelében, mig a számos pénzintézetnél benyújtott váltók igazolják, hogy az osztrák iparosok és kereskedők mind ennek a banknak közvetítését veszik igénybe. Kimutatta, hogy az osztrák-magyar bank kamatláb emelési műveletei menynyire befolyásolják a pesti és vidéki intézetek hitelviszonyait, mert a bank részvényesei legtöbbnyire osztrákok s a dús osztalékot, melyet a bank nyújt, osztrák tőkepénzesek teszik zsebre, miért is ezt a kizsákmányoló politikát meg kell szüntetni s követelnünk kell, hogy felállittassék az önálló magyar jegybank, magyar tőkével, magyar részvényesek hozzájárulásával, hogy az ezen réven befolyó haszon is a nemzeti vagyonosodást segítse elő. Természetes dolog, hogy e beszédet nagy tetszéssel fogadták és megéljenezték. Megjegyzendő, hogy ezen népgyülés az általános választóijog és az önálló vámterü- iet mellett is állást foglalt. Mindezek daczára az őszinte szövetséges ahol csak lehetett, beszélt es cselekedett a függetlenségi párt ellen s még mikor boldogult Károlyi István gróf betegen íeküdt, már megindították a néppárt részéről az actiót arra nézve, hogy a nagykárolyi választókerületet a függetlenségi párttól a néppártnak elhódítsák és Dr. N. Szabó Albert legyen Károlyi István gróf utódja. Nemsokára ezután bekövetkezett Károlyi István gróf elhalálozása is s ennek folytán a képviselőválasztás. Nem töltjük az időt azon közismert dolgok felsorolásával, melyek ezzel kapcsolatosan felmerültek; hogy a néppárt mily eszközökkel korteskedett, minő gunyverseket és plakátokat Írtak a függetlenségi főispán ellen, hogy a néppárti sajtóorgánumok mily harczot indítottak a függetlenségi és 48-as párt ellen, hogyan provokálták az összeütközéseket a választás napján, hány néppárti képviselő jött le és járt a kerületben dolgozni a szövetséges függetlenségi párt ellen, csak annyit említünk meg, hogy 1907. évi augusztus hó 29-én lapunk 35-ik számában „Választás után“ czimü vezérczikkünkben azt irtuk, hogy a győzelem megmutatta, hogy a függetlenségi eszme és Kossuth Lajos neve sokkal mélyebben vannak bevésve a mi kerületünk választó polgárságának leikébe, semhogy azt az 1867-es alapon álló és csak egy felekezet érdekeit szolgáló néppárttól féltenie kellene. A győzelem megmutatta azt is, hogy | noha a függetlenségi és 48-as tábor nincsen ! egészen megelégedve azzal a politikával, melyet az országos függetlenségi és 48-as párt múlt év január 26-ik napja óta üz, mert azt szeretné látni, hogy a párt lerázza magáról azt a szövetséget, mely negatiója a párt elveinek, negatiója a tiszta szabadelvűséinek, a becsületes demokrácziának és a radikális haladásnak —- mégis bizva és re- J ménykedve, lelkesülve és lelkesítve, fáradt- | ságot nem kiméivé harczolt a függetlenségi i lobogó mellett és segítette azt győzelemre. I Végül a győzelem megmutatta azt is, j i hogy Nagykároly városa függetlenségi és 48-as párthoz nem tartozó intelligens polgárságának igen jelentékeny része is tiszteletben tartja boldogult Károlyi István gróf emlékét, mert hozzájárult támogatásával ahhoz, hogy a függetlenségi lobogó fennen j loboghasson és igyekezett megakadályozni j azt, hogy a néppárt — mely nem általános, egyetemes czélokért küzd, nem a nemzet egészének boldogulását tűzte ki programm- pontjául, hanem felekezeti jelige alatt har- | czol, egy vallásfelekezet boldogulását kívánja csak és1 ezáltal a felekezeti villongás üszkét j kívánja belevinni kormányzati politikájába — győzelemre juthasson. Ezen vezérczikkünket azzal végeztük, hogy: Azoknak pedig, kik felekezeti érdeket j szolgálnak, egy felekezet érdekében az ösz- szesség hátrányára munkálkodnak és híveket szerzendők a függetlenségi érzelmű polgárok közé keverednek, Kossuth-asztaltársa- sági összejöveteleken diktióznak, azoknak mondják meg, hogy a szabadelvű függetlenségi politika a néppárti 67-es politikával, az egyenlőség elve a gyülöletszitással össze nem tér. Természetes dolog, hogy a függetlenségiek fényes győzelme a néppártiaknak nem | tetszett, hogy sajtójukban nekimentek a választási elnökségnek, a főispánnak, kinek fejét követelték, interpellátióval fenyegetőz- ! tek, azt hangoztatták, hogy megfogják tá- í madni azt a választást, melynél tisztább választás alig volt Magyarországon. Hogy a két párt összecsapását csak a csendőrség akadályozta meg, hogy este a fáklyásmenet j alkalmával a néppárti jelölt és elvbarátai | ablakánál abczugolások voltak és hogy egyes | helyeken nehány ablakot be is törtek, ez j mind az őszinte szövetségnek és barátságnak volt a kifolyása. Ezután következett a Majos-ügynek a vármegyei törvényhatósági bizottsági gyűlésen való tárgyalása, a melyben kezdetben a népárttal egy véleményen voltunk ugyan, midőn azonban nyilvánvaló lett, hogy az ügy felszínen tartásának csak zavarszitás a czélja a függetlenségi párti bizottsági tagok —- egy-kettő kivételével — a néppárti bizottsági tagokkal ellentétes állást foglaltak el. Következett a néppártnak a függetlenségi érzelmű Czimmermann Mihály csanálosi volt biró elleni támadása, majd a Majos-ügy Il-ik felvonásban, amely kérdésekben szemben állott a két párt egymással. Aztán jött a kiegyézés kérdése, a mikor a fővárosi lapok szerint a néppárt, illetve annak egyes tagjai Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja távozását állították volt fel a kiegyezés egyhangú megszavazásának egyik feltételéül, a mikor is 1907. évi deczember hó 5-én „Néppárti követelések“ czimén vezér- j czikkünkben hangsúlyozva azt, hogy mióta J a koaliczió uraimon van, minden kérdésben í érezni lehetett a felekezeti jelszó alatt har- j czoló néppárt kerékkötő munkáját a kormányzatban, e párt követelését visszautasi- j tandónak jeleztük és jeleztük azt is, hogy a koalitiónak hosszabb időn át való fenntartása beleütközik a politikai erkölcsbe. Majd jött a Majos-ügy 1907. deczember hó 12-én harmadszor, a mikor az őszinte szövetségessel ismét összevesztünk egy kissé. Ezután következett 1908. február 23-án az alkotmánynak „Nagykároly párhuzamban Deéssel“ czimü támadása, a melyre a függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága adta meg a méltó feleletet, megbotránkozással vevén tudomásul nevezett lap igaztalan kirohanását és a legnagyobb mértékben elitélvén a czikk roszakaratu beküldőjét. Nem akarván további részletezésekbe boNAGYKAROLY ES VIDÉK E csátkozni, csak utalok a lapunk 1908. évi 10., 21., 29., 51., 52. és 53-ik számaiban a néppártra és Dr. N. Szabó Albertnek a császár jubileuma alkalmából a vármegyei törvényhatósági-bizottsághoz beadott indítványára vonatkozólag elmondottakra, továbbá a lapunk folyó évfolyama több számában a néppárt politikájára vonatkozó megjegyzéseinkre s kérdjük, hogy korábbi véleményünkkel egyező, politikailag következetes és igazolt volt-e tehát a pártgyülésen tett az a kijelentésem, hogy nem szívesen mentünk bele a koalitióba és áldozatnak tekintettük azt ?! Az első pereztől fogva férfias nyíltsággal mondottuk meg véleményünket az együttműködésről és igy nem adtuk 3 évig az őszinte szövetségest. Hogy ki volt az őszinte szövetséges, az elmondottak alapján állapítsa meg a közvélemény, mely az egyes emberek beszédének és tetteinek leghivatottabb bírálója. Dr. Adler Adolf. Kölcsey-estély. A helybeli Kölcsey-egyesület ezidei estélyeinek sorozatát tegnap nyitotta meg, amikor is este 6 órára a vármegyeháza dísztermében igen előkelő közönség gyűlt egybe, A város társadalmának szine-java jelent meg, hogy végigélvezze a változatosan összeállított műsort. Ennek első számát Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató, egyesületi alelnök eszmékben dús elnöki megnyitója képezte, melyet lapunk tárczarovatában közlünk. Az egyesület nívóját és irányát erőteljesen jellemző értékes beszédet nagy tetszéssel fogadták. Bárdos Irma, a debreczeni színház tagja Vitek Károly zongorakisérete mellett Tihanyi Vilmos — Győri Emil „Oh, miért ragyog a nap“ keringőjét, majd „Igen, mama“ kupiét énekelte a programm többi pontjához nem illő qualitásban. Hanganyaga az volna Bárdosnak, de iskolázottsága gyenge, hangvétele hibás. Dr. Jászy Viktor, a debreczeni jogakadémia tanára, egyetemi magántanár lépett ezután a pódiumra, hggy megtartsa szabad előadását „a feminizmusról“. E tárgy fiatal, más complexumából avatott kézzel kiválasztott egy részt, melyet minden oldalról megvilágított, érdekes előadás keretében a nőkérdésnek a nők javára való megoldása hívének mutatván magát. Nagyobb vonásokkal vázolva, előadásának eszmenete a következő volt: Azon kezdette, hogy bocsánatot kér, ha nem fogja kimeríteni e nagy thémát, sem megalapozni a kérdést úgy, amint tőle ezt talán elvárják. Nem akar úgy járni, mint a heidelbergi egyetemi professzor, aki az újkori történelemből hirdetett kollégiumot s a félév végével — miután az újkori történelem tárgyát is meg kell alapozni, miért is elkezdette az ó-kornál, — eljutott Nabukadonozor királyig. Attól fél, ha a feminizmus megalapozását elkezdi, az ideje letelik s még csak a férfinál fog tartani, mert hiszen a nőkérdés a férfitől indul ki. Francziaországban azt tartották, hogy ha szábad a nőnek a vérpadra lépni, legyen szabad a szószékre is. A gazdagoknál tulajdonképen nőkérdés nincs. Inkább a középosztály az, ahol e kérdés feltalálható. Régente a csalad nőtagjai produktiv munkával, a házi szükségletek előállításával voltak elfoglalva, a család minden tagjának meg volt a maga rendeltetése a szükségletek megszerzése körül, úgy, hogy a közép polgáresalád gazdasági helyzetének képe a javak termelésének szövetkezés utján való előállítása a férj és a termelő-társ a nő által. A gazdasági helyzetben azután előállott valami, ami Napóleonnál nagyobb, — a gőzgép, mely az együttműködést megrontotta. Napoleon történelmi szereplése eltörpül a gőzgép mellett, melylyel annyiban hasonlítanak egymásra, bogy mindkettő felforgatta a világot és sok ismeretlent emeltek ki. Fejtegette ezután a gépnek, mint termelési tényezőnek hatását az ember helyzetére, mint a kisiparos konkurrensét, mely
