Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-11 / 6. szám

ben, hogy az egyes vármegyék székhelyei a járási központoktól milyen idő alatt, milyen könnyűséggel és milyen költséggel közelíthetők meg. Fentebbi adatainkból az, aki az ország különböző vidékeit ismeri, nehézség nélkül megállapíthatja, hogy Nagykárolynak, mint vármegyei székhelynek közlekedési helyzete elsőrendű s az ország vármegyéinek és székhelyeinek legalább kétharmadrésze sokkal kedvezőtlenebb helyzetben van.

V.

Pénzügyi rész.

Az az épülettömb, amely Szatmárvármegye nagykárolyi székházát képezi, nagyság, kényelem, czélszerüség, sőt sok tekintetben fényűzés szempontjából is a legelső vármegyeházak egyike Magyarországon. Amint már fentebb érintettük, ezelőtt 5 évvel maga a vármegye 150,000 koronát szavazott meg a székház újjáépítésére és kibővítésére, amely összeghez a belügyi kormány 100,000 koronával járult s az építési munkálat ezen

250.000 korona előirányzat mellett kezdetett meg. Tényleg azonban sokkal többe, a zárószámadások szerint majdnem 400,000 koronába került az építkezés. Ha most figyelembe vesszük, hogy az újjáépítés csak a Kölcsey- utczai főépületre és a könyökutczai szárny- épületre terjedt ki, ellenben az ezekhez hasonló nagyságú hátsó főépület és a Jókay- utczai szárny érintetlenül maradt, ha figyelembe vesszük, hogy ez a hatalmas épület négyszög Nagykároly város közepén 3223 Q-öl területen áll és végül ha figyelembe vesszük a mai anyag értékeket, építési árakat és munkabéreket, kétségtelenül áll, hogy ez az épülettömb, a mely a vármegye ösz- szes közigazgatási és árvaszéki hivatalos helyiségein kívül a pazar fényű dísztermet, külön tanácstermeket, főispáni és alispáni lakást, államépitészeti hivatalt, szolgabirói hivatalt, járásbíróságot, fogházat, adóhivatalt és még egy bérlakást is foglal magában, a jelenlegi érték viszonyok szerint legalább egy millió korona értéket képvisel s a megfelelő nagyságú és czélszerüségü épületnek Szatmáron való felállítása, még ha ezek nem építtetnék is olyan dísszel, amilyen a jelenlegi székház, legalább ilyen összegbe kerülne a mai viszonyok között.

Arról, hogy ezt az óriási összegű beru- | házást ki viselné, semmi szó sincs a szatmári emlékiratban, amely csak befejező soraiban érinti e nehéz és csiklandós kérdést, helyesebben ennek is csak alárendeltebb, az átköltözésre vonatkozó részét, akképen fejezve be előadását, hogy „a megyei és városi törvényhatósági határozatok a székhely áthelyezési költségekről a megye közönégének megterhelése nélkül intézkednek.“

Az áthelyezési költségek azonban számba sem vehető csekélységet képeznek az uj székház felépítésének költségével szemben, amely a dolog természete szerint első sorban Szatmárvármegye közönségét terhelné. Annak a lehetősége azonban, hogy a vármegye közönsége egy milliós építkezésbe belebocsátkozhassék, áb ovo ki van zárva. Szatmárvármegye ugyanis daczára a nagy területének és jelentékeny népességének, a j legszomorubb pénzügyi viszonyok közt van, j úgy, hogy folyó tartozásait is csak anyagi erejének teljes megfeszítésével képes fedezni s igen hosszú évtizedekig nemcsak felesleges, de még hasznos beruházásokra sem fordíthat egy fillért sem, annyira igénybe veszik már felvett horribilis nagyságú köl- . csöneinek annuitásai minden törvényesen szedhető jövedelmét.

Szatmárvármegyének ugyanis a következő adósságai állanak fenn, a szintén következő évi törlesztési teherrel:

1. székház építésére felvett I. kölcsön

34.000 korona, annuitása 1890 korona 14 fillér;

2. h. é. vasutak segélyezésére felvett I. kölcsön 420,000 korona, annuitása 24,960 korona;

3. tiszti nyugdíj alap kölcsöne 275,000 korona, annuitása 15,524 korona;

4. útalap kölcsöne 1.410,000 korona, annuitása 76,990 korona;

5. iskolák építésére felvett kölcsön 177,900 korona, annuitása 9517 korona 66 fillér;

6. székház építés és helyi érdekű vasutak segélyezésére felvett II. kölcsön 700,000 korona annuitása 37,800 korona.

Összesen tehát 3.016,900 korona kölcsön, 162,217 korona 80 fillér évi törlesztési teherrel.

A vármegye egy évi állam adója, a melynek alapján a törvényhatósági pótadók ki- vethetők, kitesz 2.002,696 koronát ; miután pedig az 1883. évi XV. t.-cz. 9. és 13-ik §§-ai szerint legfeljebb ő0/0-nyi pótadó vethető ki, a kivetés maximális összege 100,013 korona 48 fillér. Ha az úti alap kölcsönét, a mely nem a vármegyei pótadókat terheli, külön vesszük, fenmarad a pótadókból fedezendő évenkénti 85,227 korona 80 fillér törlesztési és kamat teher. Ám, de ehez ' hozzá jön még a közművelődési pótadó, a melyet eredeti l°/0-áról már kénytelen a vármegye éppen nyomorúságos pénzügyi viszonyai miatt 3/4-ed 0/o‘ra leszállítani, a mely tehát jelenleg évi 15,000 korona terhet jelent. Kzt a 85,227 korona 80 fillér annuitáshoz hozzáadva, a pótadókból befolyó jövedelem már is teljesen kimerittetett, pedig ezen számításnál még az sem lett figyelembe véve, hogy a pótadók kivetésük szerinti ösz- szegben soha be nem folynak, azok nem jelentéktelen hányadát behajthatatlanság okából le kell Írni.

A jelenleg kivetve levő pótadó és pedig :- . . , . . i : a t

NA

GYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ

1. székház építési .... 1/3 °/0

2. helyiérdeki vasutak . . 11/a °/o

3. különfélék..................... l°/0

4. tiszti nyugdíj.................Á V4°/o

5. közművelődési................. 3/4°/0

Összesen: 5°/0-al

a törvény által megengedett mennyiséget teljesen kimeríti.

(Folyt, köv.)

A bús özvegy.

Temetőbe jár a bús özvegy. Férje sírjánál kesereg. Bánatos szívvel panaszolja Az átélt szenvedéseket.

Háborúivá a sírhalomra,

Könnyel telnek meg szemei.

Bús panaszát a sír lakója Többé már meg non értheti.

Es imádkozik . . . Tekintete Az ég felé száll szelíden.

Onnan vár erőt és vigaszt a Megpróbáltatás percziben.

S elvégezve az imádságot,

A sírhalomnak búcsút int.

Szívébe zárva, némán hordja A gyötrő, fájó lelki kint . . .

— Te bús özvegy! Ha már a végzet Beád ily korán gyászt hozott:

Hű keresztyéni hittel viseld Özvegyi, sötét fátyolod.

És szíved fájó keservében Vigasztaljon az a tudat:

Hogy más is van még e világon Nálad árvább, elhagyottabb!

Sallay Lajos.

3

HÍREK.

— Személyi hir. Dr. Falussy Árpád főispán és neje f. hó 5-én Szatmárra utaztak s onnan ma este térnek vissza.

— Kitüntetés. A József főherczeg sa- natorium-egyesület leiratot intézett városunk polgármesteréhez, melyben a sanatorium- egyesület ügyeinek segítéséért háláját nyilvánítja. Egyben leküldötte az őszi gyűjtés alkalmával legnagyobb odaadással munkálkodott hölgynek engedélyezett Auguszta emlékérmet azon kérelem kapcsán, hogy azt a polgármester személyesen adja át s tudassa az ünnepség lefolyását, hogy ama lelkes hölgyet, aki buzgólkodásával a jutalmat kiérdemelte a központ is üdvözölhesse. Debreczeni István polgármester készséggel felelt meg a megkeresésnek s a József főherczeg sanatorium ügyét fáradhatatlanul támogatott Jenser Mihályné- nak folyó hó 9-én délelőtt nyújtotta át az Auguszta-érmet a család s barátok jelenlétében, szép beszéd kíséretében. Kiemelte, hogy mily nemes cselekedet a betegeket és nyomorultakat támogatni, segíteni s mit tett e téren önzetlenül Jenserné, kinek méltán jutott az elismerés. A kitüntetett meghatot- tan köszönte azt meg, ígérve, hogy mindenkor szívesen fog közremunkálkodni a sana- torium-egyesület humánus czéljai elősegítésében. Az üdvözlőkhöz mi is csatlakozunk, mert arra igazán érdemes hölgyet ért a kitüntetés. — Az érem ovális amulettforma, melynek egyik oldalába „Ez emlék kisérje utjain. Auguszta főherczegnő“ szavak vannak vésve, másik oldalán kígyót fojtogató izmos ember, a József Királyi Herczeg Sanatorium- Egyesület jelvénye az egylet kezdőbetűinek s „Jenser Mihálynénak“ köriratával.

— Városunk építésügyi-bizottsága f. hó 13-án délután 3 órakor gyűlést tart, melynek tárgya a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság építési engedély iránti kérelme.

— Beteg tanár. Mint részvéttel értesülünk, Dr. Lúcz Ignácz nyugalmazott fő; reáliskolai tanár, a helybeli kereskedelmi I iskola igazgatója, lapunk kiváló munkatársa,

I súlyos beteg.

— Megtagadott jóváhagyás. A miniszter a vármegyei fegyvertartási szabály- rendelettől a jóváhagyást megtagadta, mert a fegyvertartás kérdését országosan akarják szabályozni.

— Uj ügyvéd Mátészalkán. Dr. Német József ügyvéd irodáját Mátészalkán a múlt napokban nyitotta meg.

— Lelkészi jubileum. Szabolcska Mihályt, a kiváló költőt — kinek szép költeményeit lapunk is hozza — meleg ünneplésben részesítette vasárnap a temesvári református egyházközség tízéves temesvári lelkészi jubileuma alkalmából. Az egyházközség rendkívüli közgyűlésben méltatta lelki- pásztora érdemeit és kétezer koronás alapítványt tett lelkésze nevére.

— Pénzügyi kinevezések. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterj elnök a helybeli kir. pénzügyigazgatóság I mellé rendelt számvevőségnél Obholczer Gyula I számtanácsos, számvevőségi főnököt 38 éves kifogástalan szolgálatának jutalmául pénzügyi tanácsossá, Mező Károly számvizsgálót szám- tanácsossá, Vanyek József, Gallasz Ödön és Márton Elek számellenőröket számvizsgálókká, Tarcsinszky Kázmér számgyakornökot a nagybányai bányaigazgatósághoz számtisztté és I Osváth Lajos fehérgyarmati m. kir. adótisztet í pénzügyi számellenőrré s avasi járási számvevővé kinevezte. Végül Pap András díjtalan számgyakornokot segélydijas számgyakornokká nevezte ki.

— Kaszinói közgyűlés. A helybeli régi kaszinó vasárnap délután tartotta meg ez' évi rendes közgyűlését Ilosvay Aladár alispán akadályoztatása folytán Dr. Jékel László igazgató elnöklete alatt. A jegyzői teendőket Szintay Gábor jegyző helyett Csipkés Károly kaszinói tag látta el. A pénztárnok jelentését, mely szerint a múlt év folyamán a bevétel 7936 K 85 f, a kiadás pedig 5831 K 10 f volt, tehát 2105 K 75

í f pénztáregyenleg maradt, a számvevő jelen-