Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-11 / 45. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .... .... 8-— kor. Fél évre................. .... 4-- „ Negyedévre . . . Egyes szám . . . 1 tó o 3 Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf | Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Kuruczok és labanczok. Irta Papp Béla orsz. képviselő A történelem megismétlődik. A császári akarat mint 4U0 év óta annyiszor ismét ellenzésbe jutott a nemzeti akarattal s azt a barczot, mely a túltengő császári hatalommal szemben a nemzeti akaratot kívánja érvényesíteni, ma válságnak nevezik. A válságnak ülközö pontja a bankkérdés. A nemzet fel akarja állítani az önálló készfizető magyar jegybankot. Nem valami uj vívmányt akar kierőszakolni, nem engedményekért ku- nyorál, hanem királyi szentesítéssel ellátott törvénybe iktatott jogát akarja megvalósítani. S akkor, midőn eme kétségbe von- hatatlan jog gyakorlásáról van szó — elhangzik a chlopii hadparancsból ismeretes „soha“ s a törvényben biztosított jog végrehajtásának ellene szegül — a császári akarat. A nemzet felveszi a harczot. Az ország különböző részeiben megtartott népgyüléseken kijelenti, hogy ragaszkodik jogához s szentesített törvényre hivatko- I zá'Sal követeli az önálló magyar banknak 1911. január 1 -én leendő felállítását. Bizalommal jelenti azt ki a nemzet, mert hiszen az 1906-iki képviselőválasztás alkalmával oly többséget küldött a parlamentbe, amelynek programijában a gazdasági önállóság, az önálló bank és külön vámterület mint „conditio, sine qua non“ szerepel. Bizik a nemzet abban, hogy az a függetlenségi többség, melynek képviselői a választások alkalmával Ígéretet tettek választóiknak, hogy a nemzet jogaiért, a nemzeti önállóságért küzdeni, harczolni fognak — meg is tartják Ígéretüket s a túltengő császári hatalommal szemben a nemzeti jogok védelmére kelnek. Ám megismétlődik a történelem. Mintha csak a Rákóczi korszakban élnénk, pártokra szakad a nemzet, pártokra szakad a függetlenségi párt is. A nemzeti függetlenségért harczoló kurucz csapattal szemben áll a megalkuvásra, leszerelésre minden percz- ben kész labancz had. Ám az erőviszonyok ismeretlenek, A császári szolgálatra berendezkedett labancz had nincs tisztában azzal, hogy a függetlenségi pártban vannak-e s ha igen, hányán a kik hajlandók arra, hogy választóiknak tett Ígéretüket megszegve, állást foglaljanak a nemzeti követelésekkel szemben. Nem tudják, hányán vannak azok, akik elhagyva a szűz tiszta függetlenségi kurucz lobogót, oda állanak a labanczok közé, hogy a nemzeti jogok letörésében segédkezzenek. Három függetlenségi államtitkár és három függetlenségi képviselő vállalkozott arra a kétes dicsőségű szerepre, hogy ezt a kérdést tisztázza. Ürügyül e hó 7-ik napja szolgált. E napon tartotta Justh Gyula a nemzeti jogok kiváló harczosa Makón be- j számolóját. Ez a nap is egyike volt | azoknak, amelyben a nemzet jogaihoz TÁRCZA. A játék vége. Irta: Pozsonyi Gábor. IV. Az eddigiek után mintegy tiz hóra történt az, amit most el fogok beszélni. Bandaházy_ hazajövetelének ideje már közeledett. Bandaházyné az utóbbi fejezetben leirt jelenet után igen sokat gondolkozott. Végre is irt férjének, mi véleménye van, meglátogathatja-e és ha lehet valami módon, ne ellenezze a kért látogatást. Férje azt felelte rá, hogy tanácsosnak tartaná, ha elállna szándékától. Erre azután Bandaházyné igy felelt: „Uram ! ■—■ Igen sajnálom, hogy le kell mondanom a szerencséről s vigasztalásomat csakis azon reményben találom, hogy ismert éleselmüsége még találni fog módot kérelmem teljesithetésére“. Mikor e levelet Bandaházy megkapta, megcsóválta szép őszfürtös fejét és homlokán e pillanat óta egy redő foglalt helyet. Ez a redő mindennap mélyebb lett a vén kártyás homlokán s csak e nap óta találta hosszúnak fogságát. Mégis azt irta feleségének : „Amidőn megköszönném éleselmüségem- nek ajándékozott bókját, egyúttal bocsánatot kell kérnem, hogy parancsának nem tudok eleget tenni. Azon kedves reménynyel kecsegtetve magamat, hogy kegyes leend néha rám gondolni, bátor vagyok még ezt kérni is“. Bandaházyné ezután ismét sokat gondolkozott . . . György ezen idő alatt minden három hónapban elpusztított éppen hetven pár kez- tyüt, ellobicskolt három üveg orgona-extrait-t; a kocsis pedig szíttá a legdrágább törökdohányt — Zsuzska kegyeiből, aki t. i. György szobáját ki szokta takarítani. így vettek maguknak elégtételt az egykor kapott ütlegekért... Hanem jelenleg sajnálkozva kell kijelenteni, miszerint tudós György ur — nagyon beteg. Abból áll a betegsége, hogy otthoni kabátban ül egy asztal előtt és szívja a fent- emlitett törökdohányt; teázik s beszélget az orvossal ta napi eseményekről meglehetős kedélyességgel es kiváltképen kényelmességgel. Végre az orvos felmegy a háziasszony szobájába s jelenti, hogy György veszélyesen beteg. Sebe igen kritikus állapotban van, a paroxismusok folyvást ismétlődnek — éppen most is gyötri a sebláz. Bandaházyné tudomásul veszi. HA NINCS SZALMA, NINCS -TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatásíl a műtrágyáit sohasem pótoljáK. A szárított Hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPE5T-KŐBRNYRI TRRQYRSZRRIFCXj/ÁR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bosányi, Schietrumpí és Társa cégtől Budapest, IX., Ürni-ó 21 s;án
