Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-11 / 6. szám

a javaslathoz hozzájárulván, a köz­gyűlés mindhárom kérdés együttes tár­gyalását és eldöntését határozván el, névszerinti szavazással egyhangúlag a javaslatot elfogagta, a telep sürgős ki­bővítését elrendelte azzal, hogy a ha­tározat jogerőre való emelkedése után a tanács a versenytárgyalási felhívást a legrövidebb idő alatt bocsássa ki és tartsa meg. A kölcsön kötelezvény és az államvasuttal kötendő szerződés felolvastatott és elfogadtatott. E hatá­rozat 15 napi közszemlére kitétetik, ellene felebbezés 15 nap alatt polgár- mesterhez beadható s a felebbezési határidő lejárta után jóváhagyás czél- jából felterjeszteni rendeltetett. Megjegyzendő, hogy az összes hely­beli pénzintézetek szólittattak fel aján­lattételre, mert a bizottság hosszabb lejáratú vagy törlesztéses kölcsön fel­vételét nem javasolta s a felszólítottak közül a Kereskedelmi és Iparbank ajánlatot nem adott, a Takarékpénztár- Egyesület 40—50,000 koronát a bank­kamatlábnál ÍV* százalékkal, a Nagy­károlyi Önsegélyző Népbank 30,000 koronát a bankkamatlábnál 2 százalék­kal, a Központi Takarékpénztár az egész 150,000 koronát a bankkamat­lábnál 2 és fél százalékkal magasabb kamat mellett ajánlott s igy a Hitel­banki ajánlát legolcsóbb volt. Lörincz György és társai kérelmez­ték, hogy a város által részükre cse­rébe átadott a nagykárolyi 304. sz. betétben A. + 1. sor s 1009. hrsz. alatt foglalt 115 □-öl terület tulajdonjogá­nak nevükre átíratásra alkalmas nyi­latkozatot a város adja ki. Noha ké­relmezők jogelődje tulajdonjogot ezen földre nem szerzett, a régi hasz­nálatra való tekintettel a jogügyi és pénzügyi bizottság, valamint a tanács azt javasolják, hogy a képviselőtestü­let a kérdéses terület tulajdonjogát ké­relmezőknek ajándékozás czimén en­gedje át. Minthogy azonban a kép­viselőtestületi gyűlésen jelenvolt tagok száma nem volt elegendő arra, hogy ezen kérdésben való érdemleges hatá­rozat hozatalára illetékes legyen, e kérdés érdemleges tárgyalása az ápril hó 4-én tartandó rendes közgyűlésre tűzetett ki. Következett ezután a vallás és köz- oktatásügyi miniszternek leirata az iparos- és kereskedö-tanoncziskoláknak a főgimnáziumból leendő kitelepítése iránt. A miniszter ugyanis elrendelte a kitelepítést, azonban a képviselőtes­tület kérelmére megengedte, hogy a folyó iskolai évben a kérdéses tanoncz- iskolák továbbra is a főgimnázium épü­letében működhessenek. A jogügyi és pénzügyi bizottságnak az a javaslata, Írjon fel a képviselőtestület újból a miniszterhez, hogy az iskolákat mostani helyükön állandóan hagyja meg addig, mig a polgári fiúiskola felépül, akkor pedig ennek épületében helyezze el, mert a város nem képes ezen iskolák elhelyezéséről máskép gondoskodni és kénytelen lenne azokat beszüntetni. Ezután bemutattatott a városi mér­nök javaslata a szölö-utczai 2., 4., 6. és 8., a gróf Károlyi István-utczai 14., 16., 18., 20., 22. és 24. népsorszámu telkek előtt s a Temetö-utczai 36. 2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE népsorszámu telek szölö-utczai része mentén asphalt gyalogjárónak a telek- tulajdonosok költségére leendő készít­tetése iránt. A pénzügyi bizottság és tanács véleményével egyezőleg a kép­viselőtestület a javaslatot azon módo­sítással fogadta el, hogy a 36 nép­sorszámu ház előtt az asphaltjárda el­készítését nem határozta el. A királyi tanfelügyelő abbeli érte­sítése, hogy a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a régi kertészlakot a gazdasági ismétlöiskolai szaktanító ter­mészetbeni lakásául el nem fogadja, a jog és pénzügyi bizottság javaslata alapján tudomásul vette és a további intézkedéssel polgármestert megbízta. Mangu (Irina) Mária menhelyveze- tönö kérelmére a képviselőtestület úgy nevezettnek, mint Turcsányi Mária menhelyvezetönönek 1909. évi január hó 1-töl szeptember 30-ig személyen­ként és havonként 20 kor. drágasági pótlékot engedélyezett. Torna István mészáros, Gaál József könyvkötő, Epstein Menyhért bodega- tulajdonos és Szabó József könyvkötő és papirkereskedö kérelmére a kép­viselőtestület megengedte, hogy a Szé- chenyi-utczai 31. sz. ház előtti térre egy-egy megfelelő deszkabódét állítsa­nak fel, még pedig azok, kik továbbra is a kérdéses házban maradnak, a ház felépítéséig, a többiek pedig folyó évi május hó 1-ig terjedő időre. Epstein Menyhértet pedig arra kötelezte, hogy a bódéknak egy elkülönített részében egy illemhelyet létesítsen. A hely kije­lölésére a képviselőtestület a tanácsot bízta meg, kimpndatott, hogy mihelyt az épület készen lesz, a bódék elbon- tandók. Ifjú Asztay József és Mangold György abbeli kérelmükkel, hogy Petöfi-utczai telkük Csokonay-utczai illetve Vaday- közi része előtt készített asphalt gyalog­járó készítési költségei fele részben illetve utóbbinál egészben elengedtesse­nek — elutasittatott, valamint elutasit- tatott ifjú Asztay Józsefnek a fenti járda valamint N. Szabó Antalnak és Fazekas Vilmosnak Kölcsey illetve Kaplony-utczai telkük Kaszinó-utczai része előtti gya­logjárónak közjárdák módja szerinti takarittatása iránti kérelme. özv. Marder Lörinczné szül. Kosz- i fin Zsuzsanna, Kupferstein Sándor, Krausz Mihály, Klein Lipót és Kecskés Sándor illetőségi ügyében kimondatott, hogy nevezettek városunkbeli illetősé- güeknek el nem ismertetnek. Reitler György Majtény-utczai tel­kéhez csatolt 0.85 m2 utczaterület kár­talanítási ára □ méterenként 1 koro­nában, Serly Mihályné Kaplony-utczai telkéhez csatolt 20,37 m2 utczaterület kártalanítási ára pedig □ méterenként 2 koronában állapíttatott meg. Az 1908. deczember és 1909. ja­nuár havában tartott pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyvek bemuttattatván, minthogy különös intézkedések szük­ségessége fel nem merült, azokat tudo­másul venni és irattárba tenni határoz­tatok A közgyűléshez indítvány be nem adatván, elnöklő polgármester a jegy­zőkönyv hitelesítésére Csipkés András, Lochmayer Márton, Lukácsovits János, Sternberg Mór és Vida Sándor képvi­selőtestületi tagokat felkérvén, a köz­gyűlést befejezettnek nyilvánította és berekesztette. A mi igazságunk. — A nagykárolyi székhely pártjának Emlékirata. — (Folytatás.) A csengeri járással a lecsapolt Ecsedi- láp területén keresztül vezető Nagykároly— Börvely—Ura—Csengerujfalu—-csengeri már kiépített törvényhatósági közút s ennek észak­keleti irányban Porcsalmára vezető mellék­ága nemcsak a járás központját hozták olyan közelségbe Nagykárollyal, mint amilyenben Szatmárral van (mintegy 2 óra, tehát nap­jában többször is megjárható), de a járás északi nagyobb része ezen az utón ma gyor­sabban, könnyebben és figyelembe véve a. Szatmár és Csenger közötti Szamoshid vám­ját, olcsóbban megközelíthető Nagykárolyból, mint Szatinárról. Az ez év folyamán kiépí­tett Szatmár—mátészalkai vasút semmit sem javított a helyzeten Szatmár előnyére, mert csak a Csengerig vezető része alkalmas úgy, ahogy a személyközlekedésre, de ez is igen rósz menetrenddel. Csengeren túl Mátészalka felé fekvő állomások vagy a községektől való óriási távolságaik miatt (például Pátyod vagy Tyúkod, amely a Nagykároly—mátészalkai vonalon fekvő Nagyecsed állomást közelebb kapja, mint a Szatmár—mátészalkai vonalon fekvő Porcsalma—Tyúkod nevű állomást), vagy pedig a vasúti góczpontot képező Máté­szalkához való közelségük miatt semmi hasz­nát sem veszik a Szatmárra létesített vasúti összeköttetésnek. Így a Mátészalkától néhány kilométerre fekvő Kocsord, Győrtelek bizo­nyára szívesebben, könnyebben és olcsóbban utazik a 34 kilométeres vonalon Szálkán át Nagykárolyba, amely Szatmártól 36 kilomé­terrel nyugatra feküdvén, az országrész gaz­dasági góczpontjával, Debreczennel és az ország fővárosával is könnyebb és olcsóbb személy- és áruösszeköttetést nyújt, mint az 56 kilométeres pályán délkeletnek fekvő Szat­márra. Az erdődi járásnak két közvetlen vasúti összeköttetése van Nagykárollyal. Egyik a Nagykároly—somkuti vasútnak a fővonalból Gilvácsra kiágazó vonala, amely a járási székhelyet érintve, az egész járást átszeli, a másik pedig a szilágysági vasutak Nagy­károly—zilahi vonala, amelynek Ákos állo­másához az erdődi járás egész nyugati része közvetlen közelben, a legnagyobb és leg­vagyonosabb község Krasznabéltek például 4 kilométernyire fekszik. Erdődnek, a járási központnak Nagykárolytól való vasúti távol­sága 36 kilométer, Szatmártól való vasúti távolsága 29 kilométer. A külömbség tehát elenyésző, különösen figyelembe véve, hogy Nagykárolynak nyugati fekvése itt is előny­nyel bir Szatmár keleti fekvése felett. A nagysomkuti járást, amely a régi Kő­vár vidékből lett alakítva s amely a vár­megyének Nagykárolytól és Szatmártól egy­aránt legtávolabbra eső része, az imént em­lített Nagykároly—somkuti vasút szintén éppen olyan összeköttetésbe hozza, mint amilyenben Szatmár van e vidékkel; Nagy­károly nyugoti fekvésének előnyei itt is szem­betűnők. A Nagykárolylyal csak Szatmáron át össze­köttetésben levő fehérgyarmati, nagybányai és szinérváraljai járásokkal — hála a vár­megye igen kifejlett vasúthálózatának — Nagykároly éppen úgy megjárható naponként kétszer is, mint Szatmár. így Fehérgyarmat­ról reggel 5'53-kor indulva, délután 4'29-kor, délután 12'15-kor indulva, este 9'20-kor le­het ismét otthon á fehérgyarmati lakos. Szi- nérváraljáról reggel 7'16-tól délután 4’02-ig délután 12.36-tól este 8'45-ig, Nagybányától pedig reggel 6*17-töl délután 5‘06-ig, déli 11'37-től este 9’49-ig lehet megjárni oda vissza a vármegyei székhelyet. Messze vezetne tárgyunktól, ha össze­hasonlító kimutatást akarnánk készíteni az ország 63 vármegyéjéről abban a tekintet-

Next

/
Thumbnails
Contents